Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-02 / 52. szám, szombat
fények, Árnyak emberek Ámint a vonaton Amszterdamba érkező idegen az állomás épületéből az utcára lép, orrát azonnal víz illata csapja meg. Az állomás mögött található a hatalmas kikötő központi része, előtte pedig alig néhány méterre az első nagyobb belső csatorna avagy helyesebben szólva gracht. Itt még jobbra és balra széles, nagyfor- galmú sugárutak Is láthatók, szembe azonban, a híd másik oldalán már feltűnnek a régi, szép — gyakran fe! tűnőén keskeny patrícius házak. A szűk utcákat járva a külföldi turista akaratlanul is rabja lesz az annyira jellegzetes amszterdami atmoszférának. Talán Velencére emlékeztet belőle valami, nyilván a sok csatorna, ki- sebb-nagyobb csónak, bárka és hajó. Itt azonban — nem úgy mint Velencében — a csatorna mindkét oldalán autók Is sűrűn •közlekednek, sőt nemcsak közlekednek. Százával parkolnak egymás mellett az úttest belső oldalán a gracht fölött, alig 20—25 cm magasságú apró vaskerítés óvja őket a vízbe eséstől. Az amszterdami soffőr- vizsgák egyik gyakori kérdése, hogyan menekül vízbe zuhant autójából az utasa. Mert megesik még mindig, nem is olyan Épül, terjeszkedik a város. A lakásínség azonban ennek ellenére súlyos problémákat okoz. Mint ahogyan a közlekedéssel összefüggésben is komoly prob lémák merülnek fel. Az amszterdami metró egyik újabb állomása (felvételünkönj készül a modern városnegyed szóm Szédságában. ritkán, hogy egy egy kocsi a parkoláskor beleiéről a gyenge kis kerítésbe és azt áttörve a csatornába zuhan. Az ódon utcákat párhuzamos félkörben mintegy 50 gracht keresztezi néhány száz híddal. Minél távolabb kerülünk a kikötőtől, annál ritkábbak lesznek a grachtok és ami azután következik, az már tipikusan európai nagyváros jellegét viseli: széles sugárutak és parkok, korszerű, hatalmas középületek, felhőkarcolók, nagy áruházak, fényreklámok ezrei — mint Párizsban, Berlinben, Becsben vagy bármelyik európai nagyvárosban. De maradjunk még a grach- . tok között. A hollandok már évszázadok óta mesterei a csatornaépítésnek. Nagyszerűen alkalmazták őket eleinte védekezési célokra, majd egyhamar rájöttek, hogy u vízi út az áru- szállítás legolcsóbb eszköze, de arra is, milyen fontos a víz szerepe, a mezőgazdaság számára. Az aránylag kis kiterjedésű, de nagyon sűrű lakosságú ország mesterséges csatornahálózatának hossza mintegy 5000 km. Maga az amszterdami nagy kikötő, mely európai sorrendben a 6—7-ik helyet foglalja el, sem fekszik tengerparton, hanem az északi-tengeri csatorna végállomásán, az ország belsejében. Ez a város már évszázadok Óta egyik kereskedelmi gócpontja a vén Európának és már a 10. század végén itt volt a világ legjelentősebb pénzpiaca. Mint kikötő 1876-ban, az északitengeri csatorna felépítése után jutott döntő szerephez a világkereskedelemben. Itt a grachtok mentén még teljes pompájukban tündökölnek — különösen a Prinsengracht két pariján — az egykori patríciusok, hajózási társaságok, kereskedelmi vállalatok és bankok, biztosítók, a „Kelet-indiai Társaság“ palotái, amelyekre az amszterdamiak úgy vigyáznak, mint a szemük fényére, állandóan javítják, restaurálják őket. De látható a grachtok partjain szép számban jelentéktelen, egykét emeletes, feltűnően keskeny homlokzatú magánház is, gyakran csak két, sőt egy ablakkal a kapubejárat fölött. A város urai ugyanis valamikor aszerint rótták ki a házadót, mennyit tölt be a házfront az utcából. A ravasz háztulajdonosok erre az utcai részen lehetőleg keskeny homlokzatú, de mélyen az udvarba épített házakat emeltek Majdnem valamennyi ilyen régi ház eresze alatt, fent az épület ormán erős kampó mered a falból, fi kampó segítségével oldották meg és oldják meg ma is a költözködés problémáit. A vékony épületekben rendszerint csak meredek, szűk csigalépcső épült, s azon nem kis gondot okoz az öblös, vaskos hollandiai bútor szállílása. Sokkal egyszerűbbnek bizonyult az oromzat kampójára akasztott kötelek segítségével felhúzni a bútorokat és az ablakon át behelyezni a szobákba. De többen említették e sorok írójának azt is, hogy ez a megoldás nagyon jól bevált az „elázott“ lakók veszély lelenebb hazaszállítására is. Egy ilyen egyablakos, egyemeletes csinos kis ház előtt mesélte nekünk a legkomolyabb arckifejezéssel, sűrű pislogással csinos idegenvezetőnőnk. „Látják kérem ezt a kis házat? Ott az ablak mögötti kis lakásban valamikor egy özvegyasszony élt hat szép lányával. Napközben még elfértek valahogy, hiszen akadt elég dolguk a házon kívül is. Alvásra azonban már nem volt elég hely, s így azután felváltva mindig más lány várta az utcasarkon a reggelt. Ott „az utcasarkon" kezdődik ugyanis az a negyed, amely „természetes“ tartozéka a nagy nyugati kikötővárosnak, ahol a hajók legénysége hetekig, esetleg hónapokig tartó tengeri szolgálat után szórakozni vágyik. A belső csatornák hajóforgalma lassan teljesen megszűnik, legfeljebb az Amszterdamot látogató turistákat viszik sétahajózásra. Mégis aránytalanul sok kisebb-nagyobb csónak, dereglye és bárka, sőt gőzös látható a part mellett lehorgonyozva. Ezeknek jórésze lakásul szolgál. A lakó nem házbért, hanem a helyért fizet bizonyos illetéket a városnak. A lakásprobléma és a belvámindig bővítik lakóházakkal, is kólákkal és óvodákkal, játék terekkel és bevásárlási központokkal, önkiszolgáló bojtokkal stb. A lakáshiány mégis óriási és az ■'Amszterdamban dolgozók, Az ősi Munttoren — Amszler iám központjában. A XVII. század elején épült és eredetileg a városi erődítmények részét alkotta. különösen a fiatalabbak igen nagy számban költöznek vidék re, gyakran 70, sőt 100 km tá volságra és reggelenként vonaton, autóbuszon, igen gyakori esetben motorcsónakon közelítik meg munkahelyüket. Bent az óvárosban pedig kemény küzdelem folyik a városi mérnökök és az őslakók között. Az előbbiek a városi forgalom tehermentesítése érdekében néhány, már fölöslegesnek, sőt környezetvédelmi szempontból károsnak bizonyuló grachtot kívánnak felszámolni és úttesttel fedni és számos háztömböt, sőt egész utcákat lebontani, hogy a korszerű követelményeknek megfelelő épületeket és utcákat építhessenek. Az őslakők azonban elkeseredetten tiltakoznak minden újítás ellen. És hogy hangsúlyozzák, nekik is van szépérzékük, néhány szinte sikátorszerű ódon, de már renoválásra nem érdemes utcasoron faládákban virágokat és egyéb növényeket helyeztek el, a csigatempóra kényszerített autósok érthető dühére. Hiányos lenne ez a beszámoló a nagyszerű holland festők megemlítése nélkül. Hiszen itt, Amszterdam fénykorának első szakaszában élt az emberiség egyik legnagyobb művésze, Rembrandt van Rijn. Leghíresebb képe, az „Éjjeli őrjárat“, az amszterdami Rijksmuzeum különtermének egy egész falát lepi. Ebben a híres nagy képiárban megtalálhatjuk a hollandiai és flamand képzőművészet A grachtok — Amszterdam jellegzetessége. A vízi motoros jármüveket különösen a turisták veszik szívesen igénybe. (A ČSTK felvételei) INTEGRÁCIÓ az igazságügy területén is Beszélgetés dr. Pavel Királlyal, az SZSZK igazságügy-miniszterével Ebben az évben emlékezünk meg a KGST fennállásának 25. évfordulójáról. E tömörülés keretében egyre szorosabb a koordináció és az integráció, s minden területen mélyül a tagállamok hasznos együttműködése. Dr. Pavel Király, az SZSZK igazságügy-minisztere arról nyilatkozott, hogyan valósul meg ez az együttműködés az igazságügyi szervek munkájában. ros korszerűsítése a városi tanács legsúlyosabb gondját képezi. Az utolsó évtizedekben épült ugyan néhány gyönyörű peremváros Amszterdam közelében, de minden kevésnek bizonyul. A legszebb és legnagyobb új városrészt a kikötő alatt épített, több mint 1 km hosszú alagút köti össze a belvárossal. Ma már mintegy 60 ezer ember lakik itt és mestereinek legszebb munkáit, az ídősel)b Bruegheltől, sőt van Eycktől, Frans Halsig, Ruis- daaléktöl és van Scoreltól van Dyckig. Azok számára, akik a művészetet szeretik, a Rijksmuzeum megtekintésé nagy élmény. Már csak ezért is érdemes volt húsz órán keresztül rázatni magunkat a vonaton. ■s M. j 0 A CSKP XIV. kongresszusának határozatai hangsúlyozzák, hogy hazánk szabadságának, függetlenségének és szocialista fejlődésének legfőbb szavatossága a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri együttműködés, barátság és szilárd szövetség. Ez arra kötelezi az állami és a gazdasági szerveket, ’hogy intenzíven törekedjenek az együttműködés további sokoldalú fejlesztésére a szocialista közösség egységének megszilárdítása és elmélyítése érdekében. Hogyan fejlődik az igazságügyi szervek együttműködő se? — Tekintettel arra, hogy a szocialista országokban a szocialista társadalom fejlődése szempontjából az állam és a jog funkciója igen nagy jelentőségű, a szocialista tábor országai egységének megszilárdulása szempontjából a jogrend is hozzátartozik a szocialista integrációnak ehhez a folyamatához. Már a KGST 1971. évi bukaresti ülésszakán elfogadott dokumentum — a szocialista gazdasági integráció komplex programja — is hangsúlyozza, hogy tökéletesíteni kell a KGST tagállamai együttműködésének jogi alapjait, különösen azzal, hogy az egyes szocialista országok olyan normatívákat fogadnak el, amelyek módosítják a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködést, a vitás kérdések megoldását. Továbbá azzal, hogy az érdekelt államok az egyes nemzeti jogszabályokat fokozatosan unifikálják. Feltételezhető, hogy a KGST tagállamaiban kialakul egy olyan általános jogrend, amely a legkedvezőbb feltételeket teremti meg az együttműködés elmélyítésére és a szocialista gazdasági integráció fejlesztésére. Megalakult a különleges jogi intézmény — a KGST képviselőinek jogi tanácsa —, amely hivatott a KGST tagállamai között ezt a jogügyi együttműködést fejleszteni. A szocialista országok igazságügyi minisztériumai és legfelsőbb bíróságai között már a múltban kifejlődtek a kapcsolatok, sor került elsősorban a két- és a többoldalú jogi információcserére, az igazságügyi szervek együttműködésére, a jogsegélynyújtás területén a legfelsőbb szintű küldöttségek cseréjére és a munkacsoportok különféle megbeszéléseire. Mivel azonban a jognak egyre növekvő szerepe van a szocialista gazdasági integráció fejlődésében, az eddigi jogi együttműködés nem volt kielégítő és színvonala elmaradt az integrációs folyamat más területein, különösen a politika, a gazdaság és a tudományos-műszaki együttműködés szakaszán elért eredmények mögött, tehát nem ösztönözte a társadalmi fejlődést és fékezte az integrációs folyamatot. Ezért kerestük az együttműködés további hatékonyabb formáit, amely a jog területén intenzívebbé teszi az integrációs folyamatot. E formák közé tartoznak a szocialista országok igazságügy-minisztereinek tanácskozásai, amelyek immár rendszeresekké váltak. 0 Mi újat hozott a moszkvai tanácskozás, hogyan vett ezen részt a küldöttségünk és milyen további irányt tűztek ki a részvevők? — A szocialista országok igazságügy-minisztereinek moszkvai tanácskozásán három kérdéscsoportról tárgyaltak. Az első volt az állampolgárok jogi nevelésének kérdése az egyes szocialista országokban és a szocialista igazságügyi szervek gyakorlata e nevelési tevékenységben. A fő beszámolót ezzel kapcsolatban a Szovjetunió igazságügy-minisztere tartotta, s a problematikával kapcsolatos álláspontjukat kifejtették a szocialista országok többi igazságügyi minisztériumainak küldöttei is, akik tájékoztatták egymást, milyen formában, milyen eszközökkel és módszerekkel végzik az állampolgárok jogi nevelését saját országaikban. Ezután a szocialista orszá gok igazságügyi szervei jogi kapcsolatainak további formájával és módszeréivel összefüg gő kérdésekkel foglalkoztak. Erről a kérdésről az SZSZK igazságügy-minisztere, a csehszlovák igazságügyi küldöttség vezetője számolt be. Felszólalásában ismertette a szocialista országok igazságügyi szervei további együttműködésének alapvető irányát. Rámutatott: szükség van arra, hogy a szocialista országok igazságügy- minisztereinek tanácskozását rendszeresen évente legalább egyszer megtartsák, e tanácskozásoknak tájékoztató és konzultatív jellege legyen, s néhány előre kijelölt esetben ezeken a tanácskozásokon bírálják el és oldják meg az olyan problémákat, amelyek összefüggnek a sokoldalú együttműködés előnyével. 0 Melyek azok a főbb feladatok, amelyek összefüggnek a jogrendek további közeledésével és az egyes problémák megoldásával, s amelyeket a KGST tagországai és a CSSZSZK elfogadtak? — Amint már rámutattam, a szocialista országok igazságügy-miniszterei moszkvai tanácskozásának informatív és konzultatív jellege volt. Értékes eredménye, hogy a részvevők kicserélték tapasztalataikat, nézeteiket azokról a jogügyi problémákról, amelyeket a szocialista államok igazságügyi minisztériumai saját hazájukban a szocializmus és a kommunizmus építése során megoldanak. Különös alkotó jellege volt a részvevők kezdeményezésének, annak, hogy a szocialista országok egyes igazságügy-miniszterei vállalták, miszerint saját hazájukban megvizsgálják mindazokat a kérdéseket és indít ványokat, amelyeket a tanácskozás elé terjesztettek, s elkészítik az e kérdések megoldását célzó javaslataikat. így például a BNK igazságügy-miniszternője vállalta, hogy megvizsgálja és elbírálja a KGST tagországai gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésére vonatkozó belső törvényhozás tökéletesítését célzó javaslatot, előkészíti és 1974—75-ben megvalósítja a szocialista országok jogi szakfolyóiratai szerkesztői nek a tanácskozását. A Magyar Népköztársaság Igazságügyi Minisztériumának képviselője vállalta, hogy megvizsgálja az állampolgárok jogi nevelésének problémáit és előkészíti az ide vonatkozó jayas- latot úgy, hogy azt ezen a fórumon 1975-ben megtárgyalhassák. A Szovjetunió igazságügyi minisztériuma vállalta, hogy feldolgozza azokat a kérdéseket, amelyek összefüggnek a műszaki eszközök jobb kihasználásával a törvényhozás területén, és feldolgozza a bírósági szak- vélemények kérdését. A CSSZK és az SZSZK igaz ságügyi minisztériumai az MNK igazságügyi minisztériumával együttműködve a természetvédelem, az életkörnyezetvédelem szakaszán vizsgálja felül a szocialista országok törvényhozását, és a CSSZK Igazságügyi Minisztériuma kidolgozza a kiskorú gyermekek jogai nemzetközi védelmével összefüggő problémák megoldását célzó javaslatot. 0 Meghatározták az igazságügy-miniszterek következő ta nácskozásának a helyét is? — A szocialista országok igazságügy-minisztereinek következő tanácskozását Varsó bán tartják. JAROSLAV MESKO
