Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-24 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
1948. február 25. Határkő. A februári események r- a dolgozók győzelme. A hatalom kérdése. A tömegek és a párt összeforrottsága. A port és Gottwald. Február és Gottwald. Gottwald és Február. Február és a szocializmus közös fogalom lett. Ma már nem tudjuk ezeket a fogalmakat elválasztani egymástól, ha szocialista fejlődésünkre, népi demokratikus rendszerünk megszilárdulására gondolunk. 1948 februárja szavatolta Csehszlovákia további útját a szocializmus felé. Gottwald elvtárs a CSKP KB-nak 1948 áprilisi ülésén a következő szavakkal értékeli a februári eseményeket: „Februárban, ha a dolgokat belpolitikai szempontból vesszük, arról volt szó, hogy sikeresen tovább halad-e népi demokratikus fejlődésünk a szocializmushoz vezető úton, vagy pedig a fejlődést felforgatják, s olyan fordulatra kerül sor, amely a Műn* chen előtti időkhöz, a kapitalizmus idejéhez való visz- szatérés kezdete lenne. Hasonlóan, ahogy az első világháború után az 1920-as év döntő volt a München előtti köztársaság további fejlődésére, éppúgy döntő 1948 februárja a felszabadított népi demokratikus köztársaságunk további fejlődésére, csakhogy éppen az ellenkező eredménnyel. Míg 1920 decembere a reakció győzelmét és a tőkés rend megszilárdításának kezdetét jelentette a München előtti köztársaságban, 1948 februárja a reakció döntő vereségét, a népi demokratikus rend megszilárdítását jelentette, és szabaddá tette a szocializmushoz vezető gyorsabb előrehaladás útját... ... Külpolitikai tekintetben az volt a kérdés, vajon köztársaságunk a jövőben is rendületlenül tovább halad-e a Szovjetunióval, a többi szláv nemzettel való szövetség, az összes közép- és kelet-európai népi demokratikus állammal való szövetség útján, vagy pedig kiragadják őt a haladó demokratikus tömbből, és újból a nyugati imperialisták politikájának játékszerévé válik... A februári események ezen a téren is egyértelmű döntést hoztak abban az értelemben, hogy népi demokratikus köztársaságunk nemcsak kitart a Szovjetunióval és a többi szláv nemzettel kötött szövetsége eddigi vonalán, hanem még határozottabban síkra- száll e szövetség mellett, és azt a gyakorlatban is megvalósítja.“ Gottwald elvtárs 1948-ban elmondott szavaihoz nem sok kommentár kell, hiszen pontosan megfogalmazta ai februári események lényegét. Mégis hozzá kell fűznünk egy tanulságot: a győzelemnek egy árnyékát nem vettük észre, vagy lebecsültük. Igaz, hogy a negyvennyolcas februári események után a puccsista miniszterek a reakció fő exponensei nyugatra szöktek, de azért még elég szövetségesük maradt itt, akikre külföldről támaszkodhattak, akik itthon „beilleszkedtek", meghúzódtak, vártak. Várták a megfelelő alkalmat, hogy kellő pillanatban lecsaphassanak szocialista rendszerünkre. A „leszámolásra" 1968-ban alkalmasnak találták a helyzetet. A politikai és társadalmi válság jó talajt ígért az ellenforradalom kirobbantására. A tizenkettőből már csak öt perc hiányzott, és megkezdődhetett volna a nagy leszámolás. Még öt perc. Csakhogy a stopperóra máshol is működött, s az öt perc lejárta előtt időben megérkezett az internacionalista segítség, amely lefogta az ellenforradalom kezét. Ebből pártánk levonta a kellő tanulságokat, nem volna jő ezt elfelejteni, a februári események nagy hagyománya, 1968 keserves tanulsága kötelez az éberségre. Nem felejthetünk! Bratislava, 1974. február 24. # VII. évfolyam, 8. szám • Ara 1 korona Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA LÖRINCZ GYULA RAJZA A DOLGOZÓK GYŐZELME
