Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó
Vendégmunkások a nyugati világban • Könnyű profitszerzési lehetőségből tehertétel t Kikre nehezedik a kapitalizmus általános válsága • Bumeráng a tőkés világban megszállásokon helyezik el az idegeneket. Az nyeri éjjeli menedékhelyeken havi 120 frankot is elkérnek egy fekvőhelyért. Jellemző, hogy sok francia városban az utcasöprők, és máš tisztasági dolgozók csupa négerek. A messzi Afrikából vágyálmot kergetve kerültek ide, hogy ott végezzék, amelyet ironikusan „Afrika szemétdombjának“ neveznek. Modem rabszolgakereskedők A kapitalista konjunktúra modern népvándorlást Indított el, ugyanakkor felvirágoztatott egy különös üzleti ágat: az emberkereskedelmet. Ugyanis a Közös Piacon belüli államilag irányított vállalkozás lett a vendégmunkások szerződtetése s ezért a munkaadóknak fizetniük kell. Nem is keveset. Az NSZK-ban például legutóbb 300 márkáról ezerre emelték az ún. alkalmaztatási illetéket, vagy köznyelven fejadót. A vállalkozók igyekeztek ez alól kibújni s ezért kapcsolatba léptek az emberkereskedőkkel, akik általában Afrikából csempésztek be illegálisan fekete munkásokat. Ilyen embercsempész-központok vannak például Dél-Olaszországban, továbbá Triesztben. Emlékezetes eset, hogy tavaly dél-franciaországi kikötőkben rejtélyes emberszállítmányokra bukkantak a vámőrök, decemberben pedig 27 „lenge magyarba“ öltözött afrikait fedeztek fel egy hajó rejtett részében. Arra is volt példa, hogy a modern emberkereskedők zárva tartották, éheztették lépre csalt foglyaikat, sőt az „üzlet“ meghiúsulása esetén végeztek velük, hogy megszabaduljanak a terhelő bizonyítékoktól. Egy illegálisan becsempészett vendégmunkásért sokkal kevesebbet kell fizetni az emberkereskedőknek, mint a hivatalos, törvényes foglalkoztatásért, s a „vételár“ busásan megtérül, mert heti 60 órát is foglalkoztatják a szerencsétlen afrikaiakat. A tőkés világ ellentétei A kapitalista konjunktúra szükségessé tette a ven« dégmunkások befogadását, ugyanakkor a kapitalizmus általános válságának elmélyülésével párhuzamosan mind terhesebbekké válnak a munkásság jelentős részét alkotó idegenek. Ma, amikor az amerikai monopóliumok az utóbbi hónapokban több mint százezer munkást bocsátottak el, az NSZK-ban jelenleg 120 ezer fiatal van munka nélkül és rosszabbodnak a munkásosztály távlatai. Valójában valamennyi tőkésországban egyre nagyabb méreteket ölt a munkanélküliség, az energiaválság és egyéb bajok következtében távlattalanná vált számos iparág; az ostor elsősorban a megtűrt, de kellemetlenné vált idegen vendégmunkásokon csördiil. Jelenlétük, például konkrétan Franciaországban, már a múltban is tápot adott szélsőjobboldali és fasiszta elemek faji uszítására, szervezkedésére. Még jól emlékezhetünk a tavaly augusztusi marseille-i incidensre. Azt követően, hogy egy arab munkáson elmebaj tört ki és rohamában megölt egy autóbuszsofőrt, a fajüldözők, főként aaS Oj Rend nevű fasiszta szervezet tagjai pogromokat hirdettek. Napirenden voltak rejtélyes gyilkosságok, melyeknek áldozatai kizárólag marokkói és algériai arabok, köztük gyakran gyerekek voltak. A jobboldali szervezetek a hatóságok elleni uszításra is felhasználták a faji kérdést. . A mostoha viszonyok, a jobboldali erők részéről megnyilvánuló sorozatos támadások a vendégmunkásokat is szervezkedésre, tömörülésre kényszerítették. A gyakorlatban bizonyosodott be ismét, hogy a kapitalizmus megteremti a maga sírásóját. A vendégmunkások ügyét a nyugat-európai államokban a kommunista pártok karolták fe’ s így szövetségest nyertek a szociális küzdelemben. A kommunista pártok figyelmeztetik a közvéleményt a vendégmunkások lealázott és nem emberi helyzetére, szorgalmazzák ennek orvoslását. Hangjuk a kormányokat is intézkedésre késztette. Nem véletlen, hogy a Renault-1 gyár munkásainak sztrájkjában nemrégen a vendég- munkások ezrei vettek részt; nem tudják őket sztrálk- törésre felhasználni, mert a hazai munkásmozgalorri azonos érdekű szövetségeseivé válnak. A nyugat-európai közös piaci országoknak tér« hére váltak a vendégmunkások s ezért az utóbbi időben leállították a további betelepülést. A tőkés rendszer lényegéből következő megany^ nyi problémával küszködik, s ebben most fenyeget® monstrummá nőtt a vendégmunkások problémája. Ilyen problémát nem ismer a szocialista rendszer, amely a munkaerőhiányt a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak szélesebb körű alkalmazásával, átképzéssel s egyéb racionális módon igyekszik pótolni. A szocialista országok között, főként a határvidékeken is létezik vendégmunkáskérdés, de ez egészen más természetű, mint a nyugati világban. Vendégmunkások kölcsönös alkalmazása a foglalkoztatottság megoldását, a meglevő munkaerők célszerű felhasználását segíti elő a KGST keretében az egyes1 országok és az egész közösség javára. L. L, Párizs külvárosának kommunista elöljárósága francia nyelvtanfolyamot és egyéb segítséget szervez a vendégmunkásoknak. „A modern kapitalizmus sajátosságai jelentős mértékben azzal magyarázhatók, hogy a kapitalizmus alkalmazkodik a világban kialakult új helyzethez. A tőkésországok uralkodó körei a szocializmussal folytatott párviadal körülményei között minden eddiginél inkább tartanak attól, hogy az osztályharc forradalmi tömegmozgalommá fefdődik. A burzsoázia tehát a dolgozók kizsákmányolása és elnyomása kendőzötiébb formáinak alkalmazására törekszik, számos esetben hajlandó részleges reformokra azzal, hogy a lehetőséghez képest eszmei és politikai ellenőrzése alatt tartsa a tömegeket. A monopóliumok széleskörűen felhasználják a tudományos és műszaki fejlő- dés vívmányait állásaik megszilárdítására, a termelés fejlesztése hatékonyságának és ütemének fokozására, a dolgozók kizsákmányolásának és elnyomásának növelésére. Ugyanakkor az új feltételekhez való alkalmazkodás nem jelenti a kapitalizmusnak mint rendszernek a stabilizálódását. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyült.“ (Az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott beszámolóból.) Ezt a megállapítást igazolják a tőkés világ gazdasági és társadalmi életének legújabb eseményei, az energia- és valutaválsággal kapcsolatban kirobbant éllentétei. Az angliai, nyugat-németországi, francia- és olaszországi sztrájkmozgalmak vehemenciája nemcsak a munkáltatók és munkavállalók, illetve szű- kebb csoportjaik kiéleződött konfliktusára vall, hanem sokkal mélyebbről fakadó, a kapitalizmusnak mint társadalmi és gazdasági rendszernek a lényegéből eredő társadalmi ellentétekre vet fényt. Bármennyire is alkalmazkodik a kapitalizmus a változó világhelyzethez, a maga farkastermészetü lényegén képtelen változtatni. Éppen ezért a tőkés rendszerben napjainkban elharapódzó általános válság következményeit, csakúgy, mint a múltban, a munkásosztállyal, a dolgozó tömegekkel akarja megfizettetni. Köztük különösen nehéz helyzetbe jutottak Nyugat-Európa „napszámosai“: a vendégmunkások. Egy kapitalista mítosz Nyugat-Európát, főként a közös piaci országokat éurópai, ázsiai és afrikai vendégmunkások milliói árasztották el. A jő kereset reményében vándorolnak ki hazájukból, néha családostól, mert otthon, a tőkés világ szegényebb országaiban még tengődni sem tudnak. A megélhetés űzi el hazájukból ezeket a szerencsétleneket. de rózsás reményeik beteljesülése helyett nagyon sokszor keserű csalódás éri őket. Az újkori bevándorlók, a „Gastarbeiterek“ sorsa megdönt egy burzsoá mítoszt: a munkaerők „mozgási szabadságát“, amely a valóságban a munkaerő kényszerű áruba bocsátásának, „korlátlan kizsákmányol- hatőságának a szabadságát“ jelenti. A közös piaci országok között a munkaerő vándorlására, szabad beözönlésére nézve már régebben megállapodás született, és 1968-ban létrejött az egységes munkaerő- piac. A valóságban a közös piaci országok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy a konjunktúrának megfelelően szabályozzák a munkaerők mozgását, azaz beözönlését egyik országból a másikba. A számítások szerint mintegy 90 millió fős kimeríthetetlen munkaerőtartalék áll a közös piaci országok monopóliumainak rendelkezésére. Harmadrendű polgárok T A statisztikák nem elég pontosak, eltérő adatokat közölnek a tőkés államokban, főként a nyugat-európai országokban dolgozó idegen vendégmunkásokról. Egy ilyen statisztikai kimutatás szerint 471 ezer ír (AngliábanJ, 46 ezer angol, 469 ezer portugál, 527 ezer spanyol, 701 ezer észak-afrikai, 858 ezer olasz, 1974 III. 3. „Bádogváros“ Párizs pőtdi.iu.i 332 ezer görög, 582 ezer török és 1 348 000 egyéb származású vendégmunkás dolgozik a nyugat-európai ipari államokban. A legtöbben Franciaországban, Svájcban és az NSZK-ban. A főbb európai országokban a következő adatok tükrözik a vendégmunkások jelenlétét: Franciaországban 14,2, Angliában 8,1, Svájcban 29,6, az NSZK-ban 8,7, Belgiumban 7, Ausztriában pedig 6,9 százalék a vendégmunkások arányszáma. A kapitalista konjunktúra tömegesen vonzotta az elmaradott országok munkanélküliéit az eldorádónak vélt nyugat-európai Ipari országokba. A kijózanodás rövidesen bekövetkezett, de ez mit sem változtat a boldogulni vágyók sorsán. A nincstelen török parasztokat, görög munkásokat otthon még rosszabb távlatok várnák, így a „vendéglátó“ országban ki vannak szolgáltatva a munkáltatók kénye-kedvére. Számtalan bizonysága van ennek. Nézzünk egy fő szempontot, például a bérezést. A Ford Művek nyugat-németországi vállalatánál például 3085 hazai munkás mellett 15 ezer külföldit, köztük 11 és fél ezer törököt foglalkoztatnak. Többnyire segédmunkát végeznek, a legpiszkosabb és legfárasztóbb műveleteket végeztetik velük, am az egyforma munkát végzők között is nagy a különbség. Szemléltetőül: a Ford Művek az Egyesült Államokban 3,14, Kölnben a németeknek 2,20, az idegen vendégmunkásoknak pedig isatc 1,70 dolláros órabért fizet ugyanazon munkáért. Egy másik tényező, amely képet ad a vendég- munkások sorsáról: lakás- és szociális viszonyaik a befogadó országokban. Különösen Franciaország nagyvárosaiban alakultak ki a jellegzetes bidonville-ek, azaz „bádogvárosok“, amelyek lakói bádoghordókból, dobozokból, ládákból eszkábáltak össze maguknak „hajlékot“. Ilyen nyomortanyákon tengődnek a népes családú török vendégmunkások, marokkói és algériai bevándoroltak stb. A nőtlenek sem laknak fényesebb körülmények között: különösen Jó jövedelmet hajtanak az „álomkereskedőknek“. Ugyanis így nevezik azokat, akik busás hasznot húzva nyomorúságos töRendőrkézen a trieszti embercseinpészközpO'nt vezetője, a francia állampolgárságú Traore Foussenut. Mali vendégmunkások halála terheli lelkiismeretét. £±yc jCp a ^ HssÉa®
