Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-21 / 68. szám, csütörtök

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Semmi újat nem mondunk azzal, hogy az egyik legszebb em­beri tulajdonság az őszinteség. Bárcsak mindig és mindenkinél jelen lenne, sok félreértést, bosszúságot, idegfeszültséget, zakla­tottságot kerülhetnénk el. Abban a családban, munkaközösség­ben, amelynek tagjai egymással szemben őszinték, nyíltak, szó­kimondók, kevesebb a súrlódás, nagyobb a megértés, mint ott, ahol ezek hiányoznak. Sok az őszinte ember, ha körülnézünk egyre több ilyen emberrel találkozunk, és ami még jobb, számuk egyre gyarapodik. Ez szorosan összefügg jelenünkkel, társadal­mi rendszerünkkel, amely az őszinteségen alapuló kapcsolatok kialakulásának, elmélyülésének, úgyszólván valamennyi feltéte­lét megteremtette; sőt a feltételek kialakításán túl az emberek közötti viszony formálásában alapkövetelménynek tekinli az őszinte szót. Tulajdonképpen milyen az őszinte ember? Ha va­lamennyi ismérvét fel akarnánk sorolni, oldalakat Írhatnánk róla. Ez azonban nem célunk, csupán néhány alapvető megnyil­vánulásra szeretnénk szorítkozni. A" őszinte emberre jellemző a becsületesség, a közös ügyek iránti felelősségérzet, saját hi­báinak bátor, nyílt elismerése, a szemtől szembeni szókimondás — a segítő szándékú, névre szóló bírálat. Az ilyen embert mun­katársai megbecsülik, felnéznek rá, a Inak a szavára. De vajon ilyenek vagyunk-e valamennyien? Nem, nem vagyunk ilyenek. Mondhatná valaki: a tiszta búzában is akad konkoly. Ha viszont elfogadjuk ezt a megállapítást, ezzel az előbbi állításunkat is igazoljuk, azt, hogy az őszinteség még nem erénye mindenkinek. A munkahelyen, kollektívákban többnyire számon tartják az ilyen embereket is. Ha nevük néha napján szóba kerül, elintéz­zük őket kézlegyintéssel, őszintén szólva az ilyesmi nincs rend­jén. Az előbbiekben tiszta búzára hivatkoztunk, amelyben kon­koly is előfordul. Igen, de mit tesz ilyenkor a jó gazda? Rostára önti a búzát, hogy megszabaduljon a konkolytól, elejét veszi, hogy tovább szaporodjon. Valahogy ezt kellene tenni nekünk is, elválasztani a konkolyt a búzától. Hogy miért tesszük fel ilyen élesen a kérdést? Azért, mert az őszinteség hiánya veszedelmes betegsége az emberi közösségnek, rontja a munkatársak közötti viszonyt, megmérgezi a légkört, indokolatlan összetűzéseket, konfliktusokat vált ki, a jószándékú, a közös ügy előbbrevitelét szolgáló észrevételek meglétele helyett a rágalmazásnak enged életteret Társadalmunk elvárja, sőt megköveteli minden egyes tagjától, hogy ki-ki a maga munkahelyén tényleg jó gazda módjára álljon helyt. Ebben a megfogalmazásban az is benne foglaltatik, hogy munkája mellett járjon nyitott szemmel, s ha szükségét látja, mutasson rá a hibákra, a fejlődést gátló körülményekre. A baj viszont ott kezdődik, hogy az említett kritikus hozzáállást nem mindenki értelmezi egyformán. Sajnos — és ezt őszintén meg kell mondanunk —, még kommunisták között is akadnak olya­nok, akik nem tudnak különbséget tenni a bírálat és a rágalom között; nem látják a határt, a különbséget a kettő között. A kü­lönbség pedig akkora — egyik neves filozófusunk szavával élve —, mint a fiastyúk-csillagkép és a falusi udvarokon csibéire vigyázó kotlós között. Az p bírálat, amelyről annyit beszélünk, amelyet igénylünk és támogatunk őszinteséget, jószándékot té­telez fel. Azzal a céllal hangzik el, hogy segítsünk előbbre vinni a közös ügyet. Az olyan „bírálat“ azonban, amely többnyire fo­lyosókon, kávéházi asztaloknál, és a jó ég tudja még, hogy hol hangzik el, eleve nélkülözi a jószándékot. Az ilyen bírálgatások már nem azonosak az őszinte, szemtől szembeni szókimondás­sal, amelyet igénylünk. Ez már nem bírálat, hanem rágalom; a szándék Indítéka nem a segíteniakarás, hanem emberek hát­batámadása, lejáratása. Tisztességtelen dolog, nem kommunis­tákra jellemző életszemlélet. Azt mondtuk, hogy ismerjük, a munkaközösségek többnyire számon tartják az ilyen embereket; a rágalmazókat, a bajkeve­rőket. Ha ismerjük őket, miért nem teszünk valamit is ellenük? Vagy talán nem tudnánk? Tudnánk, miért Is nem tudnánk, de akkor mindenekelőtt az kellene, hogy az ilyen eseteket vegyük komolyan, ha találkozunk velük, ne intézzük el egyszerű kéz- legyintéssel, hanem harcoljunk ellenük, úgy mint egyéb olyan rossz ellen, aminek szocialista társadalmunkban nincs helye. Ne tűrjük, ne engedjük, hogy akárki is elhintse a bizalmatlanság magvát, hogy valaki a tiszta búza közé konkolyt hintsen. Je­gyezzük meg: ahol az őszinteség hiányzik előbb, vagy utóbb visszás helyzet alakul ki, annak viszont közvetve, vagy közvet­lenül, valamennyien kárát látjuk. A Közműépítő Vállalat dolgozói Chodov déli városnegyedében új, teljesen mechanizált fúrópaj- zsot alkalmaznak csatornázási, kábelfektetési és más közinüvesítési alagutak építéséhez. Az új gép a kifúrt alagutat mindjárt kifalazza úgyhogy megszűnik a bedolés veszélye. A csatorna átmé­rője 1,8 méteres. A gép amelynek kezeléséhez két-három emberre van szükség, egy műszak alatt 6 méter alagutat fúr ki. A képen: Lubonnír Krejčír a fúrópajzg irányító berendezését próbálja. (Felvétel: ČSTK — J. Vrabec) A DOLGOZÓK KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK EREDMÉNYÉ Milliós megtakarítások ,„A tüzelőanyag és energia ésszerű felhasználásáért“ elne­vezésű országos versenybe a múlt évben összesen 168 sze­mély, illetve kollektíva jelent­kezett, ebből a számból 121 ésszerűsítési javaslat felelt meg a felhívás követelményei­nek. A központi értékelő bi­zottság március elején közöl­te, hogy a benyújtott és jóvá­hagyott ésszerűsítési javaslatok alapján 218 millió korona érté­kű megtakarítás született. A versenybe elsősorban a kohó- és gépipari vállalatok kollek­tívái, valamint a csehországi és a szlovákiai energetikai és iparvállalatok dolgozói kapcso­lódtak be. Az első díjat Anto­nín Zygma és kollektívája nyerte el, akik az ostravai Kle­ment Gottwald Oj Kohó vasko­hóinak üzemeltetésekor 38,5 millió korona értékű kohásza­ti kokszot takarítottak meg. A nyertesek közt van többek kö­zött Szabó Ladislav mérnök és kollektívája is a Kelet-szlová­kiai Vasműből, akik ugyancsak nagy mennyiségű (14 millió korona étékű] kohászati kok­szot takarítottak meg az ész- szerűsítési javaslatuk alkalma­zásával. A bratislavai Slovnaft- ből díjat nyert Milan Hrnöírek, valamint az „Iskra“ elnevezé­sű szocialista munkabrigád. A Szövetségi Kohó- és Nehézgép­ipari, az Általános Gépipari, a Tüzelőanyag- és Energetikaügyi, a Műszaki és Beruházásfejlesz­tési Minisztérium, együtt a Cseh és a Szlovák Iparügyi Mi­nisztériummal, valamint a szak- szervezetekkel és a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel, továbbá a Csehszlovák Tudományos­Műszaki Társasággal — az SZNF 30. évfordulója tisztele­tére, a komplex szocialista ra­cionalizálás állami programjá­nak támogatására meghirdette a verseny 5. évfolyamát. A fenti versennyel párhuza­mosan, március közepén ért vé­get az országos fém-, nyers­anyag- és anyagtakarékossági verseny második évfolyamának értékelése. Ez a verseny is a (Folytatás a 2. oldalon) A csehszlovák küldöttség nz indiai pailameni ülésén Gurdial Szing Dhillon, az indiai parlament elnöke üdvözli Alois Indrát, a CSKP KB Elnöksége tagját, a Szövetségi Gyűlés elnökét. (Telefoto: ČSTK — UPI) Delhi — A csehszlovák par­lamenti küldöttséget Alois Indrának, a CSKP KB Elnöksé­ge tagjának, a Szövetségi Gyű­lés elnökének vezetésével ked­den este Gurdial Szing Dhillon, az indiai parlament elnöke és más kimagasló politikai és köz­életi személyiségek rendkívül szívélyesen fogadták a delhi repülőtéren. A küldöttség az indiai par­lament meghívására érkezett Delhibe, amelyet Indra elvtárs­nak G. Sz. Dhillon tolmácsolt 1972. júliusi prágai látogatása alkalmával. Az indiai vendég­látók képviselőink számára igen gazdag, sokrétű progra­mot készítettek, amely magá­ba foglalja az indiai vezetők­kel folytatandó jelentős tárgya­lásokat is. A megbeszélések kétségtelenül még jobban megszilárdítják India és Cseh­szlovákia baráti kapcsolatait és sokoldalú együttműködését. Hazánk parlamenti küldöttsé­ge tegnap részt vett az indiai parlament két házának együt­tes ülésén, amely az idei ál­lami költségvetésről tárgyal. A parlament épületében ha­zánk képviselőit Indira Gandhi miniszterelnökasszony fogadta, később pedig képviselőink fel­keresték székhelyén Gopal Pat- hak indiai alelnököt, aki egy­úttal a parlament felső házá­nak — az Államok Tanácsá­nak elnöke is. Hazánk parla­menti küldöttségének tagjai a megbeszélések során tapaszta­latcserét folytatnak a parla­ment két háza képviselőinek csoportjával. A csehszlovák képviselőket este G. Sz. Dhillon, a parla­ment elnöke a delhi Asoka szállodában díszvacsorán látta vendégül. A delhi lapok első oldalai­kon közölték képviselőink fényképeit és beszámoltak a küldöttség ünnepélyes fogadta­tásáról. Valamennyi lap hang­súlyozza, hogy a látogatás je­lentős mértékben hozzájárul az indiai-csehszlovák baráti kap­csolatok további erősítéséhez. A 24 OLDALAS GAZDAG TARTALMÁBÓL: Ideológia és béke V. Granov cikke 25 év a szocialista fejlő­dés útján — III. Az inten­zív és hatékony termelé­sért Irta: Ferencei István, a Du­najská Streda-i (dunaszerda­helyi) járási pártbizottság vezető titkára Ahol a szakma szeretető és a tudás győzött Kulik Gellért riportja Ismét lépni kellene Főnöd Zoltán cikke A CSEMADOK a népműve­lés tükrében Irta: Varga Béla, a CSEMA­DOK KB titkára Átcsoportosítás Jász Dezső írása a Magyar Tanácsköztársaság hadsere­gének szlovákiai hadművele­teiről Megbékélés Petrik József elbeszélése Család — társadalom Fiatalokról, fiataloknak Szovjet föld — szovjet emberek 1974. március 21. CSÜTÖRTÖK BRATISLAVA • XXVII. ÉVFOLYAM 68. szám Ára 50 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! GONDOLATOK AZ ŐSZINTESÉGRŐL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents