Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
F ájlalták, sokáig fájlalták az uruguayiak, hogy Európa cserbenhagyta őket, és csak négy másodrendű csapatot küldött az I. világbajnokságra. Ahogy azonban közeledett a megnyitó ünnepe, egyre kevesebb zokszó hallatszott, az egész ország világbajnoki lázban égett. A kormány elrendelte: az állami hivatalok és intézmények a mérkőzések napján csak déli 12 óráig legyenek nyitva, hogy minden érdeklődő elmehessen a találkozókra, a börtönökbe rádiót helyezzenek el, és hangszórókon keresztül közvetítsék a mérkőzéseket, természetesen elsősorban Uruguay találkozóit. Amikor július elején kéthetes tengeri út után az akkor 800 ezer lakosú Montevideo feldíszített kikötőjében 15 órás késéssel befutott a Conte Verde olasz hajó, tíz- és tízezer uruguayi szurkoló várta az európai futballistákat, vezetőket és FIFA-tagokat-. Nyoma sem volt a haragnak... A reklám, a fogadtatás mindenkit elkápráztatott, hogy aztán a július 7-1 sorsoláson a rendezők az európaiak tudomására hozzák: nem számolnak komolyan velük, egy csapatot sem emeltek ki a csoport élére, s még olyan együttesek is az európaiak elé kerültek, mint Bolívia, Peru és az USA. A rendezők azt is közölték a csapatokkal, hogy a csoportokon belül körmérkőzésekkel döntik el a sorrendet, és az első helyezettek jutnak be az elődöntőbe. Hat nappal a sorsolás után, július 13-án a Franciaország—Mexikó találkozóval megkezdődött az I. labdarúgó-világbajnokság. Hát ami azt illeti, nem volt sok idejük az európaiaknak az akklimatizálódásra ... Annál alaposabban készült fel Uruguay válogatottja. A keret tagjai június 10-én edzőtáborba vonultak, ami akkoriban újdonságnak, szenzációnak számított. A szövetség egy kastélyt bérelt ki a labdarúgók számára, ahol minden kényelmet megkaptak, de vasfegyelem uralkodott. Bizonyítja ezt Mazzali kapus esete is. A két olimpiai labdarúgótorna hőse, két olimpiai aranyérem tulajdonosa néhány nappal a VB megkezdése előtt már nem bírta ki, hogy meg ne látogassa családját. Az egyik éjszaka haza is szökött, majd hajnalban a nyitott ablakon visz- szatért szobájába, de... az ágyán a csapat vezetője aludt, és az ítélet kegyetlen voll: „Menj vissza oda, ahonnét jöttél...“ Uruguay kapuját a tartalék Balesteras őrizte a világbajnokság folyamán ... Botrányos bíráskodások A csoportmérkőzések során két nagy meglepetés született. Az egyik Jugoszlávia nevéhez fűződik, amely mindkét dél-amerikai ellenfelét legyőzve bejutott az elődöntőbe. Elsősorban az esélyes Brazília elleni sikere jelentett nagy szenzációt. A jugoszlávok egyszerű, gyors labdarúgást játszottak, ellentétben a brazilokkal, akik az öncélú cselezgetésekben élték ki magukat. Ugyancsak váratlanul jött az USA válogatottjának csoportgyőzelme is. A siker „titkát“ az angol, skót és ír profikban kell keresnünk, akiket néhány hónappal a VB előtt toboroztak és nagy- hamar amerikai állampolgárokat csináltak belőlük. „Csak“ nyolc ilyen játékos szerepelt az Egyesült Államok csapatában. Szinte tragikus mérkőzést játszottak a franciák az argentinok ellen. A keményen és durván futballozó dél-amerikaiak hiába „készítették ki“ már a mérkőzések elején a kitűnően védő Thépot kapust és a balösszekötő Laurentet, a öl. percig nem tudtak gólt rúgni. De aztán _a középhátvéd Monti nagynehezen mégiscsak betalált a hálóba. Három perccel később minden bizonnyal egyenlíthettek volna a franciák, mert a balszélső Lan- giller két védőt kicselezve teljesen egyedül tört a kapura, amikor megszólalt a brazil játékvezető sípja. Vége volt a találkozónak. Természetesen Ilyesmi előfordulhat. Csakhogy ezen a meccsen még hat perc volt hátra a játékidőből ... Az Argentína ellen szurkoló uruguayi közönség betódult a pályára és a francia labdarúgókkal együtt kergette Rego játékvezetőt, aki kézzel- lábbal magyarázta, hogy elnézte az óráját, de hajlandó azt a hat percet „ráhúzni“. Amikor a lovasrendőrök kiürítették a pályát, folytatódott a játék, de a franciák már semmire sem voltak képesek. Az l:0-ás argentin győzelem ellenére aznap este tüntetés volt Argentína fővárosában, Buenos Airesben. Amikor ugyanis az argentin szurkolók az újságokból megtudták, hogy az „uru“ közönség mennyire szurkolt kedvenceik ellen és sértegette őket, a labdarúgó szövetség épülete elé vonulva követelték: a vendéglátók ellenséges magatartása miatt rendelje haza a csapatot, és az argentin kormány szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatot Uruguay-jal. Természetesen egyikre sem került sor; de naponta több ezer szurkoló rándult át a nem mesz- szl Montevideóba, hogy „megvédje“ a csapatot az „ősi ellenségtől“. A csoportmérkőzések és általában a VB egyik gyenge pontja volt a játékvezetés. Az európai bírók még csak csak megfeleltek a követelményeknek, de dél-amerikai kollégáik szinte botrányos módon bíráskodtak, saját szájuk íze szerint magyarázták a szabályokat, nem tudtak különbséget tenni a durva és kemény játék között, aminek három lábtörés volt a következménye. Furcsa módon magyarázták a lesszabályt, a partdobást és a szögletrúgást. A bolíviai Sacuedo azzal tüntette ki magát, hogy az Argentína—Mexikó meccsen hat tizenegyest ítélt. Amikor az utolsó percben a hetedikkel sújtotta a mexikóiakat, a közönség berontott a pályára és „magyarázatot“ kért. Csak a rendőrség mentette meg a bírót a lincseléstől, akinek még annyi ideje maradt „fo- gócskázás“ közben, hogy lefújta a mérkőzést. Amikor a fényképész is „besegít“ Mindkét elődöntő mérkőzést 35 fokos melegben játszották. A nagy hőség nem kedvezett sem az európai, sem az észak-amerikai csapatnak, így Jugoszlávia és az USA is alulmaradt. De nem lehet csak a nagy meleggel magyarázni túlzottan nagyarányú vereségüket. A jugoszlávok ráadásul azt is elmondhatják, hogy az első félidőben balszerencsés meccset játszottak az „uruk“ ellen. A vezetést a hazaiak szerezték meg, de csakhamar egyenlített az európai együttes. A második uruguayi gól azonban teljesen letörte a vendégeket. Egy, a jugoszláv kapu mellé került lövés után a labda a kapufa mellett álló fényképészről visszapattant a játéktérre és a félkezű Castro minden „teketória“ nélkül a hálóba lőtte. És Rego játékvezető megadta a gólt. Mérkőzés közben aztán még egyszer „tévedett“ a brazil bíró. A jugoszlávok szabályos gólt értek el, amit Rego játékvezető is aláírt. Mindenki a középvonalra sietett a kezdéshez, csak az uruguayi Iriarte nem. Ö leállt vitatkozni a bíróval, s addig „imádkozott“, míg az vissza nem vonta a gólt. Ez a két dolog, no meg a nagy meleg annyira visszavetette a jugoszlávokat, hogy a szünet után feljavult későbbi világbajnok 6:1 (2:1 J arányban biztosan győzött. Ugyanilyen eredménnyel ért véget az Argentína—USA összecsapás is. A nézőtéren sok ezer argentin szurkoló ült, hogy visszavágjon a hazai „ellendrukkereknek“; a nagy párbajra azonban nem kerüt sor, mivel Argentína óriási fölényben játszva, a második félidőben szinte lelépte ellenfelét. így az „uru“ közönségnek nem volt alkalma az ellenszurkolásra. Revolverek nélkül A július 30-i Uruguay—Argentína világbajnoki döntőt minden elképzelést felülmúló érdeklődés előzte meg. Argentínából, Buenos Airesből tizenöt gőzös szállította a szurkolókat Montevideóba. Az argentin „drukkerek“ egy részének azonban hallatlan balszerencséje volt, mert négy hajó a sűrű ködben több órát vesztegelt a tengeren, s csak a döntő után, este érkezett meg Montevideóba. Szerencsésebb társaikat szigorúan ellenőrizték a vámnál, revolvereket keresve megmotozták őket a rendőrök. Mert már akkor is az egekig csapott a dél-amerikai temperamentum a futballmérkőzéseken. A „hadiállapot“ miatt helyénvaló volt a döntő előtti óvatosság, s Uruguayban kiadták a jelszót: egyetlen argentin revolver sem kerülhet be az Estadio Centenarióba. Nem tudni, került-e be, vagy sem, de tény, hogy 1600 revolvert és többféle „hadifelszerelést“ zsákmányolt az argentin * szurkolóktól az uruguayi rendőrség. A történelmi jelentőségű I. világbajnoki döntő aztán többé-kevésbbé sportszerű íégkörben zaj* lőtt le. Argentína 2:1-re vezetett Július 30-án, szerdán 14.00 órakor kezdődött a várva-várt döntő. Az Estadio Centenario már kora reggel megnyitotta kapuit, s 11 órakor minden hely foglalt volt, hetvenezer uruguayi és húszezer argentin szurkoló szorongott a lelátókon. (Elővigyázatosságból a rendezők csak 90 ezer jegyet adtak el.) Uruguay: Ballesteros — Nasazzi, Mascheroni — Andrade, Fernandez, Gastido — Dorado (1), Sca- rone, Castro (1), Cea (1). Iriarte (1). Argentina: Botasso — Della Tore, Paternoster — J. Evaristo, Monti, Suarez — Puccello (1), Varalló, Stabile (1), Ferrari, M. Evaristo. (Zárójelben a játékosok által elért gólok száma van feltüntetve. J A döntő előtt a két csapat közölte a belga Langenus játékvezetővel, hogy csak a saját országában gyártott és ismert labdával hajlandó játszani. Langenus nem esett kétségbe, mindkét labdát a hóna alá vette, s a pályán „fej vagy írás“ alapon döntött közöttük. Az argentin labda győzött, s a húszezer argentin szurkoló ezt jó jelnek vette. Elérkezett a „bosszú pillanata“, kezdődhet a visszavágás az olimpiai döntőben elszenvedett vereségért. Az uruguayi együttes szerezte meg a vezetést, de Argentína, csapata nemcsak egyenlített, hanem az első félidő 40. percében Stabile révén a második gólját is elérte. A gól után három percig állt a játék, mert az „uruk“ lest reklamáltak. Langenus azonban hajthatatlan maradt. És csodálatos módon a közönség sportszerűen tudomásul vette az ítéletet. Ha ez nem lett volna így, a vitatott gól után súlyos incidensek történhettek volna. Szünet után a 70 ezer hazai néző űzte, hajtotta kedvenceit, s ugyebár a tömegek parancsának nem lehet ellenállni. Az 55. percben Cea egyenlített. A gól igen megzavarta az argentin védelmet, s ezt a megingást később öt percen belül kétszer is kihasználták a vendéglátók. Ezzel el is dőlt a világbajnoki cím sorsa: Uruguay 4:2 (1:2)-re legyőzte „ősi ellenfelét“. „La costilla metalica" Az első világbajnok legerősebb fegyvere a fedezetsor volt (Andrade, Fernandez, Gastido), amelyet abban az időben „la costilla metalica“ — „vasfedezet“ néven emlegettek világszerte. Közülük a néger Andradet mindenki a világ legjobb futballistájának tartotta. . Argentína viághírű csatársorában bízott, de a „vasfedezet“ nem hagyta őket kibontakozni, már a középpályán zavarta az argentin támadókat. Az argentin csatárok közül kiemelkedett a gólkirály Stabile, aki az ötvenes években az argentin válogatott szövetségi kapitánya volt. Amikor a döntő után a francia Jules Rimet, a FIFA elnöke átadta Nasazzi csapatkapitánynak a kupát, egekig csapott az ujjongás a stadionban. A nagy diadal éjszakáján szárnyra kelt a hír, hogy a csapat tagjainak családi házakat építenek, s július 31-ét a győzelem napjává, munkaszüneti nappá nyilvánítják. Nasazzit, Andradet és Ceát „Uruguay nemzeti hőse“ címmel tüntették ki. Mind a hárman ott voltak az uruguayi labdarúgás nagy diadalánál: az 1924. és 1928. olimpián és az 1930. évi világbajnokságon. Az argentinok nagyon nehezen viselték el a vereséget, amely az egész Argentínát megviselte. A játékosok részt sem vettek az ünnepélyes díjkiosztáson, s a Bunenos Airesbe visszatérő szurkolók pedig az .uruguayi konzulátus elé vonultak, és beverték annak ablakait. Ebből az incidensből diplomáciai jegyzékváltás lett, majd a két ország labdarúgó-szövetsége rövid időre megszakította a kapcsolatait. Uruguayban viszont érthetően nagy volt az elégedettség. A tiszta bevétel 255 ezer dollár volt, így könnyűszerrel teljesítették ígéretüket a rendezők, hogy minden részt vevő országnak fedezik az útiköltséget és az ott-tartózkodást. A FIFA 10 százalékot kapott az említett összegből. TOMI VINCE Kiadja Szlovákio Kommunista Pártja Központi Bizottsdga. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: 803 38 Bratislava, GorkI| utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323 01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505 29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308 Provda Kiadcválloiat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravdo Nyomdavállalat bratislavaí üzeme Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A II. emelet, tele. fon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 4S/VII. A labdarúgás történetének első világbajnoka, Uruguay válogatottja: álló sor, balról: Gastido, Nasazzi, Ballesteros, Mascheroni, Andrade, és Fernandez. Guggolnak: Dorado, Scarone, Castro, Cea és Iriarte. %L ABDjVRU GO-V1LAG BAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE
