Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-05 / 30. szám, kedd

Sioviet- Kubai hivatalos közlemény Havanna — Havannában az alábbi hivatalos közleményt adták ki Leonyid Brezsnyev kubai látogatásáról: Január 28-tól február 2-ig Fldel Castrónak, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizott­sága első titkárának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormá­nya miniszterelnökének meghí­vására hivatalos baráti látoga­tást tett Kubában Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára. Leonyid Brezsnyev és Fidel Castro több találkozót és meg­beszélést tartott. Ezek során megvitatták a szovjet—kubai kapcsolatok helyzetét és fej­lesztésük távlatait, az időszerű nemzetközi problémák széles körét. A megbeszélések szívé­lyes légkörben folytak le és ismét megerősítették a teljes egyetértést, a Szovjetunió és a Kubai Köztársaság, a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Kubai Kommunista Párt céljai­nak és álláspontjának azonos­ságát, a marxista—leninista ta­nításhoz a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért ví­vott harc ügyéhez való rendít­hetetlen hűségét. A megbeszélésen részt vet­tek: Szovjet részről: Andrej Gro- miko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, külügymi­niszter, Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a párt leningrádi területi bizottságá­nak póttagja, a párt leningrádi területi bizottságának első tit­kára, Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára, Borisz Buga- jev, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, polgári repülés­ügyi miniszter, Ivan Arhipov, a külgazdasági kapcsolatok álla­mi bizottságának első elnökhe­lyettese, Nyikita Tolubejev, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió kubai nagykövete, továbbá Konsztan­tyin Ruszakov, az SZKP KB fő­titkárának tanácsadója, az SZKP Központi Bizottságának tagja, Andrej Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának tanács­adója, az SZKP Központi Re­víziós Bizottságának tagja, Anatolij Blatov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója és Leonyid Zamjatyin, az SZKP Központi Revíziós Bizottságá­nak tagja. Kubai részről: Raul Castro, a Kubai KP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság másodtitkára, a miniszter- elnök első helyettese, Osvaldo Dorticos, a Politikai Bizottság tagja, köztársasági elnök, Ru- miro Váldes, Armando Hart, Guillermo Garcia, „ Sergio dél ■Valié, a Politikai Bizottság tagjai, Blas Roca és Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP Központi Bizottsága titkárságá­nak tagjai: Raul Roa, a Kubai KP Központi Bizottságának tag­ja, külügyminiszter, fosé Alva- rez Bravo, a Központi Bizott­ság tagja, a polgári repülés­ügyi hivatal igazgatója, Jesus Montané, a i Központi Bizottság tagja, Ósmani Cienfuegos, a Központi Bizottság tagja, Seve- ro Aguirre, a Központi Bizott­ság tagja, a Kubai Köztársaság nagykövete a Szovjetunióban, valamint Hector Rodriguez Llompart, a gazdasági és tu­dományos együttműködési bi­zottság alelnöke. Leonyid Brezsnyev kubai lá­togatása fontos új szakasz kez­detét jelenti a szovjet—kubai együttműködés fejlődésében. A két testvérpárt vezetői szovjet —kubai közös nyilatkozatot adtak ki. Ez a két testvérpárt és a két nép közötti sokoldalú kapcsolatok, a szocializmus és a kommunizmus építésében, a közös nemzetközi célokért ví­vott harcban való szoros együtt­működés elmélyítésének rész­letes programját tartalmazza. Megbeszélést tartott még A. Gromiko és K. Katusev C. R. Rod- riguezzel, R. Roával, O. Cienfue­gos szál, V. Scserbickij, G. Roma­nov és Ny. Tolubejev S. Marínéi lóval, a Kubai—Szovjet Baráti Társaság elnökével és a társaság más vezetőivel; I. Arhipov P. Mi- retatel-lal, a Kubai KP Központi Bizottsága titkárságának tagjával, .Joel Domenech csel és D. Torral- bával, a párt Központi Bizottságá­nak tagjaival. Leonyid Brezsnyev látogatá­sa idején Andrej Gromiko, Vla­gyimir Scserbickij, Grigorij Ro­manov, Konsztantyin Katusev és más szovjet elvtársak meg­ismerkedtek a kubai nép éle­tével és munkájával, felkeres­tek több Ipari és mezőgazdasá­gi üzemet, oktatási intézményt, találkoztak és beszélgettek a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség képviselőivel. A találkozókat és a megbeszélé­seket a szovjet—kubai kapcso­latokra jellemző kivételes ba­rátság és szívélyesség hatotta át. Kifejezésre jutott bennük az, hogy Kuba népe mélyen gyökerező testvéri érzéseket táplál a szovjet nép, a Szov­jetunió Kommunista Pártja és vezetői iránt. A havannai Forradalom-téren megtartott nagygyűlés, ame­lyen Fidel Castro és Leonyid Brezsnyev mondott beszédet, a megbonthatatlan szovjet—kubai barátság melletti felemelő tün­tetésbe csapott át. A kubai nép felszabadító har­cában részt vett hősök bátor­sága előtt tisztelegve az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra megkoszorúzta Kuba nagy fia, Jósé Marti emlékművét. A látogatás alkalmával ke­rült sor a Leninről elnevezett bentlakásos műszaki középis­kola ünnepélyes megnyitására. Az iskolában 4500 gyermek ta­nul. A kubai közoktatás fej­lesztésében oly fontos esemény­nek szentelt ünnepi nagygyű­lésen Fidel Castro és Leonyid Brezsnyev beszédet mondott. Leonyid Brezsnyev és több szovjet elvtárs Fidel Castróvnl, valamint u Kubai KP Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak és titkárságának tagjaival felkereste Santiago de Cubát, Oriente tartomány székhelyét, ahol Juan Almeidn, a párt Po­litikai Bizottságának tagja és a párt tartományi bizottságá­nak tagjai fogadLák u vendé­geket. A kubai nép forradalmi harcát felidéző történelmi ne*- vezetességek megtekintése so­rán a varos és a tartomány lakói szívélyesen köszöntötték a szovjet barátokat. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB Központi Bizottsága főtitkárának kubai tartózkodá­sa során átnyújtották a Kubai Köztársaság legmagasabb kitün­tetését, a Jósé Marti Érdemren­det, amelyet a Szovjetunió és a szocialista Kuba közötti test­véri barátság fejlesztéséhez va­ló kiemelkedő hozzájárulásért, a béke és a szocializmus ja­vára végzett fáradhatatlan te­vékenységéért ítélték oda. Leonyid Brezsnyev őszinte köszönetét mondott a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának és a Kubai Köztár­saság forradalmi kormányának, az egész kubai népnek azért a forró hangulatú testvéri fogad­tatásért. amelyben őt és kísé­retének tagjait részesítették. Leonyid Brezsnyev az SZKP KB. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány nevében meghívta Fidel Cast- rót, a Kubai KP Központi Bi­zottsága első titkárát, a forra­dalmi kormány miniszterelnö­két, Osvaldo Dorticost, a Ku­bai KP Politikai Bizottságának tagját, a Kubai Köztársaság el­nökét, Raul Cnstrót, a Kubai KP Központi Bizottságának másodtitkárát, a miniszterelnök első helyettesét, hogy tegyenek baráti látogatást a Szovjetunió­ban. A meghívásokat köszönet­tel elfogadták. Újabb „kulturális forradalom“ a láthatáron? A „nagy proletár kulturális forradalom“ egykori kellékei, a tacepaok (nagybetűs faliúj­ság — plakátokj, úgy látszik ismét megjelentek Kínában. Ez annál is érdekesebb, mivel a nyugati kínai megfigyelők szé­les táborában újabban megint egy „kulturális forradalom“ eljövetelét jósolgatják. A Zsenmin Zsipao — a KKP központi lapja — címoldalon helyezte vissza polgárjogaiba a tacepao kiveszőnek tetsző in­tézményét, s mindjárt méltóan szólt azokról a sanghaji dokk­munkásokról Ja KKP-nak a „kulturális forradalom“ idején felemelkedett vezetői szinte ki­vétel nélkül Sanghajból va­lók), akik a munkateljesítmény alakulását jelző grafikont át­ragasztották a helyi vezetés módszerei ellen tiltakozó pla- kátaikkal. A szóban forgó tacepao a „Legyünk a dokk gazdái, ne pe dig a tonnák rabszolgái“ cí­met viseli. Kifogásolja, hogy a dokk egyik részlegének vezetői kizárólag a tonnákkal és a „tiszta termelő erőkkel“ fog­lalkoznak, nem érdekli őket a munkások lelkesedése. Nyo­mással és „ösztönzőkkel“, például azzal, hogy az előírt tonna mennyisége ki- vagy be­rakás után a munkaidő lejár­ta előtt hnzamehetnek — pró­bálják nagyobb teljesítmé­nyekre ösztönözni a dolgozó­Nézeteltérések Saigonban Saigon — Hétfőn újból nézet- eltérések támadtak a két dél­vietnami fél között a fogolycse­re felújításáról folyó tárgyalá­sokon. A két fél múlt pénteken már megállapodott abban, hogy február 8-án felújítják és há­rom hétig folytatják a fogoly­cserét. A hétfői megbeszélés után viszont a DIFK küldöttsé­gének szóvivője ezt közölte, hogy Saigon meg akarja kerül­ni a fogolycsere kérdését, illet­ve több szakaszra akarja el­nyújtani. A bizottság ülésén a DIFK sürgette, hogy haladékta­lanul állapodjanak meg a fo­golycsere lebonyolításának át­fogó tervében, Saigon viszont egyelőre csak a kiválasztott helyszíneket akarja ellenőrizni. kát, ahelyett, hogy a „politi­kai és az ideológiai munkára támaszkodnának a tömegek mozgósításában“. A tacepao — bírálatként — azt a meglepő ki­jelentést teszi, hogy a „hely­telen úton járó vezetőknek“ tisztán katonai szemléletük van. Az ügyet kivizsgálta és a munkások kritikáját helyben­hagyta a két sanghaji lap, va­lamint az érintett dokk-részleg pártbizottsága. A Zsenmin Zsi­pao tovább ment ennél: szer­kesztőségi megyjegyzésében ki­fejtette, hogy a plakát a vál­lalati irányítás „lényegét ra­gadja meg“ jelentősége aktuá­lis és általános. Ha a vezetés nem szívleli meg a kritikát, „ismét felbukkanhatnak azok a dolgok, amelyeket a kulturális forradalom idején bíráltak“. lľf3fQľľS| I^N ki§l:J:yiVa T. OLECHOWSKI lengyel kül­kereskedelmi miniszter befejez­te finnországi látogatását, mely­nek során aláírták a két or­szág gazdasági, ipari és tudo­mányos-műszaki együttműködé­si megállapodását. ARMANDO COSSUTTA, az OKP vezetőségének tagja Ró­mában kijelentette, hogy az olasz gazdasági élet válsága egyre növekvő nyugtalanságot kelt a dolgozók körében. ASSZAD szíriai elnök a kö­zel-keleti válságról folytatott kuwaiti megbeszéléseinek befe­jeztével visszatért Damaszkusz­ba. VAGAH határmenti városban India hadifoglyok és polgári személyek újabb 916-tagú cso­portját adta át Pakisztánnak. FRANCOIS MITTERRAND, á Francia Szocialista Párt első titkára, közel-keleti látogatásá­ról hazatérőben kétórás eszme­cserét folytatott Willy Brandt kancellárral, az SPD elnökével azon a különvonaton, amelyen a kancellár Münchenből tért vissza Bonnba. POLITIKAI KÉSZSÉG — NATO-SZINTEN Moszkva — A moszkvai Pravda hétfői számában Jurij Jahontov tollából cikket közöl a NATO legújabb fegyverkezési és alapított egy csekély befo­lyású ellenpártot. Ecevitnek nyilván meg kell szolgálnia a pártjának nyújtott tömegtámogatást, azaz be kell váltania választási ígéreteit. Ez pedig a jelenlegi helyzetet te­Ml VÁLTOZIK ANKARÁBAN? kintve nem könnyű dolog. Tö­rökország — nohá társadalmi össztermelése évi 7 százalékkal nő, gazdasági fejlődésében egy helyben topog. Igen nagy a vá­rosi és a vidéki lakosság kere­setében mutatkozó különbség. Az egy főre jutó évi 360 dol­lárral Törökország európai vi­szonylatban az utolsó helyen áll, viszont a vidéki lakosság kétharmadának egy főre jutó évi jövedelme csak 50 dollár. Az állami tervbizottság számí­tásai szerint Törökországnak 2359 év kellene ahhoz, hogy el­érje a közös piaci országok mai színvonalát. Ezen kíván változtatni Ece- vit. Politikája elvben mélyen- szántó reformokra Irányul. így el akarja érni a nagybirtokok állami megvásárlását és rész­letfizetésre való eladását a nincsteleneknek. A parasztok­nak megígérte, hogy szavatol­ja termékeik magasabb árát, villamosítják a vidéket stb. A városokban törvényben biztosí­tott lakőjogot ígért a szegény­negyedek lakóinak. Ezek a rétegek alkották Ece- vit választási bázisát. Győzel­me azzal is magyarázható, hogy annak idején Demirel igazság- párti miniszterelnök kísérletet lett a szélsőjobboldal, a nagy- birtokosok, nagyiparosok, a má­sik oldalon pedig a középbur­zsoázia és a legelmaradottabb paraszti rétegek érdekeinek egyeztetésére, de természetesen kudarcot váLlott a lehetetlen próbálkozással. A megoldatlan problémák következtében foko­zódott a feszültség és 1971-ben a hadsereg vette át a hatalmat. A török hadsereg vezetőségé­nek annak idején két út között kellett választania: reformok folytatása (ami természete­sen további politikai erjedéssel járt volna), vagy a konzervatív jobboldallal való szövetség kö­zött. Az utóbbit választotta, ami nem kis mértékben Török­ország N ATO-elkötelezettségé- vel függ össze. Ennek felül­vizsgálása egyébként valameny- nyi jövőbeni kormány elkerül­hetetlen feladata lesz, mert kölöncként lefelé húzza az or­szágot. Ecevit ügyesen manőverezett a katonaság irányában, s az ő érdemének tartják, hogy a leg­utóbbi elnökválasztáson nem Gürsel vezérkari főnököt, ha­nem a civil Korutürköt válasz­tották államfővé. A hadsereg azonban nem nézi jó szemmel Ecevit reformtörekvéseit s egyelőre megfigyelő álláspont­ra helyezkedett a laktanyákon belül. Többszöri kormányalakí­tási próbálkozás után Ecevit Is csak úgy tudta megalakítani kabinetjét, hogy szövetkezett egyik eddig jelentéktelen, szél­sőjobboldali párttai}, melynek vezérét Erbakant feltűnési vágy fűti. A török politikai életben furcsa konfiguráció egy balra nyitó mérsékelt párt és egy szélsőjobboldali, vallási fanatiz­mustól vezérelt pártocska ösz- szefogása. A Nemzeti Jólét Párt­ját ugyanis a líbiai Kadhafi fé­le Iszlám nacionalizmus párt­jának tartják. Belépése a kor­mányba máris engedményeket követelt Ecevit részéről. így a kulcsfontosságú belügyminisz­teri tárcát (a belügyminiszter nevezi ki a rendőrség, csendőr­ség vezetőit, valamint a tarto­mányi kormányzókat) Erbakan embere kapta. Engedményeket kellett még tennie vallási ügyekben is (az iskolákban be­vezetik az „erkölcstant“, továb­bá a kormány mecsetek építé­sét fogja pénzelni stb.). Szóval az, hogy két szélső­ség tömörül „kiskoalícióba“ (a hadsereg nagykoalíciós el­képzeléseivel — a Köztársasági Néppárt és az Igazságpárt koa­líciójával szemben) bizonytalan jövőt jósol az új ankarai kor­mánynak. A pillanatnyi helyzet visszásságára jellemző, hogy miközben Ecevit nagyszabású amnesztia kihirdetésére készült a politika foglyok ügyében, a kabinet hivatalba lépésekor folyt le egy tömegper, amely­nek vádlottait, 29 fiatal haladó szellemű katonatisztet „szélső­ségesség“, „felforgatás“ vádjá­val 6—12 évi börtönre ítéltek. A „tűz és a víz egyesülésének“ a következményei így még vá­ratnak magukra. L. L. terveiről. A szovjet kommentá­tor elítéli Andrew Goodpas- tért, a NATO legfelsőbb euró­pai parancsnokságának főpa­rancsnokát, amiért az felhívta a NATO-hatalmakat, hogy fegy­verzetüket lássák el kisebb ha­tású atomrobbanófejekkel En­nek eredményeképpen — mon­dotta a tábornok — „növeked­ne a szövetségesek politikai készsége, hogy alkalmazzák ezeket a fegyvereket, és foko­zódna a NATO nukleáris had­erejének megbízhatósága“. A tábornokot „az ilyen fegy­verek alkalmazása iránti poli­tikai készség“ érdekli, azaz a NATO-szövetségesek készsége, hogy fejjel rohanjanak a nuk­leáris háború poklába — írja a a szovjet cikkíró. A NATO vezető köreiben a nukleáris fegyver alkalmazásá­nak lehetőségéről folytatott vi­ták — zárja a cikkét Jahontov — maximális éberséget követel­nek a népektől, annak megaka­dályozására, hogy a dühöngő, reakciós katonai körök ka­tasztrófába sodorják a világot. ENERGIAGONDOK (Elek Tibor rajza) Kommentárunk Törökországnak ismét van ■ kormánya. Ezt nagy ered­ménynek tartják Ankarában, miután az október 14-i parla­menti választásokat követően nem volt kormányalakításra ké­pes politikai párt. Az októberi választások ugyan a Köztársa­sági Néppárt váratlan előretö­rését eredményezték s a maga győzelmében magabiztos Demi­rel igazságpárti vezető csúfos vereséget szenvedett, ám csakis koalíciós kormány alakítása jö­hetett számításba. A koalíció azonban, mint látjuk, hosszú vajúdás, háromhónapos inter- regnum után született meg. Ha Ankarában mégis siker­nek, eredménynek tartják az Ecevit-kormány megalakítását, akkor erre a megállapításra csak az jogosít fel, hogy a had­sereg visszahúzódott a lakta­nyákba. Más kérdés, hogy med­dig? Az új török kabinet ugyanis egy olyan kísérlet eredménye, amely a kormány jövőjét ille­tően bizonytalanságot hagy maga után. Az októberi válasz­tások győztese, a Köztársasági Néppárt 185 mandátumot tud magáénak, így a parlament leg­tekintélyesebb pártja lett. Nép­szerűvé válását a párt vezetőjé­nek, Bülent Ecevitnek köszön­heti. A 48 éves ambiciózus po­litikus szakított a párt konzer­vatív hagyományaival és erő­sen rokonszenvezve a szociál­demokrata pártokkal nyugati mintára szeretné modernizálni pártját. Mint tudjuk, emiatt szakított vele a párt alapítója, a nemrégen elhunyt Iszmet Inőnü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents