Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-25 / 47. szám, hétfő
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1374. február 25. HÉTFŐ BRATISLAVA • XXVII. ÉVFOLYAM 47. szám © Ára 50 fillér A győzelem útján Karéi Hoffmann cikke a moszkvai Pravdában Moszkva Karéi Hoffmann, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottság Elnökségének a tagja cikket írt a moszkvai Pravdába a februári \ győzelem 26. évfordulója alkalmából. A cikk hangsúlyozza: a februári győzelmet követő fejlődés bizonyította azt a tagadhatatlan igazságot, hogy a szocialista országépítés sikerei elképzelhetetlenek a kommunista párt vezető szerepe, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség eszméinek gyakorlati érvényesülése nélkül. A cikkíró továbbá! rámutat, hogy Csehszlovák KP XIV. kongresszusa éppen a februári győzelem eszméinek a jegyében tűzte ki a csehszlovák dolgozó nép elé a szocializmus forradalmi távlatait. Február egyik legfontosabb tanulsága: a kommunista pártnak szüntelenül a dolgozók politikai-erkölcsi egysége megszilárdítására kell törekednie, ez viszont elképzelhetetlen széles körű ideológiai munka nélkül. Az NDK párt- és kormányküldöttsége Cienfuegosban Ma 26 éve Csehszlovákia dolgozó népe jelesre vizsgázott. A vezetésre hivatott munkásosztály Csehszlovákia Kommunista Pártja irányításával a történelem színpadáról egyszer s mindenkorra lesöpörte az 1945 után visszamaradt csehszlovák burzsoáziát. A februári győzelem mai évfordulóját a Szlovák Nemzeti Felkelés és Csehszlovákia felszabadulása közelgő 30. évfordulójának jegyében ünnepeljük. A Februárt köszöntő ünnepségekkel tulajdonképpen megkezdődik a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadulás 30. évfordulóját köszöntő ünnepségsorozat. A két utóbbi évfordulóra azért szükséges emlékeztetni már ma, mert a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Vörös Hadsereg által történt felszabadulás nemcsak az említett akciók keretében kapcsolódik össze, a három esemény más tekintetben is szorosan összefügg. A Szlovák Nemzeti Felkelés elősegítette a fasizmus feletti győzelem meggyorsítását, előbbre hozta a felszabadulás napját, s több vonatkozásban előkészítette azt a küzdelmet, amely 1948. február 25-én Csehszlovákiában eldöntötte a hatalom jellegét, és végérvényesen a kommunista párt vezette dolgozó nép kezébe adta az ország sorsának irányítását. Február — a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődött nemzeti demokratikus forradalom és a felszabadulás eredményeképpen — megnyitotta a szocializmus építésének útját. A Februári Győzelem óta eltelt időszakban megoldódott a társadalom életének mind az a fontos politikai, gazdasági és kullúrális problémája, amely az előző években nyomasztóan hatott a népre, és amelyet a kapitalista társadalom képtelen volt megoldani. Az igen jelentős változások érzékeltetésére elég ha megemlítjük: a burzsoázia uralma csupán egy maroknyi rétegnek biztosított demokráciát, a szocializmusban viszont a demokrácia a többség, a nép érdekét szolgálja, a dolgozók akarata érvényesül. A kapitalizmusban a gazdasági életet a pangás, a válsághangulat, a munkanélküliségtől való (trökös félelem jellemezte. A szocializmusban a gazdasági, élet kiegyensúlyozott, magas az életszínvonal, senkinek sem kell attól rettegnie, hogy munka nélkül marad, az utcára kerül, és nem lesz betevő falatja. A kapitalizmus idején igen sok problémát okozott a megoldatlan nemzetiségi kérdés. A szocializmusban a lenini nemzetiségi politika eredményeképpen a múlt káros örökségét fokozatosan eltávolítjuk, és egyre szorosabbra fűződik a nemzetek és a nemzetiségek testvéri barátsága és együttműködése. Szlovákia, az egykor minden tekintetben elmaradt agrár jellegű országrész ma magasan kulturált, iparilag fejlett országgá, az egységes csehszlovák gazdaság aktív és szerves részévé változott. A munkásosztály februári győzelme óta eltelt időszakban — azon kívül, hogy nagy fejlődés történt a mezőgazdaságban és más szakaszon is — a csehszlovák ipar tette meg talán a legnagyobb utat. Az egy lakosra eső acéltermelésben 1937-ben világviszonylatban a kilencedik, európai viszonylatban a hetedik helyen álltunk. Jelenleg e tekintetben világviszonylatban a negyedik, európai viszonylatban a harmadik helyen vagyunk. Az egy főre eső szénfejtésben Csehszlovákia világviszonylatban a második helyen áll. Büszkén hivatkozhatunk arra Is, hogy a fejlődéssel párhuzamosan növekedett a munka termelékenysége. E növekedés az elmúlt 26 évben átlag 7 százalékos volt, ami lényegesen magasabb, mint a fejlett kapitalista államokban ugyanezen időszakban elért növekedés. Kiemelhetjük azt is, hogy Csehszlovákia gazdasága a februári győzelem óta mind egészében, mind részleteiben progresszív népgazdaságként fejlődött. Pozitív vonásként könyvelhető el, hogy népgazdaságunk a szocialista világrend- szer tagjaként egyrészt kihasználja a szocialista államok gazdasági együttműködésének előnyeit, másrészt jelentősen hozzájárul ezek gazdasági fellendítéséhez, ugyanakkor elősegíti a fejlődő országok gazdaságát, és a nemzetek békés egymás mellett élését. És még hosszan sorolhatnánk, hogy milyen alapvető változások történtek társadalmunk életében az elmúlt 26 év alatt. A részletezés helyett azonban itt inkább már csak annyit: a szocializmus építésében elért eredmények értékét növeli az a lény, hogy sikereinket nehéz körülmények között értük el. Állandóan viaskodnunk kellett a külső és a belső ellenféllel. Ellenségeink különösen 1968-ban és 1969 elején indítottak nagy támadást 1948 februárjának a vívmányai ellen. A revizionisták és a jobboldali opportunisták törekvése azonban vereséget szenvedett. Csehszlovákia Kommunista Pártjának az 1969 áprilisában megválasztott vezetősége leküzdötte a felforgatás okozta károkat és visszavezette országunkat a szocialista fejlődés útjára. Ma már újra következetesen teljesítjük a szocializmus építésének lenini tervét. Az elért eredmények, amelyekre nemcsak az évforduló alkalmából. hanem mindig büszkén gondolhatunk, nem jelentik azt, hogy önelégültek lehetünk. A teendő továbbra is igen sok. Február öröksége megköveteli, hogy az eddiginél is nagyobb lendülettel oldjuk meg a jelen és a jövő feladatait. Az elvégzésre váró teendőket a CSKP XIV. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának a határozata szabja meg. A kongresszusok óta eltelt közel három év sikere is azt bizonyítja, hogy az említett irányvonal megértésre talált, pártunk politikáját a nép túlnyomó többsége tettekkel, jó munkával támogatja. Február 25-e, a csehszlovák munkásosztály kimagasló ünnepe alkalmából érdemes azt is elmondani, hogy a nép jobb sorsát tervezgető forradalmárok, a haladásért küzdő munkás- és parasztpolitikusok, valamint az értelmiség legjobbjai elképzeléseiket mindig a tömegekkel szoros együttműködésben, a dolgozók széles rétegére építve próbálták megvalósítani. A munkásosztály érdekét szolgáló politikát a kommunisták így érvényesítik ma, és így fogjuk érvényesíteni a jövőben is. Mexikóváros — Mexikó fővárosában befejeződött a 24 latin-amerikai ország külügyminisztereinek az értekezlete, amelyen részt vett Henry Kissinger amerikai külügyminiszter is. A karib-tengeri térség latin-amerikai országainak a külügyminiszterei lényeges kérdésekről tárgyaltak, amelyek Hanoi — A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány legutóbbi ülésén értékelte a fegyverszünet aláírása óta eltelt egy esztendő eseményeit és eredményeit. Ugyanakkor kitűzte az 1974-ik évre szóló feladatokat. A kormány üléséről kiadott közlemény megállapítja, hogy a hazafias erők az elmúlt esztendőben sikerrel akadályozták meg az ún. „pacifikáciős“ program végrehajtását, amely végeredményben a már felszabadított területek megszállását jelentette volna Saigon részéről. A közlemény rámutat, hogy Dél-Vietnamban az erőviszonyok a DNFF javára billentek, A hazafias erők egysége toBerlin — A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 110 szervezete nevében táviratot küldött az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, amelyben követeli, hogy azonnal bocsássák szabadon Luis Corva- lan elvtársat és a többi bebörtönzött chilei hazafit. A távirat hangsúlyozza, hogy a világ- szervezet tekintélye jelentős szerepet játszhat a chilei hazafiak megmentése érdekében. Ulánbátor — Mongóliában szintén egyre erősödik a tiltakozási hullám a santiagói katonai junta véres terrorja ellen. Az ulánbátori üzemekben és intézményekben számos nagygyűlésre kerül sor, amelyek résztvevői követelik Luis Corvalan és a többi chilei hazafi haladéktalan szabadon bocsátását. Róma — A nápolyi egyetem tudósainak egy csoportja felhívással fordult az ENSZ-hez, amelyben követelik Luis Corvagyújtópontjában mindenekelőtt a latin-amerikai országok és az Egyesült Államok kapcsolatainak a problematikája állt. Több latin-amerikai ország külügyminisztere hangsúlyozta, hogy feltétlenül szükséges bővíteni a kapcsolatokat a szocialista közösség országaival is. vább szilárdult. A nyilatkozat elítéli a saigoni kormányt, amely számtalan esetben megsértette a párizsi egyezményt és újabb katonai kalandokat készít elő, amely fokozza a feszültséget Dél-Vletnamban. A DIFK feladatául tűzi ki a nemzeti egység további megszilárdítását, a béke megőrzését, a demokrácia és a függetlenség kivívását. Ugyanakkor továbbra is erőteljes harcot hirdet meg az előbb említett pacifikációs program ellen, amellyel szembe a békés építőmunkát állítja a felszabadított területeken, ahol Immár kiépültek és megszilárdultak a köz- igazgatás forradalmi népi szervei. lan és a fogva tartott többi chilei hazafi szabadon bocsátását. A fenti példák is bizonyítják, hogy világszerte mennyire széles körű tiltakozási kampány bontakozott ki a chilei fasiszta katonai klikk rémuralma ellen, A haladó közvélemény mind erőteljesebben követeli a börtönökbe hurcolt chilei hazafiak szabadon bocsátását és a terrorintézkedések visszavonását. Ugyanakkor tény, hogy Chilében fokozódik a terror, Pinochet tábornok juntája a lakosságtól megtagadja a legalapvetőbb emberi jogok gyakorlását is. Nem vitás, hogy a chilei véres eseményekért azoknak is kell vállalniuk a felelősséget, akik hatalomra segítették és mind a mai napig támogat* ják a reakciós vezetést. Tanácskozott a DIFK A véres terror ellen Klement Gottwald elvtárs beszédet mond a prágai Óváros téren 1948 február 2?-én. (Fotó: ČSTK) FEBRUÁR 2 5 Havanna — Az NDK pártós kormányküldöttsége, amelyet Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára vezet, kubai tartózkodása során a hét végén Cienfue- gos kikötővárosba látogatott el. Erich Honecker és Fidel Castro beszédet mondottak a dolgozók nagygyűlésén. Erich Honecker beszédében a szocializmus világítótornyának nevezte Kubát az amerikai kontinensen. Ugyanakkor értékelte a kubai nép forradalmi harcának eredményeit és azokat a sikereket, amelyeket Kuba a szocialista országépités során elért. A nagygyűlést követően hatalmas manifesztációra került sor, amelyen a kubai dolgozók ezrei éltették az NDK és Kuba megbonthatatlan barátságát. Előtérben a kapcsolatok bővítése
