Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Lámpaoltás Angliában Szomorú volt az elmúlt ka­rácsony Angliában és a gazda­sági válság jegyében kezdődött az új esztendő. A köztereken felállított fenyőfákon csak há­rom este csilloghattak a vil­lanygyertyák, minden harmadik utcai világítótest sötét maradt, sötétség borult a kirakatokra és az üzletekben olajlámpák pislogó fénye mellett szolgál­ták ki a vásárlókat. A sziget­ország lakóinak meg kell szok­niuk, hogy sötétségben és hi­degben éljenek. Hivatalos vélemények szerint is „ez volt a legnehezebb ka­rácsony és ez a legrosszabb válsáig a második világháború befejezése óta“. Ebben a li* dércnyomásos világban minden szabály érvényét veszti. Rend­kívül hevesen csökken az ipa­ri termelés, akadozik a közel­látás és olyan infláció dühöng, ami alig ellenőrizhető“ — írta a „Guardian“, hangsúlyozva, hogy ez a válság nem csupán energiaválság. Azonban ez a válságos hely­zet nem egyik napról a másik­ra alakult ki. A font már évek óta „gyengélkedik“. A tőkés vi­lágpiacon dúló elkeseredett ri­valizálás elgyengítette az an­gol Ipart. A fegyverkezési költ­ségek emelkedése, a nyerész­kedő konszernek korlátlan tő­kekivitele és a csatlakozás a Közös Piachoz voltak a válság­hoz vezető út főbb állomásai. 1973 novemberében a kereske­delmi mérleghiány 270 millió font volt. Egy hónappal később mintegy 20 százalékkal zuhan­tak az árfolyamok a londoni tőzsdén. „Az egyik iparilag leg­fejlettebb nemzetből az egyik legszegényebb nemzetté vál­tunk“ — írta a Times. Ez azon­ban nem vonatkozik az egész nemzetre. Csupán Anglia telek­ügynökségei a múlt évben — különféle spekulációkkal — 2 milliárd font nyereséghez ju­tottak. A nyugatnémet nagybur­zsoázia egyik lapja Irigykedve jegyezte meg, hogy „A Föld­közi-tenger francia szakaszán a legnagyobb jachtok az angol milliomosok jachtjai.“ Az egyre súlyosabb válság terheit a népre hárítják. 1973 elején 850 ezer munkanélküli volt a szigetországban. 1974- ben számuk — a szakemberek becslése szerint — 1,5 millió­ra emelkedik. Ugyanakkor a dolgozók életszínvonalát erő­sen leszorítja az infláció. Az utolsó 12 hónap alatt az áruk 10,3 százalékkal, az élelmiszer- árak 18,8 százalékkal emelked­tek. Heath miniszterelnök már a múlt év decemberében beje­lentette, hogy 1974. január 2- tól kezdve az ipar és a keres­kedelem csak hetenként három napon át kap áramot, a népet tehát megfosztják a munkától, a keresettől. De a költségvetés is a tömegek ellen irányul. Harminc százalékkal csökken­tették az államháztartás kiadá­sait (a fegyverkezési költségek kivételével!). A törik tehát is­mét elővették a hagyományos fegyvert: tömeges munkanélkü­liséget akarnak teremteni, hogy ezáltal kézben tarthassák a munkásságot. Az államosított ipar kevesebb pénzt kap, a munkanélküliek száma megkét­szereződik, és mivel a költség­vetési kiadások elsősorban az iskola- és az egészségügy te­rületét érintik, a válság — amit a kormánypolitika idézett elő — a legvédtelenebbeket sújtja — a gyermekeket és a betegeket. I WOCHENPOST) öregség Simone Beauvoir módra Viharfelhők Japán felett A japán áruházakból és üz­letekből egyetlen éjszaka eltűnt a cukor, a mosópor és számos más élelmiszer és iparcikk. Az üzletemberek mesterséges áru­hiányt idéztek elő, hogy kímé­letlenül felcsavarhassák az ára­kat. Ezt követően a nagy na­pilapokban hirdetések jelentek meg: 30—40 százalékkal maga­sabban kínáltak cukrot. Termé­szetesen az állandó drágulási hullám fokozta a fogyasztók vásárlási lázát. Az egyik to­kiói áruház előtt — ami már a fenti uzsoraáron kínálta a cukrot — üzletnyitáskor 4000 ember tülekedett, mert a japán dolgozó nem tudhatja, hogy a következő nap nem kell-e még drágábban megvásárolnia a kívánt árucikket. Annak elle­nére, hogy Japán az utóbbi időben a társadalmi termelés szempontjából a tőkés világban a 2., — a bérszínvonal alapján csak a 22. helyen áll. Az ármanipuláció mérete és módja szinte hihetetlen. A já­ték egyébként már jóval az olajkorlátozás előtt kezdődött. Az árak emelkedése szédületes és úgyszólván minden létfon­tosságú cikket érint. Az inflá­ció új rekordok felé száguld ôs az ország lakóinak ez a leg­fontosabb beszédtémája. A konszernek nagyszabású rablóhadjárata akkor kezdő­dött, amikor Tanaka miniszter­elnök bejelentette, hogy Tokió és Osaka között leépítik a kör­nyezetidegen ipart és csökken­tik az ott élő'lakosság létszá­mát. Ezen a területen él az ország lakóinak a fele. Az épí­tőipari vállalkozók és a kon­szernek azonnal ellentámadást kezdtek. A telekárak és az épí­tőanyagok ára felszökött, az építőanyagokat az ipar vissza­tartotta. Ez elsősorban a lakás­építést érintette. Az utolsó két év alatt, Japánban mintegy 200 százalékkal emelkedtek a lak­bérek. Toshiro Kinugasa, japán újságíró, egyik cikkében meg­állapítja: „Két évvel ezelőtt a dolgozók a munkahelyük köze­lében lévő étteremben 200 jent fizettek egy szerény reggeliért, a múlt évben már 300 jent, eb­ben az évben pedig már 500 jen sem elegendő a számla ki- egyenlítéséhez.“ Az újságíró így folytatja: „Vihar készül Ja­pán felett? A japán dolgozók nem hajlandók minden ellenál­lás nélkül tűrni az amúgy is alacsony bérük ellen intézett durva támadásokat. A szakszer­vezetek minden munkás számá­ra több mint 30 százalékos béremelést követelnek. Harcol­ni kell, mert az „Asahl Shim- bu“ c. befolyásos tokiói lap szerint a fogyasztói árak 1974- ben további 20 százalékkal emelkednek.“ (NEUE ZÜRICHER ZEITUNG) Vietnami horccsck 23 Le Dung elvtárs, a Cao 'í’hong-i Állami Gazdaság igaz­gatója, naranccsal kínálja a látogatóit. A gyümölcs a gaz­daság saját termése. A gazda­ságot 1964-ben alapították és szovjet szakemberek segítségé­vel bevezették a narancs- és mandarintermesztést. Október végén van a narancsszüret és a 210 hektáros gyümölcsösben jelenleg 10 tonna termés a hek­tárhozam. Á termés 60 százalé­kát exportálják, 20 százalékát a belföldi fogyasztók vásárol­ják meg, 20 százalékát pedig feldolgozzák. A gazdaság a Hoa-binh tar­tományban fekszik, 800 méter magasban. A narancstermesztés­hez türelem kell. A fa az első termést csak négy év után hoz­za és tíz óv után a legnagyobb a hozam — kb. 150 kg. Húsz év után a fa meddővé válik. A gazdaság 600 dolgozója közül 420 a női munkaerő. Nem mindegyik dolgozik a gyümölcsösben, hanem egy ré­A XX. század második felé­ben az érdeklődés az öregek felé fordul. Biológusok, szocio­lógusok, pszichológusok, min­den rendű és rangú kutatók, és természetesen orvosok foglal­koznak nap mint nap az öreg­ség bonyolult témájával. Nap­jainkban az emberek közel két­szer annyi ideig élnek, mint a régiek, és ez a körülmény meg­oldásra váró problémék sorát vetette fel. A gerontológia, az öregkor tudománya ma már hihetetlen mértékben fejlődött, ugyancsak nagy eredmények születtek a geriatria, az öregkor betegsé­geivel foglalkozó tudomány te­rén is. Az öregkor problematikája egyébként nem is olyan egy­szerű, mint gondolnánk, vagyis hogy az ember egyszerűen meg­öregszik és meghal. De addig az öregeknek élniök kell egész­ségesen és az adott körülmé­nyek között lehetőleg boldogan, és ami a legfontosabb, ne le­gyenek a társadalom terhére. Kétségtelen, hogy az utóbbi kérdés megoldása követeli a legnagyobb áldozatot a dolgo­zó emberek részéről. Igaz vi­szont, hogy valamennyi áldozat végeredményben azt jelenti, hogy az emberiség építőmunká­jával valójában előkészíti a sa­ját jobb, tűrhetőbb öregkorát is. Beauvoir, aki maga is az öreg­kor szorongató világa felé tart, tudóst is megszégyenítő alapos­sággal fordul vaskos könyvében az öregkor felé. Ő mindenek­előtt azt vallja, hogy mindenki az élet hajnalától kezdve tuda­tosan vagy nem, egy bizonyos fajta öregkort készít elő, ame­lyet csupán véletlenek vagy váratlan biológiai balesetek be­folyásolhatnak károsan. Ez az elgondolás tulajdonképpen az orvostudomány ma már sokat hangoztatott elvének, a meg­előzésnek kihangsúlyozása. Az orvosok azt hirdetik, hogy a betegségeket nemcsak meg kell gyógyítani, hanem kialakulá­sukat meg kell és meg lehet előzni. Különösen érvényes ez az öregkor idejére. Hol van ma már az az idő, amikor az öregségről úgy be­széltek az emberek, mint valami elszomorító jelenségről. Ezért van talán az, hogy minden kor­osztálynak megvan a maga iro­dalma, az öregeknek azonban eddig nincs irodalmuk. A szán­dékos elhallgatás csöndjét Beau­voir megtörte, amikor gyűj­teni kezdte az öregekről szóló adatokat. Talán ő maga sem sztik állatgondozó. Ugyanis a narancsültetvényeken a talajt évente négyszer kell trágyáz­ni, de csak állati trágyával. Ezért nélkülözhetetlen a mint­egy 1000 darabból álló marha- állomány. A tíztonnás hektárhozam nem valami kiemelkedő ered­mény, hiszen a Nghe-an tarto­mányban lévő ültetvényeken, ahol jobb a talajminőség és a klíma, gyakran ennek a négy­szeresét szüretelik. De figye­lembe kell venni, hogy a Cao Phong-i Állami Gazdaságban dolgozó családok 1964-ben a párt felhívására települtek a fennsíkra és szinte minden ta­pasztalat nélkül kezdtek dol­gozni. Emellett az amerikai ag­resszió nemcsak hátráltatta a gazdaság fejlődését, hanem sú­lyos anyagi károkat is okozott. Ebben az évben már elérik a 12 tonnás és a következő öt­éves tervidőszakban a 15 ton­nás hektárhozamot. (s-d) B Eladó két ház egy udvarban nagy család részére 3 lakásegy­séggel. Egyik házban van 3 szo­ba, konyha, éléskamra, előszo­ba és 1 szoba, konyha, élés­kamra. Másik házban van 1 szo­ba, konyha, éléskamra és közös mosókonyha. Ház előtt szőlő és gyümölcsös kert (25X35 m). A nagy udvarban minden lakás­hoz autógiarázst lehet építeni. Štúrovo (Párkány), Jesensky utca 43. Ű-103 í£ Vennék lehetőleg gyári készítményű vastagoló gyalugé­pet (40 centimétereset), abrik- ter gyalugépet (40 centimétere­set), frézert és fúrógépet. Cím a hirdetőirodában. 0-105 B Plemenársky podnik, Š a m o­r í n azonnal felvesz a kve- toslavovi gazdaságába — egy könyvelőt középiskolai végzett­séggel. Fizetési feltételek megegyezés alapján. Egy éven belül családi lakás lehetőségével. ÜF-12 BB A Stavolndustria n. v. Ban­ská Bystrlca-i üzeme (OZ HSV) hitte, hogy ilyen érdekes és sokrétű anyagot szolgáltat az élet és az irodalom. Itt van mindjárt a történelmi múlt. Hippokratész volt az első, aki adatokat gyűjtött az öregségről. Ugyancsak ő volt az első, aki az emberi élet egyes szakaszait a természet négy évszakához, így az öregséget a télhez ha­sonlította. Arisztotelész az öre­gedés folyamatát kihűlésnek fogta fel. Galenus, a II. évszá­zadban az öregséget átmenet­nek tekintette az egészség és a betegség között. Szerinte, amikor a test kiszárad, nedvei elpárolognak, ugyanakkor ki­alszik benne a melegforrás. Ügy vélte hát, hogy az öreg ember testét melegíteni, ned­veit dúsítani kell, vegyen tehát meleg fürdőket, igyék bort és folytasson tevékeny életmódot. A salernoi iskola főtörekvése a hosszú életkort biztosító élet­mód kidolgozása volt. Paracel­sus szerint az ember kémiai épí­tőanyagok tömege, az öregség pedig az önmérgezés következ­ménye. Beauvoir foglalkozik az öre­gek sorsával a történelmi tár­sadalomban. Bevezetőjében le­szögezi, hogy lehetetlenség az öregek történetét egységesen megírni. Általánosságban el­mondhatjuk, hogy erősen meg­szervezett, hagyomány tisztelő társadalomban az öregekre tá­maszkodnak a felnőttek, míg a belsőleg megosztott társadal­makban, a zavaros vagy forra­dalmi korokban viszont föléjük kerekednek a fiatalok. Spártában megszabadultak a torzszülött vagy csenevész gyer­mekektől, de nyoma sincs an­nak, hogy ugyanezt tették vol­na a magatehetetlen öregekkel, sőt nagy tiszteletben tartották őket. Ahénben minden hatalmat az öregek birtokoltak. A régi rómaiak kezdetben vízbe fojtot­ták az öregeket, később, amikor az öregek vagyont gyűjtöttek, helyzetük megerősödött A csa­ládokban a családfő hatalma szinte korlátlan volt, döntött élet és halál felett. De a szín­padokon, az irodalomban ked­velt téma volt a harc idős em­berek ellen, akik a hatalom és a vagyon birtokosai. Beauvoir végigböngés te és kivonatolta nagy szellemek val­lomásait az öregkorukról. Ca­sanova, Goethe, Hugo, Tolstoj, Proust, Aragon, Wells, Papini és a többiek vallanak az öreg­korról, ki-ki jelleme szerint. A vallomások sokrétűsége máris jelzi azt a nehézséget, amely az öregség egységes beállítását megnehezíti. Ahány író, annyi szempont, annyi hangulat, any- nyi meghatározás. Egyetlen kö­zülük Roger Martin du Gard, aki tiszta logikával látja öreg­korát: — Hamar kifáradok, minden este erőim végére érek, nagyon sok alvásra és békességre van szükségem, rövidek a napjaim és mintha már a tavasz sem hosszabbítaná meg a nappalo­kat. Egy kis kunyhót rendezek be magamnak a világ rengete­gében. E vallomások sűrűjében he­lyet kap az Idős férfi és az idős nő szexualitásának vizsgálata is. A szerző megállapítja, hogy a szexuális élet házastársak kö­zött a legzavartalanabb. A há­zastárssal való meghitt viszony következtében az öreg ember­nek nincs félelemre való oka. Más a helyzet, ha az öreg em­ber magára marad, ilyenkor a legváltozatosabb formában ke­resi a megfelelő partnert, ami gyakran veszélyekkel jár. — Az öregség — írja Beauvoir — meglepetésszerűen tör reánk, homályosan úgy érezzük, igaz­ságtalanság történt velünk. Ez az érzés egy sereg lázadásra és visszautasításra váltódik ben­nünk. Az öreg férfi a sors, a társadalom, a hozzá körülállók áldozatának érzi magát. Előfor­dul, hogy az így felgyülemlett harag az elmebaj szélére soďor- ja. A nőknél viszont felszabadu­lást jelent az öregkor. Egész életükben férjük kiszolgálói voltak a gyerekeiknek áldozták magukat, most végre törődhet­nek saját magukkal is. A nyugdíjazással járó szoron­gás néha tartós depresszióra vezet. Elhagyatottság, magány, a feleslegessé válás érzése önti el, így a leghatározottabban el kell vetnünk azt az előítéletet, amely szerint az öregség nyu­galmat és megbékélést hoz. A nyugdíjas gazdasági helyzete általában sok kívánni valót hagy maga után. Ezt óhatatla­nul megsínyli a testi állapot is. Ha az öreg ember védekezni akar a minden szempontból ká­ros következményekkel járó tétlenség ellen, továbbra is te­vékenynek kell maradnia. Bár­mivel foglalja el magát, vala­mennyi életfunkciója javulni fog tőle. Az öreg ember legna­gyobb szerencséje az, ha még mindig célok népesítik be vi­lágát. Dr. MARÉK ANTAL azonnali belépéssel felvesz: kőműveseket ácsokat tehergépkocsi-vezetőket építőipari gépek kezelőit karbantartókat segédmunkásokat a Banská Bystrica-1, zvoleni, lu- čenecl, Veľký Krtíš-i, detvai és krupinai építkezésekre. Előnyös fizetési feltételek (preferencia, preferenciális különélés! pót­lék). Az elszállásolás Ingyenes; étkezési lehetőség az üzemi ét­teremben. Belépés a kerületi szervezett toborzás keretében is lehetsé­ges — Munkatörvénykönyv 51. § 1. bek. a) pont. Ingyenes munkába szállítás üze­mi autóbuszokon. Az érdeklődők az üzem személy­zeti osztályán jelentkezzenek, Banská Bystrica, nám. 1. mája. ŰF-7 83 A Nyugat-szlovákiai Kerüle­ti Népegészségügyi Intézet, Bra­tislava, Mickiewiczova č. 13 felvesz: vasolónőket a vasolóprésekhez, havi kereset 1500,— koronáig anyagmozgatónőket a fehérne­mű átvételére és kiadására, havi kereset 150, — koronáig fűtőket alacsony nyomású gáz­kazánokhoz, havi kereset 1700,— koronáig vizsgázott fűtőket közepes nyo­mású gázkazánokhoz, havi ke­reset 2000.— koronáig takarítónőket, havi kereset 1150,— koronáig Az intézet új létesítménye, MO­SODÁJA 1973. december 13-tól van próbaüzemben, s 1974. már­cius elsején tér át a kétmű- szakos munkára. Az első mű­szak 6.00 órától 14.00 óráig, a második műszak 14.00 órától 22.00 óráig tart. A két műszak hetenként vagy kéthetenként cseréli fel egymást — kollektív megegyezés szerint. Szombaton, vasárnap és más, államilag jó­váhagyott munkaszüneti napo­kon a MOSODA nem dolgozik. A munka gépesített, a helyisé­geket szellőztetőberendezéssel látták el. Az új dolgozókat az üzemi munkaiskola keretében betanítjuk. A lakást nem Igény­lő érdeklődők küldjék el je­lentkezésüket, vagy személye- lyesen érdeklődjenek a követke- kező címen: Krajský ústav ná­rodného zdravia — Očelové zariadenie PRÁČOVŇA, Bratisla­va, Mickiewiczova č. 13. Szemé­lyes látogatás esetén az utazá­si költségeket nem térítjük meg. ÜF-9 KÖSZÖNTŐ I Duba Jánosnak, Zbrojní- ky 50. születésnapja alkalmából sok szeretettel hosszú, boldog életet, további jó egészséget kí­vánnak szülei, felesége, leánya, fia, menye, unokái: Ivetka és Emiiké. Ű 95 V^YÍr-'s

Next

/
Thumbnails
Contents