Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
Ami sí>,t’ ňZ 80145 “ fakadt ki magából mm am Hana és dühösen ledobta a mosogatórongyot. Az edényhalmaz nagy zörejjel dőlt le, a kompótos tál darabokra törött. — Mosogassak, takarítsak utána, ő meg valahol kocsikázik isten tudja, kivel. Egy hete tartott már a kínos csönd a háztartásban, tele idegölő, beszédes némasággal, sértegető kitöréseikkel, és mindenekfelett keserűséggel. Akkor, múlt szombaton látogató jött hozzájuk, Hana leánykori barátnője. Valamilyen vállalati tanfolyamra hívták fel a közép-szlovákiai faluból ide a fővárosba, a központi igazgatóságra. A vonat indulásáig volt még néhány óra Ideje, gondolta, meglátogatja Hanáékat. Az öregedő lányokat roppant módon érdekli, hogyan élnek a férjezett barátnők, sóvárogva firtatják a bizalmas jellegű részleteket a közös ágyhoz, közös asztalhoz kötött életről. Meg aztán a falubeliek is kíváncsiak lesznek, ha visszatér, vajon milyen partit csinált Hana azzal a délszlovákiai magyarral? Náluk, a hegykoszorúval övezett kis faluban még nem hidegültek el egymástól az emberek, él még az a szokás, hogy mindenki mindenkiről, mindent tud. Hana sem kivétel, habár vagy tíz éve már nem él a szülőfalujában. Végül lurkót. Hana kisfiát is látni akarja ... A vállalati sofőr kirepítette az új lakónegyedbe. Nehezen igazodott el az egyformára szabott lakóházak között, de lassan felismert néhány jellegzetességet: az eszpresszót, a mű- jégpálvát — s aztán hamarosan felfedezte Ha- náék háztömbjét. A bekötő vakutcában kék Oktáviát pillantott meg. Igen, ez az övék, ismerem. Többször voltak már ezzel Hana szüleinél látogatóban. A kocsi ajtaja nyitva volt, s alulról két bakancsos, szerelőnadrágos láb nyúlt ki. A nő némi habozás után megszólalt: — Jancsi, te vagy az? — Ki van ott? Mánya? Mánya Lehotáról? — Igen. Ilyen jól felismersz a hangomról? — Ugye, milyen vagyok? De azért a lábszáradból is látok egy darabot. Hát akkor szevasz, Mánya! Egy pillanat, mindjárt kint vagyok a kocsi alól. Csak ezt a kipufogócsövet fel... a kutya istenit, megint leesett a csavarl — Jancsi, Hanka otthon van? — A nagyságos asszony? Igen, a lakosztályán tetszik lenni! Épp most próbálja legújabb báli ruháját. Meg a körmeit lakkozza. Meg bodorítja a haját. Hogy a... Mindent csinál, csak itt nincs, hogy segítene nekem. Mánya, kérlek, gyere csak a kocsi másik oldalához, oda gurult az az átkozott anyacsavar. Már vagy ötször másztam ki miatta: Manya odaadta a csavart Jani kezébe. — No végre! — bújt ki jani a kocsi alól és leporolta magát. — Hát látod, ilyen a parádéskocsis élete. Amikor utazni kell, álljon elő tisztára mosott, hibátlan kocsival. De ha ezt a tragacsot le kell mosni sártól, piszoktól, akkor magára marad. És ha meg kell javítani rajta valamit, az is az ő dolgai Hallod, Mánya. felveszlek másodállásba csavaradogatónak. Mit szólsz hozzá? — Jó lesz. De most sietek. A lány felvitette magát a liften a nyolcadik emeletre. Jani elrakta a szerszámot, s közijén azon morfondírozott, mennyivel egyszerűbb lenne az Ilyen javítást szülőfalujában, anyja udvarán végezni. Ott minden a földszinten van és kéznél: a szerszám, a víz, a segítség. Ráadásul füvön feküdhetne, nem a poros, kemény aszfalton, mindenki szemeláttára. Megmosakodna a kútnál, és kész. Itt majd piszkos kézzel fog- dossa össze a lift nyitógombját, a kilincset, fent meg Hana elkezd ájuldozni: — Van neked lelked? Olyan piszkos, olajos kezet belemosni a tiszta mosdóba?! Ezért takarítok ón? Most azonban az ájuldozás elmaradt. Amikor Jancsi megmosakodva, tiszta ingben belépett a szobába, a nők hirtelen abbahagyták a beszélgetést. — Női titkok? — kérdezte Jani, és ment tovább, Jurkólioz a másik szobába. De Hana vérengző pillantása azt jelezte, hogy nem ártatlan női titkokról volt szó. Mert Mánya nemcsak azért futott el Hanáék- hoz, hogy leadja a legfrissebb leliotai híreket, pletykákat, hanem kémkedni is jött. Most jó alkalom mutatkozott megtudni, miért beszélt Jani olyan gúnyosan a kocsinál. Mit szól ehhez Hana? Kávéját szürcsölgetve elmondta Jani minden szavát, sőt itt-ott meg is toldotta. — Hogy én segítsek neki kocsit mosni? Nincs elég dolgom? Meg hogy elgurult csavarokat keresgéljek? Hívja csak azokat, akiket egész héten kocsikáztat. A kisasszonykákat — fakadt ki Hana. A kisasszonykákat magyarul mondta, de szlovák többes jellel. Ennek a szónak szülőfalujában sajátos, csöppet sem hízelgő jelentése van. Mánya szeme felcsillant, úgy érezte, nagy titkot tudott meg. Hana teljesen belesápadt hirtelen támadt indulatába. — Hanka, tudsz te kocsit vezetni? — Hogyan tudnék? Mellette? — Miért ne. Rá nincs szükséged. Találj magadnak egy képesített oktatót, aki majd megtanít vezetni a saját kocsitokon. Előkészít vizsgára. Olcsóbb is, gyorsabb is. Hana járatlan volt a dologban, de az ötjét megtetszett neki. — Mánya, igazad van — ujjongott. — Aztán majd én is megjövök úgy, hogy a lökhárító tele lesz fűcsomókkal. Meg hogy a gidres-gödrös réteken leszakítom a kipufogótl Mánya csak úgy érte el a vonatot, hogy Jani bravúros száguldással kirohant vele az állomásra. — Hanka, gyere te is velünk — szólt feleségére. — Hogy én veled kocsiba üljek? Olyan nincs! — Karjára vette Jurkót, úgy búcsúzott el MányátóL Tani olyan indulattal toposott a gázpedálba, mintha elszabadult rugók lökték volna a lábát. — Te Mánya, mi van Hanával? Miről beszéltetek? Egy gyors kanyarodásnál Mánya egészen rádőlt Jani vállára. — Hát csak úgy, mindenféléről. Tudod, milyenek a nők. Lehet, hogy nem tetszett neki, hogy odaadtam neked azt a csavart. Elmúlik az. — Mi múlik el? — Hát a haragja. — Nehezen. Nem szoktunk veszekedni, de azért annyira ismerem. Megérkeztek az állomásra, Jani csak intett Mányának, és már robogott vissza. — Hana, mire véljem az előbbi hangnemet? — kérdezte már az ajtóból. Magyarul kérdezte, Hana viszont szlovákul válaszolt. Ez már utalt az indulataira. — Még kérdezed? Ilyen szégyent hoztál a fejemre? Éppen Mánya előtt? Holnap már tele lesz a falu azzal, hogy lusta nagyságát játszom melletted. Hát mennyit kocsikáztatsz te engem? Hogy egy héten egyszer, ha beleülök? De kik ülnek benne minden nap? Kivel jársz úttalan utakon? De csak tessék, majd én is fogok! — Hanka, hát hova járok én azzal a rohadt káréval? Anyámhoz. Meg a te anyádhoz. Meg néha a város szélére, friss levegőre. Hányszor hívlak, nem érsz rá, nincs kedved. Hát mit csináljak? — Hazudni, azt tudsz. De tudd meg, elegem van ebből! Mától kezdve minden másképp leszl — Becsapta az ajtót, és ezzel nemcsak Jani magyarázkodását szakította meg, hanem azt a csodálatos rejtjeles értekezést is, amely az emberek között csak sokéves együttélés során alakul ki, és részt vesz benne az arc, a kéz, a láb — az egész ember. Vacsorát Hana csak Jurkónak meg magának tálalt. Lefekvés előtt Jani párnáját a lepedőbe göngyölítve kivitte a hálószobából, és ledobta a heverőre. — Ezt meg hogy értsem? — Értsd, ahogy akarod. Azt hiszem, világos. Csak éld a magad életét! Én is élem a magamét. PETRTf JÓZSEF: Sušil V, «erarathna felvétele Amikor ezt kimondta, hirtelen görcsöt érzett a gyomrában, mintha a vacsora megülte volna. Neki, persze, nincs ilyen problémája: szívós szervezete van! Kezét ölébe ejtve ült, úgy, hogy egy kicsit a gyomrát is szorította. Jani nyugodtan elkészítette a fekhelyét, aztán Jurkót szólította, és odavezette a könyv- szekrényhez. ~ Melyikből olvassunk fel mesét? A kisfiú lábujjhegyre állva kivette a Grimm- mesék zöld borítós kötetét, apja kezébe nyomta, aztán kényelmesen elhelyezkedett a kiságyon. — Most már meséljünkl — sürgölődött. Hana bebújt az ágyába, tüntetően befordult a fal felé, és fülére húzta a párnát. Máskor ő is meg szokta hallgatni a mesét, így is gyakorolta a magyar nyelvet. Kis idő múlva felugrott: — Tudtam, hogy direkt a leghosszabbat választja! — De mama, hiszen mindjárt vége. Nem tetszik? — Még hogy tessen is! Elég volt! — Tudod mit, kedves? Ha nincs kedved mesét hallgatni, kérd ki magad. Igazolom a kimaradásod — szólt Jani békésen. — Kedves? Majd megmondom, ki a kedves. Én nem. Neked nem. — Anyu, anyu! — kiáltott fel Jurkó, és könny szökött a szemébe. — Apu, mesélj tovább! — Hanka, legyen eszed ... — Majd lesz, ezentúl lesz. — Szertartásosan összegömbölyödött, és bebújt a paplan alá. Jurko már megszokta, hogy minden mesét „megrajzoljon". Fantasztikus ákora-bákomok születtek ebből, de néha érdekes módon megragadta a mese hangulatát. — Tudod kit rajzolok a rossz tündér he- lyett? — súgta az apjának, aztán Hana ágya felé mutatott. — Miért? — Mert nem szereti a mesét. — De szereti. Anyu szereti a .mesét, csak most fáradt. Rajzolj inkább magasba szálló madarakat és mélybe merülő halakat... Amíg a kisfiú a madarakkal meg a halakkal küszködött, Jani tekintete odatapadt a hitvesi ágy üresen maradt felére. — Jó lesz így, apu? — Nagyon ió Gyurika. — Aztán megsimogatta a fejét. — Most pedig el tesszük magunkat holnapra. Jó éjszakát, fiacskám! így i>ergett le az a nap, s ahogy később mutatkozott, korántsem mindennapi összekoccanásról volt sző. Hanka úgy érezte, jogosan sértődött. Igen, mondta magában, ő semmibe sem veszi a haragomat, mert tudja, hogy igazam vau. Beszél hozzám, nagyokat nevet, nyugodtan olvassa az újságot, mintha semmi sem történt volna. A főztemet sem követeli. Biztos főz neki más. Azt gondolja, kibékülünk, és megy minden tovább a régi kerékvágásban. De nem megy! Nem engedek! Nemhiába mondta az anyám: — Lányom. sose hátrálj meg! A férfi olyan, ha odanyújtod az ujjad, elkapja az egész karodat. Észre se veszed, szolgát csinál belőled. Tudom én jól, úri családnál szolgáltam Pesten ... Ez jutott Hana eszébe mosogatás közben. Igaz, hogy Jani már jó néhányszor elmondta, neki semmi köze az első világháború korabeli úri családokhoz, akár Pesten éltek, akár Piri- pócson... de azért nekem ne beszéljen! Benne van az úrhatnámság a vérében ... össszeszedte a kompótostál cserej>eit, beledobta a szemeiesvödörbe, és betakarta újságpapírral. — Mert csak kinevetne, ha meglátná. Harmadik tányér ezen a héten! Pedig ő az oka mindennek. Takarítani kezdett, de szüntelenül Jani járt az eszében. Hol leheí? Kivel kocsikázik? Igaz, hogy Jurkót is magával vitte, de mit tesz az? A gyereket otthagyja az anyjánál vagy a néniénél, ő meg — irány a nagyvilág. Hová utazik kisasszony? Elviszem, persze, hogy el, épp arra van nekem is utam. Tessék csak beszállni! Aztán az első erdőnél elromlik valami a kocsin. Le kell térni az erdei útra Ez van az újságokba*, a tévében minden nap. Szinte hallani vélte, ahogy Jani az elképzelt lányoknak udvarol. Hirtelen olyan nyomást érzett a gyomrában, mintha rossz falatot nyelt volna. Jani estefelé jött meg a kisfiúval. — Hol voltál, Jurko? — kérdezte Hana leplezetlen célzással. — Hát a nagymamánál, odamentünk reggel. — És mit csináltál? Adtak enni? — Hana arcán eltorzultak a vonások. Félszemmel bepillantott a fürdőbe, ahol Jani mosakodott. — Fára másztam, almát szedtem, halat fogtam, mindenfélét csináltam. És a nagy bácsikkal ettem, akik a házat építik. — De magadra hagytak, ugye? Nem törődött veled senki. — Csak a Dodóka, meg a Zolkó, meg a Már- tuska, meg nagymama. Más senki. — Tudom én, a gyerekek játszanak maguk, a drágalátos apuka beül a kocsiba, és vadász- gat az utakon. Szegény gyermekem. Nem. Nem engedlek többet oda. — Miért? Gyere te is a nagymamához, ott nagyon jó. Hana felsóhajtott. Soha, gondolta magában. — Tudd meg, hogy holnap szükségem van a kocsira. — Csak úgy foghegyről vetette oda, mint valami természetes dolgot. — Nem értem, mit mondasz. Várj, elzárom a vizet — kiáltott Jani. — Azt tudom, hogy nem érted. De majd megérted. — Mit, ha szabad tudnom? — Azt, hogy holnap kell nekem a kocsi' — szólt Hana kihangsúlyozva azt, hogy „kell nekem“. — A kocsi? Mindjárt r — Mindjárt reggel. —• Csak nem akarsz rí ni a hűtőben? — nevete — Gúnyolódni azt tut lók. Utóvégre van rá jog< — Jogod, az van. Delia ked kocsi? A lágytojást még nem felejtetted el. — Elegem van a hüli majd elmegy tőle a kedv Ravaszkás, félig lesüti a szavai hatását. Arra j holnap leesik majd az á luk Jaro, az oktató, és b én tanítom majd a feli Ebben már bizonyosan ír a formaságok ... itt van szóló csekk, ezt minél tessék ... Dühönghetsz n Hirtelen az eszébe jutott, egyezik bele. Női ösztör óvatos legyen, és váltsoi — Hát most megmond« könnyelmű vagy is vele azért tudom, mi az asszo tudnád úgy a tiédet. - figyelte, mi lesz ebből. — rá, máskor kiutazol vidt ház előtt áll. Kihasznála tam, jó lesz, ha szerzek — Aprókat pislogva leste — Helyes, Hanka, kitűi be-korba engem is elvil ha valahol elfáradok, fe ladsz értem. — Azt.már nem — vei cot, de azonnal észbe ka nak a villamosok meg a nem mernék vezetni. — Persze, persze. — hozzá, és felé nyújtotta i zott. — Nonono. Azt hiszed tiszta a kezed? Ki tudja, — Kit? Kiket! A lapát menteszsák elvtársnőt. M a fogásuk. Te kis csacsi. — Bolond, aki elhiszi, röplabdáztál, meg fűben diáklányokkal. Nehéz eltí maradok adósodl Ezt már a hálószoba k tán gondosan bezárta az Jani megindult utána, pant. A fáradtságtól mej? kellemes bizsergés hullái lett volna odabújnl Hana te forróságát, kivárni, a hónalja az ölelésben ... vert a szoba közepén. Tál reket is felverni, gondolt£ — Hát jó, te nekem íg; — ezt sziszegte a fogai volna megmondani, mire elhatározás. Kivett a hűtőből egy olyan mohón ivott a jég csakis a bódító ereje érc Reggel nyolckor csengi már várta, egykettőre az kábultan ült a fotelban. Ahogy Hana bekísérte < tekintete azt tüzelte Jani bámuld, milyen sudár t gáns... A két férfi tekintete öf — Szevasz, Jaro, gyere más kezét. Hana csodálkozva nézel — Rég nem jártál nál szólt Jaro, és leült. — Tudod, mostanában nem voltak a kocsival, az gam is megoldom. Hana előszedte a nyon Jani betette a csekket átadta Jaronak a& autóku — Szerencsés utazást! a tanuló nem fogad szót, jébe.
