Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Mindig az élen Izsa községben, ha tár­sadalmi munkáról van szó, mindig az elsők között ta­lálható Juhász Lajos elv- társ, pedig már 64 éves. Tavaly például 605 brigád­órát dolgozott le. Rendsze­rint szakmunkát végzett, mert eredetileg asztalos­nak tanult, de később a mázoló szakmát is kita­nulta, s annyi mindenhez ért, hogy akár ezermester­nek is nevezhetnénk. Már négy éve nyugdíjas, de versenyben dolgozik a fla- talabbakkal. Alapító tagja a Vöröske­reszt helyi szervezetének. A sportszervezetben több mint 20 éve egészségügyi felelős. Közel 50 éve tagja a tűzoltók szervezetének. Jelenleg is tagja a vezető­ségnek, a korelnöki tiszt­séget becsülettel betölti, s szívesen foglalkozik az if­jú tűzoltókkal. A járási versenyre ő készíti fel a versenyző rajokat. Becsületes, jó munkájá­ért már többször kapott dicsérő oklevelet, s két íz­ben kitüntetést is kapott A Tűzoltó Szövetség köz­ponti bizottságától meg­kapta az „Érdemekért“ be­csületjelvényt, s a nagy árvíz után 1966-ben a „Bá­torságért“ érdemérmet a belügyminisztertől. ö azonban szerény, ezek­ről a kitüntetésekről alig szól. Elve: Mindig azt tet­tem, amit kellett. És ma sem rest, ha közügyről van szó, sohasem mondja, hogy fáradt, pedig néhány éve már özvegy, a házi teendőket is maga végzi. Életeleme a munka, s ab­ban mindig az élen jár. Kurucz Nándorné Még élő népszokás Tamási község egyik ut­cájában két gépkocsi mel­lőz el. Az ablaktörlőkön fehór kendőt lebegtet a szél. Vőlegény érkezett ké­rőbe. Alighogy bemennek az egyik házba, megeleve­nedik az utca. Legények, férfiak jönnek. Kezükben kotomp, csengő, ostor. Fél­körben felállnak az osto­rosok. Hátrább tőlük, akik­nek kolomp vagy csengő akadt a kezébe. Valaki egy rossz fedőn verni kezdi az ütemet: Tam-tam-tam... Erre az ütemre pattognak az ostorok, csörömpölnek a kolompok. Alig halkul el az egyik ütem, újrakez­dik. Háromszor. így illő. Azután nyílik a ház kapu­ja, hozzák a „fizetséget“. A menyasszony és a vőle­gény egy-egy liter pálin­kával fizet. így illő. Ha­gyomány, ma is élő nép­szokás eljegyzéskor a menyasszonyt ostorpatto­gással köszönteni. Az a családapa, akinek a lányát nem „pattogják ki“, sértve érzi magát. Ritka is az, ha valakiről megfeledkeznek a legények. Bár napjaink­ban már egyre kevesebb a karikás ostor, s egyre kevesebb az olyan legény, aki kézbe is veszi. Borzl László Megéli A šafai (vágsellyei) DUS- LO vállalat vezetősége nagy gondot fordít a fia­tal szakemberek képzésé­re, irányítására. Ezért szervezték meg az ifjú szakemberek tanácsát is a SZISZ üzemi szervezeté­nek vezetőségével karölt­ve. A gondoskodás ered­ménye, hogy tavaly 68 fia­tal szakember adott be újítási javaslatot, s azok közül 49 javaslatot már meg is valósítottak. Ered­mény: évi 300 000 koronás megtakarítás. Milan Alakša Példát mutat A galántai Járás-i Ipari Vállalat szocialista munka­brigádjai közül a forgószé­keket gyártó részlegen dolgozó brigád egyike a legjobbaknak. Szabó Lász­ló a vezetőjük, aki három évvel ezelőtt szervezte meg a 17 tagú munkabrigádot, ő maga is példát mutat, hisz tavaly a „Legjobb dol­gozó“ kitüntetést kapta a vállalat vezetőségétől, kommunista, a pártvezető­ség tagja. Példamutatása nyomán a munkabrigád is kiváló munkát végez. Elég, ha csak azt említjük meg, hogy tavaly évi munkater­vüket 128 százalékra tel­jesítették. Kiss Sándor így ismerik Naszvad köz­ségben Bódis Baltazár elv­társat, a mentőautó sofőr­jét. Már katonáskodása idején megszerette a gép­járművet, 24 éve vezet. Természetesen baleset nél­kül. A kórház alkalmazott­jaként 18 éve dolgozik. Nyugodt, türelmes, segítő­kész, de ügyes is, hisz már többször megtörtént, hogy szülésnél segédke­zett, amikor arra éppen a mentőautóban került sor. Egyébként társadalmi té­ren is tevékeny, hisz tag­ja a kommunista pártnak, az utóbbi választások óta pedig a hnb mellett műkö­dő pénzügyi bizottságnak. Ragyil Etel Ezüstérmes galamb A Poslagalamb Tenyész­tők Szövetsége Poprádon országos kiállítást rende­zett, melyen a hatéves 68— 0102-1679 H jelzésű galamb második díjat, ezüstérmet kapott. Gazdája Szitányi János košicei galambte­nyésztő, a Magasépítő Vál­lalat dolgozója. Tenyésze­tében több mint száz ga­lamb található. Eddig is több kitüntetést, díszokle­velet kapott tenyésztő munkája elismeréseként, de ezüstérmet még csak ez a galambja kapott, ör­vend is. Hogyne, hisz ga­lambját beosztották abba a csoportba, mely hazánk ga­lambtenyészetét a Jugoszlá­viában megrendezendő VI. spartakiádon fogja képvi­selni. Reméljük, sikerrel. Ez a remény jogos, hisz Szitányi János tenyészeté­ben az ezüstérmes galam­bon kívül több olyan talál­ható, mely hazánk egy- egy távoleső részéből, de külföldről is idejében ha­zarepült, amikor versenye­ket rendeztek. Andreas Sándor Mér nem probléma Tavaly még a háború előtti időkből való tanter­mekben, váltott műszak­ban tanultak a gyerekek a csalári alapiskolában. Ma már ez nem probléma, mert az épület tatarozását befejezték. Közel 100 000 koronába került. A hnb irányításával azonban még most is folynak a munká­latok. Úgy tervezik, hogy az épület körülkerítése, a játékpályák építése még további 30 000 koronába kerül majd. Az efsz kőmű­veseinek munkacsoportja, a szülők, sőt még maguk a gyermekek is bekapcso­lódnak a munkálatokba. A pionírok már el is határoz­ták, hogy az iskolaépület előtti kertbe a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfor­dulója tiszteletére 30 ró­zsatövet ültetnek, és ezt a kertet ők fogják gondoz­ni. Vámos Gézáné A Köztudott, hogy a köz­ségi krónikák szerepe mennyire fontos. Mi van a krónikákkal? Milyenek a krónikák? Helyesen veze­tik? Teljesítik küldetésü­ket? Ezekre a kérdésekre keresett választ a Košice- vidéki jnb tanácsa, amikor napirendre tűzte a króni­kák írásával, vezetésével kapcsolatos problémákat. Megállapították, hogy Já- szómindszent, Makranc és Csecs, valamint további ki­lenc községben pontosan és jól vezetik a króniká­kat. Kassabélán, Ránkon, és Tornaváralján, valamint további öt községben még fényképes albumokat is összeállítottak a krónikák mellé. Sajnos, a krónikák­kal kapcsolatos más jel­legű tevékenységet a leg­több községben elhanya­golták. Nem szerveztek be­szélgetéseket a krónikák­ról, nem biztosították, hogy a lakosok bizonyos napokon belepillanthassa­nak a krónikákba. Általá­ban az a szokás, hogy a krónikákat elzárják a nyil­vánosság elől. A legna­gyobb hiba azonban, hogy némely helyen évekig el­hanyagolják a krónikák írását. Ezen a téren bizony nagyon lemaradtak Nagy- ida, Jászó, Hemádgecse községekben, és még to­vábbi tíz faluban. A krónikák népünk éle­tének hű tükrei. A króni­ka üzenet a jövő számára, önmagunk munkáját és a jövő nemzedéket tiszteljük, becsüljük, amikor krónikát Írunk. Ha valamit mulasz­tottunk ezen a téren, pó­toljuk minél előbb a mu­lasztottakat. Iván Sándor A régi helyet ad az újnak Az egykori mezőgazdasági jellegű kisváros, Šaľa (Vág- sellye) szinte a szemünk láttára változik át modern nagyvárossá. Ugyanis a közeli DUSLO vegyikombinát fej* lődése nyomán a kunyhók, a kis házacskák eltűnnek, s helyükbe nyolc-kilencemeletes modern, lakóházakat épí­tenek. Legutóbb 200 házaspár kapott új otthont ezekben a modern lakóházakban. Az idén pedig újabb 400 dolgozó kap új lakást. Sperk Boa Amikor hívják A komárnói (komáromi) Berta János elvtárs 1969 óta nyugdíjas, s maholnap már 72 éves lesz. Eddig is sokat dolgozott, gépla­katos, sofőr, gépész, autó­szerelő, legutóbb, 31 éven át, a Városi Vízművek Vö­rös Flotta szigetén levő te­lepén gépész volt. De ami­kor munkába hívják, szí­vesen tesz eleget a hívó szónak. Évente 1100—1200 órát dolgozik. Főleg olyan­kor, amikor a többiek sza­badságra mennek. Ünne­pek idején is szívesen vál­lalja a munkát. Úgy mond­ja, hogy az időnkénti mun­ka csak használ az egész­ségnek, közérzetnek. Nem érzi a 72 évet, s nem is látszik annyinak. Már a felszabadulás előtt tagja volt a VASA­SOK szakszervezeti cso­portjának, 1946-tól 1950-ig pedig a Szakszervezetek Járási Tanácsának, s ma Is tevékeny tagja a Vasasok Baráti Körének. Vallja: a munka tette az embert em­berré. S ezért, amikor mun­kába hívják, szívesen ele­get tesz a hívő szónak. Holczer László főbb ellenőrzést! Amikor Drahňov (Dereg- nyő) községben évzáró taggyűlést tartott a JED­NOTA fogyasztási szövet­kezet tagsága, Csenqerl Gyula elnök beszámolójá­ból kitűnt, hogy az ellen­őrző bizottság tavaly a községben levő öt elárusí­tóhelyen 65 alkalommal tartott ellenőrzést. A ta­pasztalatok azt bizonyítot­ták, hogy mind az eláru­sítók, mind a vásárlók részéről előfordultak hi­bák. Ettől függetlenül a taggyűlés végén külön ha­tározatban foglalkoztak az ellenőrzés problémájával, feladatul adták az ellenőr­ző bizottságnak, hogy eb­ben az évben legalább 120 alkalommal tartson ellen­őrzést. Lengyel István Vajánban a CSEMADOK és a Vöröskereszt helyi szervezete közösen tartott évzáró taggyűlést, melyet Kaszonyi Aladár hnb-elnök nyitott meg. Mindkét szer­vezet elnöke, vezetősége beszámolt. A közös taggyű­lés legfőbb mondanivaló­ját azonban Kocsis István iskolaigazgátó, a CSEMA­DOK helyi szervezetének elnöke fogalmazta meg na­gyon találóan, amikor hangsúlyozta: a * jövőben többet, sokkal többet kell tenni, mint eddig. Tóth Dániel Negyedszázad óta Molnár Ferenc elvtárs a kolárovói (gútai) Szol­gáltatási Vállalat egyik részlegének vezetője, a szakszervezeti bizottság el­nöke. Vezetésével 13 szo­cialista munkabrigádot ala­kítottak. Kitűnő szakem­ber, példaképe beosztott­jainak. Az üzemi pártszer­vezet egyik előadója, több társadalmi szervezet tevé­keny tagja, de legtevéke­nyebb a CSEMADOK helyi szervezet kultúrfelelőse tisztségében. Negyedszázad óta lelkes szervező, Irányító, egyike azoknak, akik megalakítot­ták a CSEMADOK gútai szervezetét. Huszonhét tag­gal kezdték. Nehéz volt a kezdet: nem volt megfele­lő helyiség sem, ahol ösz- szegyűltek, találkoztak vol­na. Mégis legyőzték a kez­deti nehézségeket. ö maga több színdarab­nak és esztrádműsomak volt a szervezője. Nem sze­repelt, de ott állt a szín­falak mögött, s amikor felzúgott a taps, mindig meghatódott, úgy érezte, hogy ez neki is szól, egy­szeriben elfelejtette az elő­adások szervezésével láró sok-sok munkát. És ha leg­közelebb újabb rendezvény­ről volt szó, szívesen vál­lalta a munkát. Ilyen ő ma is. Szeret­nénk, ha még nagyon so­káig Ilyen maradna. Oláh Szerén I 1974. I «*«• 14 Segítőkész

Next

/
Thumbnails
Contents