Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-12 / 60. szám, kedd

Ebben az évben ünnepeljük a szocialista mezőgazdaság ke­letkezésének 25. évfordulóját. Ez igen jelentős évforduló, mert az efsz-ekről szóló törvény ki­adásával és a CSKP IX. kong­resszusának határozataival lét­rejöttek a politikai gazdasági feltételek a tudományos-techni­kai forradalom realizálásához a mezőgazdasági termelésben, ami jelenleg többek között a gabonatermesztésben elért ja vuló eredményekben is kifeje­zésre jut. A második világháború után a növénytermesztés rossz álla­potát a kisüzemi felaprózottság és a talaj alacsony termékeny­sége jellemezte. Ehhez még az 1947-es kedvezőtlen éghajlati viszonyok is hozzájárultak, amelyek az akkori termesztési feltételek mellett katasztrofális terméketlenséget okoztak. A Szovjetunió önzetlen segítsége az éhségtől mentette meg tár­sadalmunkat. Ilyen volt tehát a helyzet a A cél neve: ÖNELLÁTÁS A gabonafélék hektárhozamainak növekedése a szocialista mezőgazdaság hatalmas sikere második világháborút követő években, és ilyen alapokon kezdtük el a szocialista nagy­üzemi termelés építését ebben a termelést ágazatban. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a szo­cialista mezőgazdaság jelentős sikereket ért el a növényter­mesztésben, különösen a gabo­nafélék termesztésében. A fő gabonafélék hektárhozamainak alakulását Szlovákia területén a szocialista mezőgazdaság építésének 25 éve alatt, s a kapitalista köztársaságban az 1934—1938 évek ötéves átlagá­hoz viszonyítva az alábbi táb­lázat szemlélteti: Évek q/ha Búza % q/ha Árpa % Kukorica q/ha % 1934­-38 14,8 100,0 14,0 100,0 21,5 100,0 1948­55 17,4 117,6 16,1 115,0 22,3 103,7 1961­65 20,3 137,2 20,0 142,9 26,2 121,9 1966­-70 28,4 191,9 25,5 182,1 35,3 164,2 1971 35,1 236,5 32,5 232,1 41,02 190,8 1972 32.2 217,6 27,4 195,7 44,5 206,9 1973 39,7 268,2 34,1 243,6 43,4 201,8 Ebből a kimutatásból nyilván­való, hogy ahol a magángaz­dák 1 kalászt tudtak megter­melni, ma a szocialista mező- gazdaság szlovákiai átlagban ugyanarról az egységnyi terü­letről 2,7 búzakalászt, 2,4 árpa­kalászt, vagy 2 kukoricakalászt képes kitermelni. Emellett egy járásban a búza egész vetéste­rületéről hektáronként átlago­san több mint 50 q magot, 3 járásban 45—50 mázsát, 8 já­rásban pedig 40—45 mázsát ta­karítottak be, s reméljük, hogy rövid időn belül a többi járás­ban is elérik ezt a szintet, eset­leg túl is szárnyalják. A fejlődés szakaszai A gabonatermesztés fejlődé­sét a szocialista mezőgazdasági vállalatokban több szakaszra oszthatjuk. Előkészítő szakasz­nak nevezhetjük például a ter- mőtalajalap konszolidálását, a nagyüzemi termelésre való át­térést, a rajonizált hazai és ké­sőbb külföldi fajták termeszté­sének előkészítését. Ez a sza­kasz 1960-ig tartott. 1960 márciu­sában a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola szlovákiai tudományos konferenciát rendezett a követ­kező témára: A nagy hozamok elmélete és gyakorlata. Ezzel a konferenciával indult a gabo­nafélék tudományos alapokon történő termesztésének első sza­kasza. Elkezdődött a szocialista agronómia harca gabonater­mesztésünk korszerű, elméleti­leg és tudományosan alátámasz­tott koncepciójáért, melyben vezető szerep jutott a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium szerveinek, a kerü­letek és járások politikai és gazdasági szerveinek, valamint a tudományos dolgozók kollek­tíváinak, különösen a Nitrai Mezőgazdasági Főiskoláról és a bratislavai Központi Ellenőr­ző és Vizsgáló Intézetből. A növénytermesztéssel és benne a gabonatermesztéssel kapcsola­tos merev nézeteket sikerült fokozatosan kiszorítani az új felfogásokkal és a gyakorlattal, amelyek a fejlődési és növeke­dési folyamatok dialektikus-ma­terialista tudományos világnéze­tére épültek. Ez gyakorlatilag a tudományos-technikai forra­dalom megvalósításának kez­detét és a mezőgazdasági dol­gozók új tudatáért vívott harc győzelmét jelentette. Ezután további szakaszok kö­vetkeztek, melyek folyamán a széles mezőgazdasági gyakor­latban meghonosultak az agro­technika haladó elemei, közöt­tük a megosztott, főleg nitrogé- nes tápanyagellátás (nitratá- ció), és a külföldi búzafajták nagy választékának kipróbálása után széles terület nyílt a nagy hozamú szovjet fajták érvénye­süléséhez. Ezek a fajták rend­kívüli alkalmazkodóképességük­kel és termékenységükkel le­nyűgöző hatást gyakoroltak az agronómUsokra, s ma gyakor­latilag az egész vetésterületen ezeket a fajtákat vetik. Jelenlegi ötéves tervünk éveiben Ötödik ötéves tervünk első három évében tetőződött ga­bonatermesztésünk 25 éves út­ja, amely jelenleg a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatának ér­telmében a gabonaprobléma megoldásában jut kifejezésre. Ez a három év. különösen pe­dig az 1972-es és az 1973-as év több szempontból is nagyon érdekes. A CSKP KB 1972. évi áprilisi plenáris ülése a kong­resszusi határozatok teljesíté­sét értékelte a mezőgazdasági termelés szakaszán. A plenáris ülés határozataiból a gabonafé­lék termesztésével kapcsolatban rendkívül fontos az a határozat, amely mozgósítja az átlagos szint alatt termelő vállalatokat, hogy minél gyorsabban elérjék az átlagos színvonalat, a köze­pes eredményeket elérő válla­latokat pedig arra ösztönzi, hogy az élvonalba kerüljenek, és így megszűnjenek az azo­nos talaj- és éghajlati felté­telek mellett termelő vállala­tok eredményei közötti indoko­latlan különbségek. Már abban az évben úgy mu­tatkozott, hogy újabb jelentős előrehaladást érünk el a gabo­natermesztésben. Egészen jú­niusig olyan termés ígérkezett a gabonatáblákon, amilyenre korábban még soha nem volt példa. A júniusban, és különö­sen az aratás idején hullott csapadék azonban késleltette az aratás menetét és elősegítet­te a gabonabetegségek járvá­nyos terjedését. A terméshoza­mok végső értékelése azonban ennek ellenére kimutatta, hogy 1972-ben elértük a második leg­nagyobb hozamot, ami egyúttal a szocialista nagyüzemi mun­kaszervezés előnyeit is bizo­nyította. Hasonló feltételek kö­zött a kisüzemi termelők az elért hektárhozamoknak felét sem lettek volna képesek be­gyűjteni. Az 1972/73-as időszak, külö­nösen az 1973-as év első fele az éghajlati feltételek szem­pontjából hasonló volt az 1947- es évhez, amelyet katasztrofá­lisan száraznak jelöltünk, s amikor a hektárhozamok is rendkívül alacsonyak voltak: 7,2 mázsa volt az országos át­lag. A száraz ősz és az ápri­lis közepétől május végéig tar­tó szárazság következtében a növényzet egyenlőtlenül fejlő­dött, s a produktív hajtások nagy része beszáradt. A nyu­gat-szlovákiai kerületben pél­dául 15 százalékkal kevesebb volt a csapadék, mint az 1947- es katasztrofális szárazság Ide­jén. A jó alapvető agrotechni­ka, a kiváló szovjet fajták, va­lamint a tudományosan irányí­tott tápanyagellátás azonban győzelmet aratott a természet felett az eddigi legnagyobb ho­zamok formájában Szlovákiai átlagban csaknem 40 mázsa bú­zát takarítottunk be egy hek­tárról, ami öt és félszer több az 1947-es termésnél. Ez a tu­dományosan irányított szocia­lista növénytermesztés győzel­mét és előnyeit bizonyítja a kis­üzemi termelés felett. Az 1973- as év további meglepetéssel is szolgált a lisztharmat egyes változatainak előfordulásában. A lisztharmat tengerparti vál­tozatainak inváziója jelentős károkat okozott az Aurora és a Kaukaz fajtáknál, amelyek csak a sztyeppéi típusú levél­betegségekkel szemben ellenál­lók. így az 1973 as rekordlio- zamot 5—10 százalékos károso­dás érte. Érdekes volt, hogy ugyanakkor jól helytállt a Mi- ronovszkaja 808-as és a Jubi- lejnaja fajta, ami alátámasztja azt a nézetünket, hogy a na­gyobb üzemekben egyszerre 3—4 fajtát kell termeszteni. A fajtaösszetétel fejlődését a járási kimutatások szemléltetik. Ezekből megállapíthatjuk, hogy a gabonaprobléma megoldásá­nak további szakaszában a faj­taösszetétel helyes megválasz tásában is vannak még tartaté kok. Ezt a Gabčíkovói (Bősi) Állami Gazdaság 920 hektáros búzatermesztésének elemzése is bizonyítja. Ha ebben a gazda­ságban sikerülne megvalósítani a CSKP KB áprilisi ülésén ki­fejtett gondolatot, vagyis az el0rt legmagasabb szinten ki egyenlíteni az egyes táblák ho­zamait, ez azt jelentené, hogy a vállalat az egész területről 797 tonnával több búzát ter­melne és hektáronként átlago san 8,6 mázsával nagyobb ho­zamot érne el, méghozzá külö­nösebb termelési ráfordítások nélkül. Ez egyúttal a gabona- termesztés fejlesztésének továb­bi útjára is rávilágít: el kell hárítani a táblák hozamaiban mutatkozó különbségeket és állandósítani kell a hektárho- zamok növekedését. Nem mindenáron A mezőgazdasági gyakorlatot 1971 óta arra vezetjük, hogy a gabonatermesztők a gabona­probléma megoldásának gazda sági szempontjaival is többet foglalkozzanak. Hangsúlyozni kell, hogy a hektárhozamokat és a termelést nem akarjuk minden áron növelni. Az is fon­tos, hogy a hozamnövekedés értéke nagyobb legyen, mint az erre fordított költség. Ezzel kapcsolatban hozzáfogtunk az egyes vállalatok és járások olyan értékeléséhez, amelyben az 1 kg NPK tiszta tápanyagra eső hozamból indulunk ki. A gyakorlatban ugyanis olyan helytelen nézetekkel is talál­koztunk, hogy a búza és az ár­pa a növekvő tápanyagellátás­ra nem reagál megfelelő arány­ban, és ezért állítólag korlá­tozni kell a trágyázást. Ezt a kérdést kutatási eredményeink alapján felül kell vizsgálni és véglegesen le kell zárni, mert az ilyen hangoknak nincs he­lye a haladó mezőgazdászok társadalmában. 1973-ban a nyugat-szlovákiai kerületben 1 kg felhasznált tiszta tápanyagra 13,7 kg natu­rális szemtermést értek el. Mi olyan feladatot tűztünk célul, hogy ebben a kerületben őt év alatt az 1 kg NPK tápanyagra eső naturális hozamot 16 kilo­grammra növeljük. Tehát a táp­anyagok jobb hasznosítására törekszünk, amivel a ráfordítá­sok gazdaságosságát és haté­konyságát akarjuk növelni, ami azért is fontos, mert a trágyá­zás költségei állandóan növe­kednek. Emellett ebben a ke­rületben e mutató variabilitása 124 százalékos, holott a nyu­gat-szlovákiai kerület feltéte­lei között a 110 százalék is ele­gendő lenne. Ezt azért említjük mert nincs kizárva, hogy a jö­vőben a műtrágyák elosztásá­nál ezeket a mutatókat' veszik majd alapul, ami egyes vállala­tokat kellemetlenül érinthet. Hasonló elemzést a közép­szlovákiai kerületben is végez­tek, ahol 1 kg felhasznált NPK tápanyagra 6 kg-tól 14 kg-ig terjedő hozamokat értek el. Nyíltan kijelentjük, hogy ezek a számok jelentősen nyug­talanítanak minket, mert az alacsonyabb értékek a talajba juttatott tápanyagok hiányos érvényesülését jelentik. Amikor elgondolkoztunk rajta, hogy egyes járásokban 1 kg NPK tápanyagra számítva miért ér­nek el mindössze 6 kg-os hoza­mot, arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a fő okok egyikét a talaj savanyúságában kell ke­resni. Az utolsó 5 év alatt a közép-szlovákiai és a kelet­szlovákiai kerületben megnöve- dett a savanyú talajok aránya, ami törvényszerűen rontja a trágyázás hatékonyságát. Ezért halaszthatatlanul el kell kezde­ni a talaj kémhatásának rende­zését, hogy jól kihasználhas­suk azt az anyagi alapot, amit a műtrágyákat gyártó üzemek, illetve az egész társadalom bo­csát a mezőgazdasági termelők rendelkezésére. További feladatok várnak a kutatásra A gabonafélék hektárhoza­mainak növelését természete­sen nemcsak a termelési gya­korlatban rejlő tartalékok fel­tárásában kell látni, hanem az új tudományos ismeretek gyors meghonosításában is a gabo­nafélék egész termesztési te­rületén. A Nitrai Mezőgazda- sági Főiskola növénytermeszté­si tanszékén több olyan prob­léma megoldásával foglalko­zunk, amelyekkel a következő években a termelők is talál­kozni fognak. A kutatásból nagyon sok adathoz jutottunk — ezek száma több ezerre terjed —, mert a nagy hoza­mú szovjet fajták második nemzedékét 160 kísérleti vál­tozatban vizsgáljuk, ami azt jelenti, hogy 160 tényező ha­tását figyelhetjük meg a ho­zamok növelésében, részben egyenként, részben pedig kü­lönböző kölcsönös összefüg­gésekben. Munkánkat három fajta tanulmányozására össz­pontosítjuk, ezek a Jubilejná- ja. az Aurora és a Kaukaz, éspedig kétféle vetési sűrű­ségben, vagyis a növényzet kétféle szerkezeti felépítésé­ben, kétféle vetési időpontban, valamint 10 féle trágyázási rendszerben, amelyek azonos tápanyagarány mellett a meny- nyiség szempontjából három szintre vannak elosztva, s ahol lülönleges figyelmet szentelünk a nitrogén különböző adagolá­sának és a növény által törté­nő felvételének. Tehát vi­szonylag bonyolult és komplex kísérletekről van szó. Helyszűke miatt ebben az írásban nem tudunk részlete­sen foglalkozni a kísérleteink­ben eléri eddigi eredmények­kel. Az ilyen komplex agro­technikai kutatások keretében természetesen a nagy hozamok fő tényezőinek hatását is fi­gyelemmel kísértük. Az elem­zések eredményei minden eset­ben igazolták, hogy a Szavic- ky-felé hozamképlet a búzára is érvényes, ami azt jelenti, hogy a termékenység egyes elemei­nek jelentőségét a képletben elfoglalt helyük adja meg. Ezért a komplex agrotechnika segítségével, vagyis idejében, jó minőségben és maradéktala­nul végzett munkával a gabo­naféléknél négyzetméterenként legalább 5ÜU kalászt kell bizto­sítani, aini egy hektárról 50 mázsás, vagy ennél is nagyobb hozamot jelent. Ez belátható Időn belül gabonatermesztésünk reális célja lehet. Mire összpontosítsuk az erőt Mire kell összpontosítani a fi­gyelmet a gabonatermesztés­ben? A gyakorlatban elsősor­ban a biológiai anyagra, a nagy hozamú fajtákra, vagyis a jó minőségű vetőmagra. A Slovosivo vetőmaggazdál­kodása nagyon jó színvonalon áll, s oly erős termelési alappal rendelkezik, hogy az elismert vetőmagvak felhasználási ará­nyát sokkal progresszívabb szá­mokkal is előirányozhatjuk és fokozatosan a 100 százalékos vetőmagcserét is biztosíthat­juk. Mivel a felhasznált vető­mag 15—20 százalékos mérték­ben hat a hektárhozamok nö­velésére. s mivel a vetőmag elő­állítási költségei viszonylag alacsonyak, valóban kifizető­dik a 100 százalékos vetőmag­cserére való áttérés. Egyúttal ahhoz is meg kell teremteni a feltételeket, hogy rövid időn belül valamennyi gabonafélénél teljes mértékben elterjedjenek a második nemzedékhez tarto­zó nagy hozamú fajták. Ezzel összefüggésben nagyon érdekes az a megállapítás, hogy a nagy hozamú fajták el­ső nemzedékéről a harmadik nemzedék termesztésére való áttérés a hozamokat 50 száza­lékkal, a műtrágyafelhasználásr azonban csak hektáronként 26 kilogrammal, vagyis 10,6 szá­zalékkal növeli. Ezen az úton lehet tehát kikerülni a növek­vő trágyaadagok csökkenő ha­tékonyságának törvényét, amely azonban az egyes nemzedékek keretén belül továbbra is fenn­áll. Ez tehát a búzatermesztés biológiai racionalizálásának legeredményesebb útja. A helyzet ; lechonlógia szempontjából is megváltozik, mert a szalma kint marad a mezőn. Ezzel növekszik a talaj szervesanyag-, foszfor- és ká­liumtartalma és termékeny­sége. Ezután nem lesz nehéz új mérleget készíteni. Talajaink jelenlegi fnszfor- és káliunitar- talma mellett azonban még nem beszélhetünk a trágyázási gya­korlatban újfajta mérlegkészí­tésről. Ha már nem lesznek gyenge foszfor- és káliumtartal­mú talajaink, akkor majd szá­mításba jöhet a szemtermésben elvont foszfor és kálium meny- nyisége alapján elkészített trá­gyázási mérleg. Azonnal és holnap Ami az azonnali teendőket il­leti, az őszi és részben a tava­szi biológiai inventarizáció, va­lamint a növényzet állapotának személyes ellenőrzései alapján megállapíthatjuk, hogy az ag- ronómusok, gépesítők és a töb­bi érdekelt dolgozó igyekezete ismét pozitív eredménnyel járt* Az ősziek növényzete összefüg­gő és jogos reményeket táp­lál. Ennek ellenére továbbra is nagy figyelmet kell szentelni az agrotechnikai intézkedések­nek. A tavaszi nitratáció alkal­mával gondoskodni kell az NPK tápanyagok megfelelő ará­nyáról. Elsősorban a foszfor pótlásáról kell gondoskodni, mert ez a tápanyag az ősz fo­lyamán nem állt minden üzem­ben elegendő mennyiségben a rendelkezésre. Az is nagyon fontos, hogy minimálisra csökkentsük až egyedek veszteségeit a növény­zetben. A jelenlegi átmenete időszakban és a tavasz elején a növényzet megfelelő ápolásá­ról is gondoskodni kell. A hen- gerezés és a boronálás is számí­tásba jön, különösen a később vetett növényzetben. Az is vár­ható, hogy a növények, nagyobb mértékben lesznek kitéve a megdőlés veszélyének, különö­sen a Mironovszkaja komplett növényzete. Ezért a Retacel jól szervezett és idejében végzett alkalmazásának nagy jelentősé­ge van. A hozamok nagyságát végső fokon a jól szervezett be­takarítás dönti el, ezért érré idejében kell felkészülni. javasoljuk továbbá azt is, hogy az illetékes szervek része­sítsék nagyobb figyelemben a gyengébb mezőgazdasági üzeme­ket. jól tudjuk, hogy éppen ott vannak a legnagyolib tartalé­kok, ahol a hozamok a járási átlag alatt vannak. Az illetékes pártszerveket gyakrabban kell informálni ezekről a vállalatok­ról, mert ha a politikai szervek 1965 óta nem nyújtottak volna a mezőgazdasági üzemeknek rendszeres és mindennapi se­gítséget, akkor ma nem számol­hatnánk be a gabonatermesz- sében elért szép eredtnényeink- rő' EMIL SPALDON akadémikus, Prof. MICHAL ANDRAŠCÍK, CSc. Ing. JOZEF HÜSKA, CSc., a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola Munkaérdemrendde] kitüntetett kollektívája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents