Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-26 / 48. szám, kedd

Magasai)!) színvonalon - váítozatían íendiiíetteí Nemzetgyűlésünk 25 évvel ezelőtt, 1949. február 23-án hagyta jóvá az egységes föld­művesszövetkezetekről szóló törvényt. Az akkor még štúro- vói (párkányi) járáshoz tarto­zó Belá (Béla) község volt cse­lédjei és szegényparasztjai azonban már az előző év őszén megalapították a gépszövetke- zetet. Ullmann báró nagybir­tokának egykori kizsákmányolt- jai a felszabadult ember bol­dogságával láttak a tavaszi munkákhoz. A szomszédos Lubá (Libád) községben ezen a tavaszon ugyancsak megindult a mozgo­lódás. Lengyel Imre, a párt- szervezet elnöke a falu kom­munistáival karöltve részlete­sen áttanulmányozta a mező- gazdaság fellendülését célzó törvényt. — Nálunk ugyan nincs nagy­birtok — mondogatta a párt- szervezet ülésein —, de ha ez a bélaiaknak sikerült, mi sem maradhatunk tétlenül. Még a tavasz folyamán ők is megalakították a szövetkezetét előkészítő bizottságot, melyben a kommunisták és a párthoz közel álló kisparasztók, a falu haladó gondolkodású napszá­mos földművesei foglaltak he­lyet. Augusztus derekán huszonöt belépési nyilatkozattal Libádon is elkezdődött a közös munka. Bár a kis szövetkezet alig 120 hektárt mondhatott a magáé­nak, a hepehupás talaj kifo­gástalan megművelésével ki­vívta az egyéni termelők és a környező falvak elismerését. Először fogatokkal, később gépek segítségével végezték a mezei munkákat, kényszerítet­ték nagyobb termésre az agya­gos talajt. Már az első termés­betakarításnál megmutatkozott, hogy a közösen végzett munka eredménye sokkal gyümölcsö­zőbb volt, mint a magángaz­dálkodó kis- és középparaszto­ké. A párt agitátorai, akiknek a kezdeti sikeres gazdálkodás révén elég meggyőző érv jutott a kezükbe, megkezdték a türel­mes felvilágosító munkát. Két-három éven belül győzel­met aratott az új gazdálkodási forma és a szomszédos Sárkány és Gyiva községekben is mély gyökereket eresztett a nagypar­cellás gazdálkodás. Munkásosz­tályunk műtrágyával, korszerű gépekkel és hitelekkel támo­gatta a kezdő szövetkezeteket. Tízéves működésük értékelése­kor kitűnt, hogy olyan eredmé­nyeket értek el a gazdálkodás és az életszínvonal fejlődésé­ben, amire ezen a környéken évszázadok óta nem volt pél­da. Népgazdaságunk fejlődése az eltelt évek során egyre na­gyobb követelményeket támasz­tott a már gazdaságilag, politi­kailag megszilárdult, kellő anyagi bázison nyugvó szövet­kezetekkel szemben. Az orszá­gosan növekvő életszínvonal több húst, tejet, több gabonát, a néjjgazdaság ágazatai pedig nagyobb mennyiségű nyers­anyagot követeltek. E táj efsz-einek szorgalmas tagjai, akiknek szemléletét a fejlődő évek teljesen átala­kították, ezt a közös igényt is megértették, magúkévá tették. Rájöttek azonban, hogy a ma­gasabb követelményeket csak akkor tudják hiánytalanul ki­elégíteni, ha — ugyanúgy mint a falu szocialista átépítésének kezdő éveiben tették —, ismét összpontosítják erejüket... Libád, Béla, Sárkány és Gyi­va községek életében 1966 ja­nuár elseje ugyanolyan piros­betűs ünnep, mint a szövetke­zetek megalapításának dátu­ma. Csakhogy ez az időpont a fejlődésükben már magasabb szintet jelent, hiszen már nem az egyének, hanem kiépített, jól gazdálkodó szövetkezetek társulását hozták fedél alá. Most ennek a 2605 hektáros, társult közös gazdálkodásnak nyolcadik zárszámadását ün­nepelték a feldíszített libádi szövetkezeti kultúrházbah. Pathó Imrének, a szövetkezet agilis elnökének haját az el­telt évek ezüstösre festették. Beszámolóját mégis fiatalos lel­kesedéssel, az eredmények büszke felsorakoztatásával mondhatta el. — Növénytermesztésben az előirányzott feladatokat 102 százalékra teljesítettük. A ter­vezett 17 millió 4H7 ezer koro­nával szemben 17 millió 672 korona bevételünk volt, ami 365 ezer korona többletet je­lent, és 46 ezerrel nagyobb, mint az előző évben. Gabonából 26 vagonnal léptük túl az elő­irányzatot, ám a takarmány­termelési tervünket nem telje­sítettük, aminek az a következ­ménye, hogy az állattenyésztés bevételeinek alakulásánál 1 millió 135 ezer koronával le­maradtunk ... A tavalyi mérsékeltebb gaz­dasági eredményeikért sem kell szégyen kezniök az „Egyetér­tés“ néven szereplő társult szö­vetkezet tagjainak. Mert ha a XIV. pártkongresszus határoza­tait és az ötödik ötéves terv feladatait vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, az irányelvekben kitűzött felada­taikat az árutermelésben mint­egy 19,3 százalékkal lépték túl. Ez annyit jelent, hogy a szö­Annak ellenére, hogy már 77 éves Jusef No havec nytigdi­Í ’as, a pl zeni ikoda Művek voli lakatosa, nem tud mun­ka nélkül élni. A legkülönfé­lébb vitorlásba- tfók modelljei­nek készítésé­vel tölti idejét. (Felvétel: ČSTK — J. Vlach) vetkezet hektáronként tavaly 596 liter tejet és 286 kilogram húst értékesített. Valóban büszkék lehetnek az Egyetértés tagjai, hogy közös vagyonukat szorgalmuknak megfelelően, egyenletes ütem­ben gyarapítják. Jelenleg 37 millió 298 ezer korona az alap­eszközök értéke, de az évi tisz­ta jövedelem alakulásában is fejlődés tapasztalható. 1970-ben 5 millió 96 ezer koronát tett ki a közös jövedelem. Tavaly, nem éppen ideális időjárási viszo­nyok között, ez az összeg 6 millió 337 ezer koronára gyara­podott, ami kétségkívül a társu­lás és a szorgalom, a hozzáér­tés és a pártszervezet eredmé­nyes munkájának egyik fő bi­zonyítéka. juhász Ferenc elv társ, a szö­vetkezet mellett működő párt- nlapszervezet elnöke büszkén mondhatta: — A kommunisták szívós munkájának eredményét az fémjelzi leginkább, hogy a szö­vetkezeten belül az ipari szin­tű termelés felvirágoztatásáért, a jövedelmező, szakosított gaz­dálkodás kialakításáért és a korszerű tapasztalatok érvé­nyesítéséért mindig az élen ha­ladnak. A pártelnök találó megjegy­zésében senki sem kételkedhet, hiszen a társult szövetkezet a szőgyéni és a kéméndi társult szövetkezettel karöltve olyan nagy sertéshizlalda építéséhez fogott hozzá, melynek beruházá­si költsége 28 millió koronára tehető. — Ehhez a költséghez — je­gyezte meg tíábi János, u tár­sult efsz ökonómusa — az Egyetértés több mint 7 millió koronával járult hozzá. Termé­szetesen most örömmel közöl­hetem, hogy a sertéshizlalda már elkészült és ez Idén, má­jusban már el is kezdi a ter­melést. Évente több mint öt­ven vagon sertéshúst adhatunk innen a közellátásra, de mi a szövetkezetünkön belül tovább­ra sem mondunk le a sertés- tenyésztésről. Jóleső érzés hallgatni a szi­lárd egységgé kovácsolódott kommunisták, szövetkezeti ta­gok bizakodását, akik saját ér­dekeiken túl elsősorban társa­dalmunk igényeinek messzeme­nő kielégítését rögzítik éves termelési tervükbe. SZOMBATH AMBRUS 7 lakosra 1 autó (ČSTK) — A csehszlovák au­tóipar az 5. ötéves tervidőszak végéig mintegy 800 000 sze­mély- és 170 000 tehergépko­csit, illetve autóbuszt, 550 000 motorkerékpárt gyárt. Míg ma kb. 14 lakosra jut egy személy- gépkocsi, ez az arány rövid időn belül megváltozik: minden 7 lakosra jut majd egy autó. Számítások szerint a Mladá Boleslav-i Autógyár 200 000 gépkocsit fog gyártani úgy, hogy 100 000-ret Szlovákiában szerelnek majd össze. Ugyanak­kor nagyobb mennyiségű kül­földi gépkocsi behozatalára is lehet számítani. FOKOZÓDÓ TÁRSADALMI GONDOSKODÁS 1974 II. 26 A gyermekes családoknak hyújtott, a népesedés növelésé­re irányuló fokozott társadal­mi segítség kétségtelenül szo­cialista valóságunk egyik leg­meggyőzőbb jele. Hazánk az utóbbi években — a született gyermekek számát tekintve — a fejlett országok közé tarto­zik. Mert míg a statisztikai adatok szerint 1972-ben az él­ve született gyermekek száma 251 000-re volt becsülhető, 1973-ban számuk elérte a 275 ezret. Kevésbé örvendetes jelenség azonban, hogy az üzemi balese­tek következtében a CSSZSZK- ban tavalyelőtt a dolgozók 3,81 százaléka, tavaly pedig már 4,04 százaléka maradt távoL a munkából. (A CSSZK-ban ez a szám 1973-ban 4,16, az SZSZK-ban pedig 3,74 százalé­kot tett ki). Ebből a szempont­ból a szlovákiai kerületek kö­zül a nyugat-szlovákiai (3,58 százalék) volt a legjobb. Minthogy a meg nem felelő környezet károsan befolyásol­hatja a dolgozók egészségét, fontos követelmény a munka­helyek állandó korszerűsítése. Ez az egyik feltétele annak, hogy a táppénz címén országos viszonylatban naponta kifize­tett 13 millió korona egy részét megtakaríthassuk. A megtakarításokat a társa­dalmi alapok rendkívüli meg­terhelése is szükségessé teszi, így pl. a nyugdíjak átlagosan naponta 84 millió koronát emésztenek fel. Az anyasági segély naponta 4 millió koronát tesz ki. A gyógyfürdőhelyeken a gyógykezelés 1,6 millióba kerül, és családi pótlék címén az állam napi 23 milliót fizet ki. A családi pótlék legutóbbi, egy esztendő előtt történt eme­lése folytán a kiskorú gyerme­kekről gondoskodó családok életszínvonala jelentősen emel­kedett. A kiskorúak háromne­gyed része, tehát kb. 3 millió gyermek, élvezi a társadalom­nak ezt a nagyfokú segítségét. A legnagyobb jelentőségű se­gély ugyanis a családi pótlék. Erre a célra az állam 1974-re összesen mintegy 8,5 milliárd koronát irányzott elő. A szü­lési segélyre a költségvetés 1,5 milliárdot, a nevelési segély 800 milliót és a gyermek szü­letésekor járó egyszeri segély­re félmílliárd koronát szánt. Olyan összegek kerülnek te­hát kifizetésre, amilyenekről a kapitalista országok lakossága nem is álmodhat. Természete­sen nekünk sem volt részünk a burzsoá köztársaság idején ilyen nagyfokú szociális támo­gatásban, mert ezt csak a szo­cializmus engedheti meg magá­nak, az a társadalom, amelyben a nép uralkodik és dönt a ja­vak elosztásáról. —km— LENIN ÉLETTÁRSA 105 éve született N. K. Krupszkaja Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja nevét az egész vi­lágon ismerik. Forradalmár, a forradalmi mozgalom neves ve­zető személyisége, a marxista pedagógia teoretikusa, Vlagyi mir lljics Lenin harcostársa és felesége volt. Ma, február 26 án emlékezünk meg születésének 105. évfordulójáról és egy­úttal az 1939. február 27 én bekövetkezett halálának 35. év­fordulójáról. 1869-bem Pé- tervárott szüle­tett. Szülőváro­sában végzett tanulmányai után esti mun­kásiskolában ta­nított. Már di­ákkorában be­kapcsolódott az illegális munká­ba, a hatóságok által üldözött haladó szelle­mű diákkörök­ben ismerkedett meg Marx taní- . tásával. 1894-ben meg­ismerkedett Le ninnel, akivel ettől az időtől fogva szorosan együttműködött. Részt vett a Harci Szövetség a Munkás- osztály Felszabadítására cso­port megszorvezésél>en és be­kapcsolódott az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás­párt első kongresszusának elő­készítésébe. Tevékenységéért letartóztatták és száműzetés­re ítélték. Lenin ebben az időben a szibériai Szusensz- kojeben élt száműzetésben, s Krupszkaja engedélyt kapott, hogy szintén ebben a faluban töltse le büntetését. Itt lett Lenin felesége, és itt írta el­ső tanulmányát, a Munkás nő t. Kiszabadulása után Lenin­nel együtt Münchenbe emig­rált, ahol az Iszkra szerkesz­tőségének titkárnője lett. Az 1905. évi forradalmi esemé­nyek lehetővé tették, hogy visszatérjenek Oroszországba, de 1907-ben újból emigráció­ba kényszerültek. Tíz évig nem térhettek vissza hazájuk­ba, de kapcsolatuk az orosz munkásmozgalommal nem sza­kadt meg, Krupszkaja ezek­ben az években fáradhatat­lanul harcolt Lenin oldalán. Részt vett a párt külföldön tartott kongresszusain, egyik irányítója volt a bolsevik párt párizsi központjának, cikkeket írt a Proletarij, a Ra- botnyica és a Pravda számá­ra. Miután hírt kaptak a cári hatalom megdöntéséről, azon­nal hazatérlek. 1917-ben a párt központi bizottságának titkárságán dolgozott. Az NOSZF győzelme után széles körű munkát fejtett ki az is­kolaügyben, a népművelésben, részt vett a szovjet kormány is­kolaügyre és népművelésre vonatkozó dekrétumainak ki­dolgozásában, a szovjet okta­tásügy megszervezésében. Küz­dött az írástudatlanság ellen, szervezője és tagja volt a Gyermekbarát Szövetségnek, és a marxista pedagógusok szervezetének. Nagy szeretettel törődött a fiatal nemzedék nevelésével, iskolák, gyermekotthonok, óvodák és bölcsődék építését kezdeményezte. Nagyon köz­kedvelt volt, sokszor fordul­tak hozzá tanácsért a pioní­rok, az asszonyok, a tanítók, a munkások. Leninnek haláláig hű társa maradt. Betegségének nehéz' időszakában is fáradhatatla­nul dolgozott. Több könyvet írt Leninről, talán legismer­tebb az Emlék Leninről című kötele. Gazdag munkásságának ta­pasztalatait több pedagógiai tárgyú műben összegezte. Idős korában sem pihent, a Legfelsőbb Tanács képviselő­je, a Központi Végrehajtó Bi­zottság tagja volt. Nagy ér­deklődéssé] figyelte az új élet fejlődését, gyakran járt a munkások közé. Egy nappal 70. születésnapja után sokré­tű tevékenység közepette halt meg. Egész életét a munkásosz­tály ügyének áldozta. 1922- ben egyik levelében ezt Irta: „Nagyon boldog vagyok, hogy megélhettem a forradalmat, nagyon szeretem a munkámat, és magánéletem is boldog ... Ha újra kezdhetném az éle­tet, csak nagyon keveset vál­toztatnék rajta". A párt és a munkásosztály Iránti hűségé­ért, szerénységéért és érdem­dús munkásságáért a dolgo­zók széles tömegei nagyon szerelték, tisztelték és emlé­két megőrizték. —r — örömmel tapasztalhatjuk, hogy a XIV. pártkongresszus határozatait népgazdaságunk valamennyi területén sikeresen megvalósítjuk. A szocialista ésszerűsítéssel, a tartalékok céltudatosabb felhasználásával, a széles körű versenymozga- loinmal magától értetődően a dolgozók munkaaktivitása is megnövekedett. A CSKP tavaly novemberi ülése után Kelet-Szlovákia több állami gazdaságának dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy az 5. ötéves terv feladatait ha­táridő előtt teljesítik. A Prešovi Gépjavító Állomás dolgozói vál­lalták, hogy az ötéves terv­időszak rájuk háruló feladatait 1975. június 30-ig teljesítik, s terven felül 14 millió koronás értéket alkotnak. Hasonló fel­ajánlást tett a Kežmaroki és a Trebišovi Gépjavító Állomás munkakollektívája is. Ök vál­lalták, hogy terven felül 29 mil­lió, illetve 12 millió korona 6r- tékü munkát végeznek. A Szo- niotorí Magtermesztő Állami Gazdaságban a tervezett tejel­adást 1975. június 30-ig, a ter­vezett húseladást 1975. október 30-ig teljesítik. Kenyérgaboná­ból 250 vagonnal többet juttat­nak az állami raktárba. Kelet-Szlovákia állami gazda­ságainak dolgozói jelentős fel­ajánlásokat tettek a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadítása 30. évfordulójá­nak tiszteletére is. A Lipanyi Állami Gazdaságban 5 vagon gabonát, 8 vagon burgonyát, 5 vagon szénát, 75 mázsa marha­húst, 10 mázsa disznóhúst, 5000 liter tejet adnak el terven felül. A Tornai Állami Gazda­ság dolgozói 500 mázsa gabo­nát, 50 mázsa szemes kukoricát, 50 mázsa szőlőt, 13 000 liter te­jet, 60 000 tojást termelnek. A kerület állami gazdaságai­ban nagy gondot fordítanak a technológiai eljárások tökéle­tesítésére, a munkafolyamatok megkönnyítésére: s nem utolsó­sorban az önköltségcsökkentés­re. Az 5. tervidőszak utolsó két évében az anyagi kiadások csökkentésével a Humennéi Gépjavító Állomás dolgozói 70 ezer, a Tornai Állami Gazdaság dolgozói 98 000, a Zempléni Ál­lami Gazdaság dolgozói 120 000, a Seőovcei Mezőgazdasági Épi- tővállalat dolgozói 100 000 ko­ronát akarnak megtakarítani. —szák-3 N. K. Krupszkaja 1936-ban a Komszomol X. kongresszusának küldötteivel. (APN felvétele) Mennyiségi és minőségi növekedés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents