Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-21 / 68. szám, csütörtök
Könyvek szemléje JÓL VIZSGÁZIK A MADÁCH KÖNYVKIADÓ A kiállítás Madách részlege Március évek óta a könyv hónapja. Az esemény alkalmából országszerte megsokszorozódnak a könyvkiállítások, az író-olvasó találkozók. Szlovákia fővárosában és a nyugat-szlovákiai kerületben megrendezésre kerülő 2000 könyvkiállításon több mint kétmillió korona értékben mutatnak be könyveket. A közép-szlovákiai kerületben az iskolák, az üzemek és a szövetkezetek 1600 könyvkiállítást rendeznek, és Zvolenban megnyitották a reprezentánsán berendezett Könyv Házát. A kelet-szlovákiai kerület sem marad le. A könyvvel kapcsolatos rendezvényeinek száma: 1140. Az 1974-es könyvhónap országszerte a CSKP XIV. kongresszusa, az ideológiai plenáris ülések, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulója jegyében rendeződik. Az év legnagyobb kultúrpolitikai akciójának az a célja, hogy széles körben ismertesse a könyvkiadók munkáját, népszerűsítse a könyveket, támogassa az elkötelezett irodalmat, nem utolsósorban a szocialista közművelődést. Bratislavában a könyvhónap alkalmából a múlt hét péntekjén megnyílt és március 27-ig tartó kiállításon 18 szlovákiai könyvkiadó mintegy 1700 kötetet mutat be. Az immár 20 éves múltra visszatekintő ,,könyv- aratás” a sok szép könyv felsorakoztatásával az olvasók ezreinek szerez kellemes, egyben tanulságos látványt. A Könyvaratás 1974 című kiállítás újdonsággal is szolgál. Keretében ez idén először mutatják be a szlovák és a cseh nyelvű művészeti kiadványokat. A Könyvaratás 1974-en látható mintegy 250 művészeti kiadvány azonkívül, hogy meggyőzően bizonyítja könyvkiadásunk magas színvonalát, ízelítőt ad arról is, hogy hol tart, milyen törekvéseket képvisel a szlovák és a cseh képzőművészet. A kiállítás képe változatos. Csokorba szedve nyújtja át a múlt év gazdag könyvtermését. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak a műveit, valamint a filozófiai, a szociológiai és a más ideológiai tárgyú könyveket a Pravda Könyvkiadó, a szépirodalmat a Tatran kiadó, a technikai és a gazdasági irodalmat az Alja kiadó, a gyermek irodalmat a Mladé letá kiadó, a mezőgazdasági irodalmat a Príroda kiadó, a szakszervezetek életével összefüggő irodalmat a Práca kiadó mutatja be. Rajtuk kívül azon bán gazdag anyagot vonultat fel a többi szlovákiai kiadó is: az Ósveta, az Obzor, a Madách, a Pallas, az Opus, a Slovenský spisovateľ, a Matica slovenská, a Smena, és az SPN. Az említett kiadók külön-kii- lön önállóan szerepelnek. Munkásságukat egyforma érdeklődéssel figyeltük. A Madách Könyv- és Lapkiadó n. v. részlege előtt azonban külön is megálltunk. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás élenjáró gondozója ezúttal mintegy 100 kötetet állított ki. A tárlaton regények, vers- és elbeszélésgyűjtemények, tanulmánykötetek, útleírások, albumok, monográfiák, nyelvészettel, szociológiával, történelemmel és társadalmi helyzetképpel foglalkozó kötetek adnak képet a Madách Könyvkiadó tavaly végzett munkájáról, egyben azt is jelzik, hogy milyen jelenleg a csehszlovákiai magyar könyvkiadás. A kép nemcsak sokrétű és színes, hanem igényes, sőt azt is mondhatjuk, hogy a szükségletnek megfelelő. A Madách Könyvkiadó a bemutatott kiadványok révéi világosan láthatóan arra törekszik, hogy a szlovákiai könyvkiadásban — hivatásának megfelelően — sajátos profilt alakítson ki, teljesítse a CSKP művelődéspolitikai irányvonalát és a csehszlovákiai magyar dolgozók elvárását. Ismételjük, amit valahol már elmondtunk, hogy az immár szintén 25 éves csehszlovákiai magyar könyvkiadás évekig a kezdés nehézségeivel járó gyer- meklietegségben szenvedett. Annak ellenére, hogy megjelentetett néhány jelentősebb társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó művet is, figyelmét többnyire csak a szépirodalomra irányította. E „tünet” bizonyos értelemben pozitívumot jelentett, hagyott maga után viszont számos negatív vonást is. EredményeképiHin az ötvenes és a hatvanas években egy- re-másra jelentek meg a regények. a vers- és elbeszélésgyűjtemények. A szépirodalom kivirágzásának mindenki örült, hiányérzetet okozott azonban (és ezt tekintjük könyvkiadásunk múltbeli negatívumának), hogy a fellendülés nem terjedt ki más területre, elsősorban a társadalomtudományt kérdésekkel foglalkozó szak- irodalomra. A vers, az elbeszélés, a regény, a dráma stb., azaz a szépirodalmi jellegű mű jelentőségéhez, szórakoztató, nevelő, embert nemesítő szerepéhez nem fér kétség. Mindez kell, mindez jó, mindez szükséges, értékgazdagító. Ám önmagunkat rövidítenénk meg, a tudományos élet és a szocialista népművelés látná kárát, ha a szépirodalmi, illetve a szórakoztató jellegű művek kiadáeredményét jól szemlélteti az említett kiállítás. Az egykor szűk profilú könyvkiadásunk a mostani bemutatón minden tekintetben jelesre vizsgázik. A Madách- könyvek tartalmuk, külső formájuk és témagazdagságuk révén egyaránt megnyerőek: a nagyobb múltú kiadók könyveivel szemben is versenyképesek. A Madách Könyvkiadó amellett, hogy sokféle témakört tart — szerintünk helyesen — sajátjának, jelenleg három könyvsorozatot is ápol. Az Iskolások Könyvtára, a Magyar Könyvbarátok Köre és a Versbarátok Köre című sorozatban a klasz- szikus és mai írók műveit jelenteti meg. Az utóbbi két sorozatban 1974-ben például a következő köteteket adja ki: Norbert Frýd: Mexikó császárnéja, Maapassant: Egy asszony élete, William Faulkner: Sartoris és Kodolányi János: Juliánus barát. A Versbarátok Köre tagjaihoz ez idén a Fényes a tűz lángja című szlovák népballadák, Dante: Isteni színjáték, Babits Mihály: Összes versei és Bulla György: Huszadik világháború című kötete jut el. Az említetteken kívül a Magyar Könyvbarátok Köre tagjai Roi- dis: Johanna nő pápa, a Versbarátok Köre tagjai Puskin: Versek című művét kapják ju- talomköuyyként. A szlovákiai kiadók a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából összesen 73 kiadványt jelentetnek meg. A Madách Könyvkiadó ebben a tekintetben is méltóan helytáll. Az évforduló alkalmából összesen négy művet ad ki. A Szlovák Nemzeti Felkelés képekben című kiadványban képzőművészek elevenítik fel a dicső harcokat. Az Együtt, egymásért című háromrészes dokumentum gyűjteménye a felkelés internacionalista jellegét emeli ki, és bemutatja a magyar nemzetiségű antifasisztáknak a szlovákok oldalán folytatott küzdelmét. A felkelés irodalmi megörökítését a Felzárkózva című antológiájával #és Rudo Móric: A hegyek titka című regényével képviseli. A Madách Könyvkiadó a felkelés alkalmából kiadásra kerülő műveknél is az utóbbi években már bevált utat követi: a magas mennyiségi és minőségi mutatók betartásán kívül arra is törekszik, hogy kiadványai a témát tekintve is SZÜLŐK, NEVE LŐ K FÓRUMA A SZAKMA BECSÜLETE Madách könyvek a „könyvaratáson“ ... (Tóthpál Gyula felv sáli kívül nem igényelnénk azt is, hogy a kiadók fordítsanak figyelmet a szakirodalomra is, és jelentessenek meg egyre gyakrabban a párt törekvését támogató, elkötelezett, az egy- egy szakterület mai állását, eredményeit bemutató társadalomtudományi jellegű kiadványokat is. A lehetőség, illetve a kínálat már a mi esetünkben — nemzetiség esetében — is biztató. Az utóbbi években észrevehetően fejlődésnek indult a kapcsolattörténet, a nyelvtudomány, a szociológia, az irodalom- és sajtótörténet, a társadalmi publicisztika, a sport, a városmonográfia és más szak- tudomány. Többen különféle évkönyvek összeállításán dolgoznak. A Madách Könyvkiadó az igényt nemcsak felismerte és elismeri, hanem a rendelkezésére álló eszközeivel ki is elégíti. Kiadói politikáját és az 1973-ban végzett munkájának gazdagok, sokrétűek legyenek. A jó szándék, az eredményes munka megértést és támogatást érdemel mindenki részéről. A Könyvaratás 1974 című kiállításon járva Lenin szavaira gondoltam, aki egykor azt mondta: a kiadóvállalatok és a lerakatok, az üzletek és az olvasótermek, a könyvtárak és a különféle könyvesboltok a pártnak alárendelt. és a pártnak számadással tartozó intézményekké kell, hogy váljanak. Ezt az egész munkát a munkásosztálynak szemmel kell tartania, az egészet ellenőriznie kell, ebbe az egész munkába, kivétel nélkül minden mozzanatába bele kell vinni az eleven proletármunka eleven szellemét. A Könyvaratás 1974 című kiállítás tartalma és formája egyaránt azt bizonyítja, hogy Lenin tanítása megvalósult a gyakorlatban. Kiadványaink a part törekvését, a dolgozó nép érdekét szolgálják. BALÁZS BÉLA A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA legutóbbi plenáris ülésének határozatai mélyrehatóan foglalkoztak az Ipari tanulók oktatásával és nevelésével is. Nem véletlen, hogy legfelsőbb fórumunk ilyen komolyan foglalkozott a fiatalok problémáival. Elzárt célszerűnek találjuk, ha rovatunkban is megvilágítjuk e kérdés fontosságát és jelentőségét. Társadalmunk alapja a munkásosztály, mely a haladás, a fejlődés mozgatóereje. Kissé paradox, hogy míg társadalmunk valamennyi döntő fontosságú szakaszán a munkásosztály jelen van, tehát részt vesz a vezetésben, az irányításban, a tervezésben, az építőmozgalom- ban, addig a munkásosztály utánpótlásának, az ifjúmunkásoknak az oktatásával és nevelésével, valamint az ezen a téren elért eredményekkel nem lehelünk elégedettek. Az ifjúmunkásokat jövőbeni munka- és társadalmi feladataik elvégzésére a szakmunkásképző intézetek készítik fel. Számuk Szlovákiában eléri a 679-et; ebből 179 a szaktanintézet, 58 iparitanuló-iskola, 431 pedig szakmunkásképző intézet. A szak tan intézetek hálózata és kiépítettsége jelenleg fedi a szakmai képzés szükségleteit, az intézetek számának növelésére a népgazdaság fejlődésével összhangban kerül sor. Az intézetek száma tehát megfelel az igényeknek. Rosszabb azonban a helyzet a szakmunkásképző intézeteknek az iskola- iigvi rendszerben betöltött szereltet tekintve, valamint az intézetekben folyó oktató és ne- velőinunkát illetően. Az iparita- nuló-intézetek a második ciklusú iskolák rendszerében eddig mindig az utolsó helyen szerepeltek. Ez elsősorban a szülők és az ifjúság rangsorolásának a következtében történt. A gyakorlatban ez aztán abban nyilvánult meg, hogy lebecsülték a szaktanintézetek nyújtotta lehetőségeket, s az intézetekbe többnyire csak azok jelentkeztek, akiknek nem volt felvételi esélyük középiskolába vagy nem voltak különösebb ambícióik a továbbtanulásra, s nem számolhattak azzal, hogy felvételt nyernek gimnáziumba vagy szakközépiskolában. Igaz viszont az is, hogy a szaktanintézetek tanterve minőségileg különbözött az általános és szakközépiskolák tantervétől. Míg az utóbbi iskolatípusokban elsősorban az általános és a szakismeretek elsa játí tásó ra helyeztek súlyt, a szakmunkás- képző intézetek mindenekelőtt valamilyen szakma elsajátítását, a szakmai rátermettség kialakítását szorgalmazták. PÁRTSZERVEINK nagyon helyesen rámutattak ennek a gyakorlatnak a helytelenségére, mely tulajdonképpen szűklátő- körűségre vall, hiszen társadalmunk nem csekély anyagi áldozatok árán taníttatta az ipari tanulókat, akik — mint a munkásosztály űj erőtartaléka — mondjuk meg őszintén, bizony meglehetősen gyér ismeretekkel és képességekkel kerültek ki az intézetekből. Ez nem csoda, hiszen az intézetekben kimondottan csak valamilyen szakmát sajátítottak el, általános műveltségük és ismereteik nem voltak összhangban társa- d a lm un k tud oni á nyos-tec hn i kai fejlettségével, s az oktatásnak ez a formája a legtöbb növendéknek sem felelt meg, hiszen többségük mégiscsak magasabb képzettségre vágyott. Ezt azonban ezek az intézetek nem .tették lehetővé. Ha valaki például főiskolai végzettséget akart szerezni, előbb.el kellett végeznie vagy az általános középiskolát, vagy valamelyik szakközépiskolát, hogy érettségi bizonyítványt kaphasson. Szocialista társadalmunk egyik célja, hogy fokozatosan megszüntesse a fizikai és a szellemi munka közti különbséget. Ez a cél rendkívül időszerű különösen a munkáshivalá- sokban, hiszen ez nemcsak egyéni érdek, hanem leginkább a társadalom érdeke, mert a tudományos-technikai forradalom térhódításával egyes szakmák jóformán teljesein megszűnnek, azaz a fejlődés, a haladás következtében csökken a fizikai munka aránya, mind kevesebbet kell igénybe venni a dolgozók fizikai erejét. A testi munkát olyan szakmák, hivatások váltják fel és helyettesítik, amelyek a dolgozó ismereteivel, képességeivel szemben nagyobb követelményeket támasztanak, tehát úgy is mondhatnánk, a kétkezi dolgozók munkája hovatovább egyre inkább „a fehér köpenyesek“ munkája lesz. A fizikai és a szellemi munka közti különbségek elmosódásával kapcsolatban nyíltan meg kell mondanunk, hogy a szaktanintézetek eddigi rendszere, illetve az intézetekben nyújtott ismeretek szintje nem volt összhangban ezzel a céllal, azaz nem segítette hatékonyan e cél elérését, sőt néhány év múlva esetleg fékezhette volna ennek realizálását. Ezért célszerű volt, hogy átszervezzék az iparitanuló-in tűzetek rendszerét, átértékeljék és módosítsák tantervűket. Az átértékelést tehát elsősorban a munkás- fiatalság oktatásának és nevelésének a fontossága tette szükségessé s nemcsak a munkásosztály, hanem egész társadalmunk szempontjából. Társadalmunk érdeke, hogv a fiatal munkásnemzedék teljes értékű általános képzésben részesüljön s általános műveltséget szerezzen. A szaktanintézetek végzős növendékeinek a többet .tudás'iránti vágya, az érettségi megszerzése, sőt a főiskolai továbbtanulás iránti igénye rendkívül értékelendő. Éppen ezért támogatni kell a fiatalokat s arra kell törekedni, hogy a szaktanintézetek is lehetővé tegyék számukra a továbbtanulást. Ennek érdekében már ebben az évben a szaktanintézetekben új koncepciót vezettek be, s néhány szakmunkásképző intézetben kísérletileg bevezették a négyéves oktatást. Az új koncepció lényege, hogy a szaktanintézetek a jövőben fokozatosan beleolvadjanak a második ciklusú iskolák, a középiskolák rendszerébe; ebbe a rendszerbe eddig ugyanis csak az általános középiskolák, a gimnáziumok és a szakközépiskolák tartoztak. Az iparitanulóiskolák növendékei számára lehetővé kell tenni, hogy általános műveltséget szerezhessenek, s ennek egyenrangúnak kell lennie a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban oktatott általános ismeretekkel. S hogy az ipari tanulók a velük szemben támasztott magasabb követelményeknek eleget tehessenek, az eddigi hároméves tanulmányi időt négy évre emelték. így lehetővé válik, hogy a szaktanintézetek minőségileg ne különbözzenek a többi második ciklusú iskolától; az egyenrangúság abban is kifejezésre jut, hogy a négyéves szaktanintézetek végzős növendékei érettségi bizonyítványt kapnak s a többi középiskolai tanulókhoz hasonlóan főiskolán folytathatják tanulmányaikat. A MUNKÁSFIATALSÁG OKTATÁSÁBAN történő mélyreható változások, valamint az*űj rendszer megvalósítása társadalmunk valamennyi irányító szervének a segítségét és támogatását feltételezi. Fentebb már említettük, hogy iskolarendszerünkben jelenleg három típusú szaktanintézet működik. Tevékenységüket nemcsak az Oktatásügyi Minisztérium irányítja, működésükbe a nemzeti bizottságoknak, a vállalatok, az üzemek vezérigazgatóságainak is van beleszólásuk. Ezért, míg az új koncepció, illetve iskolatípus teljesen meg nem honosodik, számolnunk kell azzal, hogy működésükkel kapcsolatban valamennyi kifejti véleményét. Számolni kell azzal is, hogy kezdetben nem mindenki érti meg az intézkedések lényegét. Bizonyára felszínre kerülnek olyan nézetek is. miszerint beharangoztak egy-egy hivatásnak, másoki vitatják majd, hogy a szakmunkásképző intézetet elvégző fiatal visszatér-e az esztergapadhoz. Az ilyen és ehhez hasonló vélemények megelőzése érdekében le kell szögeznünk: az új koncepciót, a módosítást, azaz az ifjúmunkások műveltségének a növelését a munkásosztály küldetésének a betöltése és a tudományostechnikai haladás teszi szükségessé. S ezek az érvek megcáfolnak mindennemű esetleges kételyt vagy ellenérvet. Dr. CZAK0 MÁTYÁS 1974. III. 21.
