Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

Knnözsi István felvétele a GYERKOCOK című sorozatból

Hana leforrázva lépdelt Jaro mögött.

— Még valamill A kuplung laza, de meg le^ hét szokni. Hanka, mit főzzek ebédre?

Gazember — gondolta az asszony. — Még gúnyolódik is. Megjátssza a gondos férjet. Legszívesebben azt felelte volna, hogy ők Jaroval majd megebédelnek egy motorestben. Mindegy, hol. De érezte, hogy ez csak a vaktöltény erőtlen pukkanása lett volna Jani fülében.

Amikor elmentek, Jurko bizalmas hangon odasúgta apjának:

— Apu, moí>t már kiválasztjuk a leghosszabb mesét.

— Jő, jó, kisfiam, de ebédet is kell főznünk — s közben elővette a zöld borítás könyvet.-f Hozd a füzetet is, mert most szépen megrajzolhatom a mesét.

A következő napokban Hana figyelmét egészen lekötötte a vezetés szenvedélye. Hetenként egyszer járt elméletire, kétszer egy-egy óráig vezetett, de ezt rendszerint megduplázta. Nyugodtabb, megértőbb lett. Már nem fortyant fel minden kicsiségen. Néha vacsora után kacér pillantásokat vetett Jani felé. De a férfi most megkötötte magát. Még nem tudta, hogyan, de érezte, bizonyítania kell: ő viseli a kalapot a házban. Nem akkor haragszik meg, amikor más akarja, a békülést se diktálja neki senki!

Sokszor visszagondolt arra, hogyan is haragudtak egymásra az ő szülei. Hogyan viselték ezt az érzést. Persze, falun más a helyzet. Apja olyankor ugyan leült az asztalhoz, de eltolta az ételt, le Is lökte a tányért Lement a pincébe, öntött magába egy kancsó bort, aztán egész estig a szérűben foglalatoskodott. Fát vágott, kerítést javítgatott. Vigyázott rá, hogy látni vagy hallani lehessen: itt van. Az anyja is úgy intézte a dolgát, hogy minél többet mutatkozzon az udvaron. És ez a csendes játék, a tekintetek kisülései meg a munka levezette az indulatokat. Vagy legalább tompította az élüket. De vajon mit tehet ő ebben a nyolcadik emeleti kalitkában? Hova vonulhat el messzire, de úgy, hogy szemmel kísérhessék? Kénytelen egy szobában ülni azzal az asszonnyal, aki mindenképpen az idegeit akarja marcangolni. Ha dühösen kimegy a folyosóra, nevetségessé válik. Ha kilép a lakásból, már nincs kinek mutatnia a haragot, mert az illetékes otthon maradt. Kocsmába, borozóba menjen? Ott senkit sem érdekli sem a haragja, sem a fájdalma, legfeljebb az erszénye.

Mégis úgy döntött, hogy egyszer-kétszer kimarad. Tudja meg Hana, hogy vele nem lehet packázni. Ezt a tanfolvamot is simán el lehetett volna intézni. De ő mindent elront. Bonyodalmat akart? Majd lesz! Mozijegyet vett esti előadásra. Unatkozott, de azért erőt vett magán, végignézte.

Hana csak akkor feküdt le, amikor Jani belépett az előszobába. Másnap sem érdeklődött, hol volt az este. Ez a közömbösség felbőszítette Janit. Este beborozott egy barátjával. Éjfél után az előszobában azt a dalt mintázta, hogy a lábamon alig alig állok. Nem Is vetette meg az ágyát, ruhástul feküdt a heverőre.

Reggel Hana köhögést erőltetve kifakadt magából:

— Ügy bűzlik tőled a szoba, mint a kocsma. Csavargó. Most már nem fontos esti mesét felolvasni? Ilyen apákat fel kell akasztani!

Fülére húzta a kabátja szárnyát. Fájt a feje.

Ez biztosan féltékeny — következtetett Hana. — De mégse. Hisz Jaro jó ismerőse. Inkább talán szakított valakivel. Valamilyen magyar kisasszonykával. Akit nem kell mesével oktatni magyar nyelvre.

Fúrta az oldalát, vajon mi vezette Janit ezekre a kimaradásokra. De restellte megkérdezni. Ne gondolja, hogy talán érdekli őt.

Másnap szombat volt. Jani ismét a szülőfalujába készült.

— Milyen játékot vigyünk? — kérdezte lurkótól.

— Nem visztek semmilyen játékot. A gyerek nem megy sehova!

Az ilyen egyszerűbb mondatokat máskor magyarul szokta mondani, de most az indulat anyanyelvén hozta ki belőle. Jani tudta, hogy ez a harag fokozott formája nála. Hana szinte belesápadt.

— De megyek és megyek! — dobbantott Jurko. — És gyere te is velünk! Nagymama mond ta.-r- Gyere, Hanka, legalább segítesz mamának ebédet főzni. Útközben gyakorolhatod a vezetést.

Gondolkodás nélkül válaszolt.

— Nekem elég, ha holnap gyakorolok vezetést. Jaroval, és nem veled. Minek menjek? Ütőn söfőrkurzus, nálatok nyelvkurzus. Ez életi Menj csak oda a mákvirágaiddal. Én oda úgysem kellek, én a hegyek közé való vagyok. Úgyis tudom, azt gondolod.

— Dehogy is gondolom. Mellém való vagy. Csak az a baj, hogy te magaddal cipeled mindenhova egész Lehotát. Oda a ini síkságainkra is. Hagyd a hegyeket a maguk helyén. Ha én nálatok vagyok, én sem kezdem el planíroznl a hegyvidéket. És nem is bántom az emberek szokásait. Úgy tetszenek, amilyenek. És tetszenek. — Észrevette, hogy Hana nem is hallgatja ...

— Hát jó, kedves. Mi megyünk. Nyugodj meg.

— Anyu, gyere te is velünk! — kiáltott lurkó.

— Jó lesz nekem itt egyedül — szólt Hana, és megrezzent a hangja.

Az ablakon leste, hogyan szállnak be a kocsiba, és addig kísérte tekintetével az Oktávia kék foltját, amíg el nem tűnt egy ház sarka mögött. Akkor aztán rázuhant az ágyra, és zokogva sírt.

A sírástól megkönnyebbült a szíve, de szöt- nyülködve látta, hogy szemei megduzzadtak, felpuffadt az arca. Legalább tíz évet öregedett. Hiába mosakodott jéghideg vízben, ez az érzése nem szűnt meg.

Amikor este megjött a férje, majd szótvetet- te az idegesség. Nem mert mutatkozni.

— Anyu. anyu, meghoztuk a ciruskát. Nagymama küldte. — A kisfiú nagy bőrtáskát cipelt, kövér hízóliba volt bénne.

Jurko már kicsi korában megszokta, hogy anyukájához szlovákul beszélt, apjához pedig magyarul. Ebben sohasem tévedett. De most, hogy alig félórája még az unokatestvéreivel hancúrozott, erősen befolyásolták az élmények, s nem volt ideje illeszkedni az otthoni környezethez.

— Milyen nagymama? Az babicska! Hányszor mondtam már!

Jani a fürdőszobában mosakodott. Abbahagyta, és az ajtóba lépett. A kis Jurko gyermeki őszinteséggel szólt:

— Nem, mami, nem babicska. Az nagymama. Öt mindenki úgy hívja, Dodóka is, Zolika is, Mártuska Is. Babicska Lehotán van. Látod, már elfelejtetted, mert rég nem voltál ott. Gyere el oda, meglátod, mindenki úgy hívja. Mondta is, hogy gyere...

Hana döbbent szeretettel nézett Jurko tiszta kék szemébe. Aztán felemelte a tekintetét. Jani barnára sült alakja, széles válla szinte megtöltötte a fürdőszoba keskeny ajtónyílását. A két szempár összetalálkozott, éppen azon a helyen fonódott egymásba, ahol a kis Jurko állt, és kíváncsian meresztette a tekintetét egyszer az apjára, aztán az anyjára, mintha így közvetítette volna a szülök ki nem mondott szavait.

— Anyu, ezt a libát azért kaptuk, mert sokat segítettünk a kertben kapálni, öntözni, meg elmentünk a boltba is élesztőért. Megsütöd? Jó ropogósra?

— Megsütöm, kisfiám.

— De akkor már, ugye, nem haragszol a nagymamára. Mert - ő tömte ezt a libát. Nekünk.

Hana újra Janira tekintett, s úgy érezte, biztató erő sugárzik arcából.

— Persze, hogy nem haragszom.

— De akkor holnap elmegyünk oda, ugye?

— Holnap még nem. Talán egy hét múlva. Akkor már meglesz a hajtási engedélyem...

J. ZISKIND:

Még a közelmúltban is babonás voltam... De most már nem. Kígyó' gyultam ebből a betegségből. Meggyö- ződ'íws, hogy babonásnak ien,nl hülyeség. Az egész eset így történt:

Van egy nagybácsim n’- ember, nagy koponya.

Htrrminc évvel ezelőtt a nagybácsi fizikából készült vizsgázni. De hogyan? Nem úgy ám, mint a többi iiák, akiknek többsége éjjel nappal 'anvija, magolja az anyagot. Ő csak ?gy kérdésre, a tizenhármasra tanulta meg a jeleletet, annak ellenére nyugodtan lépett a nagy boríték elé, és kihúzott egy számot. Még ma is emlékszik e számra. 86-os volt. De Ď ezt a számot visszadobta a borítékba, kezével eltakarta az arcát, és jelkiáltott:

— Tudtam, hogy így leszi Tizenhárom! Szerencsétlen számi Mindig kellemetlenséget okozI

A vizsgáztató nevetett:

— Ugyan, fiatalember! Nem szé- gyelli magát? Hogy lehet ilyen babonás! Ha isjneri a tananyagot, nyűgöd- an felelhet a tizenhármas kérdésre is. Tessék!

A nagybácsim felelt. Ragyogóan. Kövér egyest kapott.

— No, mit mondtam? — mosolygott a vizsgáztató. — Remélem meggyőződött, hogy nem szabod babonásnak lenni.

— Igen, meggyőződtem — mondta boldogan a nagybácsi.

A múlt szemeszterben elhatároztam, hogn kihasználom okos nagybácsim tapasztalatait. Fizikából készültem

vizsgára. Csupán a tizenhármas kérdésre tanultam meg a feleletet.

A vizsgán a 45 ös kérdést húztam ki. Gyorsan visszadobtam a cédulács- kát, és megfogtam a feiern:

— Éreztem, hogy szerencsétlen napom lesz! A tizenhármas kérdés. Micsoda balszerencseI

— Ugyan, ugyan, hát ha olyan babonás, húzzon egy másik kérdést — mondta nyugodtan a vizsgáztató tanár.

— Engedelmet kérek — lihegtem —■ lehet egy modern ember babonás?

A babonák ellen harcolni kell'

— Igaz, igaz, harcolni kell — mondta a vizsgáztató —, de köztünk maradjon, én is babonás vagyok, ezért megértem önt. Húzzon egy másik kérdést.

Húztam. A vizsgáról kiröpültem.

PINTÉR VERA fordítása

eggel?

ggelire lágytojást főztt fel Jani.

Isz. De én nem tréf*

>m.

t mégis, mire kell neszeretem, tudod, ha

réskedésedből. Holnap äd!

itt tekintettel figyelte jondolt, hogy Janinak la, ha megjelenik ná- ejelenti, hogy elvtárs, iségét kocsit vezetni, egegyeztek, már csak a kilencszáz koronára ílőbb be kell fizetni, lajd a féltékenységtől! mi lesz, ha Jani nem e úgy diktálta, hogy i hangnemet.

>m neked, akármilyen m szemben, hogy én ny kötelessége. Bár te - Jani érdeklődéssel Te egyszer nem érsz §kre, a kocsi meg a tlanul. Azért gondol- hajtási jogosítványt, szavai hatását, lő ötlet. Legalább hé- íetsz valahová. Vagy lcsengetlek, és elszacette le Hana az álar- pott. — Arra ott van- taxik. Tudod, éjszaka

Jani közelebb lépett i kezét. Hana tiltakol, ha megmosakodtál, kit simogattál? kisasszonyt meg a ce- ondhatom, jó kemény

Csak valid be, hogy heverésztél taknyos lálni. De ne félj, nem

üszöbéről mondta, az- ajtót.

de félúton megtor- a frissítő zuhanytól nzott a bőre alatt. Jó mellé- átvenni a tes- míg benyirkosodik a De a lába gyökeret án képes lenne a gye- u

/, ón majd neked úgy között, de nem tudta is vonatkozik ez az

palack kéknyelűt, és hideg italból, mintha lekelte volna.

2tett az oktató. Hana ajtónál termett. Jani sörrel kúrálta magát, i vendéget a szobába, l felé: — Csak nézd, ermetű. milyen ele;szetalálkozott.

be. — Megrázták egyt fel.

unk a műhelyben —

nagyobb problémáim : apróbbakat meg maatatványokat.

a pénztárcájába, és ilcsokat.^

— szólt Jani. — És ha írd be a könyvecské-