Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-21 / 44. szám, csütörtök
A mikor először Jártam Velká Calomiján, (Nagy- csalomija] keveset láttam a faluból és alig sikerült valamit megtudnom az ott élő emberek hétköznapi örömeiről, gondjairól. Most szerencsésebb helyzetben vagyok. Nem okoz különösebb problémát az emberek szórabírása. Szívesen véleményt nyilvánítanak mindarról, ami néhány éve már komoly változást jelent számukra. Elsőként Nagycsalomija egyik legjobb ismerőjét, Petényi Bertalan elvtársat, a helyi nemzeti bizottság elnökét kérdezem. — Talán azzal kezdeném, hogy központi község lettünk — mondja. — Harmadik éve Malá Čalomija, (Kiscsalomija) Chrastince, (Haraszti) Koláry (Kővár) és Lesenice (Leszenye) tartozik hozzánk. Az elmúlt években minden téren sokat fejlődtek ezek a nemrégen még elmaradottnak és elhanyagoltnak mondott Ipoly menti falvak. — Milyen jelentősebb változásokra került sor az egyes községekben? — A legutóbbi képviselő- választások idején mindenütt komoly feladatok valóra váltását tűztük célul. Kiscsalomiján, Harasztiban, Leszenyén és Kőváron azóta már befejeztük az utcák portalanítását. Az új utak építésére összesen 2 700 000 koronát fordítottunk. Kiscsalomiján ezenkívül kibővítettük a vízvezetékhálózatot, Kőváron a megnövekedett igényeknek megfelelő új élelmiszerüzletet adtunk át rendeltetésének. Leszenyén egymillió koronás költséggel óvodát építettünk, Harasztiban pedig a régi művelődési ház átalakítására és korszerűsítésére fordítjuk a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket. K özben persze Nagyesalo- miján sem állt meg az élet. Átépült és megszépült a falu minden része. — Elsősorban a magunk érdeke, hogy egyre könnyebbé és kulturáltabbá tegyük a falusi életviszonyokat — mondja erre mintegy magyarázatképpen az elnök. — A közelmúltban négy és fél millió koronáért korszerűen felszerelt egészség- ügyi központot létesítettünk. Átadásával jelentős mértékben megkönnyítettük az orvosi kezelésre szorulók helyzetét. Most már van körzeti orvosunk, fogorvosunk, hetente kétszer jár hozzánk a nőgyógyász és a gyermekorvos is. A különbség szinte összehasonlíthatatlan. Az egészségügyi központtal csaknem egyidőben épült fel a hosz- szú ideig hiányolt háztartási bolt és egy új vendéglő. Nemrégen óvodával is gazdagodtunk. Erre ugyancsak büszkék lehetnek az itteniek, hiszen a nagykürtösi járásban alig akad ahhoz hasonló. Bizonyára ez a magyarázata annak, hogy a környék óvónői számára rend-' szerint nálunk tartják a mintatanítási napokat és a különböző pedagógusértekezleteket. Ezenkívül egy utca portalanítását, az új tűzoltószertárat és a tizennyolc millió koronás beruházással épülő kilencéves alapiskolát lehet még megemlíteni a választási program teljesítésével kapcsolatban. — Természetesen nagy gondot fordítunk egyéb jellegű feladataink teljesítésére is — kapcsolódik a beszélgetésbe Bálik Mihály elvtűrs, a helyi pártalapszervezet elnöke. — Az sem közönbös számunkra, hogy a megváltozott körülmények között hogyan élnek nálunk az emberek. Községünknek jelenleg 728 lakosa van. A munkabírók többsége különböző ipari üzemekben dolgozik. A 2500 hektáros egységes földművesszövetkezet 430 személynek biztosít kereseti lehetőséget az öt község lakosai közül. Kívü□ EMIN HACSATURJAN, a neves szovjet karmester vasárnap este a szlovák főváros kö*- zönsége előtt bizonyította be kivételes képességeit. A világhírű szovjet vendég F. Hándel Tűzijáték című zeneművét, B. Britten Rimbaud verseire szerzett kompozícióját, valamint J. Suk egyik szvitjét vezényelte. Közreműködött a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekara. A hazánkban másodszor fellépő szovjet karmester ezúttal Is nagy sikert aratott. lük néhányan a szövetkezeti összefogással épített sertéshizlaldában vállaltak munkát. A többiek naponta, vagy hetente utazgatnak. Annak ellenére, hogy kevés a falutól távol dolgozók szabad ideje, a különböző tömegszervezetek gazdag tevékenységet fejtettek ki. Nem kevésbé örvendetes az sem, hogy a szervezeti munka iránt egyre fokozódó érdeklődés tapasztalható. Idősebbek és fiatalok egyaránt sokrétű munkát végeznek a CSEMADOK-ban, a Nőszövelségben, a Vöröskeresztben, az Ifjúsági- és a sportszervezetben. A környéken Falunézöben jól ismerik már a nagycsalo- mijaiíík Menyecske-kórusát és a Vieián László vezetésével sokat szereplő citeraegyüttest. — Pártalapszervezetünknek 22 tagja és három tagjelöltje van — folytatja az elnök. — Néhány idősebb elvtársunk kivételével, akik egészségi állapota már sajnos azt sem engedi meg, hogy rendszeresen eljárjanak a gyűlésekre, valamennyien példásan teljesítik a rájuk bízott pártfeladatokat. Kapcsolatunk azonban nem szakadt meg a betegeskedő idősebb elvtársakkal. Gyakori látogatásaink alkalmával részletesen beszámolunk nekik a taggyűléseken történtekről, a határozatok teljesítéséről és a munka közben felmerülő különböző problémákról. Számunkra tanácsaik, a több évtizedes pártmunkában szerzett tapasztalataik mindig nagy segítséget jelentenek. A pártalapszervezet tagjai fontos feladatuknak tartják a tömegszervezetek munkájának irányítását. Az utóbbi hónapokban elsősorban az ifjúsági szervezet tevékenységének fellendítésére fordították figyelmüket. A sokoldalú segítségnyújtás mellett új vezetőség választását is javasolták. Pölhös Gábor személyében olyan fiatal került a szervezet élére, aki valóban rendelkezik a szükséges adottságokkal. A helyi nemzeti bizottság irodájában , hallottakból ennyit őrzött meg a jegyzetfüzet. A többiről falujárás közben érdeklődtem. A községházától alig háromszáz méternyire egy kisebb teret alkotva, kiszélesedik az országút. Itt fordulnak meg az autóbuszok az új háztartási bolt mellett. Oda mindenképpen érdemes benézni. Gazdag az áruválaszték. A legfontosabb élelmiszerek mellett szinte mindent egy helyen meg lehet vásárolni a ruházati cikkeken kívül. — Tizenhárom éve dolgozok a szakmában, de csak most érzem magam igazán elégedettnek — mondja Fručka Margit az üzletvezető. — Mielőtt ideköltöztünk, alig győztük keresni a szükségmegoldásokat. A régi épületekben gyakran tönkrement az áru, az omladozó szűk helyiségek szinte a legelemibb higiéniai követelményeknek sem feleltek meg. Legutóbb egy régi családi ház konyhájában szoroskodtunk. Raktárnak a volt éléskamrát használtuk. Amíg csak a legszükségesebb élelmiszereket árusíthattuk. Az akkori és a mostani helyzetünket nem is lehet egy napon említeni. Legjobban a vásárlók örülnek ennek. — Mi a legkelendőbb? — Általában az élelmiszerek, de nagy keletjük van a háztartási gépeknek, és a kisebb lakberendezési tárgyaknak is. Az utóbbi időben főleg a villanysütők, a gáztűzhelyek, az elektromos fűtőtestek és a csillárok iránt növekedett meg a kereslet. Rádiót, televíziót már nemigen vesznek az emberek. Az már úgy hiszem sehol sem hiányzik. Ahhoz képest, hogy aránylag kicsi a falu, nem ritka az olyan eset, hogy 15—20 ezer koronás forgalommal zárjuk a napot. Most már csak az áruszállítások folyamatosságát kellene biztosítani. Az esetenkénti két-három napos késések ugyanis még gyakran okoznak gondot. A háztartási bolttól csak néhány lépés a vendéglő bejárata. Közös fedél alá építették a kettőt. Cseri István kocsmá- rosra napközben mégis kevesen nyitnak ajtót. Többnyire csak az autóbuszokkal érkezők- indulók öntenek le egy-egy pohárka italt nagysietve. Hosz- szabb időre csak esténként vetnek horgonyt a pultnál az unatkozók. Kíváncsian kérdezem, mennyi lehet itt a forgalom. — Tavaly közel 800 000 korona volt. — Sok ez, vagy kevés? — Nem sok. Nálunk már divatját múlta a szó szoros értelmében vett kocsmázús. Különben sem az a célunk, hogy tántorogva menjenek el innen az emberek. Mielőtt valaki mélyebben a pohár fenekére nézne, biztosra veheti, hogy haza- küldőm. Inkább csak beszélgetni járnak ide a vendégek. Az csak természetes, hogy közben elfogyasztanak egy-két korsó sört, esetleg egy étvágycsináló féldecit, megveszik a másnapra való cigarettát, aztán szépen elköszönnek. Kilenc óra tájban senkit sem kell a zárórára figyelmeztetni. Megszoktuk már, hogy így van ez rendjén. Részegeskedés nélkül is lehet jól szórakozni. A bevétel nem kis része különben a heti 50—60 kiló hentesáruból, a konzervált ételekből és az ugyancsak közkedvelt édességekből származik. P ölhös Vince bácsihoz, a falu krónikásához sötétedéskor kopogtatok be. Rendes udvar, ragyogó tiszta lakás fogad. A konyha jó melegében ülünk le. A házigazda már nyugdíjas, de most is egész napi munka van mögötte. A konyhaszekrény fiókjából vaskos kézzel írt kötetet tesz az asztalra. Abból meséli el a környék évszázados történetét, a felszabadulás utáni rohamos fejlődés fontosabb mozzanatait. Tucatszűmra sorolja az emlékezetes dátumokat, feleleveníti a szövetkezetalapítás nehézségeit, a húsz-huszonöt évvel ezelőtti hónapok gondokkal teli hétköznapjait. A krónika üres lapjaihoz érve inkább csak magának mondja, hogy meg kellene már írni a falu új korszakának történetét is... LALO KÁROLY SZERÉNY MILLIOMOS Kevés ember mondhatja el magáról, hogy milliomos. Ezek közé tartozik Wágener Attila, az Állami Autófuvarozási Vállalat galántai üzemének gépkocsivezetője. Félreértés ne essék. Millióját nem pénzben, hanem baleset nélkül megtett kilométerekben gyűjtötte össze, már az idén is néhány ezerrel gyarapította. Kétszer járt kamionjával Angliában, egyszer Hamburgban. — Nálunk a családban hagyományos a gépkocsivezetői szakma — kezdi el a beszélgetést. — Édesapám is az volt. Az autószerelői segédlevelet 1948-ban szereztem meg. Utána az államvasutaknál dolgoztam egészen 1954-ig. Ebből két év tényleges katonai szolgálat volt. Az említett idő óta a jelenlegi munkahelyemen dolgozom. Ennek pár hét múlva lesz húsz éve. Tejfuvarozással kezdte. Éjfélkor indult el kőrútjára, s délben végzett a munkával. Aztán néhány hónapig billenőplatós Tatra kocsival járt. Ott volt a madunicei és a Trenčianska í-kalka-i erőmű építésénél. Amikor megkapta a Tatra 111-es gépkocsit, megörült. Közel 600 ezer kilométert tett meg vele, s nem mindet az országúton. Répakampány idején nemcsak abban versenyeztek egymással, hogy ki fordul többet, lianem abban is, hogy reggel ki ér ki hamarabb a répaföldre. — Ez a kocsi igen a szívemhez nőtt — mondja. — Kétszer kapott generál javítást, s ennek ellenére jól szolgált. A rövid fuvaroknál és a távolságiaknál is egyaránt helytállt. Nemcsak a gépkocsi, hanean a gazdája, a vezetője is megbízható volt. Ezért is tűzték ki 1961-ben Prágában „A közlekedés legjobb dolgozója“ jelvényt a mellére. Abban az évben vették fel a pártba. Szerette a Tatra 111-es kocsit, de 1967-ben mégis megvált tőle. Az üzem érdeke kívánta így. Kamionnal azóta bejárta Európa csaknem valamennyi országát. S így a múlt év decemberében milliomos lett. Jutalmul az elismerésen kívül 2500 koronát és egy tranzisztoros rádiót kapott. — Az első külföldi utam Jugoszláviába vezetett — eleveníti fel emlékeit. Jó térkép alapján minden nehézség nélkül célba értem. Azóta már megismertem az útvonalakat. Tudom, mikor indul a hajó, s kolégámmal, Borka Mihállyal úgy osztjuk be az időt, hogy elérjük. Gépkocsijuk pótkocsival együtt áruval megrakva 32—34 tonna terhet jelent. így útjukat nem lehet a legjobb akarattal sem sétakocsikázásnak nevezni. Felváltva éjjel-nappal vezetnek, hogy mielőbb elérjék a célt. Éjszaka, amikor a legtöbb ember pihenőre tér, egyikük vezet, mert ilyenkor nem túlzsúfoltak az utak. — Éjszaka az a legfontosabb, hogy az ember megérezze azt az időt, amikor elfárad, s ezzel együtt az álmosság is jelentkezik — mondja. — Ilyenkor felváltjuk egymást. Előfordul, hogy megállunk, megmosdunk, tornászunk, sőt, ha olyan helyen vagyunk, meg is borotválkozunk. Ha olyan vidéken haladnak keresztül, ahol még nem jártak, akkor a vezetésben gyakrabban váltják egymást, hogy a tájban gyönyörködhessenek. Ha netán az autó megrakására várni kell, szétnéznek a városban. Hazafelé már mindketten vir- rasztanak. Egy angliai út 10— 12 napig tart. Bár sokszor megtették ezt az utat, mégis mindig honvágyuk van. — Volt úgy, hogy a nagyobbik lányommal, aki internátusbán lakott, egy hónapig nem találkoztam. Egy alkalommal már nem bírtam tovább. Felhívtam az NSZK-ból telefonon. Percekig nem tudtunk mindketten szóhoz jutni... Ha az autóval az éjszaka bármelyik órájában megállók az ablak alatt, az egész család talpon van. A baleset nélküli közlekedés legfontosabb tényezőjének a kocsi kifogástalan műszaki állapotát tartja. Ezért ha idehaza vannak, társával körülötte tesznek-vesznek. Ha a javítók veszik a gondjaikba, akkor is ott vannak, jóllehet hivatalosan szabadjuk van. — Sokan neheztelnek ránk — mondja —, a közutak kalózainak tartanak bennünket. Pedig nincs igazuk. Ha egy kicsit elgondolkodnak rajta, megértik, hogy 32—34 tonnával nem- mehetünk az út szélén, mivel az nem elég teherbíró, s könnyen az árokban találhatja magát az ember. Talán ez a rossz szemlélet az oka annak, hogy míg külföldön a személygépkocsik önkéntesen előnyt adnak, nálunk nem. Üzemzavar ritkán volt, de ha mégis előfordult, helyben kijavították, vagy legalábbis úgy, hogy haza tudjanak jönni. Rádiót, ha visznek is magukkal, a legtöbbször csak pihenés közben kapcsolják be, mert útközben — különösen ha közérdeklődésnek örvendő program van — elveszi a figyelmüket. Ök pedig még jó pár évig szeretnék járni a különböző országokat. Wágener elvtárs például még legalább 500 000 kilométert szeretne megtenni baleset nélkül. Nyugdíjba is a gépkocsiról szeretne menni. A szakma igazi szerelmese. Csak azt sajnálja, hogy nem lesz majd, aki átvegye tőle a stafétabotot, mivel fia nincs, csak két lánya, A felesége és a nagyobbik lánya is az üzemben dolgozik. A kisebbik másodikos gimnazista. — Jó volna, ha nálunk Is a főútvonal mellett egyre több olyan létesítmény lenne, amelyek éjjel-nappal a gépkocsivezetők rendelkezésére állanának, mint a Trenčín melletti Maják Motorest. Az egyre növekvő gépkocsiforgalom ezt megköveteli — mondja. — Kár, hogy sok járásban ennek szükségszerűségét még nem ismertéi fel. • Amikor elbúcsúzunk tőle, a kocsihoz siet. A javítás után rendbe kell tenni a vezetőfülkét, amely náluk második otthonnak számít. Sietniük keik mert a hét végén újból Angliába indulnak. NÉMETH JÁNOS Sikeres tavaszvárás reményében A Štúrovói (Párkányi) Állami Gazdaság a járás legnagyobb mezőgazdasági üzeme, összterülete 6000 hektár, talajviszonyai, éghajlati adottságai nem a legkedvezőbbek. Ezért a szakvezetés minden figyelme arra irányul, hogy a tudományos ismeretek és a korszerű agrotechnika felhasználásával kialakuljanak a szakosított, ipari jellegű gazdálkodás feltételei. Gondokkal teli hosszú évek teltek el, míg a gazdaság üzemegységei a termelés jelenlegi profilját kialakították, minimálisra csökkentették az élőmunkát és nagy teljesítményű gépeket, gépsorokat állítottak a termelés szolgálatába. — Az Idei tavaszon — tájékoztatott Severin Árpád mérnök, igazgatóhelyettes — 400 vagon műtrágyát kell elszórnunk, ami kézi vagy gépi erővel nagyon sok időt venne igénybe. Ezért ezt a munkát repülőgép segítségével is végezzük. A gazdaság 800 hektáron termel tavaszi árpát, ami 300 hektárral több a múlt évi vetésterületnél. Kukoricát ezer hektáron termesztenek, s ez a 360 hektár cukorrépával együtt komoly gondok elé állítja a vezetőket, gondozókat egyaránt. E nagy feladatok feljegyzése közben meglepetésként hatott Severin elvtárs ama bejelentése, hogy üzemegységeikben a dolgozók létszáma az év végéig mintegy 40-nel csökkent, ugyanakkor 10 százalékkal növelik a béreket. — Milyen tartalékok biztosítják elképzeléseik gyakorlati átültetését? — Ez nem olyan egyszerű, ahogyan elképzeljük. A bérek kifizetéséhez 1 400 000 koronát kell biztosítanunk. Előzetes számításaink alapján 880 000 korona megtakarítást kell elérnünk, hogy a 10 százalékos béremelést megvalósíthassuk. Semmi más nem marad hátra, minthogy racionalizáljuk mind a növénytermesztést, mind az állattenyésztést. Csak néhány példát: a repülőgéppel végzett műtrágyaszórásnál a gépállomás tarifája szerint hektáronként 38 korona megtakarítást érünk el, ami 138 000 koronát jelent. A másik fontos tényező, hogy területünk csapadékszegény, ezért feltétlenül öntöznünk kell a gabonavetéseket, a kukoricásokat, ha azt akarjuk, hogy hektáronként búzából 3,8 mázsával, kukoricából pedig 10 mázsával növeljük a terméshozamokat. Hiba lenne, ha egy szűkebb vezető csoport érdemének tekintenénk a gazdaság életének javulását. Kétségtelen, minden elismerést megérdemelnek a felelős posztokon munkálkodó mérnökök, technikusok, akiktől rengeteg hasznos kezdeményezés származik és a végrehajtásban is példát mutatnak. De velük együtt helytállt a gazdaság egész kollektívája. Természetesen az eredmények javulásával együtt nő a munkakedv is. Ezért megalapozott reményekkel dolgoznak a jobb eredményekért, hogy legyen mit felmutatni, ha megkérdezik tőlük: mennyire állták a sarat pártunk XIV. kongresszusa határozatának végrehajtásában. (th)
