Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-26 / 48. szám, kedd
Ű J FILMEK LÖVÉSEK MARIÁNSKÉ LÄZNÉBAN (cseh) Az utóbbi években több sike rés film készült a prágai bar- randovi és az NDK-beli DEFA- stúdió közös vállalkozásában. Ezek egyike a megtörtént ©se menyeken alapuló Lövések Ma riánské Láznéban című film is, melyet Ivó Toman rendezett. Röviddel Hitler hatalomra ju tása után, 1933-ban Mariánské Láznéban orvul meggyilkolták zet. Ezek a körülmények nehezítették az ügy kivizsgálását. Néhány korabeli dokumentum alapján azonban bűnvádi eljárást indíthattak Eckert ellen; kétségtelen, hogy ő volt a gyilkos, ezt azonban nem sikerült bizonyítani, csupán bűnrészesség vádjával állíthatták bíróság elé: az ítélet tízévi szabadság- vesztés. 19Ű6-l)an, szabadulása. Karéi lilušička Eckert szerepében; jelenet a Lövések Mariánské Láznéban című cseh filmből. Theodor Lessing professzort, is mert filozófust és publicistát, német antifasiszta harcost, politikai emigránst. 1936-ban a drezdai Sudetendeutsche Kont- rollstelle címére levél érkezett, melynek írója nem kis büszke seggel állította magáról, hogy az egész ügyet ő szervezte. A levél feladója tulajdonképpen Rudolf Maximilián Eckert; egyetlen gondja volt, hogy tettét az illetékes náci szervek kellőképpen méltányolják. Megkezdődött a vizsgálat, bizony! tékok is voltuk, de hiányzott a tettes. A háború befejezés© után, 1945 ben az ügy ismét napirendre került. Előkerült a tettes, de hiányoztak a bizonyítékok. S ráadásul u határmenti részek ben igen bonyolult volt a helyA HETEDIK TÖLTÉNY után Eokertet saját kérelmére az NSZK-bu telepítették. Ennyi röviden a film története. Ivó Toman ragaszkodott az ismert történelmi tényékhez, apró részletességgel tárgyalja a nyomozást, a bűnös kézre kerítését, híven követi a megtörtént eseményeket. A film Roman Cí- lek riportkönyve alapján készült. A rendező az alapanyag jellegének megfelelően igyekezett megőrizni a riportelemeket, a film cselekménye révén azonban közelebb van a bűnügyi műfajhoz. E kettősség következtében az alkotás nem eléggé egységes. A főbl) szerepeket Václav Neužil, Josef Abrahám, Karéi Hlušička, Bohumil Smida, Wil- helm Koch Hooge játsszák — meggyőzően. (szovjet) Polgárháborús kaland film, cse lekménye a turkesztáni hegyek ben, nem sokkal a forradalom után játszódik. Ali Hamrajev rendező alkotása feszült jelene teivel, izgalmas cselekményig nyolításával mindvégig leköti a nézők érdeklődését. A mozgalmas, fordulatos ka landfllm bepillantást enged a kor sajátos légkörébe, a forradalom győzelmének nehézsé geire az évszázados elmaradottságban és vallási fanatizmusban élő j)arasztok között. A drámai konfliktus a helyi banditavezér és a szovjethatalmat képviselő Makszlmov parancsnok között robban ki. A rendeA KÁVÉHÁZI ÉNEKESNŐ ző nyomon követi, hogy Makszimov miként állítja helyre a szovjethatalom tekintélyét, felszámolva az idegen támogatást élvező banditizmust. Izgalmas üldözések, lömegv© rekedések, szerelmi rivalitás, vérbosszú-kísérlet, hajszák — a műfaj szokványelemei nem hiányoznak a szovjet —üzbég filmből. A hetedik töltény jó szórakozást nyújt a kalandfilmek kedvelőinek. A rendező tehetséges szereplőgárdát választott. Szajmekul Csokromov rokonszenves vöröskatonát formál meg, s kellemes perceket szerez a nézőknek a különös kel© ti szépségű Diloram Kamborooa játéka. (jugoszláv) Meglehetősen szimpla történetet mesél el ez a jugoszláv film, melynek eredeti címe: És isten megteremte a kávéházi énekesnőt. Hát megteremtette, de arról elfeledkezett, mi legyen vele. Jovan Zsivanovics filmje csupa közhelyből áll. Az énekesnő szőj), omllk-bomlik érte minden férfi, a nő szerelmes lesz, de mit ér egy szép énekesnő, ha férjhez megy? — kérdezi a rendező. Hát igen, az élet bonyolult, de közhelyekkel érvelni nem lehet! —ym — Nitráo, február 27-én eredményhirdetéssel ér véget a cseh és a szlovák filmek fesztiválja. Az egy hétig tartó szemle keretében 13 versenyfilmet mutattak be. A fesztiválon műsorra tűztek több új, most elkészült hazai alkotást is. Ezek egyike a Jozef Režucha rendezte Napforduló című szlovák film* mely a mai fiatalok tételével foglalkozik. A felvételen a film egyik kockája. A ROVAROK „SZERELMI ÉLETE“ A szaporodás az állatok legfontosabb életje fenségei közé tartozik. Ahogyam az éhség láp lálkozásra, egyéni életük fenntartására kénysze. ríti az állatokat, úgy a nemiség ösztöne porosodásra, a faj fenntartására ösztönzi őket. Ennek a jelenségnek leszünk a legközelebbi hetekben tanúi, hiszen a tavasz, a felújhodás a rovarok szaporodásában is egy újabb stádiumot jelent, amelyben keresni fogják párjukat és ösztönösen meg akarják őket „hódítani“. A rovarok pároso- dásával, nászával kapcsolatos ismeretek persze nem öncélúak — az ember a maga hasznára, például a mezőgazdasági rovarkártevők elleni védekező munkájában is fel tudja őket használni ... Párosodó rovarokat bizonyára sokan láttak már, de kevesen tudják, hogy számos rovar párzását hosszabb rövidebi) „előjáték“, bevezetés előzi meg. Ez a sokszor igen látványos és egy- egy fajra jellemző mozdulatokkal járó bevezetés a „szexuális parádézás“. Erre föltétlenül szükség van ahhoz, hogy a két partner a kellő élet tani állapotba kerüljön. A legegyszerűbb parádézás különféle táncok ból áll. A törékeny testű kérészek és szúnyogok gyakran nagy tömegben, csoportosan lejtik el táncukat. Jellegzetes táncmozdulataikat kitartóan, gyakran órákon át végzik. Az árvaszúnyogoknak imbolyogva táncoló — távolról füstoszlopnak látszó — rajai rendszerint estefelé jelennek meg, ámbár néhány apróbb termetű faj egész nap végzi csoportos nászrepülését a vízparti bokrok fölött. A nászrepülést többnyire egyedül a hímek végzik, de az is előfordul, hogy a hímek és a nőstények vegyesen lejtik táncukat. A kétszárnyúak közül számos légyfaj hímje szintén a levegőben táncot lejtve hívja fel magára a nőstények fi gyeimét. Ilyenek elsősorban a táncoslegyek. Tudományos megfigyelések azt is bizonyítják, hogy bizonyos bögölyfajok is végeznek levegőben olyan jellegzetes táncmozgást, amelyet szexuális parádézásnak foghatunk fel. A nagy termetű marhabögöly (Tabanus bovi- nus) hímjei vizenyős erdei tisztásokon röpködnek villámgyorsan, egyenes vonalban, majd hirtelen megállnak a levegőben, és szinte egy helyben függenek, mint valami helikopter, közben jellegzetes zümmögő hangot is hallatnak. Egy ideig folytatják e lebegést, majd váratlanul, villámgyorsan tovacikáznak, és új helyen folytatják a lebegést. Előfordul az is, hogy egy egy tovacikázás után szinte mértani pontossággal visszatérnek előző helyükre, és ott folytatják, ahol előzőleg abbahagyták. Néhány zengőlégyre szintén jellemzők ezek a táncok. Bizonyos hím szitakötők olyan mutatványokat végeznek, amelyekkel felhívják magukra a nőstények figyelmét. Például a Rhino- cypha fenestrella nevű szitakötő olyan táncokat végez, amelyek „közszemlére teszik ki“ comb jainak fehérségét. A lepkék között a közönséges szemeslepke nemi parádézása a legismertebb. Amikor a hím szemeslepke a nősténnyel találkozik, forogni kezd körülötte, majd eléje helyezkedik, kinyitva legyezőszerűen rezgő szárnyait. Ezután csápjaival megérinti a nőstény lábát, majd valami üdvözléslorma és a hímnek egyéb manipulációi következnek. Végül a pár elrepül, miközben a hím félkör alakban táncot lejt a nőstény körül. Csak ezután következik be a nász. A szemeslepkéknek e meglehetősen szexuális parádézását bizonyos illatos anyag kibocsátása kíséri és ennek föltehetően ingerlő hatása van a lepkékre. Számos lepkefajnak van a szárnyán, a lábán vagy a potrohán elhelyezkedő illatszer- ve. A párok egymásra találását, a nemi érdeklődésük fölkellését szolgáló illatszervek leginkább a szövőlepkefélék olyan fajain fejlettek, aine lyeknek a nőstényei rossz repülők vagy egyáltalán nem tudnak repülni. Ilyen például a selyemlepke. A rejtett életet élő vagy repülni nem tudó nőstény lepke vagy más rovar ilyen módon találkozik össze a saját fajához tartozó hímmel. A szaghatáson kívül persze egyél)1 tér nyezőknek is szerepük van a párok egymásra találásában. A letelepedő típusú, rosszul repülő vagy repülésre képtelen nőstény lepkék megtermékenyítése a hímek tevékenységétől függ. Az ilyen hímeknek különleges szerveik vannak, amelyek-; nek segítségével a nőstények kibocsátotta szagingereket felfogják, és egyúttal pontos helyüket is meghatározzák. Csápjuk — szaglószervük — a nőstényekénél jóval fejlettebb, és levél alakú lemezekkel van ellátva. Az ilyen lepkék csápja, olyan érzékeny, hogy például annak a doboznak az illata, amelyben nőstényt tartottak, még egy évvel később is vonzza a hímeket. A gyapjaslepke nőstényétől termelt szexuális csnlogalóanyag nem ismeretlen a kutatók előtt. Az 500 000 nőstényből etiléterrel kivont csalógu- tóanyagot Gyplur-nak nevezték el. Ugyancsak sikerült már elkülöníteni a selyemlepke (Bom- byx mori) nőstények illatanyagát; ez a Bomby- col nevet kapta. Mindkettő 14—18 szénatomot tartalmazó, nyílt láncú, konjugált kettős kötésű alkohol. Könnyen érthető az a felismerés, hogy ezeket a csallogatóanyagokat és a hímek rendkívüli szaglóképességét jól fel lehetne használni a növényvédelemben; a kártevő fajok efféle anyagá- nak ismeretében a nőstény illatával kezelt csapdákat lehetne felállítani. Ezeknek a hagyományos növényvédő szerekkel szemben hallatlanul nagy előnyük lenne: kizárólag egy bizonyos kártevő hímjeit fognák be, és nem pusztítanák el a töb bi, főleg hasznos fajokat; mint ahogyan ez az idegmérgek esetében — sajnos — gyakran tapasz, talható. Ilyen „szerelmi csapdák“ felállítása évenként sokmilliós kár elkerülését tenné lehetővé a mezőgazdaság számára. E módszer azért is eredményes lenne, mert a hímek a nőstény csalogatóanyagát meglehetősen nagy távolságból képesek észlelni. A gyapjaslepke nősténye fél kilométer távolságból is magához csalogatja a hímeket. Megjelölt himekkel elég pontosan meg lehet határozni azt a legnagyobb távolságot, amelyről még visszatérnek a hímek a nőstényhez. Ez némely fáj esetében elérheti a 10-11 kilométert is. A rovarvilág a szagingerekea kívül a szerelem fölébresztésére leggyakrabban a zenét és a fényt használja fel. Ezek közül is inkább a hang hozza össze a két nemet gyakrabban. A hang szerepét főleg az egyenesszárnyú rovarokon és a szúnyogokon tanulmányozták. Ezeken sokszor igen tökéletes hangképző és hangfelfogó szerveket figyelhetünk meg. A tücskök hangadása közismert jelenség. A nőstény rendkívül érzékeny a hím énekére, és vonzódik feléje. Megfigyelték, hogy a nőstény közeledtére jelentős mértékben megváltozik a hím énekének üteme és árnyalata is. Ennek alapján „hívóéneket“ és „udvarlási éneket“ különböztetnek meg, ezek fajonként különbözőek. Ki ne hallott volna már a világító szentjánosbogárról? E rovarok nőstényei általában szárnyatlanok, és a növények között rejtőznek. Hogyan találja meg a repülni tudó hím éjszaka a nőstényt? Nyilvánvaló a felelet: azért gyűl ki éjjelente a csábító fény, hogy a „szerelmes“ bogarak könnyebben egymásra találjanak. Kétségtelen, hogy a fénynek itt jelentős szerepe van a párósodásban. A hím szentjánosbogár repülés közben föl-fölvillantja a lámpását, és ez a növényzeten mászkáló nőstényben fényreakciót kelt. Mihelyt a hím érzékeli a választ, rögtön megváltoztatja repülésének irányát, és a nőstény felé indul. Ezután a fényváltozások sorozata következik, amelyek végül a párzásra vezetnek. Az embernek érdeke, hogy megismerje a rovarok nászszokásait, egyebek között például „nászajándékozását“ is. A kutatók gyors iramban derítik föl a rovarok bonyolult szerelmi életét — főleg az ezzel összefüggő törvényszerűségek gyakorlati felhasználása szempontjából. GÉPELEMEK AZ ÓKORBAN Közel kétezer esztendeje — időszámításunk után 37 és 41 között — uralkodott Caius Caesar Augustus Caligula, a római birodalom kegyetlen és mérhetetlenül pazarló császára. Uralkodásának idején épült az a két fényűzően berendezett hatalmas gálya, amely mintegy ötven esztendővel ezelőtt került napfényre a Nemi-tó mélyéről és rendkívül érdekes adatokat szolgáltatott az ókor technikájának fejlettségéről. A hajókat Caligula császár utóda. Claudius süllyesztette el a Nemi-tóba. A környék lakói között apáról fiúra szállott a kincses hajók legendája, s nyomában igen sok halász kísérletezett a hajók fényűző berendezési tárgyainak kiemelésével. Ezek az alkalmi búvárok az évek során rengeteg kárt tettek a hajókban, de nem kevesebb pusztítást okozott az 1446-os, majd az ezt követő többi expedíció sem, amelyek leengedett kampókkal, horgokkal szerették volna a hajót kiemelni... A hajók kiemelése később már-már lehetetlen feladatnak látszott. A korhadt alkatrészek ugyanis nem tartották már össze a roncsokat, s így kiemelés helyett feltétlenül más módszert kellett találni a kultúrtörténeti és technikatörténeti szempontból egyaránt fontos emlék felszínre hozásához. A Nemi-tó kiszárítása, lecsapolása kínálkozott a legjárhatóbb megoldásnak. S valóban ennek ©redméayeként pl. a felfedezett fa- és fórom#radványok arról tesznek tanúságot, hogy a római császárság legnagyobb virágzása idején a fémek öntése és gépi megmunkálása a fejlődés igen magas fokát érte el. A legnagyobb érdeklődésre a leletek közül a bronz csaposgolyókon forgó nyomócsapágy tarthat számot, mert ez a mai értelemben vett golyóscsapágyak ősformájának tekinthető. Annak ellenére, hogy az itt alkalmazott gépelemek megoldásukban Igen hasonlítanak a kultúra kezdetén használt golyósgörgőkhöz, uzoknál sokkal fejlettebbek, elrendezésük is egészen új. Ezt a csapágyat az egyik hajó elején elhelyezett forgó dobogó maradványai között találták meg. Meglepő a gépelemekhez használt bronzanyag összetétele is; 13,2 °/o-a ón, 83,32 %-a vörösréz, 3,38 °/o-a ólom és 0,10 %-a vas. Feltűnő, hogy a cink teljesen hiányzik és magas óntartalom. Az utóbbinak nyilván a forgácsoló megmunkálás megkönnyítése volt az oka. A hajón talált vízcsap valószínűleg a hajón levő szökőkút vizének be- és kikapcsolására szolgált. A csap maga alig különbözik a ma használatos vízelzáró főcsapoktól. A csap forgója 19 évszázad múltán is tökéletesen zárt, ami azt bizonyítja, hogy gépi megmunkálással készült... Caligula hajóinak napfényre hozása, az ókori gépelemek tanulmányozása értékes adatokkal gazdagította technika-történeti ismereteinket. (djj 1974. II. 26 6
