Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-21 / 68. szám, csütörtök

Az együttműködés szép paidája Még két év választ el ben­nünket az ötéves tervidőszak végétől, de már egyre több szolgáltató vállalat értékeli, hogy milyen mértékben segí­tette elő szocialista mezőgaz­daságunkat a XIV. pártkong­resszus határozatainak telje­sítésében. Ezek közül a minap a Meliorációs Építővállalat nit­rai üzeméire látogattunk, ahol Dovina Karol mérnök, vállalati igazgató tájékoztatott a párt- kongresszus határozataiból ere­dő feladatok teljesítéséről. — Az ötödik ötéves tervidő­szak folyamán több mint egy- milliárd korona értékű munkát valósítunk meg — mondotta. — E feladatok befejezése után kedvező feltételek alakulnak ki a talaj jobb kihasználására, az öntözésre és a termés növelé­sére. Örömmel mondhatom el, hogy 1971-től a múlt év végéig 112 akciót fejeztünk be, mint­egy 351 millió korona érték­ben. Az átadott építkezések 6118 hektár lecsapolását és 1936 hektár öntözését eredmé­nyezték. Ezeken kívül 92 kilo­méteres hosszúságban vízleve­zető csatornákat építettünk és több mint 500 000 köbméter víz tárolására alkalmas mestersé­ges tavat adtunk át. Dovina elvlársat hivatali kö­telessége elszólította, ezért a vállalat termelési igazgatóhe­lyettesével, Flek Jozef mérnök­kel folytattuk a beszélgetést. — Az 1974-es év végéig 212 millió korona értékű beruházást kell megvalósítanunk — folytat­ta. — Ezek közül külön ki­emelem a Dedina Mládeže-i Efsz 800 hektárra kiterjedő ön­tözőrendszerét. E mű építésé­nek befejezését eredetileg a tervidőszak utolsó évére irá­nyoztuk elő. A szocialista ver­seny és a kötelezettségvállalá­sok teljesítésének eredménye­képpen azonban az öntözőrend­szert már az első félévben át­adhatjuk a szövetkezetnek. Ha­sonlóan beszélhetek az Állan­dó Országos Mezőgazdasági Ki­állítás gazdasága új kiállítási pavilonjának építéséről. A szlo­vákiai aratóünnepély résztve­vői már ebben a pavilonban te­kinthetik meg szocialista mező­gazdaságunk jubileumi kiállítá­sát. Azt hiszem, a Garam menti szövetkezetek tagjai is nagy örömmel fogadják azt a beje­lentést, hogy a folyó évben be­fejezzük a Želiezovce—Kamen­ný Most (’Zselíz—Kőhídgyar- mat) öntözőrendszer építését, amely 70 millió korona beru­házással 4375 hektáron teszi lehetővé a kultúrnövények ön­tözését. A Jur nad Hronom— Želiezovce (Gayamgyörgy—Zse- líz) akció befejezésére a terv szerint 1975-ben kerül sor. — Ügy hallottam, hogy a sládečkovcei szövetkezet kor­szerű istállóján már az utolsó simításokat végzik. Mikor adják át az épületet? — Ezt az ipari szintű ter­melésre berendezett új tehén- istállót augusztusban adjuk át a rendeltetésének. Az építke­zést a helyi szövetkezet tagjai­nak segítségével és további vál­lalatok közreműködésével 27 hónapra terveztük. Partnereink fennakadás nélkül, folyamato­san elvégezték a reájuk háru­ló feladatokat. Most már való­ban csak az utolsó simításokat végzik az építkezésen. Flek elvtárs meghívására el­látogattunk a sládečkovcei Ha­ladás Efsz-be, hogy személye­sen is meggyőződjünk az új is­tálló építési ütemtervének si­keres teljesítéséről. Amikor ko­csink megállt az épülő objek­tum előtt, egy egész tejgyár körvonalai rajzolódtak ki előt­tünk. A korszerű farm két pavi­lont foglal magába, ahol a te­heneket helyezik majd el. To­vábbi tartozékai az ellető, a fejőcsarnok, a sllótornyok, va­lamint a szociális helyiségek. Arról már Jozef Gajdoš mér­nök, az efsz elnöke beszélt, hogy milyen haszna származik az épület korábbi átadásából a szövetkezetnek. — Talán azzal kezdeném, hogy a farmon 950 fejőstehenet összpontosíthatunk. Szeptember elején már meg is kezdhetjük a termelést. Az új technológia alkalmazásával az év végéig még 1 millió 100 ezer liter tejet állíthatunk elő. Más nyit­ja is van ám a dolognak; még­pedig az, hogy a silótornyok építését már májusban befeje­zik. Ezekben 15 000 köbméter silótakarmányt és szenázst tá­rolhatunk. — Mennyibe kerül az épít­kezés? — Több mint 41 millió koro­nába. A kiadástól azonban nem félünk, mert az összeg kama­tostul megtérül az állatok hasz­nosságának javulásában, nem is szólva arról, hogy nagyobb munkatermelékenységet és kul­turáltabb munkafeltételeket biz­tosít az állatgondozóknak. így több fiatalt is nyerhetünk az állattenyésztés számára, akik a régi istállókban a kedvezőtlen munkaviszonyok miatt bizony nem szívesen vállaltak munkát. A Meliorációs Építővállalat dolgozói valóban sokat tesznek a XIV. pártkongresszus hatá­rozatainak teljesítéséért. Műkö­dési területükön bátran alkal­mazzák az építkezés progresz- szív módszereit, s a szocialista munkabrigád címért folyó ver­senymozgalom újabb és újabb munkasikerekkel köszöntik az SZNF 30. évfordulóját, vala­mint a falu szocialista építésé­nek negyed évszázados jubi­leumát. A folyó évben ebből az alkalomból 230 értékes mun- feafelajánlást tettek, melyeknek értéke megközelíti a 700 000 koronát. SZOMBATH AMBRUS Fokozzák a takarmánykeverék előállítását Összesen 54 000 tonna komplett takarmánykeveréket és fehérje- koncentrátumot szállít az idén a mezőgazdasági Üzemeknek a Prešov melletti kendicei takarmánygyár. A takarmánykeverékek csaknem kétharmadát szenicsázett formában készítik. A termelési folyamat teljesen automatizált, a kész termék zsákolása futósza­lagról történik. Szlovákia legnagyobb takarmánygyártó üzemének dolgozói az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy az idei igényes feladatokat 230 000 korona érték­ben túlszárnyalják, amit elsősorban újítási javaslatokkal akarnak elérni. A képen: papírzsákokba töltik a takarmánykeveréket.. ČSTK felvétel Dicsőséges 133 nap 55 éve kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot 55 éve, 1919. március 21-én született meg az első magyar munkáshatalom, a Magyar Ta­nácsköztársaság. A magyaror­szági forradalmi események a Nagy Októberi Szocialista For­radalom közvetlen hatását tük­rözték. A kommunisták pártja néhány hónap alatt — megala­kulásától, 1918 novemberétől a Tanácsköztársaság kikiáltásáig — megnyerte a munkásosztály zömének támogatását és a tár­sadalom más rétegeinek bizal­mát. A kommunisták megmu­tatták a kivezető utat a vál­ságból, reményt önöttek a há­borúban sokat szenvedett el­csüggedt tömegekbe. 1919. március 19-én a pol­gári rend teljes csődbe jutott, a belpolitikai és külpolitikai válság következtében felbom­lott a koalíciós kormány. A Kun Béla által javasolt elvek alapján egyesült Kommunisták Magyarországi Pártja és Szo- ciáldemokrata Párt a proleta­riátus nevében átvette a hatal­mat. A Katonatanács azonnal a Tanácsköztársaság mellé állt, kimondta, hogy fegyveres erői­vel a forradalom hatalmút vé­di. A történelmi fordulatot a tömegek nagy lelkesedéssel fogadták. Munkáscsoportok ala­kultak, amelyek megszállták a rendőrkapitányságokat, őjyalék a bankokat és a Katonatanács utasítására forradalmi osztagok foglalták el a telefonközponto­kat, pályaudvarokat, a postát és más fontos intézményeket. A szocialista forradalom bé­kés úton ment végbe. A bur- zsoá kormány a forradalmi tö­megek nyomásának hatására arra kényszerült, hogy átadja a hatalmat a proletariátusnak. A Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, hogy a szocia­lista forradalom nemcsak fegy­veres felkelés útján győzhet és megcáfolta az opportunisták és a reakció azon állítását, hogy a proletárdiktatúra hatalomra jutását mindig vérontás és ter­ror kíséri. A leninizmus ked­vező talajra talált Magyaror­szágon, mert a munkástömegek saját kérdéseik megválaszolá­sát ismerték fel benne. Lenin a magyarországi eseményeket értékelve ezt írta: „Mi itt a szovjet hatalom győzelmén kí­vül erkölcsi győzelmet is arat­tunk ... a burzsoázia beismer­te, hogy a legnagyobb válság pillanatában ... nem lehet más hatalom, mint a tanácshatalom, mint a proletariátus diktatú­rája.“ A két párt egyesülése még nem jelentett azonban eszmei egységet. A jobboldaliak elszi­getelődtek, kénytelenek voltak alkalmazkodni, félrehúzódva fi­gyelték a helyzet alakulását. A centristák és reformisták vi­szont bizonytalanságukkal aka­dályozták az eszmei összefor- rást. A Tanácsköztársaság veze­tő testületében a Kormányzó- tanácsban többséget alkotott a kommunisták és a baloldali szocialisták blokkja, a kor­mánynak több mint egyharma- da volt a kommunista párt tagja. A dolgozók országszerte lel­kesedéssel fogadták a szocia­lista forradalmat. Európa többi országának haladó erői is ki­törő örömmel köszöntötték a magyar proletárhatalom meg születését. Az uralkodó körök viszont kezdettől ellenszenvvel figyelték a magyarországi ese­ményeket. Féltek, hogy a ma­gyar proletariátus győzelme ösztönzést ad saját országuk forradalmi erőinek. 1919 tava­szán az antant első szovjetel­lenes intervenciója kudarcot vallott. A Vörös Hadsereg sú­lyos csapásokat mért az ellen- forradalmi seregekre. A Ma­gyar Tanácsköztársaság kikiál­tása is megzavarta az antant intervenciós terveit. 1919 elején Magyarország gazdasági helyzete válságos volt. Csupán a városokban több mint százezer volt a munka- nélküliek száma. A hadirokkan­tak, a családfenntartó nélkül maradt nők és gyermekek nyo­morúságos körülmények között éltek. A lakosság ellátása nem volt folyamatos. Ilyen körül­mények között fogott hozzá a Tanácsköztársaság az új terme­lési rend bevezetéséhez, az ön­védelem megszervezéséhez, a nép életviszonyainak megjaví­tásához. A proletárhatalom államosí­totta a 20 alkalmazottnál töb­bet foglalkoztató üzemeket, amelyekben a dolgozók mun­kás tanácsokat választottak. Kisajátították a 100 holdnál na­gyol)!) birtokokat, államosítot­ták a bankokat, a biztosítóin­tézeteket, a bérházakat, a nagykereskedelmet. A kisajátí­tott földbirtokokon, több mint két és fél millió holdon tér­in e I őszöve 1 keze lek alakultak. Ebben a kérdésben a Tanács- köztársaság téves álláspontra helyezkedett, lebecsülte a föld­osztás politikai jelentőségét és átugorva a mezőgazdaság át­alakításának demokratikus sza­kaszát a szocialista mezőgazda­ság megteremtésének útjára lé­pett. Ez a lépése csalódást kel­tett, gyengítette a munkás-pa­raszt szövetséget. A kormányzótanács határoza­tot hozott a magyar Vörös Hadsereg felállításáról. A vö- i’öskatonák száma gyorsan emelkedett, a munkások tízez­rei jelentkeztek a hadseregbe. A Tanácsköztársaságnak nagy nehézségekkel kellett megküz­denie, de ennek elleniére na­gyon sokat tett a dolgozók éle­tének megkönnyítésére. Jelen­tősen emelte a béreket, szabá­lyozta az áruellátást, a hajlék­talanoknak lakást biztosított. Egyenjogúvá tette a nőket és megnyitotta a művelődés útját a proletárok előtt. Sokat tett a gyerekekért. A dolgozók gye­rekeinek üdülést biztosított, ki­építette az iskolaorvosi háló­zatot, véget vetett a tanoncki- zsákmányolásnak. Bevezette a nyolosztáiyos kötelező oktatást és hozzálátott az iskolarend­szer átszervezéséhez. A népművelés terén is jelen­tős intézkedéseket hozott. Or­szágszerte hadat üzentek az írástudatlanságnak, ismeretter­jesztő előadásokat szerveztek, színházi előadásokat, hangver­senyeket rendeztek a dolgozók­nak. A kulturális élet legjobb­jai támogatták a munkáshatal- mat. Uitz Béla és Pór Bertalan forradalmi plakátokat festett, Krúdy Gyula, juhász Gyula, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond írásaikban, verseikben köszön­tötték a proletárhatalmat. Bar­tók Béla és Kodály Zoltán tag­ja volt a Közoktatásügyi Nép- bizottság zenei direktóriumá­nak, Balázs Béla, Komját Ala­dár és Móricz Zsiytnoiyi az írói direktóriumnak. A tömegek lelkesedéssel tá­mogatták a proletárdiktatúrát és ezt az április 7-én megtar­tóit választások is kifejezték. A Tanácsköztársaság választó­jogot adott a vagyontalan dol­gozóknak, a nőknek és a fia­talok többségének. A helyi forradalmi szervek által beter­jesztett listák csaknem minde­nütt megkapták a szavazatok abszolút többségét. Még a fran­ciák által megszállt Szegeden is a szavazók túlnyomó több­sége a proletárdiktatúra mellett foglalt állást. 1 Az imperialisták látva a pro­letárdiktatúra megszilárdulását, fegyveres ellenforradalmat szer­veztek. A belső ellenforradal­mi erők is aknamunkát fejlet­tek ki, de a kommunisták szem­beszáll tak a zavarkeltőkkel. Az antanthatalmak siettették a ka­tonai intervenciót a Tanács­köztársaság megfojtására. Ápri­lis 16-án a román királyi csa­patok támadást indítottak, tíz nappal később a csehszlovák burzsoá kormánycsapatok is tá­madni kezdtek, a francia és a jugoszláv egységek megszáll­ták Hódmezővásárhelyt és Ma­kót. A fegyveres támadásokon felbuzdulva a belső ellenforra­dalmi erők is aktivizálódtak. A Tanácsköztársaság nagy ve­szélybe került, amelyet még fo­kozott, Böhm Vilmosnak, a had­sereg főparancsnokának az a parancsa, amellyel elrendelte a katonai ellenállás azonnali be­szüntetését. A kommunisták azonban nem adták meg magu­kat, a Munkástanács elrendel­te a proletárok azonnali moz­gósítását. Két nap alatt 44 000 ember állt be a Vörös Hadse­regbe és további tízezrek je­lentkeztek a tartalékos munkás­századokba. A proletárinterna­cionalizmus nagyszerű megnyil­vánulásaként román, délszláv, német, cseh, szlovák, lengyel, bolgár, olasz és más nemzeti­ségű önkéntesek is harcoltak a Vörös Hadseregben. Az új had­seregnek sikerült megállítania az előrenyomuló csehszlovák és román csapatokat és má­jus 30-án már általános táma­dást indított. A Vörös Hadsereg győzelmesen nyomult előre és tíz nap alatt elérte Bardejovnál a lengyel határt. A felszabadí­tott szlovákiai területeken ta­nácsok létesültek és 1919. jú­nius 16-án Prešovon kikiáltót* ták a Szlovák Tanácsköztársa­ságot. Az északi hadjárat sikerei el­lenére a Tanácsköztársaság helyzete egyre súlyosabb lett. A jobboldal vezetői külső tá­mogatást kaptak, szervezkedtek a proletárdiktatúra ellen. Eb­ben az időben írta Lenin a ma­gyar munkásoknak küldött üd­vözletében: „Legyetek szilárdak. És ha ingadozás üti fel a jejét a szocialisták között, akik teg­nap csatlakoztak hozzátok, a proletárdiktatúrához, vagy .a kispolgárság körében, nyomjá­tok el könyörtelenül ezeket az ingadozásokat. Agyonlövetés — ez a gyáva méltó jutalma a há­borúban.“ Az ellenforradalmi szervezke­désben a nagybirtokosok és a tőkések mellett részt vett a kle­rikális reakció is. Az antant katonai erejének fellépését kér­ték a Tanácsköztársaság ellen. Június 9-én Clemenceau ulti­mátumot intézett a magyar kor­mányhoz. A kormány teljesítet­te az ultimátumot, abban r&- ménykedve, hogy az északi had­járat során felszabadított terü­letekről való visszavonulás fe­jében, az antant kivonja a ro­mán csapatokat a Tiszántúlról. Az egyoldalú visszavonulással, amely június 29-én kezdődött, a tanácskormány súlyos hibát követett el, és ennek következ­tében helyzete súlyosan meg­rendült. Július 21-én a Vörös Hadsereg megindította tiszai hadműveletét. A tisztek többsé­ge, köztük a vezérkar új főnö­ke áruló lett, a támadási ter­vet kiszolgáltatták a francia— román hadsereg vezetőinek és így a hadművelet kudarcot val­lott és a tanácskormány lemon­dásra kényszerült. A Tanács- köztársaság 133 napig vívta hő­sies csatáját, végül azonban a belső reakcióval és az oppor­tunista árulókkal szövetkezett imperialista túlerő leverte. 1919 augusztusa után a rém­uralom, a törvénytelenségek, a tömeggyilkosságok évei követ­keztek. A magyar nép hű fiai, több mint 5000 ember, köztük Korvin Oltó, László Jenő, Latin- ka Sándor, Szamuely Tibor es­tek áldozatul a fehérterrornak. Hetvenezer embert zártak bör­tönbe, internáló táborba. Mint­egy százezer kommunistát és szocialistát kónyszerítettek emigrációba. Azok, akiknek si­került a halál torkából megme­nekülniük tovább vívták a har­cot, mert élt bennük a meggyő­ződés, hogy az igazság az ő oldalukon áll, és a proletáriá- tusé a végső győzelem. CSIZMÁR ESZTER KULTURÁLIS HÍREK Q A modern fizika kiemel­kedő alakja, Albert Einstein a főhőse Paul Dessau, a neves né­met zeneszerző új operájának, amelyet rövidesen bemutatnak az NDK fővárosában, a berlini Staatsoper színpadán. Az elő­adás zenei irányítója Otmar Suitner, rendezője Ruth Berg- haus, a Berliner Ensemble Igaz­gatója, a komponista felesége. Az új opera címszerepét Theo Adam, a nemzetközi hírű ének­művész alakítja. ☆ □ Albertu Molina chilei új­ságírónak A stadion című ri- portkönyve megjelent az NDK- beli Neues Leben könyvkiadó­nál. A jelenleg az NDK-ban élő Molina szemtanúk híradása nyomán közöl beszámolót a chilei fasiszta junta terrorjáról. ☆ □ Vlagyimir Majakovszkij válogatott műveit kiadta soro­zatban a berlini Volk und Welt kiadó. A befejező, ötödik kötet most jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents