Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. II. 3. « egész dolog úgy kezdődött — Fk "W tehát így kezdem a riportot is SPfíMa hogy valójában nem a szenei gimnáziumba akartam belátogatni, hanem a biztosítási- kirendeltség tevékenységéről szerettem volna riportot írni, de nem találtam hivatalában az .illetékes ügyintézőt. Tűnődve, kissé bosszankodva ácsorogtam a járda szélén, nézgelődtem, figyeltem a járókelőket. A diákok iskolába siettek. Már aki sietett ugyebár... A felnőttek munkába, vagy az üzletek felé. Mellém állt egy néni, félhangosan számlálgatta a pénzért. Valami olyasmit emlegetett, hogy megveszi azt a pár melegpanu- csot, ha futja rá az aprópénzből. Éppen előttünk összetalálkozott két gimnazista, egy fiú és egy leány. — Szia, öcsike! — Pá pá hercegnőm, de klasszul felkészültél. A leány megsemmisítő hangsúllyal válaszolt. — Na haLlod...!? Különben hiába nyomod a sódert, öcsike. Ünnepi rpűsor lesz, tehát ahhoz illően. Nem maradt adós a válasszal a fiú sem. — Jó, jó, de nem divatbemutató lesz. Különben sem vagyunk kíváncsiak a bájaidra. A többit már nem hallottam, bizonyára hasonló stílusban „szövegeltek“ egész az iskoláig, de mellettem a néni megszólalt: paródislák következtek; Scheiner Tibor, ‘Havas György, akik egy Hacsek és Sa- jó-jelenetet elevenítettek fel. Pethő Jolán szavalata után pedig az iskola leánykórusának fellépésével zárult a műsor. A szereplek között Ott volt, persze hogy ott volt a szereplők között az a fiú és az a leány is, akik reggel előttem, s a nénike előtt találkoztak, „öcsiké“ és a „hercegnő“. Nem árulom el a nevüket, mert hallgatásra köteleztek. Elmondták azonban, hogy osztálytársak, a fiú néhány hónappal fiatalabb, azért öcsike. A leány szeret szépen öltözködni, elnevezték hercegnőnek. Lefordították érthető, köznyelvre a reggeli „szövegelést“ is. Klassz — any- nyi, mint remek, szép. Nyomod a sódert — annyi, mint hosszan beszélni. Egyébként ők sem tartják szépnek, helyesnek ezt a zsargont. Csak néha- néha, maguk között használják. Ügy mondták, hogy így könnyebben lehet csipkelődni. Végül megkérdezték: Tetszett bennünket a műsorban látni és hallani? Bólintottam. Erre megkértek: Annak alapján kell bennünket értékelni. Az az igazi! ... Tetszett a műsor, tetszett a fellépésük. Mit válaszolhattam? Megint csak bólintottam. Családias hangulat. III. A osztály: Vendéget fogadunk, keleti módon. I. B osztály: Légy a vendégünk! Ahogy illő, úgy fogadunk. IV. A osztály: Érettségi találkozó tíz év múlva. Csupa humor. IV. B osztály: Terülj asztalkám! Ahogy gyorsan, de ízlésesen lehet megteríteni. Melyik volt a legszebb? Melyik volt a legtökéletesebb? A bíráló bizottság hosszas tanácskozás után véleményt mondott: Figyelem! Az emeleten első díj — óriás torta — a IV. A osztályé, a második díj — valamivel kisebb torta— az I. B osztályé .. A földszinten az első díj — újabb óriás torta — a II. A osztályé, a második díj — még egy torta — a III. B osztályé ... Nem tudtam ilyen határozottan véleményt mondani, különbséget tenni. A legszívesebben mindegyik osztálynak óriás tortát rendeltem volpa. Újabb iSjak A bíráló bizottságnak azonban nemcsak a térítési verseny győzteseit kellett megjutalmazni, hanem a műsorszámokat is. Kellő értékelés alapján újabb díjakat osztott. Tűnődtem, tűnődtem. Hogyan lehet a táncot összehasonlítani az énekkel? Minek alapján lehet különbséget tenni egy szavaló és a jelenetben szereplő teljesítménye között? Bizonyára ilyenkor mondják: Nem volt könnyű dolga a bíráló bizottságnak. Nem is lehetett, mert figyeltem az idő múlását. Eltelt negyedóra. Még nem döntöltek. Félóra. Türelem.. .1 Újabb félóra. Öt perc múlva kihirdetjük az eredményt...! S végre, végre. Tekintettel a munkaigényességre első díjat kap a leánykórus. A kiejtés, a helyes és szép beszéd alapján megosztott második díjat kapnak: Hakszer Erzsébet, Kukla Zsuzsa, Tóth Izabella. Harmadik díjat a vidámság értékelése Nyomban átvette a szót és a műsor irányítását Hakszer Erzsébet alapján Zobor László, Pecena László kapnak. Különdíjat ítélt meg a bizottság Havas Györgynek és Scheiner Tibornak. A díjak: könyvjutalmak. Taps. Öröm. Néhány szó arról, hogy a jutalmakról az iskola szülői munka- közösségének tanácsa gondoskodott, a tanárok, a szülők, a szervezetek, a társadalom a megkezdett munka, az öntevékeny munka folytatását várja. A műsor után Amikor a műsor után megkezdődött az iskola folyosóján .a diákok málna- szörpös, kofolás, magnós táncmulatsága, eszembe jutott a nénike, aki reggel kifakadt: Nahát, ezek a fiatalok! Kár, nagy kár, hogy nem látta, nem hallotta őket. Bizonyára mást mondana. Módosítaná a megjegyzést. El is képzeltem hogyan. Valahogy így: — Nahát, ezek a fiatalok! Furcsák. Néha furcsák... De tudnak, ha akarnak. HAJDŰ ANDRÁS A felvételeket SIMON FERENC készítette A riport témája az utcán hever * Milyen „Öcsike” ás a „hercegnő”? • Óriás torták, könyvek • Málnaszörpös, kofolás, magnós táncmulatság • Végül egy megjegyzés módosítása — Nahát, ezek a fiatalok! Miket mondanak!? Hogyan beszélnek!? Te Jóságos ég! Persze azon nyomban a fiatalok nyomába szegődtem, mert az újságírók között ismeretes szólás-mondás — a téma az utcán hever — mindjárt eszembe jutott, s cselekvésre késztetett. Három taps Megkezdődött az ünnepi műsor, melyet a SZISZ iskolai' szervezete és az iskola ifjú szovjetbarátainak klubja közösen rendezett. Három taps. Felállt a dobogóra dr. Párkány Antal elvtárs, igazgatóhelyettes, bejelentette, hogy a műsor valójában vetélkedő lesz, a legjobb műsorszámokat a tanárok soraiból alakított bíráló bizottság értékelni, jutalmazni fogja. Utána a terítési verseny értékelése következik majd. Később málnaszörpös, kofolás, magnós táncmulatság. Amikor lelépett a dobogóról, azon nyomban átvette a szót és a műsor irányítását Hakszer Erzsébet, az egyik diáklány. Színes, hangulatos, gyorsan váltakozó műsorkavalkád következett. Vers, próza, elbeszélés. Tóth Izabella, Csanaky Eleonóra, Kollárik Róbert előadásában. Egy érdekes jelenet Fiilöp Erzsébet, Szabó Erzsébet, Szigeti Katalin, Antal Tibor szereplésével.* Modem ritmusú táncszám. Kukla Zsuzsa, Peller Erzsébet, Kovács Erzsébet, Lassú Márta mutatták be. Majd színre lépett az irodalmi színpad. Mészáros Katalin, Szabó lajos, Filo Erzsébet és a többiek, valóban magas színvonalú műsorral léptek a közönség elé. Saját szerzeményű tréfás jelenetet mutattak be Zo- bOT László és Pecena László. Utánuk A szünetben találkoztam a kétszervezet tanárfelelőséved, Balajthy Árpád és Mázik Mária pedagógusokkal. így kezdtem: Láttam, figyeltem Önöket műsor közben. Egyikőjük, mint a bíráló bizottság tagja, pontozott. Másikójuk ugyanolyan néző volt, mint én. Hogyan magyarázzák meg, hogy mégis sikerült a műsor? Csodálkozva néztek reám. Tekintetükből kiolvastam: Hogyan magyarázzuk meg azt, hogy az irányítás nem jelent kézen fogva való vezetést? Ezt persze nem mondták ki hangosan. Csak ennyit válaszoltak a kérdésre: öntevékenyek a fiatalok. Terítési verseny A szünet után következett a terítési verseny értékelése. Tantárgy az esztétikai nevelés. Olyan furcsa tantárgy, melynek keretében a képzőművészeti ízléstől kezdve az asztal megtérítéséig sok mindennel lehet foglalkozni egyetlen kérdés alapján: Mi szép? Nos, most a terítéssel kapcsolatosan, de nagyon konkrét formában tették fel ezt a kérdést. Ügy, hogy a diákok osztályonként átrendezték a tantermeket, megterítették az asztalokat. Az emeleti osztályok tanárai a földszinti tantermekben, viszont a földszinti osztályok tanárai az emeleti tantermekben mondtak véleményt annak alapján, hogy melyik osztály diákjai voltak a legötletesebbek. Érdemes volt végignézni. II. A osztály: Búcsú az óévtől. Szilveszteri hangulat. III. B osztály: Karácsonyi asztal. Csupaszív kifejezés. I. A. osztály: Terítés. Egyszerűen, de ízléssel-elv alapján. II. B osztály: Karácsonyest — Röviden bemutatjuk a színdarabot — mondja Bankó Anna. Aki sohasem unatkozik Vidám és mégis komoly — ez a két tulajdonság jellemzi a leginkább Bankó Annát, a Bratislavai Elektrotechnikai Üzemek műszaki rajzolóját. Vidámsága nyilván életkorával jár, hiszen még nem ünnepelte meg 21. születésnapját. Na, meg azzal, hogy szereti az életet. Szereti, mert változatos, meglepetéseket kínál és mindenkitől helytállást követel. Mindennap, minden helyzetben helyt kell állnunk. S ezt rendkívül izgalmasnak találja. ÍElőször akkor izgult igazán, amikor érettségi előtt állt. De ma már tudja, hogy „Milyen kicsiség az érettségi vizsga az élethez képesti“ Ám, éppen ezért tartja szépnek az életet... S ezzel már Anna komolyságát is megmagyaráztuk. Bármiről kérdezem, készségesen és nyíltan válaszol. De sohasem elhamarkodottan. Gazdag szókincse, olvasottságára vall. Imádja az irodalmat. A verseket is. Eddigi életútjáról ezt mondja: — A Szenei Magyar Gimnáziumban érettségiztem. Sohasem jutott eszembe, hogy műszaki rajzoló leszek. Eredetileg földrajz-biológia szakos tanár szerettem volna lenni, de amikor végeztem, nem nyílt ilyen szak. A divattervezés is vonzott, de azt Budapesten kellett volna tanulnom, s ebbe a szüleim nem egyeztek bele. Végül egy ismerősöm ajánlatára műszaki rajzoló lettem, s nem bántam meg. Olyan szenvedéllyel beszél a munkájáról, hogy gondolatban én is ott termek a hosszú rajzolóteremben, s elnézem a roppant pontosságot, és ügyességet igénylő munkát. A transzformátorok műszaki rajzait. — Különös érzés látni az én rajzom szerint készült transzformátorokat — mondja eltűnődve. Azt sem hallgatja el, hogy olykor elfárad a szeme meg a lába a munkától. Állvt gyorsabban tud dolgozni. Ezért olyan rajzoló asztalokra lenne szükségük, amelyeknél ülve is gyorsan dolgozhatnának. Munkatársaival együtt mindent megtesznek azért, hogy feladatukat jól elvégezzék. A szocialista munkabrigád címéért egy 6-tagú kollektívában verseng. Részt vesznek a „százezresek“ mozgalmában is. Munkafegyelmére jellemző, hogy eddig még egyetlen órát sem mulasztott. Pedig sokat van távol, de mindig ledolgozza a hiányzást. Távolmaradásának az az oka, hogy tagja az Ifjú Szívek énekkarának. — Nagyon szeretem a Szíveket — mondja. — Imádom a népdalt, s jólesik, hogy másokat is megörvendeztethetek vele. Unatkozni nem ér rá. Annál is inkább, mivel munkahelyére naponta utazik. Mindennap hajnalban kel fel, s csak este ér haza. Jókán, a falujában színdarabot tanulnak be. Rövidesen be is mutatják. A SZISZ- ben is Jókán tevékenykedik. Bármiről beszél, jó hallgatni a szavait. És érdemes odafigyelni rájuk, hiszen az élet szépségét segítik megérteni. (F)
