Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-24 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

Ahogy nagy századunk elején Cou- bertin, a modern olimpiai játékok szülő­atyja keresztül vitte, hogy Athén után hazájában rendezzék meg a II. nyári olimpiai játékokat, J. Rimet és H. De­launay is elérték: Franciaország bonyo­lítsa le a III. labdarúgó-világbajnoksá­got. Az 1938. évi VB színhelyéről 1936-ban döntött a berlini FIFA-kongresszus, s ekkor hozta mai napig is érvényes és jelentős határozatát: a rendező ország és a világbajnoki cím védője automati­kusan kap helyet a VB 16-os döntőjé­ben. A TITOKZATOS BRAZÍLIA Mivel az olaszoknak jogosan vetet­ték szemükre, hogy túl későn készí­tették el a selejtezők sorsolását, Fran­ciaország már 1936-ban megejtette a 36 jelentkező ország csoportbeosztását. A nagy sietség ezúttal azonban nem fize- tődött ki. Európában egyre jobban érződött a második világháború szele; Németor­szág bekebelezte Ausztriát, Olaszország már előzőleg harcban állt Etiópiával, Spanyolországban pedig a polgárhábo­rú tombolt. A bizonytalan politikai lég­kör miatt több ország lemondta a se­lejtezőket. A visszalépések sok gondot okoztak a rendezőknek. A III. világbajnokság legérdekesebb résztvevője kétségkívül Brazília együt­tese volt. A brazilok azt állították ma­gukról, hogy jobbak, mint Uruguay, il­letve Argentína, és egyáltalán nem tit­kolták: a világbajnoki címért jöttek Európába. Annak ellenére, hogy 14 nap­pal a VB kezdete előtt megérkeztek öreg kontinensünkre, nem játszottak nyilvános találkozót, minden mérkő- «ésajánlatot visszautasítottak. Anglia továbbra is a „splendid isola­tion“ elvét vallotta, és nem jelentke­zett a VB-re, pedig a francia rendezők nagyon agitálták a szigetországiakat, ök 1934-ben meghívták hazájukba a vi­lágbajnok Olaszországot, és 3:2-re le­győzték. Véleményük szerint tehát nem kell bizonyítaniuk, hogy ki a világ leg­jobbja. Majd meghívják az 1938. évi világbajnokot is... HOSSZABBÍTÁSOK, MEGISMÉTELT MÉRKŐZÉSEK Az osztrákok kényszerű távolmaradá­sa miatt csak 15 ország vett részt a június 4-én kezdődött VB-n (Ausztria helyét szimbolikusan fenntartották a rendezők]. A lebonyolítási rend ugyan­olyan volt, mint Olaszországban, Minden egyes ország 22 játékost ne­vezhetett, a rendezők azonban csak 17- nek fizették az utat és az ott-tartóz- kodást: öt napot a VB megkezdése előtt, és kettőt a kiesés után. Már az első fordulóban sajátos „vi­lágcsúcs“ született: nyolc mérkőzés közül ötöt meg kellett hosszabbítani; minden csapat igyekezett halogatni azt a bizonyos „két szabad napot“, ami a kiesés után illette meg a vesztest... A legjobb osztrák játékosokkal meg­erősített és esélyes Németország azon­ban hiába igyekezett, a megismételt meccsen 4:2-re kikapott Svájctól, és kiesett. És Hitlernek ez nagyon fájt... A csehszlovák válogatott sem bírt 90 percen át a hollandokkal, és csak 2-szer 15 perces meghosszabbításban sikerült Košťáleknek, Nejedlýnek és Zemannak bevenni az ellenfél kapuját. Óriási küzdeljnet és sok gólt hozott a brazil—lengyel összecsapás. A brazi­lok sziporkázóan kezdtek, s néhány perc leforgása alatt már 3:0-ra vezet­tek. A nagy lelkesedéssel küzdő len­gyelek azonban egyenlítettek. A meg­hosszabbításban aztán kidomborodott a dél-amerikaiak nagyobb egyéni tudá­sa, és Leonidas két gólja eldöntötte a találkozó sorsát (6:5]. Leonidas egyéb­ként nem nagyon szeretett cipőben játszani: perceken át a lengyelek ellen is mezítláb futballozott, és csak a já­tékvezető közbeavatkozására húzta fel a „csukát“. PLÄNIČKA FÉL KÉZZEL VÉDETT... A negyeddöntő három mérkőzésén sima eredmények születtek. A magya­rok erőnlétben és technikában is felül­múlták a svájciakat, és biztosan győz­tek (2:1). Kuba fáradt csapata sem volt méltó ellenfele a svédeknek (8:0). So­kat várt a Colombes stadion 60 ezer nézője csapatától az olaszok elleni ta­lálkozón, mert a világbajnoki cím vé­dőjének nem nagyon ment az első ta­lálkozón. A francia válogatott azonban csak a mez-vitában győzött. Mindkét együttes kék színű mezben akart sze­repelni, mire sorshúzással döntötték el a vitát, s a sors a franciáknak kedvezett. Erre a „squadra azzura“ tagjai megsér­tődtek, és tiszta feketében futottak ki a pályára. Végeredményben azonban a franciák „gyászoltak“, mert 3:l-re Pioláék nyerték a mérkőzést. Bordeaux-ban került sor a negyed­döntő legharcosabb és meglehetősen botrányos mérkőzésére, Csehszlovákia és Brazília között. A vezetést a brazilok szerezték meg a 30. percben, akik ek­kor már csak 10 emberrel játszottak, mert a kemény és durva meccs 13. percében a magyar Hertzka játékvezető kiállította a fekete sapkában futballo­zó Zezét. A brazilok tiltakoztak, le akartak vonulni a pályáról, és csak 10 percnyi zűrzavar után folytatódott a játék. A csehszlovák csapat emberfölé­nye azonban nem nagyon látszott meg a játékon, mert a brazilok technikásab- bak voltak, és egyéni alakításokkal tar­tani tudták a labdát. Szünet után feljött a csehszlovák vá logatott, sokat támadott, és egy keze- zésért megítélt büntetőből Nejedlý egyenlített. A 85. percben végzetes sé­rülést szenvedett František Plánička, aki aztán soha többé nem állhatott a csehszlovák válogatott kapujába. Plá- nička, a 74-szeres válogatott így em­lékszik vissza a futballtragédiára: „Tudtam, hogy az utolsó percekben rajtam múlik minden. Ha sikerül a bra­zilok bombáit ártalmatlanná tenném, ha sikerül a döntetlent tartanunk, ak­kor a meghosszabbításban van remé­nyünk. A 85. percben Pracio, a brazil balösszekötő elhúzott védőink mellett, és egy szempillantás alatt már az ötös vonalán volt. Ekkor a lábára vetettem magam, s ő a rúgás lendületét már nem tudta lefékezni. Karcsontom nagyot reccsent, kettős törést szenvedtem. A fájdalom bele-belehasított a karomba, de nem szóltam a többieknek. Biztos voltam abban, ha jelentem sérülésemet, az teljesen összetöri őket. Cserélni úgy sem lehetett. A 2X15 perc hosszab­bítást fél kézzel védtem végig, és még arra is ügyelnem kellett, lehetőleg ne vegyék észre, hogy tulajdonképpen fél­karú vagyok.“ A meghosszabbításban nem esett gól, csak annyi történt, hogy Machadot és Ríhát kiállította a bíró. Két nap múl­va meg kellett ismételni a mérkőzést... Sedláček edző nagy gondban volt, de a braziloknak is volt gondjuk elég, s ráadásul azt rebesgették a városban, hogy legjobb játékosuk, Leonidas meg­sérült. Június 14-én aztán Leonidás csa­pata élén mégiscsak kifutott a pályá­ra, utána Walter kapus — és kilenc új játékos! A francia sajtó Plánička kiválása után 2—3 gólos brazil győzelmet jósolt, ami az első percekben beigazolódni lát­szott. Ám a szemre nem olyan szépen, de hatásosan futballozó csehszlovák vá­logatott átvészelte az első perceket, és a félidő vége felé Kopecký góljával megszerezte a vezetést. Fordulás után a pihentebb játékosokat felvonultató dél­amerikai együttes, amely nem riadt vissza a durvaságoktól sem, fokozato­san felülkerekedett és a 60. perc ele­jén két gólt lőtt. Ezzel el is dőlt a mérkőzés sorsa. A csehszlovák válogatott a következő összeállításban játszott: Burkert — Burger, Daučik — Košťálek, Bouček, Ludl — Horák, Senecký, Kreuz, Kopec­ký, Rule. AZ OLASZOK MÁSODSZOR Kialakult tehát a Paris Midi által megjósolt elődöntő. Június 16-án Ma­gyarország—Svédország, Olaszország— Brazília párosításban léptek pályára a csapatok. A magyar—svéd 5:l-es végeredményé­hez nem szükséges különösebb kom­mentár. Talán csak annyit érdemes meg­jegyezni, hogy a vezetést a svédek sze­rezték meg, utána öngólt vétettek, s az­tán szinte szóhoz sem hagyták jutni ő- ket a magyarok. Nagy érdeklődés előzte meg a má­sik elődöntőt, az Olaszország—Bra­zília találkozót, amelyet sokan a tu­lajdonképpeni döntőnek tartottak. A brazil válogatott edzője, Flavio Costa azonban végzetes hibát köve* tett el, amikor a látottak és a hallot­tak alapján lebecsülte az olaszokat, és ilyen értelemben állította össze együt­tesét. Igaz, a csapatösszeállításnál köz­rejátszott a csehszlovákok ellen ját­szott két fárasztó meccs is; az azon­ban érthetetlen volt a szakemberek számára, hogy kihagyta a csapatból Leonidast, a világbajnokság legjobb csatárát. Az olaszok lebecsülése megbosszúlta magát. Tény, hogy „squadra azzura“ előzőleg nem játszott valami fénye­sen, de a brazilok elleni elődöntőn már rá sem lehetett ismerni a csa­patra, annyit javult. És kitűnő játék után 2:1 (2:0) arányban biztosan győ­zött. A brazilok 70 másodperccel a be­fejezés előtt rúgták góljukat. Legjobb játékosuk, a VB gólkirálya (a magyar Zsengellérrel együtt 7—7 gólt rúgott) pedig a kispadon ült melegítőben. Az edző kímélte Leonidast a döntőre ... A döntőből aztán csak „kis döntő" lett. A harmadik helyért vívott találko­zón Brazília 4:2 (1:2) arányban nyert Svédország ellen. A nézők nem győz­ték eléggé csodálni a futball minden szépségét bemutató brazil labdazsong­lőröket. Volt olyan időszaka a mérkő­zésnek, amikor nagyszerű futballpará- déjuk közben öt percig labdához sem hagyták jutni az ellenfelet. Június 19-én a párizsi Colombes sta­dion 65 ezer nézője előtt került sor az Olaszország—Magyarország döntőre. OLASZORSZÁG: Olivieri — Főni, Ra- va — Serantoni, Andreolo, Bocatelli — Biavatti, Meazza, Piola (2), Ferrari, Colaussi (2). MAGYARORSZÁG: Szabó — Polgár, Bíró — Szalay, Szűcs, Lázár, — Sas, Vincze, Sárosi (1), Zsengellér, Tit­kos (1). A magyar táborban sok vitára adott okot, hogy Schaffer Alfréd szövetségi kapitány indoktalanul több cserét haj­tott végre a csapatban. Amint azon-* ban tárgyilagosan elismerték, az eset­leg más összetételű csapat csak szo­rosabbá tudta volna tenni a döntőt, de megnyerni nem. A döntő alakulá­sa: 1:0, 1:1, 2:1, 3:1, 3:2, 4:2. Félidőben 3:1 volt az eredmény. Az olaszok tehát megvédték 1934-ben kivívott elsőségü­ket. A KORSZERŰSÉG DÖNTÖTT A döntőn a küzdelem jóval kisebb volt, mint az előző kettőn. Míg ugyan­is az olaszok nagyszerűen és maradék­talanul, taktikai fegyelmezettséggel játszották az akkor legkorszerűbb rend­szert, addig a magyarok a technikás „szabad futball“ szépségei mellett fel­vonultatták elavultságát és eredmény­telenségét is. Olaszország válogatottja lapos labdákkal, minden szépség nél­kül futballozott, s támadásai kialakí­tásánál a rövid és hosszú, tértölelő passzokat egyaránt tudta alkalmazni. Megbízható védelemmel rendelkezett, és támadósora olyan átütőerővel bírt, amellyel felülmúlta ellenfeleit. És vé­gül is ez döntött. Brazília válogatottjáról hetekig, hó* napokig cikkezett az európai sportsaj­té. Szinte egyöntetűen megállapították a labdazsonglőrökről: technikailag ma­gasan a mezőny fölé nőttek, de hiány­zott a fegyelmezettség és a tervszerű csapatjáték. A III. világbajnokság 18 mérkőzését 400 ezer néző tekintette meg, ami vá­ratlan sikernek számított. A francia szövetség bevétele csaknem hatmillió frank volt, s már most megmutatko­zott: a világbajnokság évről évre na­gyobb üzletet is jelent. A III. VB vég* érvényesen beigazolta, hogy a négy- évenként megrendezett torna a világ labdarúgóinak legmagasabb versengési formája, és minden más jellegű ver­senysorozat csak másodrendű. Most már Angliában is gondolkodóba estek, hogyan is lehetne kibújni az elefánt- csont toronyból, mert az elzárkózás egyenlő az öngyilkossággal. Éppen ezt igazolta 12 évvel később a brazíliai vi­lágbajnokság. TflMI VINCI* így örültek az olaszok a döntő után. Az ősz hajú, civil ruhás férfi Vittorio Pozzo szövetségi kapitány, aki másodszor nyert világbajnokságot az olasz válogatottal. Jobbról a második Silvio Piola. Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorki) utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sport rovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadcvállalati Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalqt bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hlrdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, tele­fon: 551-83, 544-51. Előfizetési dfj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogaá minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS —• Űstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. A LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents