Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. III. 24. 15 Flatalokrfil Nincs miért szégyenkezniük N emsokára sok-sok ezer érettségiző diák áll egy fontos döntés — a pályaválasztás előtt. Ez adta az ötletet, hogy felkeressem a Želiezovce! (zselízi) Dóka Klárit, aki egy évvel ezelőtt még szintén csak a választás előtt állt, s ma már elsőéves angol— orosz szakos főiskolás a Szovjetunióban. — A zselízi gimnáziumnak nagyon sokat köszönhetek — kezdte Klári. — Tanáraim közül megemlítem Gerő Jánost. Oravec Anikót, Zalabai Zsig- mondot (hozzá angol magánórákra jártam) és Urbán Györgyöt. Az iskolában működő oroszklubnak három évig voltam aktív tagja. Megbeszéltük a Szovjetunióból érkező leveleket, rendszeresein olvastunk folyóiratokat, regényeket — természetesen orosz nyelven —, s meg Is vitattuk őket. A SZISZ-ben mint titkár tevékenykedtem. Tagja voltam az Iskolai énekkarnak és a jól működő Lenin-klubnak. Sokut és szívesen sportoltam. Talán ez a sokrétű tevékenység segített abban, hogy az érettségit megerőltetés nélkül és jó eredménnyel tetteim le. — Hogyan és mikor zajlott íe a felvételi vizsga? — A felvételi még márciusban volt Bratislavában. Mintegy 50 jelentkező közül tizenötöt vettek fel. Orosz és angol » y el v Ismeret ü n k bő l írásbeli vizsgát tettünk. A szóbelin kül- és belpolitikai kérdésekről és a Szovjetunióról beszélgettünk, A társalgás is oroszul és angolul folyt. Nagyon boldog voltam, amikor pár héttel a felvételi után levelet kaptam, melyben a nyár folyamán háromhetes előkészítő iskolázásra hívtak. Ez annyit jelentett: fel vettek! — Mikor indultál a Szovjetunióba? — 1973. augusztus 23-án indultunk Volgográdba. Már az indulás előtt alaposan áttanulmányoztam a város, — most már átmeneti otthonom — történetét. így még mielőtt a valóságban megismertem volna, tudtam, hogy ősi város, a Lenin-csatorna k iindulópont ja, ipari központ. Itt készült el 1960-ban a világ egyik legnagyobb vízi erőműve. A hábo101 VAUSZTin rúban lakóterületének 85 százaléka elpusztult. Megtudtam azt is, hogy a szovjet hadsereg itt mért döntő csapást Hitler csapataira, s ez fordulópontot jelentett a második világháború kimenetelére. — A repülőtéren kellemes fogadtatás után az Alekszandr Szergejevics Szerafimovics szovjet-orosz íróról elnevezett pedagógiai főiskola rektora köszöntött bennünket. Ismertette kötelességeinket, jogainkat, majd szívből sok sikert kívánt a tanulmányainkhoz. A főiskolán néger, vietnami, csehszlovák, mongol és orosz fiatalok tanulnak. — Hogyan illeszkedtél új környezetedbe? — Az első hét egy kicsit szokatlan volt, de aztán már úgy éreztük magunkat ebbe« az újjáépített, gyönyörű városban, mintha mindig is itt éltünk volna. A diákotthonban négyen lakunk egy szobán. A napi élelmet a jól felszerelt büféből szerezzük be, a fő ételt felváltva főzzük az előadások után. Hetente negyvenhat óra előadásunk van, szombaton is tanulunk. Kitűnően felszerelt egyetemi könyvtárunk van, ahol minden szükséges könyvet megtalálunk. Az első félévet sikeresen zártam, ennek köszönhetem, hogy most egy pár napot itthon tölthe- tek. — Milyenek a szórakozási és a sportolási lehetőségeitek ? — A szombati vagy a vasárnapi táncestéket, a színházlátogatásokat a diákotthon vezetősége, melybe engem is beválasztottak, szervezi, jól felszerelt tornatermünk van. Rendszeresen tornászom és hetente háromszor úszni járok. Ahogy elnézem ezt a csillogó szemű, alig húszéves lányt, aki a főiskola elvégzése után a külkereskedelemben vagy tanárként szeretne elhelyezkedni, egyre határozottabban éreztem, hogy jól választott. Abban sem kételkedem, hogy célját el is éri. Akiben annyi akaraterő, lelkesedés rejlik, mint benne, az legyőzi a legnehezebb akadályokat is. Rende József — Az üzemek, a vállalatok, a gyárak mellett működő SZlSZ-szervezetek anyagi szempontból talán előnyösebb helyzetben vannak, mint az iskolai szervezetek — kezdték beszélgetésüket a Lučeneci Járási Iparvállalat ifjúsági szervezetének tagjai. — Ez az előny azonban nem vonatkozik az aktivitásra is. A tevékenységhez szükséges lehetőségekben már az iskolai alapszervezetek vannak előnyben. A diákok rendszerint kisebb-nagyobb csoportokban együtt laknak, egy osztályban, iskolában tanulnak. Ezzel szemben a mi fiataljaink között sok a családos, a környező falvakból utaznak munkahelyükre, s ráadásul még a város különböző pontjain levő ü zemegy ség ek b en d ol go z na k. Ez nagyban hátráltatja szervezetünk munkáját. De azért, habár munkánk minden szakaszával nem vagyunk elégedettek, eddigi eredményeink miatt nem kell szégyenkeznünk — mondták. A vállalat ifjúsági szervezete 1970-ben alakult. Kezdettől nagy gondot fordítottak a fiatalok eszmei-politikai, világnézeti nevelésére. Bartová Zuzana elvtársnő, az üzemi párt- szervezet megbízottja jóvoltából a fiatalok egy előadássorozat keretében megismerkedtek a marxi—lenini tanítás alaptéziseivel. Gyakran hívtak meg tapasztalt párttagokat baráti besz él g etés r e. E lbes zél get t ek például Gonda )án ezredessel, a hősi duklai harcok résztvevőjóval. Több SZISZ-tag részt vesz a pártoktatáson. Mindannyian érdeklődéssel nézték meg Prágában a „Szovjetunió 50 éve“ kiállítást, megtekintették a bratislavai slavíni emlékművet és ellátogattak a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumba. Szép eredményeket értek el a szervezet „Ügyes kezek“ klubjának tagjai is. Legszebb alkotásaikat egy állandó kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők. A varroda fiataljai nyolcvan pelerinkabátot küldtek a vietnami fiataloknak, s huszonöt pizsamával ajándékozták meg a Safárikovói Gyermekotthon kis lakóit. Az alapszervezet egyik legaktívabb tagja, Šlaicherčíková Helena jó munkája jutalmául a járás képviselőjeként részt vett Berlinben a X. VIT-en. A világ demokratikus, békeszerető fiataljainak találkozóján szerzett élményeiről színes beszámolót tartott társainak. A szervezet baráti kapcsolatban áll a Losonc testvérvárosában, Bogorodickban működő iparvállalat komszomolistáival. Gyakori leveleikben beszámolnak egymásnak tevékenységükről, eredményeikről. Rövidesen baráti látogatásra is meghívják a szovjet fiatalokat. A losonci JIV fiatal jainak eddig csakugyan nincs miért szégyenkezniük, s ez feltehetően a jövőben sem lesz másképp. Pálházy József Eredményes munkát végeznek Nem elég használni tudni a fegyvert, tudni kell azt is, miért használjuk — ez az elv szabja meg a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Gimnázium első századában kifejtett, Leitner Alfonz őrnagy által irányított eszmei-politikai nevelőmunkát. Annak ellenére, hogy az elsősök számára — érthetően — bizonyos problémát jelentett a katonai környezetbe való beilleszkedés, s ez megnehezítette a SZISZ munkáját, pár hónap alatt eljutottak oda, hogy már több jelentős sikerrel dicsekedhetnek Gondos szervezéssel, tömeges részvétellel és jó színvonalon rendezték meg „A vörös zászló nyomában“ verseny első három fordulóját. A kiskatonák bebizonyították, hogy érdeklődnek a forradalmi és a harci hagyományok iránt, otthonosan mozognak a hadtörténeti eseményekben. Vetélkedőt rendeztek, melynek keretében Buzuluktől Prágáig kísérték a Szovjetunióban alakult, a felszabadulásunkban oly fontos szerepet játszott első csehszlovák hadtestet, megismerkedtek a kárpáti-duklai had művelettel, legutóbb pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés közép- és kelet-szlovákiai eseményeivel. Ismereteiknek van mire épülniük: kötelezettségvállalásaik között az is szerepel, hogy jó eredményeket érnek el a szocialista eszmeiség szempontjából oly fontos tantárgyban, a polgári nevelésben. Büszkék rá, hogy e téren a legjobb — iskolai méretben is első — tanulmányi átlagot az ő Századuk érte el az I. E osztály révén. Az elsősök — fiatal koruk ellenére — tisztában vannak a párt gazdaságpolitikájának elveivel is. Élénken reagáltak a víz- és az energiatakarékossági felhívásra, s „gazdasági őrjáratukat“ a felettes szervek is a legjobbként értékelték. Népszerű havi rendezvényük a „Szakasz a századnak“ elnevezésű kultúrműsor, amely nemcsak szórakoztat, hanem nevel is. A műsor egy-egy betétje, mint például a géppisztoly szétszedése, összerakása vagy a mit sem sejtő önként jelentkező számára elrendelt „riadó“ játékos és versenyszerű formában jelentősen hozzájárul a katonai ismeretek beidegződéséhez, a katonai hivatástudat elmélyítéséhez. A forradalmi hagyományok megismerésének egyik legjobban bevált módja a harcok résztvevőivel való közvetlen találkozás. Az első század egyik legutóbbi akciója 1948 februárjához kapcsolódott: Ťažký L. elvtárs személyes élményei kapcsán megismertette a kiskatoná- kat e fontos történelmi esemény közép-szlovákiai lefolyásával. Ez a hetvenhat éves, galambősz bácsi, akinek a kezén máig is jól láthatók a megerőltetéstől, a nehéz munkától kiugró, vastag, kék erek, a maga közvetlenségével, egyszerűségével megnyerte a SZISZ-tagok tetszését. Beszédéből egy sokat próbált, világháborút, partizánharcokat, munkanélküliséget, illegalitást és üldöztetést átélt munkásember élete tárult a fiatalok elé. Minden szava azt példázta, hogy a forradalmár nem egy elvont eszmei hős, hanem hús-vér ember, aki a földön jár, ám útjain szilárd meggyőződés és eszmei tisztánlátás vezeti. Ťažký elvtárs forradalmi harca útmutatás, élete példa a fiatal elsősök számára, akik új ismeretekkel gazdagodva, a munkásmozgalmi hagyományok tiszteletével vettek búcsút kedves vendégüktől. Zalabai Zsigmond A SZISZ-tagok is segítenek A kroinpachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzeni dolgozói az SZNF 30. évfordulója, tiszteletére üzemi kötelezettségvállalást fogadtak. Vállalták, hogy másfél millió korona értékkel túlszárnyalják a termelési tervet, az export tervfeladatokat pedig két héttel a megadott határidő előtt teljesítik. A kötelezettségvállalások teljesítéséhez természetesen a SZISZ-tagok is hozzájárulnak. A fényképész Mária Hudáková SZISZ-tagot munkájába mélyiilten kapta lencsevégre. (Foto: A. KANCÁK — CSTKJ Halainknak
