Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó
Szocialista mezőgazdaságunk IFEUKE T(HHM A CSKP KB 1972. április 13 án tartott plenáris ülésén — két héttel az efsz-ek VIII. kongresszusa előtt — Ľubomír Strougal elvtárs a Központi Bizottság beszámoló jában említést tett a Dunajská Streda-i | dunaszerdahelyi) járás mezőgazdasági dolgozóinuk termelési eredményeiről, akik 1971-ben járási átlagban 43,8 mázsa búzát termeltek hektáronként, 17,1 mázsával többet, mint tíz évvel korábban, s példaként a kulcso- di szövetkezet eredményét is megemlítette, amely akkor 56 mázsás hozamot ért el a búzából. Két évvel később, 1973-ban a búza átlagos hektárhozama ebben u járásban 50 mázsa fölé emelkedett, s a legjobb termelők eredményei a 60 mázsát is meghaladták. Más területekről, más termelési ágazatokról is említhetnénk példát szocialista mezőgazdaságunk utóbbi években tapasztalt gyors fejlődésére. A búza azonban a legkifejezőbb szimbólum, mert az említett hozamokban egyaránt megnyilvánulnak a szocialista mezőgazdaság építésének 25 éves kitartó fáradozásai, s a tudományos alapokon végzett nagyüzemi termelés nagyszerű lehetőségei. A mezőgazdasági termelők különleges, csodálatos állóeszközzel rendelkeznek: a termőtalajjal, amely termelés közben — más állóeszközöktől eltérően — nem kopik, nem használódik el, sőt, inkább növekszik a termékenysége, különösen ha okosan, célszerűen bánunk vele, ha jól gazdálkodunk rajta. Szocialista mezőgazdaságunk építésének negyed évszázada alatt valóban megismerhettük a termelőtalajnak ezt az egyedülálló tulajdonságát, s most, a tudományos ismeretek kihasználásával, a gépipar és a vegyipar segítségével soha nem tapasztalt hozamok elérésére törekedhetünk. Hosszú volt azonban az út, amelyen idáig eljutottunk, s most, ebben a jubileumi esztendőben jó alkalom nyílik a visszapillantásra.' Az első világháború befejezését követő időszakban újból élesen felvetődött a föld birtoklásának a kérdése, s mint ismeretes, az első csehszlovák földreform Is inkább a kizsákmányoló rétegek érdekeit szolgálta. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja mindjárt a megalapítása után magáévá tette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik legjelentősebb jelszavát: „a föld azé, aki megműveli!“. A CSKP az V. és a VI. kongresszuson behatóan foglalkozott a parasztkérdéssel, s elejétől fogva következetes harcot folytatott a nagybirtokok és az egyházi birtokok kisajátításáért. A burzsoázia és a polgári pártok azonban még a fel- szabadulás után is mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a földreform teljes megvalósítását. A parasztbizottságok küldötteinek 1948 február utolsó napjaira összehívott kongresszusa és 150 000 földműves emlékezetes Vencel téri felvonulása azonban véglegesen lezárta az ügyet: a nép demokratikusan megválasztott szervei és a parasztbizottságok gondoskodtak róla, hogy a termőtalaj ne legyen többé a könyörtelen kizsákmányolás eszköze, s hogy csak a népet, a lakosság minél jobb élelmezését szolgálja. A volt földnélküliek, kis- és középparasztok előrelátó rétegei azonban hamar felismerték, hogy a földosztás nem jelentette a parasztkérdés végleges megoldását, s hogy a munkásosztály által vezetett társadalomban, az állam támogatását, valamint a gép és traktorállomások technikai segítségét kihasználva a mezőgazdaságban új utakon is lehet járni. 1948-ban, a CSKP KB novemberi ülésén Klement Gottwald is rámutatott, hogy a földosztás nem betetőzése, hanem kezdete a földművesek jobb életéért vívott harcnak. * A további fejlődés 'kérdésére 1949-ben a CSKP IX. kongresszusának határozata adta meg a választ, amit Klement Gottwald ezekkel az emlékezetes szavakkal fejezett ki: „Mert úgy áll a kérdés: nem lesz nálunk szocializmus a falu szocialista átalakulása nélkül, és nem kerül sor a falu szocialista átalakulására a munkásosztály, valamint a kis és középparasztok döntő tömegeinek szoros szövetsége nélkül.“ A mezőgazdaság szocialista átalakulása mélyreható forradalmi változást jelentett nemcsak a mező- gazdasági termelők, hanem az egész társadalom, az egész népgazdaság szempontjából. Az egész folyamat egyaránt szolgálta a szocializmust építő társadalom közvetlen és távlati érdekeit. A mezőgazdasági termelésből felszabaduló munkaerők például azonnal hozzájárulhattak Szlovákia iparosítási programjának megvalósításához, a mezőgazdasági termelésben pedig fokozatosan kialakultak a produktívabb nagyüzemi formák, melyek különösen az utóbbi években, a tudományos ismeretek és a technikai vívmányok kihasználásával váltak Igazán gyümölcsözővé. A szövetkezetek alapításának és fokozatos megszilárdításának folyamata gyakorlatilag az ötvenes évek végéig tartott. 1959 végén az efsz-ek a mező- gazdasági földterület 65 százalékán, s az egész szocialista szektorral együtt 90 százalékán gazdálkodtak. Társadalmunk fejlődésének ezt a mozgalmas szakaszát az utóbbi években gyakran felidéztük, következtetéseket, tanulságokat vontunk le belőle. Ez valóban fontos, mert az ilyen rendkívüli jelentőségű és mélyreható társadalmi átalakulásnak számtalan szerteágazó politikai, társadalmi és gazdasági összefüggése van, s csak akkor juthatunk helyes következtetésekhez, ha ezeket az összefüggéseket komplex modo«, az egész társadalmi fejlődés szempontjából bíráljuk el. Ma már a gyakorlati tapasztalatok is meggyőzően bizonyítják, hogy a falu szocialista átalakulása a fejlődés törvényszerű, elkerülhetetlen folyamata volt, gyors ütemének megvoltak a maga politikai és társadalmi érdekei, de egyúttal gazdasági és technikai korlátjai is. Az érdekek és szempontok sokrétűségében, s a kellő tapasztalatok hiányában nehéz volt a megfelelő arányosságokat megtalálni, ami az ötvenes évek elején alapított szövetkezetek viszonylag lassú gazdasági kibontakozását eredményezte. Az induló egységes földművesszövetkezeteknek a gép- és traktorállomások nyújtották a legnagyobb és legsürgősebb segítséget. Ebben az időszakban a szlovákiai gtá-k traktorparkjának vonóerő-teljesítménye például az 1950-es 5267 traktoregységről 1956-ig 9476 traktor egységre, a dolgozók létszáma pedig több mint húszezerre növekedett. Az istállók és a közös gazdasági épületek felépítéséhez nyújtott anyagi támogatás, valamint a termelési kölcsönök mellett a gép és traktorállomások munkája szintén az állam és az egész társadalom segítségét jelentette. Ez azonban közvetlenebb formában is kifejezésre jutott, a véd- nökségi üzemek például nemcsak brigádosokkal, hanem saját szállítóeszközeikkel is hozzájárultak a csúcsmunkák, főleg az aratás gyors elvégzéséhez. A szövetkezetek gazdasági színvonala párhuzamosan erősödött a gép és traktorállomások technikai alapjával, s már 1957-ben, az efsz-ek III. kongresszusa után nyilvánvalóvá vált, hogy az agrotechnikai munkák rugalmasabb szervezéséhez, a termelés hatékonyságának további növeléséhez, s a szövetkezeti gazdálkodásban rejlő érdekeltségi rendszer teljes érvényesítéséhez közvetlenül a szövetkezeteket kell ellátni a szükséges technikai alapokkal. A fejlődésnek ebben az új szakaszában a szövetkezetek megvásárolták a gép- és traktorállomások gépi felszerelésének döntő hányadát, s a gépekkel együtt számos tapasztalt dolgozó is átment a szövetkezetekbe. A gép és traktorállomások ezzel eleget tettek történelmi küldetésük első szakaszának, hogy a további időszakban más formában, más feladatokat ellátva szolgálhassák a mezőgazdasági termelést. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés keretei az ötvenes évek végére tehát kialakultak, a következő feladat az új termelési feltételek maximális kihasználása, a mezőgazdaság teljesítményének további növelése volt. Az efsz-ek azonban ebben az időszakban még nem rendelkeztek a szükséges eszközökkel a nagyüzemi termelés előnyeinek kellő mértékű érvényesítéséhez. Az okozta a legnagyobb gondot, hogy a mezőgazdasági termelésből aránytalanul sok dolgozó ment el az iparba és a népgazdaság többi ágazatába, ami ugyan nem lett volna nagy baj, ha a hiányt megfelelő és elegendő technikával lehetett volna pótolni. A mezőgazdasági termelés fellendítéséhez az adott körülmények között ismét társadalmi összefogásra volt szükség. A CSKP XII. kongresszusának határozata pontosan megfogalmazta a szükséges tennivalókat, feladatul adta a korszerű mezőgazdasági gépek gyártásának növelését, a mezőgazdaság kemizálását. a növények és állatok biológiai teljesítményének növelését, a korszerű technológiai eljárások bevezetését, a mezőgazdasági termelés irányításának tökéletesítését, s a mezőgazdasági üzemek fiatal szakemberekkel való ellátását. Bár a CSKP XII. kongresszusa fontos határkövet jelentett az efsz-ek és egész szocialista mezőgazdaságunk fejlődésében, a határozatok alapján elért eredmények nem voltak arányban a mezőgazdasági termelésre háruló feladatok növekvő nagyságával. Ezért a CSKP XIII. kongresszusa is behatóan foglalkozott a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdéseivel, kihangsúlyozta a népgazdaság egyes ágazatainak szerepét és felelősségét az egész agrokomplexum teljesítményének növelésében, az élelmiszerfogyasztás növekedési többletének saját termelésből való fedezésében, s a CSKP KB 1966 márciusi ülésén jóváhagyott tökéletesített irányítási rendszer bevezetése megte-^ remtette a feltételeket a nagyüzemi termelés előnyeinek intenzívebb kihasználásához. A XIII. kongresszuson elfogadott határozatok valóra váltását a hatvanas évek végén a tervgazdálkodás felforgatására irányuló törekvések jelentősem megzavarták. Ennek ellenére mind a XII., mind a XIII. pártkongresszus pozitív hatása máig is tapasztalható, különösen a XIV. kongresszust követő időszakban, az ötödik ötéves tervidőszak első három évében. Az intenzifikációs tényezők kihasználásával például Szlovákia bruttó mezőgazdasági termelésének értéke 1970-től 1973-ig 13 százalékkal, évi átlagban 4,3 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági termelés fellendítésére fordított anyagi eszközök, a korszerű épületek, a gépek műtrágyák, takarmánykeverékek, növényvédő és egvéb anyagok egyre jobban kifejezésre jutnak az elért mennyiségi eredményekben. A fejlődés jelenlegi szakaszában azonban újabb, minőségileg magasabb fokon álló feladatok kerülnek előtérbe, éspedig a termelés gazdaságosságának, az anyagi ráfordítások na- tékonyságának kérdései. A mezőgazdasági üzemek dolgozóinak és az egész szocialista társadalomnak közös érdeke, hogy a mezőgazdasági termelés növekvő befektetései minél kedvezőbben térüljenek meg, mert ebben rejlik a további fejlődés kulcsa, gazdasági alapja. E feladat teljesítése minden mezőgazdasági dolgozótól új hozzáállást követel, melyhez az új szervezési formák, a nagy teljesítményű gépek és berendezések kihasználására irányuló kooperáció és integrációs törekvések nyújtanak megfelelő keretet. MAKRAI MIKLÓS Régebben járomba fogott tehenekkel, ma lánctalpas traktorokk al... A CSTK és Rudolf Noga felvétele 1974. III. 3.
