Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-18 / 65. szám, hétfő

EGV 1ET A BELPOIITIKAIAN Az elmúlt hét a Gustáv Hu­sák, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja főtitkára által veze­tett csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség nagy jelentő­ségű lengyelországi látogatá­sa jegyében telt el. Belpoliti­kai eseményekben viszont nem bővelkedett. Az ország élete, elsősorban a termelő- munka, a megszokott meder­ben zajlott, több államférfink és politikusunk, például Peter Colotka, Szlovákia miniszter- elnöke üzemeket, földműves­szövetkezeteket, különféle in­tézményeket keresett fel, hogy szilárdítsa a párt, az ország vezetőinek kapcsolatát azok­kal, akiktől éppen ez a nyu­godt, zavartalan munkamenet függ. A munkaverseny eredménye nem maradt el Sok szó esett éppen a mun­káról a Szlovák Szakszerve­zeti Tanács e hét elején meg­tartott kétnapos plenáris ülé­sén. A főbeszámolót az SZSZT titkára, Ján Duži elvtárs tar­totta. Amellett, hogy igen részletesen foglalkozott leg­nagyobb társadalmi szerveze­tünk nevelő munkájával, amelynek célja a dolgozók osztályöntudatának megedzé- se és megnyerésük Csehszlo­vákia Kommunista Pártja po­litikájának, gondos figyelmet szentelt a dolgozók gazdasági nevelése kérdéseinek is. Töb­bek között rámutatott arra, hogy a szakszervezet az el­múlt esztendőben sarkalatos fontosságú feladatként kezel­te a nyersanyag, az anyag, a tüzelő és az energia megta­karítását célzó mozgalmat. Er­re orientálta a dolgozók kez­deményezését, és az ered­mény nem is maradt el. Az elmélyülő gazdasági nevelő munka, agitáció és propagan­da hozzájárult ahhoz, hogy ta­valy Szlovákiában az előirány­zathoz mérten jelentős össze­get, 1 milliárd koronát taka­rítottunk meg. Ez a gyakor­latban annyit jelent, hogy Szlovákia egy-egy ipari dol­gozója átlag 900 korona ér­tékben takarított meg nyers anyagot és anyagot. Ez többek között a szocia­lista munkaverseny különféle formáinak, a szocialista mun­kabrigádok kimagasló teljesít­ményeinek, az újító- és a fel­találó mozgalomnak köszön­hető. Duži elvtárs rámutatott arra, hogy ez a széles körű kezdeményezés a műszaki ér­telmiségre is mozgósítólag ha­tott. Erről tanúskodik a Száz­ezresek mozgalma, a találmá­nyok és az újítási javaslatok növekvő száma és nem utolsó­sorban a komplex rációnál izá- ciós brigádok tevékenysége, amelyek megtestesítik a mun­kásosztály, valamint az értel­miség, a tudományos dolgo­zók együttműködésének új formáját. A plenáris ülés határozata különben leszögezte, hogy a Szlovák Szakszervezeti Tanács eszmei-nevelő és kulturális munkájában az eredmények mellett vannak még fogyaté­kosságok is. Ez teljesen logi­kus, hiszen a szocialista em­ber formálása állandó folya­mat. Önbizalmunkat erősítő megrendelés Néhány napos látogatásra érkezett hazánkba Szemjon A. Szkacskov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett a Kül­földi Gazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke. Munkalátogatásra érkezett, amelynek felette fontos célja az volt, hogy kormányközi egyezményt kössön nukleáris erőművek berendezésének csehszlovákiai gyártásával kapcsolatban. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége között meg­kötött egyezmény számunkra és általában a KGST tagálla­mai számára nagy jelentősé­gű. Miről van tulajdonképpen szó? Arról, hogy 1980-ig öt atomreaktort, gőzgenerátort és más technológiai berende­zést szállítunk a Szovjetunió­ban gyártott VVER-440 típusú atomerőművek számára. A nagy megrendelés külkeres­kedelmi viszonylatban igen számottevő és nagy próba elé állítja szakmunkásainkat, technikusainkat, mérnökein­ket, akiket majd a kivitelezés feladata vár. Nincsenek illúzióink, tud­juk, hogy az ellenséges pro­paganda ezt a tényt is meg­kísérli majd kiforgatni, mond ván, hogy a Szovjetunió e te­kintetben „ránkszorul““. Tu­lajdonképpen nem kell sok szót vesztegetni az ilyen rosszindulatú, és tegyük hoz­zá torz beállítású, ostoba hí­resztelésre. Andrej Barőák csehszlovák külkereskedelmi miniszter az egyezmény meg kötése alkalmából adott nyi­latkozatában nagyon helyesen és találóan megállapította, hogy a Szovjetunió segítsége nélkül éppen mi nem tudnánk megvalósítani az atomerőmü­vek építésének hazai program­ját, pedig az atomenergia a jövőben népgazdaságunk fej­lődésében mind nagyobb, majd meghatározó szerepet fog be­tölteni. Természetes dolog az, hogy a szocialista országok szüntelenül elmélyülő integ­rációja keretében gazdasági­lag, iparilag fejlett orszá­gunknak hozzá kell járulnia az ehhez hasonló, valóban fajsúlyos, nehéz feladatok megoldásához is. A megrende­lés csak örömmel és önbiza­lommal tölthet el bennünket, mert nemcsak hasznunkra, javunkra válik, hanem egy­ben nagy partnerünk elisme­rését is kifejezésre juttatja. Eddig hárommilliárd köbméter földgáz Aligha tekinthető belpoliti­kai eseménynek, mégis fon­tosnak tartjuk, hogy e helyütt foglalkozzunk vele. Ezekben a napokban hozták ugyanis nyilvánosságra azt az adatot, hogy a Szovjetunióból hazánk területén átvivő transzkonti­nentális gázvezetéken, ame­lyen még nem is olyan régen a szigorú határidők betartá­sát célzó lázas munka folyt, eddig 3 milliárd köbméter földgáz jutott el rendeltetési helyére. A rendeltetési hely hazánkon kívül Ausztria, to­vábbá a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság. A gázve­zetéket természetesen tovább építjük, s csak ez idén egy­milliárd koronát tesz ki a be­ruházás. Különféle kiegészítő létesítmények, kompresszorál­lomások, ellenőrző központok, valamint távközlő kábel épül. A feladat az, hogy az év vé­géig ezen a gázvezetéken 10 milliárd köbméter gáz jusson el a távoli fejtési helyekről az említett négy országba. Hazánkban a földgázt elsősor­ban az ipari üzemek haszno­sítják, de fokozatosan mind nagyobb méretekben a ház­tartások fűlésére is felhasz­nálják. A gázvezeték második csőrendszerének lefektetésé­vel elérjük azt, hogy évi ka­pacitása 28 milliárd köbméter lesz. Szocialista országok képzőművészeti vándorkiállí­tása Végül csak távirati stílus­ban hadd említsük meg, hogy az elmúlt héten Bratislavában fogadtuk hat szocialista or­szág, Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Ro­mánia és a Szovjetunió műve­lődésügyi miniszterhelyette­seit. Kétnapos értekezletükön, amelyen hazánkat J. Svagera, cseh és P. Koyš szlovák mű­velődésügyi miniszterhelyet­tes képviselte, több más kér­dés mellett megtárgyalták azt a javaslatot, hogy a fasizmus fölötti győzelem 3U. évfordu­lója alkalmából megrendezik a szocialista országok képző­művészeti vándorkiállítását. Az eredményes tárgyalás­nak örülhetünk, hiszen ez is hozzájárul a szocialista orszá­gok bővülő kulturális kapcso­latainak elmélyítéséhez. (gály) A LEGNAGYOBB MEGTISZTELTETÉS Amikor találkoztunk, Macák Árpád őrvezető gondolatban már készült vissza a civil élet­be. Ahogyan mondta: már csak négy hetecske és leveti az uni­formist. Kemény két esztendőt hagy maga mögött és szép em­lékeket visz magával. Macák Árpád őrvezető, pél­dás katona búcsúzik az ala­kulattól ... Tényleg példás katona volt. Ezzel függ össze az is, ami jó három hónap/Hil ezelőtt tör­tént. De erről majd később, a maga helyén beszélünk. Még csak annyit; erre a ta­lálkozóra messze a város hatá­rán túl került sor, ott ahol na­ponta harckocsik lánctalpa szántja a hegyoldalt. Félkilenc lehet, amikor cél­hoz érünk. A harckocsik már indulásra készek. Csípős a reg­gel. A környező hegyeken még hósipkák fehérlenek. Az égÖ benzin és olaj füstje kékes ködként úszik a levegőben. Talpunk alatt alig észrevehe­tően remeg a föld a motorok zúgásától. Perceken belül ér­kezhet az indulásra felszólító rádiópurancs. Mi történik itt tulajdonkép­pen? Harci gyakorlat? Riadó? Egyik sem. Ä megszokott min­dennapi élet folyik: a jövő tankvezetőinek gyakorlati ki­képzése. Macák Árpád őrvezető viszont egyike az oktatóknak, ahogy itt mondják instrukto­roknak. A pirospozsgás őrvezető int, hogy egy kicsit menjünk távo­labb, ha szót akarunk érteni. Magyarul szólok hozzá és ó magyarul válaszol: az anya­nyelvén. A szolgálati nyelvet szintén kifogástalanul beszéli, annyira jól, hogy amikor meg­kérdezem. hogyan gondolkozik, így válaszol: — Nem is tudom. Ezen még nem gondolkoztam. Talán úgy, ahogy megszólítanak, amilyen nyelven szólnak hozzám. Kicsit izgatottnak látszik a fiú. Kezdetben azt hittem, hogy miattam. Vannak olyan embe­rek, akik nem szeretik, ha kér­dezgetik. Nem, ez esetben nem erről van szó. Macák Árpád nem Is tagadja, hogy izgul. A vezetőjelöitek a közeli napok­ban vizsgáznak. Ez viszont nincs izgalom nélkül. Egy ki­csit az oktatók is vizsgáznak ilyenkor. Szeretné, ha most is jól menne minden, mint az elő­ző két tanfolyamon. Amikor önmagáról kellene nyilatkoznia, igen szófukarnak bizonyul. Inkább csak a pusz­ta tényekre szorítkozik. Felső- pélen (Horný Piaion) a lévai járásban született. Egy eszten­deje dolgozott már a tolmácsi kazángyárban acélkonstruk­ció szerelőként, amikor katoná­nak behívták. — Nem a legjobbkor jött a behívó — mondja moso­lyogva. — Nösülés előtt álltam. Á szüleim mindenáron azt akarták, hogy halasszam kato­naság utánra. Nem tehettem: Hogy miért? Azt csak mi két- ten, a menyasszonyom és én tudtuk ... Nem cselekedhettem másképpen, még akkor sem, ha szüleimnek kellett ellentmondu­nom. A bevonulásom előtt két nappal megtartottuk az eskü­vőt. A fiam most tizennyolc hónapos. Azóta a szülök Is megbékül- tek. Belátták, hogy fiuknak volt igaza. Árpád a becsületességet, a kötelességtudatot ide a kaszár­nya falai közé is magával hoz­ta. Itt a hósipkás hegyek kö­zött olyan alakulathoz került, amely a Szlovák Nemzeti Fel­kelés nevel viseli. Egyébként is ez a környék lépten-nyomon a hősi harcokra emlékeztet. Le­vett kalappal kellene járnia itt az átutazónak, hogy így adózzon azoknak a hősöknek, akik életüket áldozták a sza­badságért. Olyan alakulatnak az örökösei ők, amely a párt felszólítására, a nemzet hívó szavára elsőnek fordította fegyverét a betolakodók ellen. — Igazában itt ismerkedtem meg mindazzal, ami harminc esztendővel ezelőtt a hegyek között lejátszódott. A po­litikához is itt férkőztem köze­lebb. Itt értettem meg sokmin­dent: miért tudta a párt moz­gósítani az egyszerű dolgozók ezreit, hogy életük árán is szembehelyezkedjenek az el­nyomókkal. Talán nagy szava­kat használok, de az Igazság­hoz tartozik az is, hogy Itt ér­tettem meg a marxizmus—le­ninizmus lényegét, a kommu­nisták igazát, nagyapám igazát, aki alapító tagja volt a párt­nak, édesapámét, aki a surányi traktor állomás dolgozója és ho­vatovább két évtizede tagja a pártnak. Itt ébredtem rá, hogy nekem is a nyomdokaikba kell lépnem. Őszinte, mélyről fakadó sza­vak. Csupán annyit még, hogy — amint az írás elején már utaltunk is rá — Macák Árpád úrvezető, példás katona, három hónappal ezelőtt tényleg nagy­apja, édesapja nyomdokaiba lé­pett. Ez a végtelenül szerény, fegyelmezett fiatalember, vég­telenül büszke arra, hogy a civil életbe már pártunk tagje­löltjeként térhet vissza. SZARKA ISTVÁN A MONGOL FEGYVERES ERŐK ÜNNEPE A mongol nép fegyveres erőinek forradalmi, harcos ha­gyománya a nemzeti és a szo­ciális szabadságért vívott igaz­ságos harcokban született. 1921- ben, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt I. kongresszusán hangzott el az első javaslat a fegyveres erők megalakítására. Ez a kongresszus az országban uralkodó helyzetet úgy jelle­mezte, miszerint már kialakul­tak a kedvező feltételek a fegyveres felkelés számára. Ezért a kongresszus úgy dön­tött, hogy partizánosztagokat kell formálni, meg kell alapíta­ni a néphadsereg vezérkarát. S. Szühebátort állította a szer­vezet élére, aki négy forradal­mi ezredet vezetett Kijahta va­sának felszabadítására, amely a kínai militaristák elnyomása alatt sínylődött. 1921. március 18-án már teljesen felszabadí­tották a várost. A mongol nép­hadsereg győzelmet aratott a túlsúlyban levő, jól felfegyver­zett ellenséggel vívott első harcban. Azóta ez a nap a mongol néphadsereg napja. A fiatal mongol fegyveres erők 1921-ben a szovjet osz­tagokkal együtt legyőzték a fe­hérgárdista katonai egységet és felszabadították az ország fő­városát. Felújították Mongólia függetlenségét, majd november 5-én Szovjet-Oroszországgal aláírták a barátságról és együttműködésről szóló szerző­dést. A mongol néphadsereg 1922-ig küzdött a kínai és a fe­hérgárdista egységekkel, ami­kor is felszámolta az ország területén garázdálkodó ellen­séges csapatokat. A mongol és a szovjet kato­nák néhányszor még harcol­tak az ellenséggel. 1930-tól 1940-ig a japán militaristák­kal, akik szüntelenül veszélyez­tették Mongólia halárát. Főleg a Halhingol folyó térségében lezajlott csata emlékezetes, amelyben a japánok több mint 60 000 embert, 700 repülőgépet és rengeteg hadianyagot vesz­tettek. A második világháború után a mongol fegyveres erőkben nagy változások álltak be. Az állam gazdasági téren elért si­kerei lényegesen befolyásolták a mongol fegyveres erők épí­tését. Ma a mongol néphadsereg korszerű fegyverekkel, hadi­technikával, rakétákkal, pán­célosokkal, tüzérséggel, légi­erővel és a legkorszerűbb esz­közökkel fel fegyverzett had­sereg. A parancsnoki kar 90 százaléka főiskolát, vagy kö­zépiskolát végzett katonákból áll. A mai mongol hadsereg megbízhatóan védelmezi a szo­cialista társadalom vívmánya­it a keleti féltekén. '-jmö-* PÁLYAVÁLASZTÁSI LEHETŐSÉG Tessék választani 0 Az iskolai látogatás ideje alatt letudják a tényleges katonai szol­gálatot is 0 Továbbta­nulási lehetőség 0 Fel­világosítással a járási katonai parancsnoksá­gok szolgálnak A gimnáziumokban egyre közeledik az érettségi vizs­gák ideje. A végzős diákok lázas szorgalommal tanul­nak, készülnek a jelentős eseményre. Sokukat a tanu­láson kívül izgatja a pálya- választás kérdése is. Nos, az alábbiakban az ő gond­jaikon akarunk segíteni az­zal, hogy' ismertetjük az egy- és kétéves tiszti iskolá­kat, amelyekben a néphad­sereg igényei alapján a kü­lönböző fegyvernemekhez képeznek ki csapattiszteket. AZ EGYÉVES TISZTI ISKOLÁK bár nem tekintenek gazdag múltra, mégis közkedveltek. Ezekbe a polgári középisko­lák érettségiző diákjai, az érettségizett tényleges, illet­ve azok a tartalékos kato­nák jelentkezhetnek, akik nem idősebbek 23 évnél. Az iskolában nincs felvéte­li. A növendékek a tanfo­lyam ideje alatt letöltik a tényleges katonai szolgála­tukat is. A tanulmányi elő­menetel alapján léptetik őket elő. Ennek megfelelően a teljes ellátáson kívül a közlegények 90, az őrveze­tők 120, a tizedesek 150, a szakaszvezetők 180 korona havi zsoldot kapnak. Az egységekhez alhadna­gy! ranggal és 2150 korona fizetéssel helyezik ki őket. Ehhez hozzájön még a ruha­pótlék (1700 korona) is. Azok, akik a csapattestük­nél megállják a helyüket, tanulmányaikat a katonai főiskolákon folytathatják, il­letve szerezhetnek mérnöki diplomát. A főiskolán az első két szemesztert he­lyettesíti az egyéves tiszti iskola. KÉT ÉV ALATT ÉRETTSÉGI Ez a lehetőség áll azok előtt a munkásfiatalok előtt, akik a tényleges katonai szolgálatukat még nem kezdték meg, vagy tényle­ges katonai szolgálatot tel­jesítenek, illetve tartalékos altisztek, akik még nem töl­tötték be 23. életévüket. A kétéves tiszti Iskola teljes középiskolai végzettséget nyújt, amely érettségi és ka­tonai vizsgával fejeződik be. Ezen az iskolán a felvételi vizsgát megbeszélések he­lyettesítik. Ennek célja, hogy a fiatalokkal konkré­tan megbeszéljék, milyen fegyvernemnél szeretnének szolgálni stb. A katonai szaktantárgyakon kívül szlo­vák, illetve cseh nyelvű iro­dalmat, mennyiségtant, orosz nyelvet, földrajzot, fi­zikát és vegytant kell ta­nulni. Az anyagi feltételek, illet­ve az ellátás hasonló mint a katonai tiszti iskolákon. Mindkét iskolában augusz­tusban egy hónap, kará­csonykor és márciusban pe­dig egy-egy hét szünidő jel­legű szabadságra jogosultak. A tanulás igényes, mivel két év alatt át kell venni a gimnáziumok négyéves tan­anyagát. KIK ÉS HOGYAN? Ez a kérdés minden bi­zonnyal felmerül. Természe­tesen, hogy a hadseregbe politikailag fejlett, a szo­cializmushoz hű fiatalok ke­rülhetnek, akiknek egészsé­gi állapotuk kifogástalan. Mindenről, valamint az is­kolák helyeiről bővebb fel­világosítást a járási katonai parancsnokságok nyújtanak. (-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents