Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
III Az intenzív és hatékony termelésért IRTA: FERENCEI ISTVÄfM, A DUNAJSKÁ STREDA I (DUN ASZ ERDAH ELYI) JÁRÁSI PÄRTBIZOTTSÄG VEZETŐ TITKÄR A tárásunkban a mezőgazdasági ter** melés intenzív fejlesztésének az Időszaka gyakorlatilag 1960-ban, a területi átrendezéssel egyidőben kezdődött. Az új járási pártbizottság a megelőző fejlődés és a termelőerők állapotának mély elemzése alapján a mezőgazdasági szakemberek széles kollektívájának bevonásával egységes koncepciós tervet dolgozott ki a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére. A koncepciós terv fő célkitűzése volt a mezőgazdasági termelés és a jövedelem megkétszerezése 10—12 év alatt. E bátor, forradalmi feladat teljesítésének fő alap- elveit a következő pontokban foglalhatjuk össze: ® minél gyorsabban elegendő politikailag fejlett és tettrekész szakembert kell nevelni, akik a tudományos műszaki haladás vívmányait a gyakorlatban is érvényesíteni tudják; • gondoskodni a lehető legjobb összhangról a növénytermesztés és az állattenyésztés között, a gazdasági állatok maximális termelékenységét biztosító kiegyenlített takarmánymérleg alapján; ® döntő fordulatot érni el a szemes termények és a lucerna hektárhozamaiban; ® öntözől>erendezéseket építeni és azokat hatékonyan kihasználni; ® bővíteni az intenzív gyümölcsösök és a szőlő telepítését; • felszámolni a szarvasmarha BaB és TBC betegségeit, s növelni a hasznosságukat; ® központi szerepet biztosítani a gépesítésnek a növénytermesztés szervezéséljen és energikusan szervezni a termelési folyamatok iparosítását; ® elmélyíteni az újratermelési folyamat gazdasági oldalainak ismeretét, és érvényesíteni azokat a termelési értekezleteken; ® kidolgozni és érvényesíteni az anyagi érdekeltség mozgósító formáit; ® következetesen érvényesíteni a nemzetiségek testvéri egységét biztosító proletár nemzetköziséget, gondoskodni a bizalom és az alkotó kezdeményezés légköréről a mindennapi munka állandó forradalmi mozgásához. Az elmúlt évtized a stratégiai célkitűzés és az alkalmazott taktika helyességét egyaránt igazolta: a funkcionáriusok, a tehetséges szövetkezeti tagok és más mezőgazdasági dolgozók százai iskolapadokba ültek, ahol szakmailag jól felkészült és az ügyért lelkesedő pedagógusok vezetésével rövid idő alatt nemcsak az előírt tananyagot sajátították el, hanem azt a szilárd meggyőződést is, hogy a tudomány és technika gyorsan felhalmozódó ismereteinek kihasználásához továbbra is rendszeresen, állandóan kell tanulni. Járásunk kulturális fejlődésének legdicsőbb korszaka marad az a forradalmi változás, amely a szövetkezeti parasztság szakmai és politikai színvonalában bekövetkezett, s az a lelkesedés, amellyel az elméleti ismereteket a gyakorlati termelésben érvényesítették. Ez egyaránt vonatkozik a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola rövidített tagozata, a Calovói és a Dunajská Stre- da-i Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, valamint a Vállalati Inštitút ab- szolvenseire. Járásunkban, ahol 1939- ben 6,7 % volt az analfabéták aránya, s néhány községben, például Rasticén a 21,2 %-ot is elérte, s ahol az efsz-ekben egyetlen mérnök sem volt, és technikusokból is csupán 12 akadt, ma 97 mérnök, 41 institútot végzett szakember, 138 technikus és 208 más mezőgazdasági szakiskolát végzett személy tevékenykedik, akik az elmúlt évtizedben a műszaki, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális haladás szilárd támaszai voltak. A SZOCIALISTA ÁLLAM HATÉKONY TÁMOGATÁSÁVAL kiépítettük és megerősítettük a mezőgazdaság termelési-technikai alapját. 10 971 hektáron nagy területű, 6608 hektáron közepes területű öntözőberendezést építettünk, amit még ebben az évben 1810 ha nagy és 2208 ha közepes területű öntözőberendezéssel bővítünk. Járásunk feltételei között, ahol az évi csapadék 550 mm alatt van, melynek a vegetációs idő alatti elosztása is kedvezőtlen, s ahol a mezőgazdasági talaj negyedrészén a kavicsos altalajt sekély, mindössze 8—12 cm mély szántóréteg borítja, ennek az intenzifikáciős tényezőnek a villanyenergia-eílátásban, a víz minőségében és a felszerelés hiányosságaiban mutatkozó nehézségek ellenére nagy jelentősége van. A mezőgazdasági üzemek járásunk területén 1200 hektáron intenzív gyümölcsösöket, 400 hektáron pedig szőlőt is telepítettek. Járásunkban ma évente kb. 500 vagon gyümölcsöt termelünk, amit a szövetkezetek alapításakor senki sem hitt volna el, s a szövetkezeti szőlőkből termelt borok is kiváló minőségűek. A szőlő különösen a kavicsos talajok intenzívebb kihasználását teszi lehetővé, amelyek 20 évvel ezelőtt alig voltak képesek kitermelni 5—10 mázsa búzát. Szinte történelmi jelentőségű az a fejlődés, amit szövetkezeteink és állami gazdaságaink a kiváló szovjet fajták segítségével a búzatermesztésben értek el. E fő termény hektár- hozamai tíz év alatt több mint kétszeresére emelkedtek, s 1973-ban járási átlagban sikerült túljutni a hektáronkénti ötvenmázsás szinten, ami elérhetetlen illúzió volt apáink tudatában. A szovjet tudomány és járásnak mezőgazdászainak céltudatos munkája ezt képes volt elérni, amivel újból kifejezésre jutottak a világ leghaladóbb tudományával való együttműködés rendkívüli lehetősé- gei. Az árpatermesztésben is nagy haladást értünk el. Az elmúlt évben járásunkban 44 mázsa volt az árpa átlagos hektárhozama. Hasonló volt a fejlődés a kukoricalermeszlésben is, ahol a növekvő hozamok mellett a termelési folyamat jellege is megváltozott. A régi manufaktúrás termelést, amely rengeteg szaporátlan, de annál fárasztóbb munkát igényelt, felváltotta az ipari szintű gépesített termelés, amely jelenleg a szemesek termelésének növelésében a legnagyobb tartalékot jelenti, s amelytől nem kis mértékben függ az állattenyésztés intenzitásának további növelése. A szemesek termelése 10 év alatt összesen 10 729 vagonnal, hektáronként 20 mázsával növekedett. A járás szövetkezetei és állami gazdaságai így nemcsak a gabonaeladást növelhették 2027 vagonnal, amiért 38,5 millió . koronával nagyobb bevételhez jutottak, hanem az állattenyésztést is lényegesen kibővíthették. A húseladásból származó bevétel 10 év alatt 117,7 millió koronával, a tejnél 62 millió koronával, a tojásnál 18 millió koronával növekedett. Az intenzifikáciős folyamat a járási termelési igazgatósághoz tartozó vállalatokban csupán ennél a négy alapvető terméknél 236 milliárd korona bevételi többletet eredményezett. Egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva ma a járás mezőgazdasági üzemei átlagosan 830 kg gabonát, 306 kg húst, 727 liter tejet és 637 darab tojást értékesítenek. KIVÁLÓ A SZARVASMARHA ÉS A SERTÉSÁLLOMÁNY, melynek továbbfejlesztése tudományosan kidolgozott program szerint történik. Az egy tehénre eső évi fe- jési átlag a járásban 3521 liter, azonban olyan szövetkezetek is vannak, mint például a Michal na Ostrove-i Efsz, ahol 1972-ben átlagosan 4101 liter tejet, a Blahovái (Sárréti) Efsz, ahol 3978 litert és a Topol'níkyi Efsz, ahol 3927 liter tejet fejtek egy tehéntől. A hízósertések átlagos napi súlygyarapodása a járásban elérte az 58,5 dekagrammot. Veľké Blahovo- ban, Nový Život ban és Zlaté Klasy- ban azonban 65 dekagramm fölé jutottak. A szarvasmarha-hizlalásban több mint 1 kg-os napi súlygyarapodást értek el Kútnikyban, (Hegyó- tén), Ohradyban (Csallóközkürtön) és Topofníkyban. Az egy anyasertésre számított elválasztott malacok száma járási átlagban 17,73 darab volt, Ja- hodnán f Pozsonyeper jesen J 21,47, Vra* kúnban 20,1, Královské Kračanyban (KirályfiakarcsénJ pedig 19,98 darab. A termelési eredmények növekedésében a többi tényező mellett rendkívül fontos szerepet játszott a termelés technikai alapjának átépítése, ami nemcsak a technológiai folyamatokat, hanem a mezőgazdasági dolgozók társadalmi arculatát is megváltoztatta. A mezőgazdaság energetikai alapját 1939-ben 8690 ló képezte, az 1973. január 1-én nyilvántartott 1227 traktor viszont összesen 58 416 lóerőt képviselt. A járási mezőgazdasági igazgatósághoz tartozó vállalatokban összesen 217 kombájn, 79 cukorrépafejelő és 76 cukorrépakiszántó gép végzi a korábban legmegterhelőbb mezei munkát. A szövetkezeti tagok és a mezőgazdasági munkások tömegei szakképzettséget szereztek a korszerű mezőgazdasági gépek kezeléséhez és javításához, valamint a vegyi anyagok alkalmazásához. Ma a szakképzetlen munkaerő elenyésző kisebbségben van a mezőgazdasági üzemekben, bár 10 évvel ezelőtt még a többséget képezték. A gépesítés, a kemizálás, valamint a tudományos ismeretek széles körű érvényesítése a szövetkezeti dolgozók tömegeit az ipari szakmunkások színvonalára emelte. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS GYORS ÉS ERŐTELJES NÖVEKEDÉSE a termelés szakosítása és koncentrálása a kiegészítő és a szolgáltatási ágazatok fejlődésében is megnyilvánult. Az állattenyésztési épületek korszerűsítése, az irodaházak, a szociális és kulturális berendezések építése mellett a szövetkezetek és állami gazdaságok fejlődésének utóbbi szakaszát a nagyüzemi baromfifar- mok, a szakosított nagyhizlaldák, a klimatizált gyümölcs- és zöldségrak- tárak, üvegházak, nagy kiterjedésű fóliasátrak, alkoholmentes italok gyártására szolgáló üzemek és ter- málkutak építése is jellemzi. A járás fejlődő ipara jelentős mértékben szintén a mezőgazdaság szocialista átalakulásának az eredménye. A felszabadulás után járásunk területén egy kis baromfiüzemen, gyümölcs- és zöldségtartósító vállalaton, lenüzemen és 5—6 kis malmon kívül más ipari ágazat nem létezett. Az ipari dolgozók száma az ötszázat sem érte el. Az első építőipari vállalatok alapítását szintén a mezőgazdaság szükségletei indokolták. Államunk a mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatban jelentős összegekkel támogatta a feldolgozó ipar és a szolgáltató vállalatok kiépítését. A szocialista állam gondoskodását olyan létesítmények bizonyítják, mint a 400 millió koronás költséggel épült cukorgyár, a SLOVL1K üzem rekonstrukciója és kibővítése, a felvásárló szervezetek széles körű beruházásai, az új tejüzem, a korszerű húsipari kombinát építése stb. Az új ipari üzemek, a házgyárak, a bútoripari üzemek, a Tesla üzemegysége, a Kožatex, a Dunamenti Gépgyár és a többi (izem a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő számára nyújt foglalkoztatási lehetőséget. Járásunk mezőguzdaságának szocialista átépítése kezdettől fogva a társadalom, a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítésére irányult. E történelmi folyamat értékeléséuél ezért külön is értékelni kell a mezőgazda- sági dolgozók élet-, kulturális és szociális színvonalában bekövetkezett változásokat, annál is inkább, mert a gazdaságilag tevékeny lakosság 37 százaléka még most is a mezőgazdaságban dolgozik. A mezőgazdasági dolgozók részaránya az elmúlt 10 év alatt 15 %-kal csökkent, ez azonban nem jelentette a mezőgazdasági dolgozók abszolút számának csökkentését, hanem a többi ágazatban bekövetkezett létszámnövekedésnek volt a következménye. Az állandó dolgozók száma az egységes földművesszövetkezetekben 10 évvel ezelőtt 9441 volt, ma 9218. Ez a fejlődés azt bizonyítja, hogy a szövetkezetekben rendszeresen fejlesztik az intenzív termelési ágazatokat és így munka- alkalmat biztosítanak az iparosítási folyamatban felszabaduló munkaerőknek. A SZÖVETKEZETI TAGOK ANYAGI ÉRDEKFITSÉGÉNEK SZÍNVONALA a mezőgazdaság intenzifikálásának kezdetén a termelés jövedelmezőségének és a munka termelékenységének megfelelően eléggé alacsony volt. A szövetkezeti tagok átlagos évi jövedelme 10 000 korona volt pénzben, és 1731 korona naturáliákban. A munkatermelékenység 41051 koronáról 83 ezer 495 koronára nőtt, és ezzel párhuzamosan a termelés jövedelmezősége és az anyagi érdekeltség színvonala is növekedett. 1972-ben a szövetkezeti tagok átlagos évi bére pénzben 23 155 koronára, naturáliákban 1086 koronára növekedett. Az anyagi érdekeltség színvonalának növekedésével együtt jelentősen megváltoztak ,a szövetkezeti tagok életfeltételei, különösen a lakásviszonyok és a kulturális igények kielégítése. A lakásviszonyok tekintetében a szocialista átépítés szinte csodálatos eredményeket hozott. Amíg 1939-ben járásunk területén összesen 13 612 lakóház volt — az egyszobás kunyhókat is beleértve —, s néhány ház kivételével a vízvezeték és a központi fűtés úgyszólván ismeretlen fogalom volt, a villany pedig csak a lakóházak 14 százalékába volt bevezetve; ina a lakóházak villamosítása teljesen befejeződött, 48,6 százalékában van vízvezeték, 13 százalékában központi fűtés, s a lakások 52,3 százaléka 3 vagy több szobás. A háztartások 78,5 százalékában van televízió- készülék, 61,8 százalékában jégszekrény, minden tizedik háztartásra jut egy személyautó, s a többi felszerelési tárgyat, például a rádiót már nem is érdemes külön nyilvántartásba venni, annyira hozzátartoznak a mező- gazdasági dolgozók mindennapi életéhez. Ma a járás területén 19 069 lakóház van, amelynek több mint 75 százaléka a felszabadulás után épült. Ez a színvonal alapjában véve az utóbbi évtized eredménye. A járás jelenlegi lakásalapjának 35,7 százaléka ugyanis ebben az időszakban épült, míg a felszabadulástól 1960-ig eltelt időben csupán 39,4 %. A mai szövetkezeti tagok többsége a felszabadulás előtt a katonai szolgálatot kivéve jóformán el sem hagyta a járás határait. Ma a becsületes munka és a jó gazdálkodás jutalmaként hazai és külföldi nyaralásokon, kirándulásokon és tanulmányi utakon vesznek részt. A szocialista államokon kívül a szövetkezeti tagok százai csaknem az egész Európát beutazták, saját szemükkel győződhettek meg róla, hogy a mezőgazdasági termelésben a munka intenzitását kivéve a nyugati államok sem állnak 1974. III. 24.
