Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-24 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
Ritáinkról 15 Látogatás eqy üzemi ifjúsági alapszervezetben BEVEZETŐ HELYETT Az ember gyakran bizonyosodik meg arról, hogy a jó hír is gyorsan terjed. Legutóbb a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságán jöttem rá erre. amikor az ott dolgozó vezetőktől jól működő üzemi ifíúsáci alapszervezetek iránt érdeklődtem. Szinte egyszerre felelték: látogass el a Dunamenti Gépgyár nagyme- gveri üzemének SZISZ-alapszervezetébe! Jól dolgoznak, megérdemlik, hogy írjanak róluk. Ezt a rövid tájékoztatást a SZISZ du- naszerdahelyi járási bizottságán még egv friss hírrel egészítették ki: a megyeri fiatalok az elmúlt napokban kerületi kitüntetést kaptak SZAVAK HELYETT TETTEKKEL Décsi Zoltán, a nagymegyeri üzem SZISZ-alapszervezetének elnöke mosolyogva, ám kissé hitetlenkedve fogad. Kiolvasom a szeméből gondolatait: érdemes a mi munkánkat nagydobra verni? Először az üzemről beszélgetünk. Megtudom tőle, hogy jelenleg háromszáz- huszan dolgoznak itt, jórészt fűtőtesteket gyártanak NSZK-beli és hazai megrendelésre. — Üzemi ifjúsági alapszervezetünk 1971-ben alakult — folytatja az elnök. — Ma már több mint 40 tagja van az alapszervezetünknek. Ez a szám azt jelenti, hogy minden itt dolgozó huszonéves fiatal tagja az alapszervezetnek. Tevékenységünk aránylag sokrétű, habár ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem lehetne jobb, tartalmasabb is. Egyik fontos eredményünknek tartom, hogy sikeresen zajlik alapszervezetünk tagjainak politikai iskolázása. Valóban nem közhelyként mondom el, hogy fiataljaink nemcsak hallgatói az előadásoknak, hanem aktív résztvevői is. A tavalyi jól sikerült rendezvényeink közül meg kell említeni u november 7-i honvédelmi versenyt, továbbá a kulturális és a sport jellegű vetélkedőket. Ha már a szórakozásnál tartunk, megemlítem a csinosodó klubhelyiségünket, ahol a hétvégeken a helyi állami gazdaság, valamint a gimnáziumok fiataljaival együtt szórakozunk, művelődünk. Tavaly több kirándulást is szerveztünk. Voltunk Romániában, azután a Szovjetunióban, ahol ellátogattunk az első csehszlovák hadsereg hősi harcainak színterére, Szokolovba. Érdeklődéssel, kissé azonban csalódott arckifejezéssel hallgatom a beszámolót. Mi tagadás, a jó hírek alapján ennél többre számítottam ... Az elnök megnyugtat: még nem fejezte be. Most arról a bizonyos „pluszról“ beszél, ami a jól működő alapszervezeteket jellemzi. — Először is — mutatja az elnök —, nálunk rövidek és tartalmasak a tagsápi gyűlések. Legtöbbször csupán egy óra az egész. Ma már tudjuk, hogy egy óra alatt annyi mindent el lehet mondani! S egyébként is inkább cselekedni kell, mint beszélni. Ezeken a gyűléseken határoztuk el, hogy a nemzeti műszakokon kívül még további brigádórákat vállalunk, s ha kell, bejövünk a harÜgyes női kezek szerelik össze a fűtőtesteket madlk műszakra is dolgozni. Aztán itt fogadtunk el még egy felhívást, amelyről nem szívesen beszélek. FELHÍVÁS VISSZHANG NÉLKÜL Az elnök csuk hosszas kérlelés után áll kötélnek: — Tudja, tavaly felhívással fordultunk a másik négy üzem fiataljaihoz, hogy az elfekvő anyagok felhasználásában, valamint a brigádmunkákban, s esetleg egyéb felajánlásokban rendezzünk versenyt. Mi több mint 1 millió korona értékű munkát végeztünk, de örömünk mégsem volt teljes, mert a többi üzem fiataljai nem válaszoltak felhívásunkra. Remélem, hogy az idén a várkonyi, a Devínská Nová Ves-i és a bratislavai fiatal kollégáink már bekapcsolódnak a versenybe. ÚJ HÁZ ÉS TAKARÉKBETÉTKÖNYV, AVAGY A FIATALOK ÉLETE Amikor arról érdeklődöm, hogyan élnek az itteni fiatalok, Décsi Zoltán válasz helyett a szerelőcsarnokba hív. Tegyem fül személyesen nekik ezt a kérdést. Lakatos Irén Ekecsről jár be naponta az üzembe. — Milyen egy átlagos, úgynevezett szürke hétköznapja? Rövid gondolkozás után válaszol: — Ha a délelőtti műszakban dolgozom, akkor fél ötkor kelek, negyed hatkor indul a buszom, s fél óra múlva érkezem az üzembe. Három előtt érek haza. Ebéd után segítek a ház körül, aztán olvasgatok, tévét nézek. — Mit olvasott legutóbb? — Jókai Aranyemberét és Munkácsy életrajzát. Amikor arról érdeklődöm, hogy menynyit keres, és miképpen osztja be a fizetését, mintha kissé meghökkenne, de azután megfontoltan válaszol: — Az utóbbi hónapokban, mióta betanított szakmunkásként dolgozom, havi ezerkilencszázat, kétezret keresek. Ennek egy része a takarékba kerül, rendszeresen vásárlók könyveket, és segítem fiatalabb testvéreimet. A hat gyerek közül négy még iskolás, közülük egy Nitrán tanul, tehát van hova tenni a pénzt. Ezután az ifjúsági szervezetről beszélgetünk. Ö is elmondja a brigádokat, a tartalmas gyűléseket, beszél a felajánlásokról is. Megszakítom a mondatait: — Nézze, én már itt annyi jót hallottam magukról, hogy önkéntelenül is a problémák, nehézségek jutnak az eszembe. Vajon egy jól működő alapszervezetben mik a problémák? Lakatos Irén válasz helyett az elnökre néz: megmondhatom? — kérdezi félig suttogva. — Természetesen, nincs semmi titkolni valónk. — Szóval azt akarom mondani, hogy vannak nálunk még passzív tagok is, akiknek például talán egyetlen eddigi tette, hogy beléptek a szervezetünkbe. Példaként a brigádokat említem meg. Mindannyian jelentkeztünk, de ha eljön a szombat, többen bizony rendszeresen hiányoznak. Azután ha valamit szervezni kell, csaknem mindig ugyanazok az emberek végzik a munkát Hát ezen kellene valamiképpen segíteni. Elgondolkoztató, őszinte szavak. Vass Jenő a közeli Nyárasdról jár be. Karbantartó, de tízpercnyi beszélgetés után inkább azt mondanám róla, hogy a gépek szerelmese. Nehezen tudom őt rábírni arra, hogy önmagáról is mondjon valamit. „Otthon is javítok, s azon kívül nagyon sokat olvasok. Elsősorban szakirodalmat. Érdekelnek az új típusok. újfajta megoldások. Ezen kívül? Hát, házat építek.“ — Szüleimnek szép lakásuk van, nincsenek testvéreim, tehát helyiségproblémáink sincsenek, mégis ilyen nagy fába vágtam a fejszémet. Korszerű, szép lakásom lesz, ha minden jól megy, az idén beköltözködhetünk Azt hiszem megérti, ha azt mondom, idén a munkán és az építkezésen kívül alig tudok másra gondolni. Mire végigjárjuk a csarnokokat, elérkezik a műszakváltás ideje. Rövid időre leállnak a gépek, s ezért hallom az üzem előtt megálló autóbusz berregését. A bejáratnál sűrűn kattog az ellenőrző óra. Emberek beszélgetnek a folyosókon, ki-becsapódnak az ajtók. Az autóbusz vezetője türelmetlenül berreg- teti a motort. Ismét felbúgnak a gépek. Oj műszak kezdődött. t— y — f) 1974 II. 24. Három község: Košická Nová Ves (Kassaújfalu), Hosťovce nad Bodvou (VendégiJ és Chorváty (Horváti) fiataljainak összefogásával 1973 decemberében megalakult a košice-vidéki járás egyik legnagyobb falusi ifjúsági szervezete. Az egyesített szervezet elnökévé Balázs Bálintot választották, aki rátermettségét, szervezőkészségét eddigi aktív munkájával már bebizonyította. Q Milyen nehézségek, problémák je- len'keztek a szervezetek összekapcsolásakor? — érdeklődtem az új elnöktől. — A vendégi és az újfalusi szervezetek közötti együttműködés már eddig is jő volt. Együtt szerveztük meg a politikai oktatást, teaesteket stb. Horvátiban a SZISZ még nem működött, de azért igyekeztünk az ottani fiatalokat is bevonni a közös munkába. így tulajdonképpen a három falu fiataljai már december előtt is közösen dolgoztak Most az egyesítés után munkánk természetesen sokkal szervezettebb, tartalmasabb lesz. Fiataljaink nemcsak a táncos rendezvények, hanem a politikai oktatás előadásai iránt is érdeklődnek. Ez azt hiszem nem utolsósorban kitűnő propagandistánknak, Mázik Mihály elvtársnak is köszönhető. „Emberközelbe“ hozza a témákat, szívesen időz a fiatalok között. Csaknem minden előadása után élénk vita alanjHM kul ki. Nagyon érdekes vetélkedőket rendeztünk az SZNF és az NOSZF évfordulójának tiszteletére. A vetélkedők utáni teaestek a jó hangulatot csak fokozták. Szervezetünknek van saját zenekara, amely örömmel, és ami a legfontosabb, ingyen szolgáltatja a zenét. % A környező falvakban nagy gondot okoz a klubhelyiség hiánya. Nálatok hogyan oldódott meg ez a probléma? — Mi nem panaszkodhatunk. Mindhárom falunak van klubja, melynek élén egy-egy klubelnök áll. Felváltva kisebb csoportok tartják rendben a klubokat, amelyek versenyben állnak egymással. Most kaptunk két tévét, két lemezjátszót és talán a magnó sem késik már sokáig. % Milyen volt a szervezetek brigád- tevékenysége? — A vendégi szervezet 805 órát, az újfalusi 900 órát dolgozott le, ami 9750, illetve 12 000 koronának felel meg. Aktívan részt vettünk a faluszépítési akcióban is. A szövetkezetben dolgozó fiatalok közül Szepesi János megnyerte az aratási versenyt, Szepesi József pedig a kombájnosok között bizonyult a legjobbnak. Mit vársz az 1974-es évtől? — Elsősorban nagyon jó, tartalmas munkát. Szeretném, ha minden fiatal érezné, hogy az ifjúsági szervezetben a helye, és úgy dolgozna, viselkedne, ahogyan azt a mai fiataloktól elvárják. Igyekezni fogok, hogy feladatomat a lehető legjobban végezzem, de hogy szervezetünk tevékenysége a következő évben sikeres lesz-e vagy sem, az 96 fiataltól függ. VYSOKY MARIA 1973-ban Fám Péter volt a Kolárovói Líra győztese. Jött, énekelt és győzött — talán így jellemezhetnénk legtalálóbban. Túl van már a tinédzserkoron, s talán ennek is köszönheti egyedi, utánozás- mentes előadásmódját. — Hogyan kezdődött? — Galántai születésű vagyok, itt kezdtem el énekelni még 1958-ban. Kisebb-nagyobb sikerek után bekerültem a detvai Aranyrózsa fesztiválra, ahol 1967-ben és 69- ben mutatkoztam be. Ezt már megelőzte néhány televíziós fellépés, ugyanis 1965- ben az Aranykamera versenyén a harmadik, 70-ben pedig a második helyen végeztem. — És hogyan folytatódott? — Nem tekintem az éneklést hivatásnak, bár életem szerves részét jelenti. Elsősorban népművelő vagyok, s csak aztán jöhet szóba az éneklés — feltéve, ha jut rá idő. Néha a vágsely- lyel Centrál kávéházban lépek fel zenekarommal. ÉNEKES KLUBVEZETŐ — Valamit a munkájáról... — A Sládkovičovói (diószegi) Magnemesítő Állami Gazdaság nagyfödémesi részlege szakszervezeti klubjának vagyok a vezetője. Klubunk tevékenysége sokrétű: politikai iskolázásokat, előadásokat rendezünk, s a SZISZ-alapszervezetek munkáját is segítjük. Több közös rendezvényünk volt már, például a fiatal képzőművészek tárlata, különböző felvilágosító előadások stb. — Szabad idő .. . — Ritkán van. Ilyenkor többnyire sportolok, ugyanis nemrég még aktív labdarúgó voltam. Esténként magnózom. Véleményem szerint az az énekes, aki tudását nem alapozza meg, szakbarbárnak mondható. Ezért fontos a komolyzene ismerete is. Legkedvesebb klasszikusaim közé Bach és Csajkovszkij tartozik. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy a beattel is foglalkozzam. — Példaképek? — Ezt valahogy másképp fogalmaznám. Egy énekesnek ne legyen példaképe, mert akarva nem akarva átveszi szokásait, mozdulatait, hanghordozását. Szeretem Karéi Gottot, Vondráčkovát, Koncz Zsuzsát, Tom Jonest. Természetesen az ember igyekszik tőlük tanulni is. — Részt vesz az 1974-es Kolárovói Lírán is? — Szeretnék, de nem mint versenyző. Átadom a helyem a fiatalabbaknak. N«m meg- futamodás ez, hanem ennek a tehetségkutató versenynek a tisztelete. Tavaly sem azzal a céllá! jöttem Kolárovóra hogy elvigyen! az aranylírát. Kellemes meglepetés volt. Azt akarom, hogy jövőre ha sonlóan kellemes meglepetés érje majd valamelyik más' fiatalabb versenyzőt. MOROVICS LAJOS fitfi s jji ^ ji. ■ jR Vj & üti :-5 ’■ HHtt fa 4'j I* ij'&W