Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
BÁNKÚ ISTVÁN, az efsz elnöke A Nový Zivot-i (Új Életi) Csehszlovák—Mongol Barátság Efsz ben az idei évzáró közgyűlést a szokásosnál hosszabb készülődés előzte meg. Ez érthető is, hiszen a szövetkezet ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. így aztán alapos, áttekinthető beszámolóval igyekeztek a tagság elé lépni. Mun kájukat megkönnyítette, hogy erre a jelentős jubileumra Bankó István elvtárs, az efsz alapító tagja és jelenlegi elnöke elkészítette a szövetkezet 25 éves történetét felölelő krónikát. — A kezdet nálunk sem volt HORVATH PÄL, a pártszervezel elnöke nem hátrált meg — folytatja az elnök —, pedig akkor még a munkák dandárját igával és kézi erővel végeztük. Kezdetben az évi átlagkerese1 hatezer, majd az egyesülés előtt kilencezer koronát tett ki. Ezen a területen is lemérhető az a nagyarányú fejlődés, amelyet szövetkezetünk a tagság életszínvonalának emelésében elért. 19(34 ben a dolgozók átlagkeresete 17 000, 1968-ban 23 000 korona volt, míg 1972-ben már meghaladta a 30 000 koronát. 1960 ban a területi átszervezés során a három szomszédos község közigazgatásilag egyesült. Ekkor zökkenésmentes — magyarázza a vaskos könyvet lapozgatva Bankó elvtárs —, de hogy sikerült mégis elindulni, az elsősorban az alapító tagoknak köszönhető, mert Dolák József, Mucska Titusz, Blahó Ignác, Vacula János, Németh János, Fenyvesi János, Pong- rácz Ernő és Budai József valamennyien példaként szolgáltak a közös létrehozásában. Az is sokat segített, hogy 1948-ban a községben megalakult a gépi szövetkezet, melynek tagjai között kisparasz- tok is voltak. Itt alkalmuk volt megismerkedni a gépi művelés előnyeivel. Amikor a párt IX. kongresszusa után elkezdtük a sző vetkezet szervezését, éppen a nagyüzemi gépi termelés előnyeit emeltük ki. A megalakulás után az állatállomány elhelyezése és a takarmány biztosítása volt a legnagyobb gondunk. Az első évek termelési eredményei mai szemmel nézve meglehetősen gyengék voltak. Az átlagos tejhozam tehenenként alig érte el az 1500 litert, a hízó- marhák súlygyarapodása 50, a sertéseké 25 dekagramm volt naponta. A búza hektárhozama 20, ez árpáé 17, a kukoricáé 16 mázsa volt hektáronként. Az elnök szavai élő krónikaként peregnek. Megfontolt mondataiból kitűnik, milyen nehézségeket kellett áthidalniuk a megalakulás után. A vezetőség minden este hosszasan tanácskozott, hogyan ossza el a másnapi munkát, hogyan oldja meg a felmerülő problémákat. Mert ezekből akadt bőven. Még szakképzett könyvelőjük sem volt, emiatt a fizetési számlák elkészítése is ké- sedelmeskedett. — Tagságunk ennek ellenére született meg az elhatározás, hogy a szövetkezeteket is egyesítik. Az egyesítés mellett több tényező is szólt: a határ összefüggősége, nagyobb lehetőségek a gépesítés, a szakosítás és a belterjes termelés elmélyítésére. — Még egy nyomós okunk volt az egyesülésre — folytatja Bankó elvtárs. — Községünkben működött a gép- és traktorállomás egyik brigádközpontja. Amikor ez megszűnt, az egész gépparkot átvette a szövetkezet. A megnagyobbodott szövetkezetben azonnal hozzáláttunk a szükséges beruházások végrehajtásához az állattenyésztésben. Az évi tejtermelés az 1960-ban elért 817 000 literről az elmúlt évben 1,369 000 literre növekedett. Az egy tehénre eső évi átlagos tejhozam tavaly elérte a 3772 litert, amellyel a járásban az élen járók között vagyunk. A növénytermesztésben elért eredményekről Ruman József elvtárs, a szövetkezet főmérnöke így nyilatkozott: — A növénytermesztés szempontjából nagy jelentősége van a felső-csallóközi öntözőrendszernek, amely lehetővé teszi határunk jelentős részének mesterséges öntözését. Szántóföldünk 63 százalékán szemeseket, főleg gabonaféléket termesztünk. Búzából a Kaukaz és a Jubilejnaja révén ötvenmázsás átlagos hozamot értünk el. A növények tápanyagellátását kidolgozott program szerint végezzük. Közvetlenül a szövetkezet megalakulása után 25 kg tápanyag jutott egy hektárra, ma már 300 kg-nál tartunk. Ez természetesen a hozamokban is megmutatkozott, búzából például 1960-ban 25,16 mázsát, 1968-ban 35,8 mázsát, 1972-ben már több mint 50 mázsát takarítottunk be egy hektárról. A kukorica bekIárhozama 61,6 mázsára, a cukorrépáé 454 mázsára nőtt. Állattenyésztésünk szempontjából nagy jelentősége van a legeltetési rendszerünknek. Tehénállományunk májustól októberig jó minőségű legeltetésben részesül. Több mint 40 hektáros legelőnk van, így tíz tehén jut egy hektárra. Szarvasmarha-állományunkat törzskönyvezett feketelarkára cseréltük ki, a létszámot is megemeltük, s jelenleg 100 hektár mezőgazdasági földterületre 30 tehén jut. A sertéseknél szintén rátértünk a törzstenyészetre. A járási állattenyésztési program keretében landrace-tenyéSztéssel foglalkozunk. Az utóbbi években kiváló eredményeket értünk el ezen a szakaszon, tavaly egy anyától átlagosan több mint 20 malacot választottunk el, s a hízósertések napi súlygyarapodása 67 deka volt. Szövetkezetünk több mint 40 vagon sertéshúst értékesít évente. Az efsz mellett működő üzemi pártszervezetnek 35 tagja van. A pártszervezet munkájáról Horváth Pál elvtárs, a szervezet elnöke nyújtott felvilágosítást: — Pártszervezetünk a termelési terv maradéktalan teljesítését tartja fő feladatának. Az évek során az efsz vezetőségének személyi összetételét is sikerült stabilizálni. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a régi bevált vezetőket politikai és szakmai ismereteik bővítésére ösztönöztük, ugyanakkor szakképzett fiatalokat is vettünk fel a vezető tisztségek betöltésére. A pártszervezet tagjai egyébként a termelés minden szakaszán tevékenykednek. A termelési ágazatokban pártcsoportok működnek, így biztosítjuk a párt vezető szerepét szövetkezetünk életében. Természetesen a dolgozók munkakörülményeivel és szociális ellátottságával is törődünk. Az állattenyésztési dolgozók részére mindhárom gazdasági részlegen szociális épületeket építettünk, ahol fürdők, tussolok és öltözők állnak a rendelkezésükre. Évente munkaruhákat osztanak ki a számukra, melyek tisztításáról a szövetkezet vezetősége kéthetenként gondoskodik. A tagság életkörülményeiben azonban más területeken is jelentősek a változások. Ma már alig akad a községben olyan család, amely ne járt volna külföldön. A tagok jó része járt a Szovjetunióban, sokan voltak az NDK-ban és a többi szocialista országban. A legjobb dolgozók közül évente nyolcat küldenek jutalomkirándulásra a Szovjetunióba, de többen jártak már a baráti Mongóliában is. Ebben a jubileumi évben az üzemi étkezdét is megnyitják. Eddig negyvenen kaptak térítésmentes kölcsönt családi házak építésére. A szövetkezet jelentős összegekkel járul hozzá a tömegszervezetek munkájához és a falufejlesztési akciókhoz. Négy évvel ezelőtt építették fel a szövetkezet központi székházát, amely egyúttal népművelési intézményként is szolgál. így aztán nem meglepő, hogy a szövetkezet megalakulásától napjainkig sok fiatal kapcsolódott be a szövetkezet munkájába. A szövetkezet egyik nevezetessége, hogy a mongol iái Samon- Chasat-i Bohumil Smeral nevét viselő efsz-el tartanak fenn baráti kapcsolatot, amely kölcsönös látogatásokban, tapasztalatcserékben jut kifejezésre. A 25 éves szövetkezet nagyot lépett előre a fejlődés, az anyagi és kulturális felemelkedés útján. 1970-ben a Nový Život-i Efsz-t a termelésben és a csehszlovák—mongol barátság továbbfejlesztésében elért eredményekért „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetésben részesítették. SV1NGER ISTVÁN —— un mm« Fáradozásuk , nem volt hiábavaló —^ . ^. - - -------------Mi nden szék gazdána talált abban a feldíszített teremben, amelyben a Dolné Krška- ny i (Alsóköröskényi) Efsz ünnepi zárszámadó közgyűlését tartották. A közös gazdaság kommunistái, alapító tagjai és pirospozsgás arcú fiataljai között neves vendégek is megjelentek, éspedig Jozef Colotka elvtárs, az SZSZK kormányának elnöke, valamint Ján Janovic elvtárs, az SZSZK mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztere. A szövetkezet tagjai, közöttük Sillík József, az első elnök. Solár Ferenc, a közös állattenyésztés egyik szervezője, valamint Beszédes Ferenc, a jubileumát tartó szövetkezet első könyvelője a terem meghitt csendjében figyelmesen hallgatták meg a fiatalabb nemzedékhez tartozó Anton Daňo elnök beszámolóját, amely a negyedszázados fejlődés minden örömét és gondját felölelte. — Új életünk elindítói — hallottuk az ünnepi beszámolóból — a burzsoá köztársaság idején is síkra szálltak a nagybirtokok felparcellázásáért, a kizsákmányolók hatalmának megdöntéséért. Híven követték a párt útmutatásait a felszabadulás után is, amikor a nagybirtokok felosztásával a nincsteleneket és a szegényparasztokat földhöz juttatták. Amikor azonban látták, hogy az új gazdák fogatok és szerszámok hiányában csak annyit tudnak termelni, amennyi szűkös megélhetésükhöz elegendő, ismét a haladás útjára szólították a falu dolgos népét. „Ha egyesülünk, és közösen műveljük meg a földeinket — érveltek a népgyűléseken —, akkor minden családnak nagyobb kenyér jut majd az asztalára.“ A Győzelmes Február hatására így alakult meg nálunk a szövetkezet, amely az eltelt két és fél évtized alatt alapjaiban változtatta meg községünk gazdasági és kulturális életét. Beszédes Ferenc, mint a szövetkezet első lépéseinél, most is nagy érdeklődéssel figyeli a gazdaság fejlődését kifejező adatokat. — Ez igen! — mondja inkább csak magának. — Ilyen eredményekkel mi még nem dicsekedhettünk, hiszen 1955-ben az átlagkeresetek alig érték el havonta a 622 koronát, most meg 2100 koronát visznek haza a szövetkezetesek. — Igen ám — veti közbe a mellette ülő Sillík bácsi —, de ne feledd, hogy akkoriban egy-egy hektárról alig háromezer koronát termeltünk, s tavaly már több mint 22 000 koronát ért el a szövetkezet ugyanarról az egy hektárról. A beszámoló további része a fejlődés és az előrehaladás körülményeit is pontosan megmagyarázta: — Az évek során hozzáértő szakemberekkel bővítettük a vezetőséget. Ez idő tájt került hozzánk Karol Vrba mérnök, aki szakmai ismereteivel az állattenyésztés fellendítéséhez járult hozzá. Tóth József mérnök, szakképzett agronómus a jövedelmező növénytermesztés alapjait egyengette. Jelenleg 3299 liter tejet fejünk tehenenként és több mint 1 millió 700 ezer korona értékű baromfihúst értékesítünk, amit a gabonatermesztésben és a takarmányok termelésében elért növekvő eredményeknek tulajdoníthatunk. Ahol csak lehetett, gépesítettük a munkákat, ipari szintre emeltük a termelést. Viharos taps fogadta Daňo elvtárs szavait, amikor a szövetkezet társulásáról beszélt a szomszédos brand (berencsi), ivankai és gergelovái (gergelyfalusi) szövetkezettel. — Az új termelési kapcsolatok megteremtésére irányuló igyekezetünkkel megtettük az első lépéseket a még jövedelmezőbb gazdálkodás feltételeinek kialakítása felé. Társultunk a szomszédos szövetkezetekkel, amelyekkel most már közösen 2700 hektáron gazdálkodunk. A „Rozkvet“ (Felvirágzás) nevet viselő társult szövetkezetünk alapeszközeinek értéke megközelíti az 5C millió koronát. Ez a szövetkezet a közös összefogás eredményeként évente több mint 52 millió korona értékű élelmiszert és nyersanyagot ad majd népgazdaságunknak. A zárszámadó közgyűlésen Colotka elvtárs is felszólalt, aki a jelenlevőkhöz intézett szívhez szóló beszédében mintegy kiegészítette az ünnepi közgyűlés beszámolóját. Az ünnepi gyűlés légkörébe jól beleillett a kommunisták, alapító tagok és a kiváló dolgozók kitüntetése. Amikor az alapító, munkában megfáradt szövetkezeti tagok átvették az őket megillető kitüntetéseket és okleveleket, derűs arcuk elárulta, hogy a harc nem volt hiábavaló, mert fáradozásuk a közös eredményekben és a falu fejlődésében egyaránt gyümölcsözik. SZOMBATH AMBRUS 1974. II. 17. A. At visz székháza és főbejárata
