Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-10 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
A LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE fllRfllZÍLS Még el sem takarították a második világháború szörnyű romjait, amikor a FIFA elhatározta, hogy folytatja a labdarúgó-világbajnoki tornák megrendezését. A nagy világégés után 1946 júliusában Luxemburgban tartotta meg történelmi nevezetességű kongresszusát, amely több jelentős határozatot hozott. A visszavonulás gondolatával foglalkozó Jules Rimet, a FIFA nagyérdemű elnöke tiszteletére a tornának hivatalosan amúgy sem „világbajnokság“ (csak Világ Kupa) nevét a Rimet Kupa névre változtatta. Rimet, aki 1956- ban halt meg, felajánlotta: annak az országnak a csapata, amely háromszor nyeri el a kupát, végleg hazaviheti. És mint ismeretes, Peléék haza is vitték 1970-ben Mexikóból. Ezen a kongresszuson szűnt meg a FIFA és Anglia „háborús viszonya“; az angolok elásták a csatabárdot; és újra beléptek a nemzetközi szövetség tagállamai közé. Ezen a kongresszuson tolmácsolta a jugoszláv küldött, hogy a Szovjetunió is kéri felvételét a FIFA-ba. A nemzetközi szövetség Brazíliát bízta meg a IV. világbajnokság megrendezésével. mivel Európában nem volt olyan ország, amely vállalhatta volna a lebonyolítást. A két nagy esélyes Harminchárom nemzet nevezett be a brazíliai VB-re, s ha figyelembe vesz- szük a háborús előzményeket, akkor ez a szám várakozáson felüli. A szocialista tábor országai közül egy sem Jelentkezett a VB-re, pedig a rendezők arra számítottak, hogy Kö- zép-Európa legjobbjai is ott lesznek Brazíliában. Hazánknak ebben az időben nem volt olyan válogatottja, amely megállta volna a helyét a tengerentúli világversenyen. Bican és a többi híres csehszlovák futballista kiöregedett, túl lassúak voltak ahhoz, hogy sikeresen vehessék fel a harcot a világ legjobbjaival. Különben is a háború sújtotta és legyengült Csehszlovákia nem vállalkozhatott ilyen drága és hosszú útra. Hasonló volt a helyzet Magyarországon is. Csak ezekben az időkben kezdett felragyogni Puskásék és Bo- zsikék csillaga. Hogy a játék körül még nem volt minden rendben, azt bizonyítja az 1949. évi prágai 5:2-es vereség is. A VB megkezdése előtt kellemetlen meglepetés érte a lelkesen készülő brazilokat. A 16-os döntőbe bejutott csapatok közül három, Skócia, India és Törökország nem vállalta a távoli utazást. A skótokról a rossz nyelvek azt beszélték, hogy már akkor is „skótok“ voltak, míg Indiát a FIFA „ijesztette“ meg azzal a szabállyal, hogy „minden játékosnak cipőben kell futballozni“; Indiában pedig csak mezítláb rúgták a bőrt... A három csapat kiesése nemcsak a mezőnyt nyirbálta meg, hanem az eredetileg tervezett lebonyolítási rendszert is felborította. Ennek egyrészt örültek a rendezők, mert a FIFA kiesési rendszerben akarta lebonyolítani a VB-t. A lemondások következtében azonban sikerült a braziloknak keresztülvinni, hogy négy csoportba osszák be a 13 résztvevőt és a négy csoportgyőztes körmérkőzést játsszék a végső győzelemért. A csoportbeosztás azonban feltűnő fonákságot mutatott. Két négyes és egy hármas létszámú csoport mellett ugyanis egy kettes(!) csoport is alakult. Itt egyetlen meccs döntötte el a csoportelsőséget (Uruguay—Bolívia 8:0), míg két csoportban három-három, egyben pedig két mérkőzést kellett a résztvevőknek játszania. A későbbi világbajnok tehát páholyból figyelhette a többiek küzdelmét... A IV. világbajnokság esélyesének világszerte Brazíliát tartották. És nem is véletlenül! Abban az időben kitűnő együttest küldhetett a küzdelembe, és ezenkívül szinte behozhatatlannak látszott a hazai környezet, hiszen a brazil szurkolók lelkesedése még dél-amerikai méretekben is páratlan. Egész Brazília meg volt győződve róla, hogy övé a világ legjobb csapata, amely majd „papíron“ is bizonyítja ezt a Maracana-stadionban. A brazil csapaton kívül az angol együttest tartották a második számú esélyesnek. „Szörnyű“ csapatnak titulálták, amely „birodalmában“, a Wembley-stadionban 1872 óta senkitől sem szenvedett vereséget. Az évszázad legrosszabb tréfája A IV. világbajnokság nyitó mérkőzését 1950. június 24-én játszotta a házigazda Brazília és Mexikó. A még nem teljesen kész Maracana-stadion- ban 160 000 néző zsúfolódott össze, s amikor kifutott a pályára a két csapat, huszonegy ágyúlövés, sziporkázó tűzijáték és ötezer felröppenő postagalamb jelezte: megkezdődött a IV. labdarúgó VB. Repülőgépek, helikopterek köröztek a stadion felett, s a megnyitó egy kicsit a híres riői karnevált idézte, amely előleg, ízelítő volt a végső győzelem ünnepléséből. A záróünnepség annál szomorúbb volt... A brazil válogatott első mérkőzésén könnyedén, szinte játszva győzött Mexikó ellen. Amikor Baltazar, Ademir, Jair elkezdett a pálya közepén „háromszögeim“, a nézők ájuldoztak a boldogságtól. Nem úgy négy nappal később Sao Pauióban, ahol csak 2:2 lett az eredmény Svájc ellen. Ez a mérkőzés szinte megbénította az egész országot, több nagyvárosban, főleg Rióban leállt a forgalom, a munka és mindenki a rádiót hallgatta. Az omnibuszok vezetői egyszerűen leállították a kocsijukat az út közepén és futottak oda, ahol rádió szólt. Mert ki látott már olyat, hogy a brazil együttes csak döntetlenre játsszék ... Anglia részvétele a IV. világbajnokságon történelmi nevezetességű volt... A futball tanítómesterei első mérkőzésüket még simán vették Chile ellen, de aztán robbant a bomba: az USA válogatottja 1:0 arányban legyőzte a futball őshazájának képviselőit! De hogyan történhetett ez meg, hiszen egy nappal a meccs előtt az egyik angol lap nagy hangon közölte: „A világon már csak két nemzet van, amely nem tanult meg futballozni: az eszkimók és az amerikaiak!“ Nos, az amerikaiak csakugyan nem futballoztak valami káprázatosán, de hát a vak tyúk is talál szemet: a mérkőzés 35. percében a Haitiből származó Ceatjens középcsatár egy szabadrúgás után labdástól együtt a kapujába sodorta az angol kapust és megszerezte a találkozó egyetlen gólját. Hiába rohamoztak az utolsó percig az angolok, nem tudtak kiegyenlíteni. Pedig nem akármilyen angol csapat játszott USA válogatottja ellen! Nézzük csak a neveket: Williams — Ramsey, Anton — Wright, Hughes, Dickinson — Finney, Mortensen, Bentley, Mannion, Mullen. A „nagyágyúk“ közül mindössze Matthews hiányzott. Amikor megérkezett Angliába az eredményt jelző sürgöny, a szurkolók egyszerűen nem akarták elhinni, s csak azt hajtogatták: „Az évszázad legrosszabb és legbutább tréfájával akarnak bolondot csinálni az emberből..Ez azonban nem volt sem rossz, sem buta tréfa. Húsz év után Anglia elindult a világbajnokságon, hogy bemutassa tudását a „tömegnek“, amellyel hosszú évekig nem akart keveredni, s aztán leckét kapott az amerikaiaktól... De nemcsak Anglia „halálozott“ el a VB-n. Hasonló sorsra jutott a kétszeres világbajnok Olaszország is. A II. csoportban nem bírt az 1948. évi olimpiai bajnok svéd válogatottal. A világbajnoki cím védője és a labdarúgás „feltalálója“ együtt utazott vissza Európába. Azt mondják, hogy ez volt a legszomorúbb repülőgép, amely-valaha is Rióból az európai partok felé repült. A brazil remények temetése Az angol és olasz válogatott kiválása után két európai (Spanyolország és Svédország) és két dél-amerikai (Brazília és Uruguay) együttese került be a négyes döntőbe. Egy héttel a csoportmérkőzések után kezdődtek meg a négyes döntő küzdelmei. És a brazil álmok megvalósulni látszottak. Előbb a svédeket (7:1), majd a spanyolokat (6:1) győzte le imponáló biztonsággal a brazil válogatott. Két meccs két győzelem, 13:2-es gólarány! Ilyesmire eddig nem volt példa a VB-k történetében. Világos, hogy ki nyeri a világbajnokságot. A napnál is világosabb, hiszen az örök rivális Uruguay ráadásul pontot vesztett a körmérkőzés során, és nem is játszott valami ragyogóan a két mérkőzésen. Érthető, hogy Brazíliában az egekig csapott az optimizmus a mindent eldöntő Uruguay elleni mérkőzés előtt. Most vagy soha! Flavio Costa edző is bizakodó volt: „Aki berúgja az első gólt, az nyeri a találkozót és a világ- bajnokságot.“ És Brazíliában senki sem kételkedett, hogy ki rúgja be az első gólt... Július 15-ről 16-ra, szombatról vasárnapra virradóra nagyon kevesen aludtak Rio de Janeiróban. Mindenki az utcán táncolt, énekelt, zajlott a karnevál; már a döntő elsőestéjén ünnepelték Rióban a brazil válogatott vi. lágbajnoki címét. Vasárnap délelőtt 10 órakor már 100 ezer ember sütkérezett a Maracana- stadion lelátóin, s két órával a kezdés előtt a 170 ezer férőhelyes Esta- dio Municipalban 220 ezren vártak a nagy pillanatra. 15.00 órakor aztán az “»ngol Reader vezetésével megkezdődött a legszebb brazil remények temetése. Uruguay: Maspoli — Gonzales, Teje- ra — Gambetta, Varela, Andrade — Ghiggia(l), Perez, Miguez, Schiafino (1), Moran. Brazília: Barbosa — Augusto, Juvenal — Bauer, Danilo, Rigódé — Friaca (1), Zizinho, Ademir, Jair, Chico. A játék hazai rohamokkal indult, de az „uruk“ védelme nem hagyta kibontakozni a brazil támadásokat. Félóra eltelte után a brazilok kapkodni, idegeskedni kezdtek, s amikor a játékvezető lefújta az első félidőt, a nézőtéren néma csend uralkodott. A szurkolók nem gól nélküli döntetlent vártak az első 45 perctől. A félidő után Costa edző szavai látszottak beigazolódni: („Aki az első gólt berúgja...“), mert a 47. percben | az „isteni“ Ademir kitűnő labdát tálalt a jobbszélső Friaca elé, aki nem hibázott. Utána Ghiggia, a „brazilok átka“ villámgyorsan elfutott, s beadását a gólerős Schiafino értékesítette. Uruguay egyenlített, de döntetlen esetén is Brazíliának állt a világbajnoki cím. A gól után hallatlan izgalmak közepette, de dicséretes sportszerűséggel folytatódott a küzdelem. A 79. percben Ghiggia ismét faképnél hagyta a brazil védelmet —, és 2:1 Uruguay javára! A hazai közönség döbbent csenddel fogadta a drámai fordulatot. Brazília válogatottja mindent elkövetett az egyenlítés érdekében; az „uru“ csapat azonban „kettős fedezéket“ vont kapuja elé, amelyet a hazaiak képtelenek voltak áttörni. A hármas játékvezető sípszó után a hazai közönség dermedten meredt a játéktérre, amelyen világraszóló siker megszületését, remélte, de végül két évtizede szüntelenül lobogó reményeik temetőjévé vált. Jules Rimet, a FIFA akkori elnöke így emlékszik vissza a mérkőzés utáni percekre: „A himnusz és az ünnepi beszéd elmaradt. A brazil játékosok sírtak, az uruguayiak pedig nem merték kinyilvánítani hallatlan örömüket nehogy akaratlanul is összetűzésbe kerüljenek a halotti tort ülő nézőkkel. Tartottam a színarany kupát és egyszerűen nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Végre megpillantottam Vare- lát, az »uru« válogatott csapatkapitányát; átadtam neki a kupát, s közben megveregettem a vállát. Ez volt a IV. labdarúgó-világbajnokság záróünnepsége. Az emberek sírtak, s úgy távoztak a stadionból, mintha temetésen lettek volna.“ ; Az edző női ruhában... A legszebb remények szertefoszlása után nemcsak a csodálatos szépségű Rio, hanem az egész Brazília szomor- kodott, gyászolt. Ezért nem is csoda, hogy csak néhány hónap múlva a döntő után tudtak mosolyogni a brazil szurkolók az alábbi történeten. Flavio Costa minden eshetőségre fel. készült. Tudta, hogy ha csapata nem szerzi még a világbajnoki címet, nehéz percek várnak rá. Ezért a döntő után nőnek öltözve távozott a stadionból. Hogy hitelesebb legyen „alakítása“, a bajáratnál kézen fogott egy kislányt és úgy indult el Rió utcáin. Egyszerre csak a gyerek elkezdett sírni, mire Costa edző így szólt az előtte siető nőhöz: — Nem vigyázna egy pillanatig a kislányra? — Nagyon szívesen, Costa úr — válaszolta a hölgy —, én Feola vagyok. Vincent Feola volt — a brazil válogatott segédedzője! * * • Akárcsak az első és a második világbajnokságon, ezúttal sem a legjobb csapat győzött, hanem az, amelyik a döntő pillanatokban nyugodtabb, határozottabb volt. „Játéktudásban nem vehettük fel a versenyt a brazilokkal“ — mondotta később Varela, az »uruk« csapatkapitánya. „Nem három, hanem nyolc játékosunk állt készenlétben, hogy a 16-os környékén megakadályozza a brazil rohamokat. Taktikailag felülmúltuk ellenfelünket, de rögtön hozzá is teszem: nagy szerencsénk volt, az isten is mellénk szegődött.“ Négy év múlva ugyanezt elmondhatták magukról a nyugatnémetek ... TOMI VINCE Kiadja Szlovákia Kommunista Pártfa Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőság: 893 38 Bratislava, Gorkl| utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sport rovat: 505-29, gazdasági Ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat. Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratlslavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A. II. emelet, tele* fon: 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat. Előfizetéseket elfogad Minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.-t *
