Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-21 / 44. szám, csütörtök
A források hatékonyabb kihasználásáért A népgazdaság fejlesztésének 1974. évi terve szlovákiai viszonylatban a bruttó termelésben 9,4 százalékos, az építőipari munkákban 7,3 százalékos, a társadalmi termékek előállításában 7 százalékos növekedést irányoz elő. A társadalmi termék növekedési többletét 87,3 százalékban a munkatermelékenység növelésével kell biztosítani, ami lényegesen több, mint az 1971—1973-as évek átlagában. Ezek az irányzatok természetesen a foglalkoztatottság fejlődésében is megmutatkoznak. 1974-ben a foglalkoztatottság növekedésének döntő tényezője a munkaerő-források növekedése, amely a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen alacsonyabb lesz, ugyanis ebben az évben nagyon sok dolgozó vonul nyugdíjba. E körülményeket figyelembe véve az állami terv 35—36 ezer új alkalmazottal számol, miközben a természetes csökkenés pótlására körülbelül 50 ezer dolgozó szükséges. Az idén körülbelül 6600 főiskolát végzett, 19 200 középiskolát végzett és 31 700 volt ipari tanuló lép munkaviszonyba. Szlovákia gazdaságának szerkezeti átépítése szükségessé teszi a jóváhagyott keretek túllépését, éspedig a vegyiparban 450 dolgozóval, főleg a petro- kémiai komplexum szerelési munkáinak befejezésére, valamint áz építőiparban 200 személlyel, az új, jelentős objektumok befejezésiére. A dolgozók tervezett létszámát körülbelül 1000 személlyel a mezőgazdasági termelés állami szektorában Is túl lehet lépni. A munkaerő-források tervszerű elosztása az ipari termelési ágazatokat 18 000 személlyel, az építőipart 2600 személlyel erősíti meg, ami az egész növekedés 58 százalékát jelenti. A nem termelési ágazatok közül a kereskedelmi dolgozók létszáma 5500, az iskolaügy és a kultúra 3400, az egészségügy pedig 2500 személlyel bővül. Ez az elosztás teljesen megfelel a tervszerű Igényeknek, lehetővé teszi a munkaerő gazdaságos kihasználását, s a lakosság életszínvonalának emeléséhez szükséges ágazatok fejlesztését. A termelés szerkezetében és a foglalkoztatottságban tervezett változások a fő fejlesztési ágazatokat részesítik előnyben. 1974-ben több fontos termelési kapacitásban kezdik el a termelést, amelyeket el kell látni a szükséges munkaerővel. Az energetikában a vojanyi és a novákyi kapacitások bővülésére kell számítani. A kohászatban és a gépiparban az új kapacitások közül főleg a Kelet-szlovákiai Vasmű bővítése, a Dolné Krškany-i Elitex gépipari üzem, a Považská Bystrica-i új szerszámkészítő üzem, a kolárovo! új gépipari üzem és néhány további kapacitás jön számításba. A vegyipar új kapacitásai közül a Slovnaft új petrokémiai üzemeit, a Dimitrov Vegyipari Művek szemcsézett műtrágyákat gyártó részlegét, a Duslo Sala új üzemegységeit, a Štúro- voi Dél Szlovákiai Cellulóz és Papírgyár, a novákyi W. Pieck Vegyipari Művek, valamint a humennéi Chemlon új termelési részlegeit kell ellátni a szükséges munkaerővel. A közszükségleti iparban az új Sabinovi Bútorgyár, a Pezinoki Faipari Kombinát, a Slovena új üadcai üzeme és a vranovi új kötőüzem igényel új munkaerőket. Az építőiparban a petržalkai, Nové Mesto nad Váhom-i és michalovcei új házgyárakat, valamint a Turňa nad Bodvou-i cementgyárat kell ellátni munkaerőkkel. A terv sikeres realizálása szempontjából nagy jelentőségű az új termelési kapacitások idejében való üzembe helyezése s a folyamatos termelés biztosítása. Ezért az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma és a nemzeti bizottságok állandóan szem előtt tartják a kiemelt beruházásokon kialakuló helyzeteket, s az illetékes szervezetekkel együtt idejében gondoskodnak a szükséges munkaerő biztosításáról. Az SZSZK kormányának 100/73 számú határozata alapján elvégzett felmérés szerint az új munkaerőkre vonatkozó igényeket már az új kapacitások tervezésénél is figyelembe kell venni. Az észrevételek alapján kidolgozták az új kapacitások munkaerővel való ellátásának alapelveit és sor kerül az illetékes jogi normák rendezésére is a beruházások területén. Az új beruházások építésénél és a megkezdett akciók befejezésénél előnybe kell helyezni az ún. kötelező építkezések folyamatosságának biztosítását, ilyenek például a tranzit gázvezeték kompresszorállomásai, a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű építése, a Liptovská Mara-í vízi erőmű építése, a Kelet-szlovákiai Vasmű új kapacitásainak építése stb. Az 1974. évi feladatok igényessége megköveteli az egyes építkezések fontossági és sürgősségi sorrendjének betartását. A nemzeti bizottságoknak e tekintetben a reális lehetőségekből kell kiindulniuk. E követelménynek megfelelően objekti- vizálni és egyeztetni kell az egyes szervezetek új munkaerőre vonatkozó követelményeit, összhangba kell hozni azokat a reális forrásokkal, gondoskodva azok hatékony és célszerű kihasználásáról, s igyekezni kell elérni a munkaerők stabilizálását is az egyes szervezetekben. A nemzeti bizottságoknak az eddigieknél sokkal szigorúbban kell eljárniuk a szervezetek által végzett munkaerő-toborzás engedélyezésénél, az új beruházások engedélyezésénél, a munkafegyelem szilárdításánál, a dolgozók stabilizálásához szükséges feltételek megteremtésénél stb. Az újratermelési folyamat néhány minőségi oldalának is nagyobb figyelmet kell szentelni. A szervezetekben jobb feltételeket kell biztosítani a csökkentett munkaképességűek és a többgyermekes anyák foglalkoztatásához. Szigorúbban kell eljárni a munkakerülőkkel szemben, gondoskodva a munkafolyamatokba való bekapcsolásukról. Minden munkahelyen törekedni kell az élőmunka technikával való pótlására, a magasabb szintű munkatermelékenység elérésére, mert végső fokon ez dönti el a szocialista gazdasági rendszer győzelmét. Ing. Jozef Urmínskv A hiitöraktarak és az ésszerű táplálkozás Az ésszerű táplálkozáshoz a gyümölcsök és a zöldségfélék fogyasztása is elengedhetetlenül szükséges. Ezek tárolása azonban a mai napig a legtöbb termelőnek és felvásárlónak gondot okoz és még a jövőben Is okoz majd nehézségeket. Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk az őszi hónapokban felgyülemlő nagyobb mennyiségű gyümölcs és zöldség szakszerű tárolását, nagy befogadóképességű és korszerű raktárakra van szükség. A helyes tárolással biztosítjuk a lakosság gyümölcs- és zöldségellátását a téli és a kora tavaszi hónapokban. A régi tárolóhelyiségek már kis befogadó képességüknél fogva sem felelnek meg a követelményeknek, ezért van szükség új raktárak felépítésére. A bratislavai Élelmiszeripari Kutatóintézet, amely a Szlovák Mezőgazdasági Akadémia mellett működik, nagyon sok érdekes probléma megoldásával foglalkozik. Keresik a különböző élelmiszerek tartósításának lehetőségeit, új csomagolási módszereket dolgoznak ki és a gyümölcsök és a zöldségfélék tárolásának korszerűsítése is feladataik közé tartozik. Az Élelmiszeripari Kutatóintézet vegyészei, műszaki dolgozói, mezőgazdasági szakemberei és laboránsai már több éve foglalkoznak az említett problémával. Vlastimil Tvarožek mérnök vezetésével például új tárolási módszereket dolgoztak ki. Az ötödik ötéves terv előirányozza, hogy a mezőgazdaságunk más termékeken kívül a zöldség- és gyümölcstermelést is növelje. Ezt az is szükségessé teszi, hogy míg Csehszlovákia az egy személyre jutó napi 3050—3150 kalóriafogyasztással ugyan a világon az elsők közé tartozik, azonban az elfogyasztott élelmiszerek szerkezete már nem nyújt ilyen kedvező képet. Nálunk az emberek sok tésztát, cukrot és zsiradékot fogyasztanak, ellenben kevés tojás, tej, zöldség és gyümölcs kerül az asztalukra. Ma már viszont ott tartunk, hogy a zöldség- és gyümölcs- termesztés növelése kisebb gondot okoz, mint a nagy mennyiségű termények helyes és veszteség nélküli tárolása. 1968-ban kezdtük meg Szlovákiában a hűtőraktárak építését, amelyek a zöldség és gyümölcs tárolására szolgálnak. A hűtőraktárakban tárolt gyümölcsöt; amint az a nevéből is kitűnik, elsősorban hűtéssel tartósítják. A különböző műszerek segítségével állandóan figyelik a helyiségek hőmérsékletét, széndioxid és nitrogéntartalmát, amelyek csökkentik a gyümölcsök lélegzésének gyorsaságát. Ismeretes, hogy a magasabb hőmérsékleten a zöldségek és gyümölcsök gyorsabban lélegzenek, így gyorsabban romlanak. Hűtéssel lelassítják ezt a folyamatot, Így az ilyen helyiségekben elhelyezett gyümölcsök és más növényi termények sokkal lassabban romlanak meg, védve vannak a gombabetegségektől stb. Az új hűtőraktárak tervezői a műszaki tervek elkészítésénél ebből az elvből indultak ki. A tárolóhelyiségekben szabályozható a légkör, tehát a levegő nedvessége, oxigén és nitrogéntartalma, valamint a hőmérséklete. A tárolóhelyiségek légköri viszonyainak szabályozásával tulajdonképpen kétféle célt szolgálhatnak. Először Is lassíthatják az érési folyamatot, másodszor pedig gyorsíthatják az érést, amire különösen a behozott déli gyümölcsök és a többi érés előtt begyűjtött termények utóérlelésénél van szükség. Tehát mindkét esetben — az érési folyamat lassításánál és gyorsításánál egyaránt — szabályozott légkörrel dolgoznak. A legfőbb gondot számukra a levegő fő ösz- szetevői — az oxigén, a széndioxid, és a nitrogén — helyes arányának a megállapítása okozza. Különböző típusú raktárak ismeretesek, amelyek általában a légmentességen alapulnak. A légmentes hűtőrakr- tárak legegyszerűbb fajtája az, amelyben a tárolt növények légzésével alakul ki a kívánt légkör, ami természetesen nem minden tárolt növénynek felel meg. Az említett módszer előnye az egyszerűség, hátránya pedig az, hogy a kívánt légkör csak 3—4 hét elteltével alakul ki és függ a helyiségek légmentességétől is. A többi jelenleg alkalmazott hűtőrendszernek is megvan az előnye és a hátránya. A meglevő hűtőraktárakat nemcsak a gyümölcsök és zöldségfélék tárolására lehet kihasználni, hanem gabona, tojás és különböző konzervek raktározására is. A nyári hónapokban — a gyümölcsérés előtt — a raktárakat fel lehet használni az említett célokra, így a nagy beruházási költségekkel felépült raktárakat a szövetkezetek és más mezőgazdasági üzemek gazdaságosabban kihasználhatják. (Pákozdi) Kőbányáink negyed évszázados fejlődése A mai žilinai Közép-Szlovákiai Kő- és Kavicsbányák alapítására 1948-ban, Liptovský Mikulášon került sor. Akkoriban még Szlovákiai Kőipari Vállalat volt a neve. A vállalat tevékenysége ma egész Szlovákiára kiterjed, s a szakosított termelés keretében főleg dolumitkövek bányászatával és őrlésével foglalkozik. A vállalat negyed évszázad során sokat fejlődött. A légi gépek helyét korszerű berendezések foglalták el, s a jól felszerelt karbantartó üzemek kapacitása is megnövekedett. Az új kőzúzó gépsorokat már porelszívó és zuhanyozó berendezésekkel is ellátták, ami kellemesebbé tette a munkakörnyezetet és megszüntette a foglalkozási betegség, főleg a szilikózis terjedését. A zajártalom ellen a stabil munkahelyeken védökabinokkal védekeznek, s így olyan munkakörülményeket igyekeznek teremteni a dolgozók számára, amelyek megközelítik a gyári termelés feltételeit. Az új üzemegységeken ebédlőkkel, öltözővel és zuhanyozóval ellátott szociális berendezéseket is építettek, a dolgozók szállításáról a legtöbb esetben szintén a vállalat gondoskodik. A dolgozók három vállalati üdülőközpontban pihenhetik ki fáradalmaikat, amelyek Közép- Szlovákia legszebb területein, Vrátnában, az Oravában és a Banská Štiavnica-i tavak mellett találhatók és a legnagyobb igényeket is kielégítik. AZ IDÉNYMUNKA MÁR CSAK EMLÉK A vállalat nagyon helyesen járt el, amikor megépítette saját gépesítő és építő üzemét, melynek dolgozói a berendezések korszerűsítését és az új technológiai gépsorok építését végzik. Az évek folyamán ezekben a szakmákban oly tökéletességre tettek szert, hogy igazi szakemberek módjára láthattak hozzá az olyan komplex gépsorok megépítéséhez Is, amilyen például a dubnicai, a sokolcei, a malužínai, a byst- ričkai, a čemicei és legújabban a Lednieké Rovné-i. A gőzgépek és a transzmisz- sziók ideje már itt is régen lejárt, már csak a legidősebb kőbányászok emlékeiben élnek. Az idős mesterek azonban nemcsak a kezdetleges technikára, hanem a kőbányák volt tulajdonosaira, a könyörtelen kizsákmányolásra, a sztrájkokra és a demonstrációkra is emlékeznek. Egyikük, Ján Gzyl nyugdíjas így emlékezik vissza a Dub- ná Skala-i üzemegység múltjára és fejlődésére: — Gyakran felidézem a kőbányában eltöltött első éveket, a jobb munkafeltételekért vívott harcokat, Gottwald elvtársat, aki közénk is ellátogatott, a munkásmozgalom kibontakozását, Szlovákia Kommunista Pártjának fellépését, melynek 1924-ben magam is tagja lettem. Nagy örömmel fogadtuk a kőbánya államosítását, s örömünk tovább növekedett, amikor megérkezett a kotrógép, s a lapátok, villák már csak kisegítő eszközökké vál tel le A többi kőbányában is volt szervezett munkásmozgalom. 1933 májusában például az oraMOLNÄR JÁNOS felvétele vai Párnica—Smolenová-i kőbánya munkásai a kommunisták vezetésével győzelmes sztrájkot is szerveztek. Ján Mikuš, a sztrájk közvetlen résztvevője, jelenleg a bystriökai üzemegység dolgozója így emlékezik vissza az eseményekre: — Az első köztársaság éveiben nagyon alacsony volt a munkabérünk, bár 14 órát is dolgoztunk naponta. A sztrájk két napig tartott, s a kőbánya tulajdonosa a napi bért 50 fillérrel megemelte. Akkor még kézzel raktuk a követ a csillékbe, kézzel toltuk a csilléket a kőtöröbe, s ott ismét kézzel raktuk a köveket a garatba. A munkaeszközök közül csak a csákányt, a kalapácsot, a villát és a lapátot ismertük. A NAGY TELJESÍTŐKÉPESSÉGŰ GÉPEK a Közép-Szlovákiai Kő- és Kavicsbányák üzemeiben ma kiváló teljesítmény elérését teszik lehetővé, a dolgozók nagyobb fizikai igénybevétele nélkül gyors ütemben növelik a munka termelékenységét. A műszaki fejlesztés hatása az őrölt kő termelésének növekedésében mérhető le a legjobban. A Dubná Skala-i üzemegységben például 1962-ben 95 000 tonna zúzott követ gyártottak, 1972-ben viszont már 292 000 tonnát. A dubnicai üzemegység teljesítménye 10 év alatt 2,3-szorosára, a Párnica I. üzemegység teljesítménye 2,8-szeresére növekedett. A technológiai fejlesztés következtében egyes mesterségek teljesen megszűntek, helyettük nagyobb szakmai hozzáértést igénylő foglalkozások jöttek létre. A vállalat alapításának évében a dolgozók 44,1 százalékának volt szakképesítése, ma viszont a vállalat dolgozóinak 72 százaléka rendelkezik szakképzettséggel. A csupán alapiskolát végzett dolgozók száma az 1948-as 53 %-ról 1972 ben 16 %-ra csökkent. A vállalat termelési és gazdasági eredményei az utóbbi években nagyon sokat fejlődtek. 1968-ban például a vállalat 1180 dolgozója 57 millió korona értékű bruttó termelést ért el, s az egy korona értékű teljesítményre eső termelési költség 90,95 fillért tett ki, 1972-ben a vállalat 1041 dolgozójának munkája már 117 millió korona értékű termelést eredményezett, s az egy korona értékű teljesítményre eső termelési költség is 79,12 fillérre csökkent. Ezek az adatok világosan bizonyítják, hogy a vállalat jó úton halad és ígéretesen fejlődik. Erre szükség is van, hiszen a követelmények továbbra is nőnek, az ötödik ötéves terv ugyanis 1974-re 142 282 000 korona értékű, 1975-re pedig 146 696 000 korona értékű termelést irányoz elő. A vállalat 1980-ig kidolgozott fejlesztési terve a termelés további növekedésével számol. Mivel az építőipar nyersanyagszükséglete állandóan növekszik, a vállalat újabb kőfejtők megnyitását is tervezi, s ezeken új technológiai berendezéseket helyeznek üzembe. A Badín—Skalica-i üzemegység kapacitását 400 000 tonna andezitzúzalékra tervezik, az új Ostrá Lúka-i és dolinái üzemegység kapacitása egyenként szintén eléri a 200 000 tonnát. A Vág középső folyása mentén a tuženicei kőfejtőnél helyeznek el új technológiai gépsort, ahol külön száraz és külön nedves eljárást fognak alkalmazni. Az új üzemegység évi teljesítménye 350 000 tonna lesz. A tervezett akciók realizálása elsősorban az utak és vasutak építéséhez szükséges anyagokat fogja biztosítani. További jelentőségük az, hogy az építőipar jelenleg több mint 400 000 köbméter kavicsot szállít a Duna környékéről a közép-szlovákiai kerületbe, melynek szállítása kedvezőtlenül hat az építkezés gazdaságosságára és az egész népgazdaságot terheli. E cél megvalósítása tehát jelentős megtakarítást eredményez majd az egész népgazdaság számára. MIKULÁS MAŤASEJE
