Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

akart látni. Csehszlovákia azonban Ne­jedlý három góljával 3:1 (1:0) arány­ban a vártnál könnyebben és biztosab­ban győzött. Csehszlovákia tehát — várakozáson felül — bekerült a római döntőbei A másik elődöntő mérkőzésen, Milá­nóban, 40 000 néző előtt Olaszország és Ausztria találkozott. A csúszós, mély ta­lajú pályán (a mérkőzés folyamán esett az eső) jóformán csuk viaskodás folyt — a sárral és az ellenféllel. Az ismét belemenős olaszok 210 per­ces negyeddöntővel a „lábukban“, job­ban bírták erővel, lelkesedéssel, mint ellenfelük, küzdeni tudásuk elsőrangú volt, és végeredményben megérdemel­ten nyertek l:0-ra. A döntő előtt, június 7-én, Nápolyban a harmadik helyért mérkőzött Ausztria és Németország. Mindenki Ausztriát tippelte a bronzra, de 3:1 (3:1) arány­ban a németek győztek. KILENC PERCRE A VB-CÍMTÖL Három nappal a nápolyi „kis döntő* után egy emlékezetes délután követke­zett, amely aranybetűkkel íródott be a csehszlovák labdarúgás történetébe: 1934. június 10-én Csehszlovákia válo­gatottja világbajnoki ezüstérmet szer­zett. Rómában telt ház, 45 000 néző előtt került sor az Olaszország—Csehszlo­vákia döntőre. Olaszország: Combi — Monzeglio, AI- lemandi — Ferraris, Monti, Bertolini — Guita, Meazza, Schiavio (1), Ferrari, Orsi (1). Csehszlovákia: Plánička — Ženíšek, Čtyroký — Košťálek, Čambal, Krčil — Junek, Svoboda, Sobotka, Nejedlý, Puč (1). Az első félidő hullámzó játékkal telt el. Csehszlovákia csapata technikás, pontos játékával gyakran került az olasz kapu elé. Mivel a csehszlovák védők szorosan fedezték a gyors olasz szélsőket, a hazaiak nem tudtak kibon­takozni. Csakhamar rájöttek, hogy ha ez így megy tovább, akkor csalódást okoznak a „vezérnek“ és a fanatikus közönségnek. Erre az olasz válogatott elkezdte „szigorítani“ a játékot. De hiá­ba próbáltak meg mindent az olaszok, a remekül védő Pláničkának nem tud­tak gólt rúgni, a félidő 0:0-ra végző­dött. Fordulás után Pučot tiszta gólhely­zetben felvágták, és tízperces ápolásra szorult az oldalvonal mentén. Utána sántjkálva visszajött. Bicegése persze csak amolyan taktika volt. A 70. perc­ben jó labdát kapott Sobotkától, villám­gyorsan elment figyelmetlen védője mellett, és éles szögből, mintegy 10 méterről ravasz lövéssel megszerezte a vezetést Csehszlovákiának. A nézőtéren egy pillanatra halotti csönd támadt. A „Duce“ arca is elkomorodott... Az olaszok továbbra sem kímélték az ellenfelet, óriási erővel rohamoztak, so. kat szabálytalankodtak. A csehszlovák játékosok azonban nem hagyták magu­kat kiprovokálni, hisz már csak húsz perc volt hátra ... már csak tizenöt... A 80. percben végleg eldőlhetett volna a világbajnoki cím sorsa: a gólkirály Nejedlý (5 gólt rúgott a VB-n) egye­dül tört a kapura, de hat lépésről a kapu fölé lőtt, majd egy perccel ké­sőbb Sobotká az üresen hagyott kapu felső lécére bombázta a labdát. Nem úgy Orsi, aki a 82. percben közelről egyenlít. 2:0 helyett 1:1! Percekig állt a játék, tombolt a lelá­tó, s az olasz játékosok az örömtől sírva ölelgették egymást. Csakugyan a sírból hozták vissza a világbajnoki cí­met; a hosszabbítás 95. percében Schia­vio öt méterről védhetetlen gólt lőtt, s ezzel eldőlt a döntő sorsa. Befejeződött a drámai döntő. A II. labdarúgó-világbajnokságot Olaszország válogatottja nyerte. A himnuszok játszá­sakor (az olasz, csehszlovák és német himnuszt játszották) Mussolini fasiszta köszöntésre emelte jobb kezét, s ugyanezt tette a 45 ezer néző is... MIÉRT OLASZORSZÁG? Általános vélemény szerint az ola­szok erőnlétben voltak verhetetlenek, ez eredményezte nekik az első világ- bajnoki diadalt. Van valami a dologban. De nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk az olaszok különböző „sakkhúzá­sait“ sem. Gondolunk itt elsősorban a játékvezetőkre, akik a kulcsfontossá­gú mérkőzéseken rendszerint „házi bí­rók“ voltak. Sokan mondták, hogy ha semleges pályán rendezték volna meg a döntőt, akkor a világbajnoki címet Csehszlovákia nyerte volna el. TOMI VINCE Mivel az I. világbajnokságot D£l- Amerika rendezte meg, utána termé­szetesen Európa következett. Csak az volt a kérdés, melyik országnak ítél­jék a II. VB rendezési jogát, mert 13 nemzet jelentkezett. A FASIZMUS SZOLGÁLATÁBAN A montevideói világbajnokság „re­ceptjét“ magukkal hozták az euró- pp;ak, de nem tartották valami jónak, mert ez „uruk“ nagyon ragaszkodtak az olimpiai játékok példájához. Az uruguayi tapasztalatok alapján várható volt, hogy évről évre nagyobb lesz az érdeklődés a VB iránt, ezért joggal merült fel a kétely, hogy egy város rendező apparátusa minden igyekezete mellett sem tudja közmegelégedésre lebonyolítani a VB-t. Ráadásul a FIFA üzleti érzékkel megáldott tagjai rájöt­tek: miért ne mutatnának élvonalbeli labdarúgást az embereknek különböző városokban, s akkor a látogatottság is magasabb lenne. Montevideo ugyan két héten át maradék Hanul a futball- nak élt, de nem volt minden mérkő­zésen telt ház. Ennél az oknál fogva tehát csak olyan rendező országok jöhettek szá­mításba, ahol nagyvárosok és megfe­lelő stadionok voltak. A FIFA 1932. évi stockholmi kongresszusára mindössze két jelölt maradt, Svédország és Olaszország Svédország azonban a szavazás előtt visszalépett, így az olasz küldött, Mauro ügyvéd győzött. 1932-ben a FIFA-küldöttek közül csak nagyon kevesen gondolták és tudták, hogy a két olasz „diplomata“, Mauro és fiatalabb kollégája, Barassi magától Mussolinitól kapta a paran­csot: mindenáron megszerezni Olaszor­szágnak a II. labdarúgó-világbajnoksá­got! Az olasz fallangisták aztán mindent elkövettek, hogy a VB korlátlan pro­pagandája legyen az akkor hatalomra kerülő olasz fasizmusnak. Mussolini jobb keze, a belügyminiszter Vaccaro tábornok, a szervező bizottság elnöke kijelentette: „Célunk, hogy megmutas­suk a világnak, milyen befolyása van a fasiszta sportnak a férfiideál eléré­sében ! “ DÉL AMERIKA VISSZAVÁG De nem a zöld gyepen, hanem a zöld asztalnál. A világbajnoki cím védője, Uruguay nem felejt, és az őt négy év­vel korábban ért sérelmekre hivatkoz­va nem vesz részt a VB-n, bojkottálja Európát. Csaknem hasonlóan gondolko­dik Argentína is, hisz csupán amatőr csapatát küldi el Olaszországba. A II. világbajnokságra 32 ország je­lentkezett. Nem volt köztük Anglia, amely továbbra is saját külön útját jár­ta és nem volt hajlandó a „tömeggel“ keveredni. A 32 csapatot 12 selejtező csoportba osztották. Érdekes, hogy a rendező Olaszország is kénytelen volt selejtezőt játszani. Már jóval a VB megkezdése előtt so­kat cikkeztek és vitatkoztak az esé­lyekről. Szinte a világ minden táján megegyeztek a szakemberek és az új­ságírók: az első számú esélyes Auszt­ria „Wundermanschaftja“ („csodacsapa­ta“). A Wundennanschafton“ kívül a legtöbb esélyt Spanyolországnak, Ma­gyarországnak és Olaszországnak ad­ták. NEM BÍZTAK PLÄNIČKÄÉKBAN 1934 elején megjelenő újságcikkek­ben azt olvashatjuk, hogy a csehszlo­vák labdarúgás hullámvölgyben van, visszaesett, kevés az igazi szakember a vezetők között. A válogatott keretet összeállító és vezető technikai bizott­ság azonban mit sem törődött a pesszi­mista jóslatokkal. Május 21-én indult Prágából a csehszlovák válogatott, és csak néhány leghűségesebb szurkoló ment ki a pályaudvarra. Húsz év múlva, hasonló „minden jó­val“ indították útjára Chilébe is a csehszlovák válogatottat... Magyarországon a gyengébben sike­rült felkészülés és sérülések után is bizakodó volt a hangulat. A világbaj­nokságra utazók között nem volt Tóth Potya István, a válogatott csapat edző­je. A szakemberek szerint Olaszország­ban nem volt szükség az ő munkájá­ra... A SPANYOLOK SÍRTAK ... A II. VB mérkőzéseit nem egy, ha­nem több városban játszották le. Bo­logna, Firenze, Genova, Miláno, Nápoly, Róma, Torino és Trieszt stadionjá­ban küzdöttek egyenes kiesési rend­szerben a válogatott együttesek, tehát a vesztes csapat kiesett a további küzdelmekből. És Amerika rögtön az első fordulóban el is búcsúzott. Csehszlovákia esélyesként lépett pá­lyára Románia ellen, de ezt meccs köz­ben nemigen lehetett észrevenni. Az el­ső 45 percben a románok szinte állan­dóan veszélyeztelték a csehszlovák ka­put, és ha Plánička nem véd olyan káprázatosán, akkor nem 1:0, hanem 3:0 is lehetett volna a félidő eredmé­nye. Szünet után előbb Puč, majd Ne­jedlý ért el gólt, így alakult ki a 2:1- es végeredmény. A magyarok némi szorongással te­kintettek az Egyiptom elleni meccs elé. Még élénken élt a köztudalban az 1924- es párizsi olimpián elszenvedett 0:3-as „egyiptomi csapás“ emléke. A nem tel­jes erőbedobással játszó magyar csa­pat Toldi (2), Teleki és Vincze góljá­val 2:2-es félidő után 4:2 arányiján győ­zött. Az első fordulóban kevés volt az Iz­galom, általában az esélyesek győztek. Később azonban megkezdődött a drá­ma, amely egészen a döntőig tartott, A negyeddöntő mérkőzései közül ki­emelkedik az Olaszorság—Spanyolor- szá összecsapás. Óriási küzdelmet ví­vott egymással a két csapat, s a 2X15 perces hosszabbításban is l:l-re végző­dött a küzdelem. Másnap meg kellett ismételni a mérkőzést. Egész Olaszországban egyébről sem beszólték, mint a mindent eldöntő má­sodik találkozóról. Egy név hallatára rémület fogta el az olaszokat: Ricardo Zamora. Az akkor már 33 éves, legen­dás hírű spanyol kapus még mindig csúcsformában volt, az olasz csatárok­nak szinte még a szemüket is kivédte. Az első mérkőzésen azonban annyira „megdolgozták“, hogy a második talál­kozón nem állhatott csapata rendelke­zésére. Furcsa előzménye és lefolyása volt a megismételt negyeddöntőnek. Az el­ső összecsapás annyira kikészítette a két csapat játékosait, hogy a spanyo­loknál hét, az olaszoknál öt új játé­kos szerepelt. Amikor Zamora civilben megjelent a pályán, a közönség óriási ovációban tört ki — hogy nem játsziki Nem „játszott“ az eredetileg kijelölt osztrák Beránek vezetőbíró sem, mert két órával a meccs előtt közölték ve­le: nem ő vezeti a mérkőzést. A sváj­ci Mércét aztán az olaszok nagy meg­elégedésére bíráskodott. A durvaságairól híres olasz-argen­tin Monti már az első percekben le­terítette a spanyolok balszélsőjét, aki ettől kezdve csak sántikált a pályán. Mércét még csak nem is figyelmeztette Montit. Később 0:0-ás állásnál nem adott meg két spanyol gólt, pedig a partjelző „igent“ jelzett zászlajával. A valóságban csak 10 emberrel futbal­lozó spanyolok így is hősiesen küzdöt­tek a keményen és gyakran durván játszó olaszok ellen. Végül is megad­ták magukat, kapitulálniuk kellett. Egy szögletrúgás után a hazai játéko­sok ellökték a spanyol kapust, és az árván maradt kapuba küldték a labdát. Nagy meglepetésre a svájci bíró meg­adta a gólt, s ezzel Olaszország l:0-ra győzött. A mérkőzés végén az Ibériai-félszi­get futballistái a földre borultak és sírtak... Mércét játékvezetőt az olaszok busá­san megjutalmazták; „jutalom“ várta őt Svájcban is: a nemzeti szövetség életfogytiglan eltiltotta mindennemű bíráskodástól. CSEHSZLOVÁKIA A DÖNTŐBEN Csehszlovákia második mérkőzését Európa egyik legjobb csapata, Svájc ellen játszotta Torinóban. Az újságok nem sok esélyt jósoltak a csehszlovák együttesnek, mert a románok elleni győ­zelmet véletlennek tartották. Ez elbi­zakodottá tette a svájciakat, akik meg­szerezték ugyan a vezetést, de a má­sodik félidő elején már 2:1 volt az eredmény Csehszlovákia javára. Előbb Svoboda, majd Sobotka ért el gólt. A nagy igyekezettel játszó ellenfél azon­ban egyenlített, és fölényük alapján egy ideig nekik is „állt“ a meccs. Plánič­ka most is ragyogóan védett, s két perccel a befejezés előtt Nejedlý beállí­totta a végeredményt (3:2). Bolognában „Közép-Európa bajnoki címéért“ mérkőzött Magyarország és Ausztria, legalábbis így írta az olasz sajtó. A találkozót az osztrákok nyer­ték meg 2:1 arányban. Ezzel Magyaror­szág befejezte a világbajnoki szereplé­sét. Az osztrákok elleni csapat a kö­vetkező volt: Szabó — Vágó, Sternberg — Palotás, Szűcs, Szalay — Markos, Avar, Sárosi, Toldi, Kemény. Már említettük, hogy Csehszlovákiá­nak csak kevés esélyt jósoltak a vi­lágbajnokság előtt Olaszországban azonban mérkőzésről mérkőzésre javult a csapat teljesítménye, és a románok, valamint a svájciak elleni találkozó mintha csak kényszerű felkészülés lett volna a Németország elleni elődöntőre. A kialakulóban levő hitleri harmadik birodalom futballistái nagyon készül­tek, hogy „Übermensch“ szellemben megalázzák keleti szomszédaikat. Erre azonban nem került sor. A közönség persze a „rokonokat“, a németeket biz­tatta, mindenáron olasz-német döntőt Kladfa Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinc* Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkl| utca 10. Telefon: 169, 312 52. 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távirá: 092308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyornja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme. Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, tele- fon: 551-B3, 544-51. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13.— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. A LABDA RÍJ GO - VILÁG BAJNOKSÁG OK TÖ RT É NET E František Plánička, az 1934. évi világ- bajnokság legjobb kapusa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents