Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó
NAGY KAROLY, EMBEREK ffl fflfflBE® FELETT Bratislava szűkebb belvárosának közvetlen határán, csaknem a város szívében, egy hatalmas, új gyárkémény épül. A szlovák főváros legmagasabb gyárkéménye lesz ... Az emberek fejcsóválva nézik és méltatlankodnak. Arról beszélnek, megint füstösebb, kormosabb lesz a város, — és felteszik a kérdést: hogyan egyeztethető ez össze az egyre gyakrabban emlegetett környezetvédelmi előírásokkal? A kérdés csupán első hallásra tűnik jogosnak. A szóban forgó gyárkiémény ugyanis nem szennyezi maid környezetünket. Ellenkezőleg, Éppen azért épül, hogy a belváros levegőjének jelenlegi szennyezettségén enyhítsen. A látszólag paradox magyarázat rendkívül egyszerű megoldást rejt magában: a magasabb kéményen kérésztől felszabadított füst és korom nem csapódik majd le a városra, hanem annak határain túl ér földet, ott, ahol kevésbé ártalmas. Egyszerű, bár költséges megoldás. Hiába minden fejtörés, ennél olcsóbb csak az lett volna, ha jó néhány évtizeddel korábban az emberek nagyobb távlatokban gondolkodnak és építkeznek. De az ilyen rövid távú, jövőt és utódokat nem kímélő gondolkodás nemcsak a „helybeli múlt“ sajátossága volt. Tudjuk, világjelenség, melynek következményei az emberiség egyik legnagyobb megoldásra váró problémájává nőttek, s világszerte rengeteg fejtörést, óriási anyagi áldozatokat követelnek. Nálunk néhány esztendővel ezelőtt kezdték komolyan venni a problémát, szembenézni vele és cselekedni. Azóta sok minden történt s mert a feladat nem kicsi, a környezetszennyezés és környezetvédelem mérlegének két serpenyőjén még aránytalan a megterhelés. Az egyiken levegőt szennyező kémények, vizeket pusztító szennyvízdelták zsúfolódnak. Számuk apadóban van. A mérleg másik serpenyőjén pedig szaporodnak a milliók árán kifejlesztett vagy megvásárolt tisztítóberendezések, szaporodik az iparkitelepítések száma, s megnyugtatóan növekszik a környezetvédelem hatékony szándékának súlya. Míg számos nyugati országban évek óta csak a vészharangokat kongatják, s míg telik a huszonnegyedik óra, — addig nálunk sok helyen cselekszenek. Műszaki berendezésekkel, tapasztalatok átadásával sokat segít ebben a Szovjetunió is. Személyes kitérő Aki hozzám hasonlóan heteken keresztül saját tüdejével szívhatta a legendáshírű tokiói szmogot, köny- nyen tesz különbséget. A szóban forgó gyárkémény Jövendő küldetését is jobban tudja értékelni, ha ugyanott lakik, ahol én. Lakásom ablakától kétszáz méteres légvonalnyi távolságban három gyárkémény pöfékeli a fekete füstöt. A negyedik, — holmi korom- ‘elfúvó berendezés — fülsüketítő zaj közepette korompernyét okád. Hangja a startoló sugárhajtású repülőgépétől csak annyiban különbözik, hogy néhány decibellel erősebb. Ugyanitt, ennek tövéből emelkedik az ég felé az új gyárkémény. Az ablaküvegen keresztül, számtalan alkalommal, órákon át csodáltam az óriási építmény legtetején, az egyre növekvő magasságban dolgozó, bátran mozgó, ismeretlen építőket. Ebből a távolságból, abban a szédítő magasságban bizony rendkívüli embereknek, az építőipar legmerészebbjeinek ismerhettem meg őket. Közben persze a kémény végett bosszankodtam. Szerettem volna az építőkkel megismerkedni, s néhány kérdésre választ is kapni. Ki hagyhatta jóvá e környezet elleni „merénylet“ tervét; miféle szükségszerűség, vagy újabb meggondolatlanság szüleménye ez a kémény? S közben eszembe sem jutott, hogy amit a többi városlakóval egyetemben rossznak látok, az történetesen jó. így kerültem az építők közé. Megoldás Az építkezés színhelye a kábelgyár melletti hőerőmű. Ez villanyáramot, s a kémény elkészültével meleg vizet is szolgáltat a környéknek. Létfontosságú Ipari létesítmény, melynek kitelepítése óriási költségek, súlyos fennakadások árán képzelhető el. Pontosabban: el sem képzelhető. A környezetet viszont „két dimenzióban“, füsttel, korommal, fülsiketítő zajjal rombolja. Megoldást kellett találni. Ma e megoldás művelete a befejezéshez közeledik. A százhúsz méter magas kéményből immár kilencvenöt méter megépült, s határidőre, ez év nyarára be Is fejeződik. Nemcsak a korom és hangokádó szörnynek nevezett berendezés, de a szomszédos fcyárkémén y funkcióját is egyszerre ellátja majd. A tervezők és a szakemberek állítása szerint a kémény elkészülte után a hőerőmű feddhetetlenné válik, nem vádolhatják tovább azzal, hogy a környezetet szennyezi. Ha példájukat a környező vállalatok, üzemek is követik, általános érvényűvé nőhet a megoldás, s a belváros levegője lényegesen megtisztulhat. A példát pedig követni kell! Bátoremberek Nem bátorság kell ide, — mondja Rábek István, a brigádvezető helyettese. — Szaktudás kell és tapasztalat. Mi eredetileg kőművesek vagyunk. Ez a mesterségünk, s a különbség csak annyi, hogy nem házat, hanem kéményt falazunk. Persze e szerénységgel nem hagyom magam köny- nyen lefegyverezni, mert hiszem, hogy olyan magasságba nem megy fel akárki. Mert ahol nem egyszerű vízmértékkel és nem egyszerű függőónnal dolgoznak a kőművesek, ott nem is egyszerű fal emelkedik. Ez a gyárkémény pedig annál inkább sem az, mert alapkerületének több mint tizenhárom métere? befogójával az ország összes gyárkéményétől különbözik. Ennélfogva magasságához mérve a kilengése is rendkívül minimális, csupán tíz centimé, tér lesz. Apropó! Kilengés! Milyen is az? Láttam már gyárkémény tetején fejre álló amatőrartistát, de az nem volt hajlandó nyilatkozni. Rábek István szívesen magyarázza. — Olyan, mint viharban, hullámok hátán a hajó. Bizony hallottam már szárazföldön kapott tengeri betegségről. Gyárkémény tetején kapta az Illető. Nem voltam ott, ám nem tartom elképzelhetetlennek. Az olyan magasságban nem nyugszik a vízmérték léghólyagja. Eszelősen ingázik. Ha tudna, kiszaladna a szerszámból. Ennél a kéménynél viszont még alig érzékelhető, mert hogy úgy mondjam, nagy a „terpesze.“ Bezzeg a vajáni hőerőmű háromszáz méteres kéményénél erősebb szélben más volt a helyzet. Ogy ingadoztunk a tetején, mint egy ostor hegyén. A brigád törzsgárdája immár tizenhat esztendeje együtt dolgozik. Vezetőjük Buzássy József most szabadságol. Kár, mert valójában ő tudna a legtöbbet mondani. Mindkét testvére ugyanezt a mesterséget űzi, s mindhárman külön-külön kéményrakó brigádot képeznek a Termostávnál. Egyik bátyjának fia, Buzássy Tibor viszont az ő brigádjában dolgozik. Fiatal, dolgos ember, alig egy esztendeje tanulta ki a mesterséget, s ma már teljes értékű szakemberként dolAz épülő kémény gozik, ugyanazt a munkát végzi, mint a brigád bár; melyik tagja. Elégedettek vele a kollégák, s csupán hosszabb haja végett élcelődnek néha. Maga is elé gedett. Most készül katonának és háromezer koronát keres. Akár a többiek. Híres kéményrakó család tehát a Buzássyak csar ládja, s úgy látszik, még évtizedekig is az marad, mert ügyelnek rá, hogy ki ne haljon köztük a mesterség. Egyébként Podunajské Biskupice-jek (pozpony- píispökiek), mint ahogy a brigádtagoknak csaknem a fele is idevalósi. A harminchárom éves Dumán Lászlónak is ez a szűkebb hazája. Ezért is került a brigádba. Eredetileg kirakattervező volt. A hároméves tanoncidő után még nyolc évig dolgozott abban a szakmában, de keveset keresett. A brigádvezető hozta ide, akinek annak idején panaszkodott. — Gyere közénk — mondta, s azóta Dumán László életében minden megváltozott. Segédmunkásként kezdett a kéményrakók közt dolgozni, s ma joggal nevezik szakembernek. És joggal elégedett. Ügy lát? ja, ha akkor nem változtat mesterséget, ma nem lakik vadonatúj emeletes házban. A legtöbbre viszont mégis azt értékeli, hogy megszerette ezt a mesterséget, s hogy kollégái is megbecsülik. Arról nem is szólva, hogy az építkezésnél rengeteget segítettek neki. Ez a gyakorlat természetes és kölcsönös köztük. Közéjük tartozik még Jozef Mikulášik, Kubinszky Ferenc, Szedlák László, Miroslav Kendzior. Az utóbbi a jó kereseti lehetőség hírére orientálódott a Termo- stav felé. Szerencsés módon ebbe a brigádba került. — Sokfelé dolgoztam már az országban. Szeretek vándorolni, szeretem a változatosságot, persze ezt nem mint fluktuáns művelem. Nőtlen vagyok, s ez az életforma nekem megfelel. Ogy látom, innét nehezen megyek el, mert megbecsülnek és jól érzem magamat köztük. És vándorolhatok is a brigáddal. Ez a kémény felépül, s ki tudja az ország melyik sarkába kezdünk egy másikat építeni. Bizony. Hogy hol építik a következőt, azt még nem tudják. S hogy hol mindenütt építettek már, azt meg azért nem tudják kapásból, hiánytalanul felsorolni, mert sokat építettek. KunCicén, Rimavská Sobotán, Banská Bystricán, Tfinecben, Rudüanyn, Tahanovcén, Ružomberokban, Košicén, Detván, T. Teplicén, Topolr Canyban, Trebišovon, Levicén, Jaslovské Bohunicén .., ők emelték a legmagasabb építményt. S a felsorolás persze nem is teljes. Még tart a tél, szeszélyes az időjárás. A munkabiztonsági okok kizárják, hogy ilyenkor a kémény tetején dolgozzanak. Nyílása így tavaszig le van fedve. De az építők szorgalmasan dolgoznak, mert egy ilyen kémény nemcsak akkor épül, ha messziről is látszik az építők mozgása. Tél folyamán a belsejében dolgoznak. Saválló anyaggal szigetelik a falat, majd belülről samottéglával falazzák körül. Azt mondják, ez a munka neheze, mert a test belsejében a fal? tól-falig merevített csőállványzatot, — melynek közepében dupla felvonó működik — ilyenkor át kell építeni. Mire kitavaszodik, a belső fallal is elérik a kilencvenöt méteres magasságot, aztán folytatódik a külső falazás, nyúlik a kémény az ég felé. Persze az sem könnyű munka, hiszen a százhúsz kilós betonelemeket két embernek kell beemelni, mert többen nem férnek hozzá. Több mint harmincezer ilyen elemből áll majd össze az óriási építmény. Nagy Károlytól, a brigád egyik rangidős tagjától tudom meg mindezt, s tréfálkozva kérdem, nem ál» modott-e még soha azzal, hogy egy általa épített kémény összedőlt volna? — Az embernek csak attól vannak rémálmai, amitől fél. Kizárt dolog, hogy egy gyárkémény összedőljön, hiszen kerek alapzatú, szabályos mértani idom. Emlékszem, mikor a háború alatt itt a szomszédban az Apollót bombázták ... minden összedőlt, csak a gyárkémények maradtak épek. Lapuch Ferenc 1951-ben, Losoncon dolgozott először kéményépítésen. — Nem számoltam, hogy ez a hányadik. Mindenesetre az egyik legigényesebb. Mert Ilyen belső állványozású kéményt még nem építettünk. Lassúnak is találják a munkánkat, de alaptalanul. Mindenesetre határidőre elkészülünk. Ehhez nem fér kétség, összeforrott, alapos szaktudású, dolgozni tudó emberek brigádja ez. Tavaly nyáron fenn a kémény legtetején írták alá szocialista kötelezettségvállalásukat, s azt, hogy versenyeznek a szocialista munkabrigád címért. Hogy célba érnek, s a címet elnyerik, az olyan biztos, mint ez a kémény. így mondták, s én így hiszem el nekik. S ha majd a kémény elkészült, odébbállnak egy újat alapozni. A város felett pedig valamivel ritkább lesz a füstköd. Az emberek megértik, hogy az épülő kémény láttán oktalan és korai volt a méltatlankodás. RESZELJ FERENC 6 LOPUCH FERENC DUMÁN LÁSZLÓ. MIROSLAV KENDZIOR, BUZÁSSY TIBOR
