Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-26 / 48. szám, kedd

A Fehér Ház újabb kísérlete A latin-amerikci külügyminiszteri értekezlet nyilatkozata HATÉKONY TÁMOGATÁS AZ ARAB ORSZÁGOKNAK Mexikóváros — A latin-ame­rikai országok függetlenségi törekvését és a harmadik vi­lággal való szolidaritását tükrö­zi u 24 latin-amerikai külügymi­niszter és Kissinger háromna­pos mexikóvárosi tanácskozásá­ról kiadott közös nyilatkozat. Az úgynevezett tlatelolcóí nyi­latkozat hangsúlyozza, hogy az amerikai országok új párbeszé dériek a belügyekbe való be nem avatkozáson, az erőszak és a nyomás elutasításán és min den állam önrendelkezési jogá­nak tiszteletben tartásán kell alapulnia. A kontinentális mé­retű értekezlet, amelyet elő­ször tartottak az Amerikai Ál­lamok Szervezetén kívül, to­vább lazította ennek az észak- amerikai irányítású szövetség­nek a kereteit, amikor kimond­ta, hogy ezentúl a tagállamok az AÁSZ minden közgyűlése előtt konzultálnak egymással a fontos világproblémákról és az Egyesült Államok, valamint a többi tagország között fenn­álló vitás kérdésekről. Kissinger a nagy tőkés álla­mok energiaértekezletéhez ha­sonlóan Mexikóvárosban is kí­sérletet tett egy közelebbről meg nem határozott jellegű, „új közösség“ létrehozására, a la­tin-amerikai országok azonban elutasították ezt a gondolatot. Helyette a közleményben a fej­lődő országokkal való sorskö- zősségükre és a fennálló egyen­lőtlenségek leküzdésének szűk ségességére helyezték a hang­súlyt. A guayanai külügymi­niszter az értekezleten nyíltan meg is mondta Kissingernek, hogy Latin-Amerika jobban hozzájárulna a „nemzetközi békerend “ magszil á rd í tásához, ha Afrika és Ázsia fiatal nem­zeteivel bővíti a kapcsolatait. Ilyen körülmények között az általános elvek leszögezésén túl a közös nyilatkozat csupán azt tudta kifejteni, hogy az Egyesült Államok és Latin- Amerika egy olyan út kezdeté­re érkezett, amely rendszeres találkozókat tesz szükségessé teljesen kötetlen jelleggel, va­lamint, hogy Kissinger tett né­hány, nem túl konkrét ígéretet a latin-amerikai országoknak az „őszinte és realista kapcso­latok“ fenntartása érdekében. Egyebek között megígérte, hogy a washingtoni kormány még ebben a törvényhozási időszak­ban igyekszik kereskedelmi könnyítéseket megszavaztatni a kongresszussal Latin-Amerika javára; legalább az eddigi szin­ten tartja a gazdasági segélye­ket; nem korlátozza tovább a latin-amerikai áruk bejutását az Egyesült Államok piacára. Teljesen megoldatlan maradt viszont a napirend egyik leg­kényesebb pontja, a Latin Ame­rikában működő nagy észak­amerikai vállalatok helyzete. Ezt a problémát a közlemény szerint újabb találkozókon fog­ják tovább elemezni. Osztrák koholmány 1974. II. 26 A mexikói Tlateolco palotá­ban, a külügyminisztéri­um épületél)en befejező­dött 24 latin-amerikai ország ás az Egyesült Államok külügy­miniszterének ért ekezl ete, melynek eredményeit viszony­lag rövid és a változásokat in­kább sejtető, mint rögzítő nyi­latkozat foglalta össze. A latin- amerikai külügyminiszterek elő zetesen előkészítő értekezletet tartottak, hogy közös platfor­mon kialakított állásfoglalást terjesszenek Kissinger amerikai külügyminiszter elé, aki ebben a tisztségében először találko­zott latin-amerikai kollégáival. Washington és Latin-Amerika viszonya már régóta heves vi­ták tárgya; ezt világosan bizo­nyította a Biztonsági Tanács tavalyi panamai kihelyezett ülésszakának tanácskozása, va lamint az Amerikai Államok Szervezetének bogotai ülése. A jelenlegi találkozót főként az egymással szorosabb szövet­ségre lépő latin-amerikai orszá­gok közös útkeresése tette szük­ségessé, Kissinger pedig keres­te az alkalmat, hogy módot találjon Washington pozíciói­nak esetleg módosított formá­ban történő megőrzésére. Miben egyek a latin-amerikai kormányok? Először is abban, hogy az észak amerikai mono póliumok tartsák tiszteletben a latin amerikai országok nemzeti érdekeit, beleértve természeti kincseikhez való szuverén jo­gukat. Másodszor az Egyesült Államok ne gördítsen akadályo­kat a latin-amerikai áruk ame­rikai piacokon való értékesíté­se elé. Harmadszor egyenjogú politikát, amely a stabilizálódás tényezője Európában. Régóta — hiábavalóan — igyekeznek befeketíteni a szovjet—osztrák kapcsolatokat, a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját, és ezzel akadályozni a bécsi had­erő-csökkentési tárgyalások elő­rehaladását. Nyilván ezt a célt szolgálja u folyóiratban megje­lent hamisítás is, amely alap­vetően ellentmond a szovjet és az osztrák nép között! jó kap­csolatok szellemének. A szovjet­ellenes „szenzációk“ kiagyalói azonban számot vehetnének az­zal, hogy hírlapi kacsák segít­ségével nem lehet akadályokat gördíteni az idők próbáját ki­állt, eredményes és kölcsönö­sen előnyös szovjet—osztrák együttműködés sikeres fejlődé­se elé. A kommentár végezetül reményét fejezi ki, hogy ez a példátlan eset megfelelő eluta­sításra talál Ausztriában is. IVAN ROHAĽ, hazánk kül- íigyminiszterhelyettese Szófiába érkezett, ahol az 1974—76-os évekre szóló csehszlovák—bol­gár kulturális egyezmény meg­kötéséről tárgyal. BIJMEDIEN algériai elnök hi­vatalos látogatásra Pekingije érkezett. SZÓFIÁBAN a Bolgár Kom munista Párt és az algíri Nem­zeti Felszabadulási Front kép viselői a két ország együttmű­ködésének további elmélyítésé­ről tárgyaltak. A GALLUP amerikai közvé­leménykutató intézet felmérése szerint esetleges választások esetén az USA-ban a szavazók 58 százaléka a demokrata párt­ra, 29 százaléka a republikánu­sokra szavazna. CHILÉBEN a katonai junta elhatározta, hogy a kenyér ki- logramonkénti árát az eddigi escudóról 135 escudóra emeli. HAVANNÁBA érkezett az ar­gentin gazdasági élet néhány képviselője, akik részt vesznek az Argentínából Kubába ex­portált autók, traktorok és egyéb argentin termékek első átvételén. AUSZTRÁLIÁBAN a kikötő munkások szövetsége csatlako zott a görög teher- és személy- hajók alkalmazottjainak boj­kottjához, akik 35 haladó gö­rög személyiség bebörtönzése ellen tiltakoztak. INDIA egyik legnagyobb ál­lamában, Uttar Pradeshban megkezdődtek a parlamenti vá­lasztások. A KUWAITI kormány két na­pon belül átadja a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek azt az öt terroristát, akik decem bér közepén a római repülőté­ren véres merényletet hajtottak végre egy amerikai utasszállí­tó gép ellen. A hírt Abdullah al Szabah sejk, kuwaiti had­ügyminiszter közölte a sajtó képviselőivel. ÜJ-DELHIBOL Banglades fő városába, Daccába érkezett hét­főn Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke. Szá­dat az indiai fővárosban Ven- kata Giri államfővel és Indira Gandhi miniszterelnökkel tár­gyalt a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről, valamint a nem zetközi helyzet időszerű prob léniáiról. Befejezte munkáját az iszlám csúcsértekezlet l.ahure — A pakisztáni Laho- re-ban vasárnap este befejező­dött háromnapos iszlám csúcs- konferencia után a késő esti órákban „Luhore-i deklaráció" címen záróközlemé. íyt adtak ki. A dokumentum szerint a ta­nácskozás részvevői elhatároz­ták egy bizottság létrehozását, amelynek feladata lesz ajánlá­sokat kidolgozni azoknak a gazdasági problémáknak a meg­oldására, amelyeket az olaj­árak emeiése okozott a fejlődő országok számára. A nyolc or­szág — Algéria, Egyiptom, Ku wait, Líbia, Pakisztán, Szaúd- Arábia, Szenegál és az Arab Emirátusok Államszövetsége képviselőiből álló bizottság, amely haladéktalanul megkez­di munkáját, az iszlám orszá­gok külügyminisztereinek már­ciusban Dzsiddában összeülő ér­tekezlete elé terjeszti javasla­tait. A nyilatkozat aláírói, har­mincnyolc iszlám-ország köte­lezettséget vállalt: hatékony tá­mogatást nyújt az arab orszá­goknak az összes rendelkezésre álló eszközzel, hogy elősegítse a megszánt arab területek visz- szaszerzését. A deklaráció megállapítja, hogy a palesztinai nép nemzeti jogainak helyreállítása az igaz­ságon alapuló tartós közel-ke­leti béke megteremtésének alap­vető és elsőrepdű feltétele, fe- ruzsálem kérdésében az iszlám államok nem fogadnak el sem­miféle olyan megállapodást vagy rendezést, amely nem szünteti meg a város izraeli megszállását, s nem biztosítja a muzulmán szuverenitást a szent varos felett. A csapatszét­választás — hangsúlyozza a nyilatkozat — csak első lépés lehet a megszállt arab terüle­tek felszabadítása és a palesz­tin nép nemzeti jogainak hely­reállítása útján. A nyilatkozat végezetül le­szögezi, hogy fokozni kell a gazdasági együttműködést és a szolidaritást az iszlám államok között. A harmincnyolc ország rész­vételével megtartott háromna­pos konferencia zűróiilése után Zulfikar Ali Bhutto, pakisztáni miniszterelnök sajtókonferen­cián jelentette be, hogy Mudzsi- bur Rahman sejk bangladesi miniszterelnöktől Daccába szó­ló meghívást fogadott el. Mint emlékezetes, a tanácskozás leg­nagyobb szenzációja az 1971. decemberében létrejött Bangla­des pakisztáni elismerése volt. KISSINGER KÖZEL-KELETI TÁRGYALÚKÖRÚTGN Dajan nem vesz részt az új kormányban 0 Márciusban ismét napirenden az olajembargó Washington — Henry Kis­singer, amerikai külügyminisz­ter újabb közel-keleti körútra indult, hogy közvetítsen a szí­riai—izraeli csapatszétválasztás problémájának megoldásában. Rövid időre megállt London bún, ahol Douglas-Home brit külügyminiszterrel az olajhcly- zetről és a közel-keleti rende­zésről tárgyalt. Ma érkezik Da maszkuszba és megbeszéléseket folytat Asszad, szíriai elnök­kel. Az Al Ahram szerint szíriai részről — megfelelő feltételek mellett — valószínűleg átnyújt ják az izraeli hadifoglyok lis­táját és ezzel lehetőség nyí­lik a csapatszétválasztási tár gyalások megkezdésére. Ameny- nyiben valóban így történik, az amerikai diplomácia vezetőjé­nek útja — nyugati hírügynök­ségi jelentések szerint — Tel Avivba vezet. Nyugati források szerint az amerikai külügyminiszter úti­tervének része egy kairói és partnerként kezelje a latin­amerikai államokat és tartóz­kodjék attól, hogy akár erő­szakkal is rájuk kényszerítse akaratát. Negyedszer no támo­gasson Washington olyan kor­Lalin-Amerika órűia mányokat, amelyek nem élvezik a hazai néptömegek bizalmát. Végül megegyeznek a nézeteik abban, hogy rendezni kell a kapcsolatokat Kubával. Milyen erőviszonyok közepet­te került sor a mexikói talál­kozóra és a tlatelolcoi nyilatko­zatra? A kifejezetten haladó latin-amerikai kormányok ele­ve tisztában voltak vele, hogy a találkozón nem születnek lát­ványos eredmények, hogy az erősödő latin-amerikai egység ellenére még nagy túlerővel állnak szemben. Reális volt ez a meglátás, mert a chilei reak­ciós katonai puccs után Washington kissé magabizto­sabban állt a lázadozó latin­amerikai országok elé, mert Chi­lén kívül olyan nagy állam támogatására számíthatott, mint Brazília, továbbá az uruguayi, guatemalal és a bolíviai kor­mányrendszer igenlő és jjártoló magatartásában remélhetett. Ezzel tisztában volt a Wa­shingtonnal viszályban álló la­tin-amerikai országok csoportja is, amelyhez Peru, Venezuela, Panama, Argentína, Mexikó és mérsékeltebb állásfoglalással Kolumbia is tartozik. Nem vé­letlenül jelentette ki a perui külügyminiszter, hogy nem azért jöttek Mexikóba, hogy szembe­száll janak Kissingerrel, hanem hogy párbeszédet folytassanak vele. Kissinger diplomatikus maga­tartásával igyekezett enyhíteni a latin-amerikai országok fel­háborodását, amit Nixon elnök azzal váltott ki, hogy elodázta a kapcsolatok rendezésének már tavaly megígért napirend­re tűzését. Mit kínálhatott Kissinger a maga és elnöke nevében? „Nagy párbeszédet“, amelyben az USA és a latin-amerikai országok közötti kirívó ellenté teket orvosolnák, de az észak- amerikai monopóliumok tekin­télyén nem esne csorba. Kissin- ger „új Amerika-közi mecha­nizmusa“ az egykor Kennedy ál­tal meghirdetett, de csődbe jutott „Szövetség a Haladásért“ politikai irányvonal „pragmati- kusabb“ változata akar lenni, hogy csalóka reményeket éb­resszen a zúgolódókban. Az ismertetett okokból kifo­lyólag a latin-amerikai orszá­gok képviselői mérsékeltebb hangot ütöttek meg Washing­tonnal szemben, noha határo­zottan kifejezték, hogy nem hajlandók magukat alárendel­ni Washington önkényes dönté seinek, s elég határozottan kö­vetelték a kapcsolatok rende­zését Kubával, amit Kissinger meghallgatott, s bár a követe lést „eleresztette a füle mel­lett“, mégsem utasította visz- sza kereken, sőt a brazíliai kül­dött is csak zavartan próbált kitérni előle. Igen kezdeménye ző magatartást tanúsított a ve nezueiai küldött, ami jó jel, mert már a márciusban elnöki székét elfoglaló új államfő, Pe­rez elnök utasításai szerint járt el. Folytatódik-e a „nagy párbe­széd“, amelyet Kissinger ko­moly politikai meggondolások­ból, vagy talán csak taktikai elképzeléséből indítványozott a latin-amerikai országoknak, — ez majd áprilisban az Ame rikai Államok Szervezetének az ülésén mutatkozik meg. Wa­shington jelenleg igen nagy l>első problémákkal küszködik, s ez nem engedi meg, hogy na­gyobb figyelmet szenteljen a latin-amerikai földrész és az USA viszonyának. Viszont még elég nagy gazdasági és hatal­mi eszközökkel rendelkezik, hogy felvehesse a pillanatnyi­lag az utóbbiakra nézve egyen­lőtlennek látszó küzdelmet a latin-amerikai országokkal. Az egységbontás politikáját erre specializált ügynökei, valamint a dél-amerikai diktatúrák, se gítsógével még elég hatásosan tudja érvényesíteni. A haladó politikai irányt követő latin- amerikai országok törekvése azonban mind világosabban ki­rajzolódik, s ebben a wasliing- teui diktátumtól való függet­lenné válás mellett nagy sze­repet játszik a világméretű együttműködés bővítése, első sorban a Szovjetunióval és más szocialista államokkal való kap csolatok felvétele és hasznos erősítése, amit Peru, Venezuela, és Mexikó különösen szorgal­maz. L. L. esetleg egy ammani látogatás is. Tel Aviv — Az izraeli kabinet az izraeli—szíriai csapatszétvá- lasztások kérdéséről tárgyalt. Golda Meir közölte, hogy a je­lenleg hivatalban lévő kormány tárgyalásokba kíván bocsátkoz­ni Kissingerrel még abban az esetben is, ha nem kapná meg a kisebbségi kormány megalakí­tásához szükséges parlamenti jóváhagyást. Nem körvonalazó­dott meg egy határozott csa- patszétvűlasztási javaslat, ame­lyet Kissingernek átnyújthat­nának. A kormány mindaddig várni fog ezzel, amíg Szíria — teljesítve Izrael feltételét — ki­adja a hadifoglyok névsorát. A kabinetülésen még részt vett Dajan hadügyminiszter, aki biztonsági kérdésekről, egye­bek között a szíriai frontvona* Ion kialakult helyzetről tájé­koztatta a minisztereket. Dajan az ügyvezető kormányban még megtartotta hadügyrainiszteri posztját, de az új kormánynak már nem kíván tagja lenni. Meir éles szavakkal hányta tá­vozó hadügyminiszterének sze­mére, hogy lépésével a párt- egység bomlását segíti elő. A pártvezetőség felhatalmazta Melrt, hogy a koalícióban ed­dig részt vett nemzeti vállásos párt nélkül alakítandó kisebb­ségi kormány 19 miniszteri posztját saját belátása szerint kiválasztott politikusokkal tflttne be. Az új kormány meg­alakítását Meir várhatóan hol­nap jelenti be Kacir izraeli ál­lamelnöknek. Asszad, szíriai államfő az Al Raj Al Ar című kuwaiti lapnak adott nyilatkozatában a Golan- fennsíkon lévő csapatok szét­választásának lehetőségeiről szólva kijelentette: „Szíria ka- tegórikusan elutasít minden olyan rendezést, amely nem foglalja magában az izraeli csa­patoknak az összes megszállt arab területekről való jeltétel nélküli kivonását és a palesztí- nai nép jogainak helyreállítá­sát“ A csapatszétválasztás meg­valósításáról a szíriai államfő borúlátón nyilatkozott és kije­lentette, hogy Izrael részéről mindeddig nem tapasztalt po­zitív magatartást a visszavonás ügyében. Kairó — Amerikai szakértők egy csoportja érkezett Egyip­tomba és megkezdte a Szuezi- csatorna megtisztítási lehetősé­geinek vizsgálatát. A szakér­tők konzultáltak a csatornát üzemeltető hatóságokkal és az egyiptomi hadsereg megbízot- taival. A tervek szerint még ezen a héten egyiptomi illeté­kesek elé terjesztik Jelentésü­ket arról, milyen menetrendet javasolnak az aknátlanításra és a csatorna medrének kitisztítá­sára. Kommentárunk Moszkva — A TASZSZ hír­ügynökség hétfőn kommentár­ban válaszolt a Profil című osztrák folyóiratnak arra az ál­lítására, hogy a Szovjetuniónak kidolgozott tervei vannak egy Ausztria elleni támadásra. A kommentár szerint a szó­ban forgó osztrák folyóirat ha­misítása annyira durva és any- nyira nyilvánvalóan képtelen, hogy szót sem érdemelne, ha nem jelent volna meg éppen abban az időpontban, amikor a szovjet és az osztrák társada­lom széles köreiben méltatják a szovjet—osztrák. diplomáciai kapcsolatok létrehozásának 50. évfordulóját, s hangsúlyozzák a két ország közötti kapcsolatok eredményes fejlődését és ked­vező távlatait. Nem titok — folytatja a TASZSZ —, hogy bizonyos nyu­gati körök nem érdekeltek a feszültség enyhülésében, és el­lenzik az osztrák semlegességi

Next

/
Thumbnails
Contents