Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-24 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 II. 24. 23 üzlet a romok között Több mint nyolcezer tagja van az ún. nemzeti gárdának a Nicaragual Köztársaságban. Ez a nyolcezer fegyveres védi az amerikai monopóliumok — elsősorban az United Fruit, American Rubber, Standard Oil, Gold Mining és US Steel érdekelt, és természetesen legfőbb urát — Anastazio Somozát — az ország véres kezű diktátorát. A nép nyomorog, a hírhedt „La Aviacion“ börtönben sínylődnek a diktatúra ellenfelei, mindenekelőtt a kommunisták, miközben a Somoza-klikk óriási vagyont gyűjtött. Például a diktátor magánvagyonához tartozó 30 hatalmas ültetvény, valamint egy korszerűen felszerelt húsfeldolgozó üzem évi 23 millió dollár értékű árut exportál az USA-ba. 1954-ben Nicaraguából indultak a CIA zsoldosai a guatema- lai haladó, demokratikus kormány megdöntésére. 1961-ben ugyancsak nicaraguai bázisról kísérelték meg a Kuba elleni támadást az emigráns kubai reakció tagjai. 1965-ben Nicaragua csapatokat küldött a Dominikai Köztársaságba, hogy támogassa az USA agresszióját, és végül Nicaragua volt az egyetlen latin-amerikai ország, amely katonákat és tiszteket küldött Vietnamba. Ugyanakkor ez a legszegényebb ország Latin-Ameriká- ban. A lakosság 1 főre számított évi jövedelme alig 50 dollár. A munkaképes lakosság egynegyede (600 000-ből 150 ezer] munkanélküli. Az átlagos életkor 50 év. A gyermekek 60 százaléka életének első évében meghal. A halálesetek 60 százaléka olyan betegségek következménye, amelyek gyógyíthatók lennének, de hogyan lehet gyógyítani egy olyan országban, ahol 10 000 lakosra mindössze 3,8 orvos jut? A legelterjedtebb betegség a tuberkulózis, és a lakosság 9,3 százaléka maláriás. 1972. december 23-án földrengés pusztította el az ország fővárosát — Managuát. 11 ezer ember meghalt, 20 ezer megsebesült, 60 ezer ház megsemmisült, további 24 ezer lakhatatlanná vált, 220 ezer ember maradt fedél nélkül. Somoza pedig saját magát nevezte ki a különbizottság elnökévé, amely bizottság hivatva volt a segélyszállítmányokat igazságosan elosztani, és a város haladéktalan újjáépítéséről gondoskodni. És mit tett ez a bizottság? Az újonnan épült lakásokat kiutalta a diktátor rokonainak és híveinek, az építkezési anyagot elosztotta a rendszerhez hű katonatisztek között, akiknek a földrengés semmiféle veszteséget nem okozott. Nem csoda tehát, hogy Managua képe ma ugyanolyan vigasztalan, mint egy évvel ezelőtt volt. Az emberek sátrakban vagy a romok között laknak, az utcákon koldulnak. Akik a romok között kutattak, hogy kiássák és megmentsék nincstelen életük egy-két darabját, azokat „fosztogatókként“ agyonlőtték. A város szigorúan lezárt központjában 300 kényszermunkás dolgozik a romok eltakarításán, a legszigorúbb katonai felügyelet alatt, napi 12—18 órán át, havi 28 dollárért. Az őrszemélyzet közben teherautókon szállítja el mindazt, ami még valamennyire értékes, használható, az ajtókat, ablakokat, a faanyagot, téglát. Sok kiskereskedő felgyújtotta üzletét, hogy felvehesse a biztosítási díjat, és a diktátor attól sem riad vissza, hogy a romok egy részét „idegenforgalmi nevezetességként“ mutogassa. A segélyszállítmányokat — élelmiszert, gyógyszert, ruhákat — a szomszédos államokban rakták ki („az egészség- ügyi ellenőrző szervek utasítására“), és természetesen ezek a küldemények Is a katonatisztekhez kerültek, akik csillagászati áron adták el „az ajándékot“ a feketepiacon, vagy külföldre szállították. Kisvárosok jövője A szocialista gazdasági rendszer lehetővé teszi, hogy a tervgazdálkodás során országszerte úgy telepítsék az ipart, hogy a társadalom egészének és külön külön minden tagjának a legmegfelelőbb legyen. Éppen ezt a célt szolgálja, a nagy ipari központok fejlődésének visszafogása és a közepes és kis ipari települések fejlesztése. Nem is olyan régen még igen kevesen Ismerték az olyan szovjet városokat, mint Sev- csenko, Navoi, Togliatti. Itt hozták létre, vagy napjainkban építik azokat a gigantikus vállalatokat, amelyekkel együtt terebélyesednek maguk a városok is. A Szovjetunió térképén évente 20 új település neve jelenik meg. De mi van azokkal, amelyek mögött sok száz éves történelem áll ugyan, de nem tartoznak a nagyobb ipari központok közé? Példa erre a Volga-parti ősrégi orosz város, Uglics. Alapítása óta több száz év telt el. A város ismerte a virágzás éveit, aztán kihunyt. De a Volga életet lehelt bele. Az ug- licsi vízi erőmű, amelynek magas betongátja eltorlaszolja a folyót, energiát ad az úszó- és vasúti darujavító üzemnek, a műszakilag tökéletesen felszerelt új óragyárnak, valamint a híres ugllcsi sajtüzemnek is. A városban műszeripari technikumot szerveznek, s tervbe vették egy hús- és tejipari technikum építését is, a közeljövőben pedig itt hozzák létre az össz-szövetségi tej- és sajt- ipari kutatóintézetet is. A világsajtóban gyakran találkozunk a „depresszió körzetei“ kifejezéssel. Azokat a városokat nevezik így. amelyek a természeti kincsek kimerülésével, az üzemi konjunktúra csökkenésével elvesztették jelentőségüket. Az USA térképén sok ilyen város található. Ml a helyzet a Szovjetunióban? Példa lehet a szovjet szénbányászat egyik központja: Karaganda. A kilencedik ötéves tervidőszakban a karagandai medence 41—44 millió tonna szenet ad. Jóllehet, az előrejelzések szerint a medence tartalékai még hosszú időre elegendők, Karaganda megkezdte második életét. Előtérbe kerül a gépipar, a könnyű- és élelmiszeripar és az energetika. A városban jelenleg már öt felsőfokú tanintézet és hét tudományos kutatóintézet működik, és a város egyetemet is kapott. Egyébként a Szovjetunió kilencedik ötéves terve az ország. 500 kis és közepes nagyságú városának fejlesztését irányozza elő. Felhők Itália felett Olaszországban 1973. december 22-én sok százezer munkás kezdte meg kényszerszabadságát. Ugyanis Bertoldi munkaügyi miniszter azt javasolta, hogy néhány üzem kivételével, valamennyi gyár zárja be a kapuit legalább 11 napra, mert ezt követeli az energiatakarékosság. Rosszul világított és fűtött lakásokban búcsúztak az olaszok 1973-tól, és indokolt borúlátással fogadták az úl esztendőt. Különösen a fűtőolaj hiánya lehangoló, hiszen az ország sem szénnel, sem más fűtőanyaggal nem rendelkezik. De nemcsak a fűtőolaj hiányzik, hanem a petróleum és a cseppfolyósított gáz Is. Az ország déli részében egy kislány megfagyott, mert az egész faluban nem volt petróleum. Torinóban a lakosság tüntetett a fűtőanyaghlány miatt. A hiányt az olajmonopóliumok mesterségesen Idézték elő: visszatartják a készleteket. A rendőrség egy római olajfinomítóban nagy mennyiségű fűtőolajat talált a raktárakban A készletet a vállalkozók „zárolták“, hogy egy későbbi időpontban lelentősen nagyobb áron értékesíthessék. De az energiahiány csak a válság egyik tényezője. A másik: az árak rohamos — 15 százalékos — emelkedése Igen valósnak látszik az a vád, hogy néhány árucikk azért hiányzik az üzletekből, mert a kereskedők az áremelkedésre számítva, elreitették a készleteket — mindenekelőtt az élelmiszereket. Hiánycikk az étolaj, a tej, a cukor, a rizs. a tésztaáru és a konzerv. Néhány héttel ezelőtt 1 font spagetti még 145 lírába került, ma pedig már 200 líra az ára. A tej ára literenként tíz lírával emelkedett. A napilapot az eddigi 90 líra helyett 120 líráért árusítják. A fenti jelenségek törvényszerű következménye a vásárlási láz. Az illetékes szervek fontolóra vették a húsfogyasztás korlátozását. Még nem számítanak arra, hogy be kell vezetni a jegyrendszert, de megtiltották a szarvasmarhák vágását bizonyos élősúly alatt, valamint a borjúhús behozatalát. Olaszország az elmúlt évben 1400 milliárd líra értékű húst Importált. Ez az összeg egyenlő a kereskedelmi mérleghiány felével. A saját hústermelés ugyanis visszafejlődött, és ez ellen semmit sem tettek. Az eddigi gazdaságpolitika zsákutcába vezetett, és ha nem találnak kifejezetten új utat, akkor szinte bizonyosra vehető a gazdasági pangás és a növekvő munkanélküliség. Mivel a többi tőkésországban is hasonló a helyzet, a többnyire kivitelre dolgozó olasz Iparra a legnagyobb nehézségek várnak. Hirdessen Ön is a z ÚJ SZÓ-ban! IIPROHIRDETES Fokozódnak az USA államadósságai A második világháború óta nem látott ütemben duzzadnak Nixon elnöksége alatt az államadósságok, s ez ma még felmérhetetlen terheket ró az amerikai gazdaságra. Június 30-ig az államadósság eléri a 480 milliárd dollárt, ez 121 mil- liárddal, vagyis 34 százalékkal több, mint 1969-ben, Nixon hivatalba lépésének időpontjában. Az egy főre jutó állam- adósság 1974 közepére előreláthatóan 2262 dollár lesz. Ennél rohamosabb csak Roosevelt elnöksége alatt volt az emelkedés üteme, amikor a háborús kiadásokra kellett a pénz. A Tru- man-korszak utáni években az államadósságok szünet nélkül, de még aránylag lassú ütemben emelkedtek, de a Johnson-kormányzat utolsó szakaszában ismét gyorsult az ütem. Nixon alatt az egymást követő veszteséges költségvetési években az emelkedés folytatódik. Mit jelent ez a 480 milliárd dolláros adósság? Több, mint az USA-ban évenként előállított áruk és teljesített szolgáltatások teljes értékének egyharmada, csaknem fele a lakosság évi jövedelmének, ötszöröse annak az összegnek, amit évenként új termelői beruházásokra fordítanak a vállalatok. Még az államadósságnál is gyorsabban nő az utána fizetendő kamat összege. A június 30-ával végződő évben a kamatköltségek elérik a 29 milliárd dollárt, a hat évvel korábbi összeg kétszeresét, tehát minden amerikai állampolgárra évi 137 dollár kamatteher jut. Az állami kiadások minden 9 dollárból egyet a kamatok megfizetésére fordít a kormány. A költségvetési tételek között csak a katonai és a társadalombiztosítási kiadások előirányzata nagyobb. Washington — orvosságként — a pénzellátás bővítésére, és a hitelkamat csökkentésére biztatja a szövetségi tartalékbankrendszert, ezt azonban maga a kormány nehezíti meg a más hiteligénylőkkel folytatott éles konkurrenciával. Vajon miért nem fizeti vissza az állam az adósságot, vagy annak egy részét? A gazdasági szakemberek véleménye szerint a törlesztés a költségvetési kiadások hirtelen csökkentését, vagy a szövetségi adók jelentős emelését követelné meg, s ez is, az is súlyos gazdasági depressziót okozna. Ki finanszírozza az állam- adósságokat? Az állami pénzalapokat kezelő intézmények, amely tartalékaikat államkötvényekbe fektetik be. A társadalombiztosítási alapot kezelő pénzintézet például 127 milliárd dollárért vásárolt kölcsönkötvé- nyeket, 78,5 milliárd összegű kötvény van a szövetségi tartalékbankok tulajdonában, 77 milliárd értékű kötvény van magánszemélyek és 57,8 milliárd dollár értékű a külföldi befektetők kezében. Mi várható a jövőben? Bizonyára az állam eladósodásának fokozódása. Ennek következtében pedig 1975- ben az államadósságok ösz- szege minden bizonnyal meghaladja az 500 milliárd dollárt. Új gyógyszer a nátha ellen Az orvostudomány napjainkban 300 olyan különféle vírust ismer, amely hüléses megbetegedéseket okoz, három vírus ezek közül a hírhedt nátha előidézője. Az utóbbi négy évszázadban a fertőző náthaláz harmincszor vált az egész világot érintő járvánnyá, de csak az 1889 —1890. évi járvány alkalmával kezdték meg tudományos kutatását. Akkor a járvány következtében a világ lakosságának 40 százaléka megbetegedett. 1933-ban sikerült a kórokozót felfedezni, és ugyanakkor azt is megállapítani, hogy a vírus képes a külsejét néhány év alatt megváltoztatni. Például az 1918. évi járványt, amire az idősebbek még mint „spanyol náthára“ emlékeznek, és ami 25 millió emberéletet követelt áldozatul, az A-típusú vírus Idézte elő. Harminc évvel később, az 1947. évi járvány idején az orvosok megállapították, hogy a vírus „arculata“ megváltozott, új anyagokat tartalmaz, és jelenleg a tudomány A 1 típusú vírusként emlegeti. Az ötvenes évek végén fedezték fel az A 2 típust, majd 1968-ban az A 2-England 42/72 típusú vírust, amit az emberi szervezet még nem ismert, és így ellenszere sem volt. A közelmúltban moszkvai tudósoknak sikerült megtalálniuk az A 2-England vírus ellenszerét is. Előnye, hogy a gyógyszer lenyelhető és másfél évi időtartamra teljes immunitást biztosít. Az immár sorozatban gyártott vakcina egyik különlegessége, hogy a csecsemőknek ls beadható, minden káros mellékhatás veszélye nélkül. ■ Vennénk utánfutót, össze- rakhatós Csopakkal, esetleg futóműt, a Komáromi Hajógyár gyártmányát. Jelige: Komárom. 0-193 ■ Eladó jó karban levő Warszawa 203. Ár megegyezés szerint. Cím: Ábrahám Tibor, 932 01 Calovo 702. 0-178 ■ A Dunaszerdahelyi Felvásárló Üzeni keres azonnali belépéssel: — laboratóriumi vezetőt — főiskolai végzettséggel, — technikusokat a dunaszerdahelyi központba, — technikust a légi részlegre, — munkásokat és gépkocsivezetőket a légi részlegre, — lokotraktoristát a légi részlegre. Jelentkezni lehet a következő címen: Poľnohospodársky nákupný a zásobovači pudnik, n. p., Bratislava, závod Dunajská Streda. ĎF-1B H AGROFRIGOR Dunajská Streda, felvesz 1974. március 1-től — 20 munkást kétműszakos esztergályos akkordmunkára. Betanítás lehetősége fennáll Előnyben részesülnek a korábban jelentkező szakmunkások. ÜF-18 ÉRTESÍTÉS A KRAVANYI MEZŐGAZDASÁGI SZAKTANINTÉZET értesíti az érdeklődőket, hogy az 1974—75-ös tanévre 1974. szeptember 1-től az alább felsorolt szakokra (hároméves tanoneviszonyba) felvesz olyan fiúkat és lányokat, akik 1974. július 1-ig sikeresen elvégezték a kilencéves iskolát: 1. kertészeti szak (gyümölcs-, zöldség-, vlrágkertészet és részben szőlészet); 2. szőlészeti szak (pincegazdaság, szőlészet és gyümölcskertészet); 3. kovácsszakma (hegesztő, lakatos); 4. asztalosszakma (kádár, bognár). A tanulók az iskola diákotthonában laknak és étkeznek. A szakmai gyakorlatot az iskola műhelyeiben és a tangazdaságban végzik. Az érdeklődők írásban vagy személyesen jelentkezhetnek az iskola és tangazdaság igazgatóságán a következő címen: Poľnohospodárske odborné ußi- lište, Mezőgazdasági Szaktanintézet, 946 36 Kravany nad Dunajom, okres Komárno. ŰF-22 ISMERKEDÉS B 60/165 Józan életű, városi legényember, dolgozó Iparos, saját lakással, hozzá Illő. magányos hölgy Ismeretségét keresi házasság céljából. Jelige: Kék Duna. 0-170
