Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-05 / 30. szám, kedd
Szolgáljanak a „szolgáltatások"! A helyi gazdálkodási vállalatok fő küldetése, hogy a szolgáltatások, a karbantartási munkálatok és a tartós közszükségleti cikkek javításában kielégítsék a lakosság szükségleteit. Eközben a piac nagyobb áruválasztékát elősegítő, kiegészítő termelésre kell fordítaniuk a figyelmüket és tevékenységükben alkalmazkodniuk kell a lakosság egyéni megrendeléseihez. A helyi gazdálkodási üzemek azonban az utóbbi években meglehetősen eltértek küldetésüktől. Főleg a szocialista szervezetek részére dolgoztak, s ennek következtében nagyban elmélyült a nemzeti vállalatokkal való együttműködésük. A helyi gazdálkodás sámára mindez természetesen anyagi előnyt jelentett, közben azonban megfeledkeztek fő küldetésükről — a lakosság számára nyújtott szolgáltatásokról. Az SZSZK Belügyminisztériumának adatai szerint a lakosságtól befolyt bevétel a helyi gazdálkodási vállalatokban 1960-ban a teljes munkateljesítménynek 25, 1972-ben pedig már csak 19 százaléka volt. Még rosszabb következményekkel jár, hogy az említett időszakban a községi szolgáltatási üzemekben a lakosságnak nyújtott szolgáltatások részaránya 59-ről 49 százalékra csökkent. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben a szolgáltatások terjedelme 32 százalékkal növekszik, ez évenként hat-hét százalékos növekedést jelent. Az eddigi eredmények alapján a múlt évben a lakosságtól befolyt bevétel tervét Szlovákiában globálisan teljesítették, sőt 20 millió koronával túlteljesítették. A „globálisan“ viszont számos igen fontos, a szolgáltatások fejlesztése terén kimutatott fogyatékosságot takar. A gépkocsijavításban pl. már most elérték az ötéves tervidőszak utolsó évére tervezett teljesítményt, ennek ellenére — a motorizmus gyors fejlődése következtében — még így sem sikerült a lakosság igényeit kielégíteniük. A tartós közszükségleti cikkek javításában az ötéves tervidőszak elmúlt három évére tervezett feladatok teljesítésével is lemaradtak. Legrosszabb a helyzet a mosodákban, ahol a teljesítmény a három év alatt alig 5 °/o-kal növekedett, pedig az ötéves tervidőszak folyamán 30—40 %-kal kellene növekednie. Ennek a fő oka az, hogy a mosodák berendezése elavult, kapacitásuk is elégtelen. Nyolcvannégy mosodának csaknem a fele csupán 500 kg szennyes ruha kimosására képes egy műszak alatt. Zilinán, Nové Mesto nad Váhomban, Breznon, Malackyn, Považská Bystricában ugyan új, korszerű mosodák épülnek, de ezek hatása már csak a hatodik ötéves tervidőszak első éveiben mutatkozik majd meg. A mosodák túlnyomóan (kétharmad részben) a szocialista szervezetek számára mosnak, ami számukra előnyösebb. Ezért jóval kevesebbet törődnek azzal, hogy a városokban, illetve a falvakban szaporítsák a begyűjtőhelyek számát. Ennek kö-* vetkeztében a mosodai szolgáltatás teljesítményének tervbe vett fejlesztése az ötödik ötéves tervidőszak folyamán már nehezein teljesíthető. Nem sokkal jobb a helyzet a vegytisztítás és a ruhafestés terén sem. Az ötödik ötéves tervidőszak első három évében megközelítőleg 13 százalékkal növekedett a teljesítményük, ami a tervezettnél szintén kevesebb. A lakosság egyéni megrendeléseire végzett munkákban a bevétel 1971—73-ban alig Ü százalékkal növekedett, bár az egész ötéves tervidőszak folyamán 30 százalékos növekedésre számítanak. Főleg azokat a szolgáltatásokat említettük meg, melyekben komoly veszély fenyegeti az ötödik ötéves tervidőszak folyamán tervbe vett teljesítményfejlesztést. Az irányító nemzeti bizottságoknak főleg ezekre a szolgáltatásokra kellene fordítaniuk a legtöbb figyelmet. Nem lenne szabad megengedniük, hogy az üzemek kibújhassanak a kötelességeik teljesítése alól, arra hivatkozva, hogy az anyagilag kevésbé előnyös! A vezető dolgozók anyagi érdekeltségével progresszív módon össze kell kapcsolniuk a szolgáltatások fejlesztését, hogy az idén és a jövő évben még behozhassák, amit lehet. A helyi ipar struktúrájában végbement változtatások, amelyek a helyi gazdálkodásnak az eredeti küldetéséhez való visz- szatérésével függnek össze, további jelentős feladatok elvégzését teszik szükségessé. Változtatásokra már az elmúlt években is sor került,, az előrehaladás azonban lassú. Miről van szó? A helyi ipari termelés gazdasági beállítottságának ellenőrzése felszínre hozta, hogy az ipari jellegű munkákon kívül a „különböző kivitelezői munka“ jár a legtöbb anyagi előnnyel. Többnyire a központilag irányított gép és fémipari (prágai CKD, Vítkovicei Klement Gottwald Vasművek, Zlaté Moravce-i Calex, poprádi Vagongyár stb.) építő-, bőrfeldolgozó-, cipő-, és faipari üzemekkel való együttműködésről van sző. A helyi ipari vállalatoknak fokozatosan fel kell hagyniuk az ilyen tevékenységgel és át kell térniük a jellegükkel ösz- szefüggö munkák végzésére. Ezért az SZSZK kormánya tavaly azzal bízta meg a belügyminisztert és a kerületi nemzeti bizottságok tanácsait, hogy ellenőrizzék a helyi ipari vállalatok termelésének gazdasági beállítottságát, és tegyenek javaslatokat annak előnyös megváltoztatására. Ennek alapján nyújtották be a helyi ipar struktúrájában 1974-ben elvégzendő változtatások javaslatát, amelyek számos vállalatot érintenek. Ezeknek abba kell hagyniuk a nemkívánatos tevékenységüket és át kell térniük a lakosság érdekében kifejtett munkák elvégzésére. Mindenekelőtt a tartós közszükségleti cikkek javításáról, a megrendelésre történő ruhavarratásról, kötöttáru- és bútorkészitésről, lakatosmunkákról, a központi fűtések javításáról és az autósok részére nyújtott szolgáltatások bővítéséről van szó. Mindent meg kell tenniük a jóváhagyott strukturális változtatások minél előbbi megvalósításáért, hogy ilyen módon is elősegíthessék a helyi gazdálkodás tulajdonképpeni feladatainak szélesebbkörű teljesítő- sét. JÁN KOMEŠ SOKAT SEGÍTHET A SZAKSZERVEZET EGY FELMÉRÉS FÉNY- ÉS ÁRNYOLDALAI A rendszeres étkezésnek az brvostudomány nagy jelentőséget tulajdonít. Az emberek otthon, szállodákban, éttermekben, Üzemi étkezdékben étkeznek. Hogy milyen a helyzet az üzemi étkezdékben, konkrétan az építőiparban, erre 25 építőipari szervezet üzemi étkezdéjében lefolyt ellenőrző vizsgálat derített fényt. Az ellenőrzött szervezetekben 76 élelmezési bizottság alakult. Tizenhat építőipari szervezetben elismerésben részesítették a bizottságok munkáját. Elsősorban a hibák felszámolása érdekében hozott intézkedéseket, az étlapok összeállítására vonatkozó javaslatokat és a felszolgált ételek minőségét dicsérték. Főleg a Magasépítő Vállalat nitrai üzemében, a Priemstav Vállalat prievidzai üzemében és a Zilinai Váhostav Vállalatban működik jól a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának élelmezési bizottsága. Havonta rendszeresen ülést tartanak, a normák alapján ellenőrzik az ételek elkészítését és a felszolgált ételek mennyiségét is. A vizsgálat kimutatta, hogy a vállalatok gazdasági vezetőségei, valamint az FSZM tisztségviselői is gyakran foglalkoznak az üzemi étkeztetés problematikájával. Ez a gyakorlat meghonosodott az újonnan létesített szakosztályok munkájában is. Az eddiginél nagyobb mértékben gondoskodnak a felszolgált ételek minőségének javításával, a választék bővítésével, az ételszállítással és -kiadással kapcsolatos kérdésekkel. Ellenőrzik az üzemi éttermek és konyhák tisztaságát, az étkezés Esztétikai normáinak megtartását és az étkeztetési kapacitás bővítésére törekednek. Ezen intézkedések következtében megnövekedett az üzemi étkezdékben étkezők száma. Míg 1972-ben a dolgozók 40,8, 1973- ban már 43,9 százaléka étkezett az üzemi étkezdékben. A legjobb eredményt a bratislavai Magasépítő Vállalatban érték el, ahol a dolgozók több mint a felének az étkeztetését saját étkezdéikben biztosították. A Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalatban és a Magasépítő Vállalat poprádi üzemében is megnövekedett az üzemi étkez* dékben étkező dolgozók száma. Három-négyféle főételt szolgálnak fel. Megnövekedett az étkezők száma a Magasépítő Vállalat žilinai üzemében is, mert az üzemi orvossal való jó együttműködéssel sikerült biztosítaniuk a diétás étkezést. Sajnos, vannak olyan vállalatok — ide tartozik a zilinai Közép-szlovákiai Építőipari Vállalat is —, ahol a munkahelyeken létesítendő üzemi étkezdék kérdésével csupán tavaly kezdtek foglalkozni. Nagy a különbség az ételek árában is. A košicei Kohóépítő Vállalatban az étkezők gyakran panaszkodnak arra, hogy a főétel drága, és elmarasztalóan nyilatkoznak a felszolgált ételek minőségéről és mennyiségéről. Mivel kevés a saját üzemi étkezdéjük, több probléma merül fel azokon a munkahelyeken, ahová az élelmet szállítják. így van ez a Banská Bystrica-i Stavoindust- ria Vállalatban, ahol nem gondoskodnak az ételek felmelegítéséről. Még rosszabb a helyzet a košicei Montostav Vállalatban, ahol eddig nem rendeztek be saját üzemi konyhát és az ételszállítást sem biztosították. A dolgozók ezért falatozókban, vagy a vendéglátóipar üzemeiben kénytelenek étkezni. Az ellenőrző vizsgálat folyamán hasonló fogyatékosságokra bukkantak más szervezetekben is. A Košicei Mélyépítő Vállalatban 1973-ban az üzemi étkezdékben étkezők száma 3 százalékkal csökkent az előző évvel szemben. A Zilinai Váhostav Vállalatban a gazdasági és a szakszervezeti szerveknek sikerült az üzem étkezdéjében étkezők számát jelentős mértékben növelniük. Kibővítették a főételek választékát és az ebéden kívül vacsorát Is főznek dolgozóik számára. Gondoltak a diétásokra is. Számukra külön főznek. Hasznosnak bizonyult az üzemi étkeztetés színvonalának az ellenőrzése. Szükséges azonban, hogy a feltárt hibákat a gazdasági és^a szakszervezeti szervek minél előbb kiküszöböljék. Az üzemi konyhák, éttermek számának kibővítésével nemcsak a vállalatokban és az üzemekben, de a központtól távolabbra eső munkahelyeken is biztosítani kell a dolgozók részére a jó minőségű és meleg ételek felszolgálását, valamint az étkeztetés higiéniájával és kulturáltságával kapcsolatos rendszabályok megtartását. Fokozott figyelmet kell fordítani az étkeztetéssel kapcsolatos problémák megoldására nemcsak az építőiparban, hanem valamennyi üzemben. Ehhez nagy segítséget nyújthat a szakszervezet, melynek tisztség- viselői jól ismerik a problémákat, követelményeket, és az in-, tézkedések foganatosítását illetőén nagy a jogkörük. —mö— A Michalovcei Gép- és Traktorállomás dolgozóinak több mint 300-tagú munkaközössége a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére csaknem 600 000 korona értékű szocialista felajánlást tett. Az üzem dolgozói, akik „A szocialista munka vállalata“ címért küzdenek, 41 millió korona értékű teljesítményt akarnak elérni az idén, ami a tavalyival szemben 4 millió korona többletet jelent. Felvételünkön: Juraj Svitktf, a CSKP tagjelöltje, az SK-4-es típusú kombájn aratószerkezetét javítja. (Felvétel: A. HaŠčák — CSTK) Munkásszemmel, pártosan Egyszerű hír lehetne: Komáromban, a Szakszervezetek Házában megbeszélést, munka- értekezletet tartott a levelezők, tudósítók köre, melyet a járási pártbizottság szervezett. A megjelentek kicserélték tapasztalataikat, összeállították évi munkatervüket, elhatározták, hogy munkásszemmel, pártosan küzdenek, a sajtót felhasználva... Félbe kell szakítani a híradást, mert a két szó — munkásszemmel, párlosan — és maga az esemény arra késztet, hogy a levelezők, a tudósítók munkájáról, éppen a komáromi példa nyomán, részletesen, bővebben elmondjunk egyet s mást. SZÜKSÉGES? Lehetséges, hogy a levelezők munkásszemmel, pontosabban: a munkások szemével nézzék, lássák az eseményeket? A válasz egyértelmű: a szem esetében a látás, élessége, tárgyilagossága, mélysége a fontos. A szem lehet munkásé, tanítóé, közéleti vezetőé. Értéke a látás minőségétől, élességétől függ. Semmi egyébtől. Csakhogy a marxizmus klaszikusai éppen azért tartották mindig olyan lényegesnek az osztály szemléletet. A munkásság osztályhelyzetéből, szervezettségéből, a termelőeszközökhöz fűződő kapcsolatából eredően lehet látni és megláttatni a társadalom valóságos folyamatait, felismerni lényeges törvényszerűségeit. Szükséges és lehetséges tehát munkásszemmel látnia a levelezőnek, a tudósítónak. Ezt hangsúlyozták az értekezlet résztvevői. Megfogadták, elhatározták, hogy így, és csak így nézve, látva és láttatva folytatják majd tevékenységüket. A résztvevők között a munkások mellett szép számban voltak tanítók, tanárok, funkcionáriusok. Sőt, még múzeoló- gus és gyógyszerész is. Akadt, akiket évek óta ismerek, de a többiekről is tudom, hogy nemcsak a munkájuk, a beleszüle- tettség köti őket társadalmunkhoz, de gondolkodásuk, világnézetük, egész életvitelük is. Szocialista társadalomtól idegen környezetben még ha akarnák sem tudnák letagadni, megtagadni, hogy a mi világunk tanította őket munkára, emberségre. De nem is fogják. Sőt, ők is munkásszemmel látnak, láttatnak, ha tollat ragadnak kezükbe, mint lapunk levelezői, tudósítói. A MÁSIK SZŐ, a másik felfigyeltető szó ez volt: párh> san. Majakovszkij annak idején pontosan megfogalmazta: „Én azt akarom, hogy fényesre csiszoljuk a legfenségesebb szót: a párt.“ Tudta ő is, amit mi eléggé és elégszer megtanulhattunk, hogy semmi sem árt annyit a szavak tisztaságának, mint ha rájuk hivatkozva visznek végbe méltatlan dolgokat. Ezért hangsúlyzták saját munkájukra vonatkozólag a levelezők, a tudósítók: pártosan. Értelmezni pedig úgy értelmezték, ahogy azt már 1920- ban megírta Lenin: „Űj munka- fegyelmet teremteni, az emberek közötH társadalmi kapcsolat új formáit építeni, új fór- rhákat és módszereket teremteni az emberek munkába való bevonására — ez sok évre, ez évtizedekre terjedő munka. Ez a leghálásabb és a legnehezebb munka.“ A legtisztább, a legigazabb jelentésű szóként értelmezték. És vállalták, hogy tudásukhoz mérten mindent megtesznek, a sajtó adta lehetőségeket felhasználva cselekednek majd a párt szavának érdekében. EGY HÍRBEN nem lehet elmondani, hogy nagyon érdekes, új munkamódszert vezettek be a komáromi járás levelezői, tudósítói. Foglalkozzunk tehát bővebben, részletesebben ezzel az új munkamódszerrel. Mások, más körök okulására. Meghívták körükbe Macsánszky László elvtársat, a jnb kulturális osztályának vezetőjét, aki áttekintést adott az ügyosztály, a népművelési dolgozók tevékenységéről. Azután, mint egy igazi „sajtóértekezleten“, következtek a kérdések. Szuchy M. Emil, Boncsek László, Taraböik Pavol, Bende István, Pekarik Éva, Kolozsi Ernő, dr. Nagy Géza, Gogola Frigyes, Stanová EVa, Kurucz Nándorné kérdései nyomán sok érdekes probléma került felszínre. Megoldották ezeket a problémákat? Nem, de megvitatták, s elhatározták, hogy milyen hírek, tudósítások, cikkek és riportok írásával járulnak majd hozzá a megoldáshoz. Szabó Ferenc elvtárs még kiegészítette a problémák sorát. Űjabb ötletek, témakörök kerültek megvitatásra. Nem szokványos gyűlésezés* nem is munkaértekezlet volt ez, hanem valami más. Egyiktől is, másiktól is különb, több. A terem ajtajára ilyen feliratú táblát kellett volna kifüggeszteni": „Levelezők, tudósítók alkotó- műhelye“. Vagy ilyet: „Társadalmi szerkesztőség“. Az utóbbi talán azért lelt volna találó, mert ilyen témák is napirendre kerültek: A hírek fajtái. Aktualitás. Miről írjunk? Mikor csak helyi jellegű a tudósítás? Érdekes volt. Senki sem nézte az óráját, senki sem sietett, mindenki mindenhez hozzászólt, kérdezett, vagy válaszolt. MÉG ARRA IS jutott idejük, hogy megnézzék a kör krónikáját, melyet nagyon ügyesen, ötletesen, fényképekkel és újságkivágásokkal tarkítva dr. Nagy Géza állított össze. Még arra is jutott figyelmükből, hogy megvitassák a kör évi munkatervét: Kiket fognak meghívni a legközelebbi találkozóra? Milyen témakörbe^ rendeznek „sajtóértekezletet“? Meg kellene szervezni az úgynevezett figyelőszolgálatot. Mindjárt el is határozták, hogý melyik újságot ki fogja figyelni. Természetesen a járásra vonatkozó, sajtóban megjelent cikkeket összegyűjtik. Jó alajb lesz ez ahhoz, hogy saját munkájukat értékeljék majd. KÖTETLEN, szabad beszélgetéssel ért véget a találkozó. Újból megvitatták egymás között, hogy mit jelent a levelező, ä tudósító munkájában a „munkásszemmel“ és a „pártosan** kifejezés. Megállapították, hogy ezek a szocializmust építő társadalom lényegéhez tartozó, tényeket kifejező szavak, melyek szépen beillenek a sorba: munkáshatalom, osztályharo, közösségi érdek, szocialista erkölcs, elkötelezettség. Életünk alapszavai. Megvitatták, hogy melyik fogalom, milyen cselekvést jelent. Szóba került az is, hogý a szavak, a fogalmak tisztaságáért küzdeni kell. Jó módszer ezen a téren a bírálat. Ezzel persze újabb téma került napirendre: Hogyan bíráljunk? Azután már nem témákról, nem a kifejezésekről volt sző, mert megállapították: Szóhasználatunk helyes, a kifejezések egyértelműsége és tisztasága aligha vitatható. A többi pedig nem a szavakon múlik, hanem a tetteken. Megfogadták: tevőleges harcosai lesznek a sajtónak. HAJDÜ ANDRÁS
