Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-17 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

MAGASABB SZÍNVONALRA A A SZOLGÁLTATÁSOKAT! A lakosok naponta veszik igénybe a különböző szolgáltatáso­kat, ezért nem közömbös számukra színvonaluk, minőségük. A szolgáltatások megkönnyítik az emberek, főleg a dolgozó nők munkájút, általuk több időt nyernek az aktív közéleti te­vékenységre, a művelődésre, a szórakozásra stb. Ilyen össze­függésben a szolgáltatások fontos segédeszközei a szocialista ember egyénisége formálásának. A CSKP XIV. kongresszusa nagy gondot fordított a szolgálta­tásokkal összefüggő problémák megoldására. A szolgáltatások minőségének növelésére, a hálózatuk kiszélesítésére vonatkozó határozatok teljesítésével a nemzeti IJizottságokat bízta meg. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások rendszerében ugyanis je­lentős helyet foglalnak el a helyi gazdálkodási vállalatok és üzemek. Ezek nagy részét pedig a járási éš a városi nemzeti bizottságok irányítják. ' A nyugat-szlovákiai kerület helyi gazdálkodási üzemeinek és vállalatainak dolgozói pozitív eredményeket értek el a pártha­tározatok teljesítésében. A kerületben tavaly a szolgáltatások és a bevétel 9D millió, a fogyasztóalap ellátása 70 millió, a kivi­tel pedig 40 millió koronával volt több, mint 1970-ben. A válla­latok sikeresen teljesítik a munkafeladatokat is, főleg a mun­katermelékenység növelésével, s ami fontos: megfelelő árviszo­nyok közepette. A lakosság életszínvonalának jelenlegi és feltételezett emel­kedése igényesebb feladatokat állít a szolgáltatások elé is. Nem szorítkozhatunk csupán a szolgáltatások terjedelmének a nö­velésére, gondot kell fordítani arra is, hogy a lakosság jogos Igényelt és szükségleteit milyen mértékben és színvonalon elé­gítik ki. Idézhetjük itt L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitká­rának, az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott szavait: „Lé­nyegesen javítani kell a szolgáltatások minden ágazatának minőségét. Ezek azonban nemcsak ágazatok, amelyek tervet teljesítenek, hanem szolgáltatások, amelyek közvetlen kapcso­latban állnak az emberekkel. Tevékenységüket lehetetlen csu­pán a százalék szerinti tervteljesítésre és a nyereségre korlá­tozni.“ A XIV. pártkongresszus és a párt központi bizottsága feb­ruári plénumai határozatainak alapján főleg azokra a szolgál­tatásokra kell összpontosítani a figyelmet, amelyek legnagyobb mértékben járulnak hozzá a lakosság igényeinek a kielégítésé­hez. A nők munkája könnyítésében legnagyobb szerep a moso­dáknak és vegytisztítóknak jut. Az eddigi tempó azonban nem biztosítja — 1975-ig — a szolgáltatások teljesítményének 30 százalékos növekedését. A kerületben az egy főre eső mosott fehérnemű 1970-ben 1,5 kg, 1973-ban 1,6 kg volt, a három év alatti teljesítménynövekedés tehát elenyésző. Nagy eltérések mutatkoznak az egyes járások között is. Leg­nagyobb a mosodák teljesítménye a galántai, a levicei (lévaij, a nitrai, a trenčíni, a Nové Zámky-i (érsekújvári) és a trnavai járásban. Eredményeik túlhaladják a kerületi átlagot. Elgon­dolkoztató, hogy a kerület többi járása jelentősen lemaradt, s hogy a mosodák teljesítményének mindössze egyharmada szolgál közvetlenül a lakosság szükségleteinek a kielégítésére. A maradék kétharmadrészt a szocialista szervezetek használják ki, holott ezeknek az üzemeknek a fő küldetése a lakosság szolgálata. Az a tény, hogy a háztartásokat évről évre tökélete­sebb mosógépekkel látják el, nagyban befolyásolja a mosodai szolgáltatások iránti keresletet. A mosodáknak tehát ahhoz, hogy teljesíthessék feladataikat, hogy minél több megrendelőt szerezzenek, jó minőségű munkát kell végezniük, mégpedig elfogadható árfeltételekkel. Ugyanezt mondhatjuk el a személyi szolgáltatásokról — férfi és női fodrászatról, kozmetikáról, pedikűröziésről stb. Csak akkor állíthatjuk majd például a pedikűrözésről, hogy valóban a lakosságnak nyújtott szolgáltatás, ha a dolgozók az egészség és a higiénia fontos tartozékának, nem pedig „szépségápolás­nak“ fogják tekinteni. Azoknak a dolgozóknak, akik a nap na­gyobb részét lábon töltik, ez a testrészük fokozottabb ápolásra szorul. Problémák merülnek fel a fodrászatban Is. Főleg az utóbbi időben — nagy szerepe van ebben az időhiánynak és a szolgáltatás árának — a dolgozó nők maguk vagy kölcsönö­sen végzik a fodrásznői teendőket is, s nem egy esetben a ki­tanult fodrásznőknek, a megrendelők hiánya miatt, nincs hol dolgozniuk. Az életszínvonal állandó emeléséről való gondoskodás abban Is megnyilvánul, hogy a háztartások a városokban és a falva­kon különféle tartós közszükségleti cikkekkel vannak felsze­relve. Ebből következik, hogy a közszükségleti cikkek javítását végző vállalatoknak is az érdeklődés Igényeit tökéletesen kielé­gítő munkát kell végezniük. Csökkenteni kell a hosszú javítási határidőt, és a javítást a lehetőségek szerint a megrendelő la­kásán kell elvégezni. Egyes járásokban már ezen a téren is megfelelő eredményeket értek el. A topolčanyi járásban pél­dául rendszeresen, főleg a délutáni órákban és szombaton össze­gyűjtik a hibás villanyfogyasztókat. A tévé-készülékek gyors javítását úgy oldották meg, hogy hét körzetre osztották fel a járást. Minden körzetnek van gépkocsija, így lehetőség nyílik arra is, hogy a hibás készülékeket a megrendelő lakásán javít­sák meg. Hasonlóan szervezik meg a járásban bizonyos időkö­zönként a festő- és az üvegezőmunkákat. Hasznos kezdemé­nyezést vezetett be az utóbbi időben a Galántai Járási Iparvál­lalat. Többféle tartós közszükségleti cikk javítása esetén köl­csönkészüléket bocsát a megrendelő rendelkezésére. Ha a vál­lalat nem tartja meg a kijelölt javítási határidőt, a javítás befe­jezéséig a megrendelő ingyen használhatja a kölcsönzött tár­gyat. Sajnos, számos negatív példát Is felhozhatunk a szolgáltatá­sok fejlesztése terén. Nem kielégítő például az autószervizek tevékenysége, amelyek a javításokat — más munkák végzése miatt — elhanyagolják. Egyenlőtlen a szervizszolgáltatások elosztása Is. Megemlíthetjük még például a taxiszolgölat fo­gyatékosságait, a megrendelésre készülő ruhavarratást, cipőké­szítést. A lakosságnak nyújtott szolgáltatásokban mutatkozó fogyaté­kosságokra rámutattak a nyilvános pártgyűléseken és a képvi­selő-választó találkozókon is. F. SIVAK Mónika Valachová alig tizenhat évesen Csehország­ba ment ipari tanulónak. Messzire, a Bruumovi Tex­tilművekbe került, ahol el­sajátította a gyapotmosás fortélyait. Hogy miért ilyen messzi­re? — annak előzményei voltak. Annak idején már építet­ték a levicei gyapotfeldol­gozó- és szövőgyárat.^ Mó­nika egy közeli faluban, Dolný Piaion lakott, s úgy tervezte, ha felépül a gyár, ott fog dolgozni. Nem volt egyedül. A környéken sok fiatal lány várt erre a mun­kalehetőségre. — Megszoktam Broumov- bau. A szakma megtetszett, megszerettem. A szívemhez nőtt. Mindig vonzódtam a gépekhez, és sosem akar­tam színésznő vagy tánc- dalénekesnő lenni. Hogy honnan származott ez a vonzódás? — nem tudom. — Broumovban két év alatt tanonclevelet szerez­tem — mondja —, s utána még egy esztendeig ott dol­goztam. Amikor elkészült ez a gyár, ide jöttem. Az üzembe helyezés napjától, a gépek első mozdulásának percétől itt dolgozom. Ta­lán az akkori ünnepélyes pillanat is sok mindent meghatározott bennem, s valóban úgy érzem, hogy az enyém is ez a gyár. Óriási gépsorokon dolgozunk. Ha valami miatt kiesés áll be, az ember itt igazán érzi, hogy percről percre növek­szik a kár. Nagyképességű, rendkívül produktív mosó­gépekkel dolgozunk. Egyet­len lány másfél gépsorra ügyel. Kiesés esetén vala­mennyien felelősséget ér­zünk. És ez a felelősségtu­dat, a munkához való lelki- ismeretes viszony a legfon­tosabb. E tudat izmosodá­sáért, megerősítéséért hoz­kirándulni viszi a legjobb dolgozókat a tengerhez. Ogy tudom, én is köztük vagyok. S hogy mit ad még a SZISZ? Igyekszik gondos­kodni a fiatalok szórakozá­sáról, s nem utolsósorban eszmei-politikai neveléséről, ami döntő fontosságú. Ko­molyan gondolkodom azon, hogy belépjek a pártba, mert úgy érzem, ott a he­lyem. E meggyőződésemhez a munkahelyi tapasztalatok, az eszmei-politikai nevelés­ben szerzett ismeretek ve­zettek. Ezért is tartom jó­nak a SZISZ munkáját. — A gyár legjobb dolgo­zói közé tartozik. Milyen érzés ez? — Jó érzés — mondja za­vart mosollyal. — De erről nem tudok sokat mondani. Talán annyit, fontos, hogy az embert megbecsüljék. Erre pedig a munkájával és a nyíltságával szolgálhat rá. Az őszinte, szókimondó Mindenesetre beigazolódott, hogy nemcsak néhány hét­re szólt. Sokan furcsának Is találják, ha valaki nem egy divatos szakmát választ. Meggyőző mondatait pon­tosan idézem. Őszintesége minden ta- máskodót leiegyverez. Hang­ja emberi, nyílt, állítása egy pillanatig sem vonható kétségbe. Pedig hát nem is a legkönnyebb munkát vég­zi. Kevés helyen végeznek a nők olyan fárasztó mun­kát, mint a textiliparban. Mindannak ellenére, hogy textiliparunk modern, világ- színvonalú. Szövőgépeinket szerte a világon ismerik, al­kalmazzák. Nemzetközi te­kintélyt vívtunk ki velük. Mónika is ilyen gépeken dolgozik. Fel-alá járkál a hosszú gépsorok között, ke­ze fürgén mozog, s műszak végén nyoma sincs rajta a fáradtságnak. Talán azért, mert valóban szereti ezt a munkát. Lelkesen dolgozik, jól érzi magát a munka­helyén, s szavaiból, tettei­ből, eredményeiből világo­san kitűnik, hogy a napi nyolcórás műszakja szerve­sen beletartozik az életébe. Tudja, mi a munka, s nem­csak tudja, érzi is, hogy munka nélkül nem lehet élni. Van egy régi szálló­igénk, mely szerint a mun­ka nemesít. Mónika Vala- chovának alapos erkölcsi joga van ezt mondani. Hogyan is ismerkedtem meg vele? A zakatoló gépek óriási csarnokában dolgozó lányoknak tettem fel a kér­dést: ki a gyapjúmosó rész­leg legjobb dolgozója? Akik válaszoltak, azok Mónika Valachová nevét mondták. tűk létre a brigádot is... így a beszélgetés közben derül ki, hogy Mónika egy harminctagú szocialista munkabrigád címért ver­senyző kollektíva vezetője. Nagy részük fiatal lány. Férfi csupán három van köztük, de remekül beillesz­kednek a kollektívába. Fel­teszem a kérdést: elnyerik-e a szocialista munkabrigád címet, és mikor? — Biztos vagyok benne, hogy elnyerjük Meggyőző­désem, hogy ezzel az állítá­sommal az egész brigád vé­leményét tolmácsolom. Ha nem így lenne, nem bocsát­koznék jóslatokba. De nem jóslatnak, inkább perspektí­vának nevezném. Van mer- szem a brigádtagok nevében is szólni, mert ismerem őket, s tudom, ami rajtuk múlik, az csakis jól dőlhet el. Ez a szocialista mun­kabrigád cím pedig való­ban rajtunk múlik. A SZISZ üzemi szervezete sokat se­gít. Nemcsak eredményeket vár a tagoktól, de meg is jutalmazza őket. Ez nagyon fontos. Ahol ez sikerül, ott bizonyára dolgoznak is a fia­talok. Nálunk nagyon jó az üzemben dolgozó tömeg­szervezetek összmunkája. Főleg a SZISZ-t és a szak- szervezet összmunkáját eme­lem ki. Nőszövetségünknek sok tagja van, ugyanis a kétezer dolgozót foglalkoz­tató üzemben lényeges számbeli kisebbségben van­nak a férfiak. Ogy érzem, e tömegszervezet munkája még kívánnivalókat hagy maga után. Nagyra becsü­löm azt, hogy a szakszerve­zet hozzájárulásával ifjúsá­gi szervezetünk a nyáron embereket szeretem, akik az igazságért, ha kell, koc­káztatni is mernek. — Ha most egy „csoda­tevő tündér“ három kíván­ságát teljesítené, mit kí­vánna? Nevet. — Belemegyek a játékba. Boldog szeretnék lenni to­vábbra is. Boldog és min­dig boldogabb. Röviden: ideális házaséletet, gyereket szeretnék, ha eljön az ide­je. Fiatal vagyok, szeretek élni, nevetni, szórakozni. A második!? Ha elhiszi, meg­mondom. — Miért ne hinném? — Ki tudja, talán mert hihetetlen? — Halljam! Hiszek magá­nak. — Hát az a bizonyos szo­cialista munkabrigád cím elnyerése lenne a második kívánságom. Persze csak akkor, ha megérdemeljük. Pontosabban mondva, azt kívánom, hogy ezt joggal kiérdemelje a brigád. Ezért sokat teszünk. Nem is tu­dom, mi lenne a harmadik? Adjon egy tippet. — Prózai leszek. Mondjuk egy első díj a Sportkán. — Lehet, bár nincs kizár­va, hogy egy jobb kívánság is eszembe juthat. Mert egy százas néha többet ér a százezernél. — Megért már ilyen hely­zetet? — Igen. Imádom a gyere­keket. Egyszer a bátyám kisfiától kaptam egy sze­rény, párkoronás ajándékot. Nagyon-nagyon sokat ért. —kszl— ÚJ SZÁLLODÁK ÉPÜLNEK A Čedok utazási iroda 1975 végéig néhány új, mo­dern hotel nevét veszi fel útikalauzaiba. Az idén ok­tóberben nyílik meg a Bra- tislava-szálló, amelyet a Komplex nevű magyar vál­lalat épít Bratislavában. A ml viszonyainkhoz képest az építkezés ideje rendkívül rövid — mindössze 23 hó­nap. Az új hotelt a csilla­gos „B“ kategóriában so­rolták, 387 szobája lesz 947 ággyal, vendéglátóipari lé­tesítményei pedig 750 ven­dégről gondoskodnak majd. A bratislavai szállodák so­ra ebben az évben egy to­vábbi interhotellel, a Ky- jevvel bővül. A csillagos „A" kategóriába sorolt szálloda a fő türlstaidény elejére készül eL 218 szobá­ja, 418 ágya van, és vendég­látóipari létesítményeiben egyszerre 1080 embert tud elhelyezni. A hotel parkoló­helye 70 gépkocsi befogadá­sára alkalmas. A Kyjev-szál- ló, amelynek szobái a tava­lyi bratislavai műkorcsolyá­zó világbajnokság óta üzem­ben vannak, — 125 millió korona beruházási költség­gel épült. A prágai Intercontinental- szálló építésének 1973. évi tervét a České Budäjovice-i Állami Építőipari Vállalat 100,5 százalékra teljesítet­te. A Moldva folyó partján álló hotelt az idén nyáron nyitják meg. 825 ágya van, 1428 állandó, és idénysze­rűen további 128 helyet tud biztosítani vendéglátóipari létesítményeinek asztalai­nál. Van azonkívül 198 gép­kocsi befogadására alkalmas garázsa és 30 autó számára parkolóhelye. Egy további prágai szálló az „Olympik“ közelében épül, és a Garni-szálló ne­vet kapja. 1975 márciusában nyílik meg. Építése és be­rendezése 58 millió koroná­ba kerül. 450 vendéget tud elhelyezni, az asztaloknál pedig 178 ember kap he­lyet. A jövő év végéig a Csorba-tói Pátria-szálló is bővíti kapacitását. Az érde­kes építészeti megoldású épületnek 151 szobája lesz. Garázsaiban 30 gépkocsit le­het elhelyezni, ugyanennyit a hotel előtti parkolóhe­lyen is. 1974. ni. 17. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents