Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

feltételek főleg a nyői’fatermesztésre alkalmas síkvi­déki, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású és kellően szellőzött, laza talajokon biztosítottak. Bar terjedelmük hazánkban nem nagy, számunkra rend­kívül fontos az a körülmény, hogy túlnyomórészt Szlovákia déli vidékein a nagyobb folyókhoz közel eső részeken terülnek el. Természetesen, az ültet­vényszerű erdőművelést nem foghatjuk fel egyszerű­en mint speciális nyártermesztési módszert. Az a tény, hogy hazai viszonyok között elsősorban a ne­mesnyárak jönnek számításba, nem jelenti azt, hogy asetleg más fafajok alkalmatlanok ültetvényszerű termesztésre. Az ültetvényszerű nyárfatermesztésnek elméleti ki­dolgozása és gyakorlati megvalósítása a nemrég el­hunyt nagy olasz nyárfakutató G. Piccarolo professzor nevéhez fűződik. Ő nemesítette ki az ed­dig leggyorsabban növő és legtöbb faanyagot termelő, valamint a betegségekkel szemben leginkább ellenál­Oj termelési technológiák nyomában ló olasz nemesnyárakat, így az ,1—214*, ,1—154‘, I — 455*', ,1—45/51* elnevezésű kiónokat. Ugyancsak ő és munkatársai dolgozták ki a nemesnyár ültetvé­nyek telepítéséhez és ápolásához szükséges agro- és biotechnikai eljárásokat is a Pó folyó mentén elte­rülő síkságon. Nyárfa termesztési módszerüket — a helyi éghajlati és termelőhelyi viszonyoknak meg­felelően — sikeresen alkalmazták más országokban is, így például Franciaországban, Belgiumban, Hol­landiában, az utóbbi időben pedig Jugoszláviában és Magyarországon is. Az elért eredmények mindennél jobban bizonyítják az ültetvényszerű nyárfatermesz­tés módszerének gazdaságosságát. Olaszország ösz- szes évi fatermése 15 900 000 köbméter fatömeget, míg évi összes nyárfatermése 2 500 000 köbméter fatömeget képvisel. Mivel azonban a nyárültetvények területe mindössze 375 000 ha — f szemben az erdők 6 079 000 hektáros területével), — az egy hektárra eső átlagos évi nyárfatermés csaknem ötszöröse a többi fafajok átlagos évi fatermésének. Hasonlóan jó eredményeket értek el a többi államban is. A magas nyárfahozam jelentőségét az a tény is növeli, hogy a nemesnyár-ültetvényekben ezt a fatömeget rend­kívül rövid idő alatt lehet elérni. Nem lebecsülendő továbbá az a körülmény sem, hogy az így termelt faanyag értékes választékot ad. Olaszországban pél­dául már a közepes termelőhelyeken elérik a nemes- nyárak 10 éves korban a 35 cm átlagos mellma­gassági átmérőt (vastagságot) és a 20 m átlagma­gasságot, s 1 ha területen a fakészletük 343 köbmé­tert tesz ki. Ezzel szemben más fajok ebben a kor­ban még annyira vékonyak, hogy iparilag hasznosít­ható faanyagot úgyszólván egyáltalán nem szolgáltat­nak. Jugoszláviai tapasztalatok szerint a nemesnyár ültetvények 10—15 éves vágáskor mellett elérik a hektáronkénti 20—30 m3 évi átlagnövedéket, míg a természetszerű erdőkben tenyésztett egyéb fafajok évi átlagnövedéke 80—120 éves korig hektáronként mindössze 3—4 m3. Az említett kiváló eredmények elsősorban a talaj­javítási eljárásoknak köszönhetők, melyek a gazdasá­gosan elérhető legnagyobb terméseredményekre össz­pontosulnak. A talajjavítási munkálatok elvégzését nagyban elősegíti az új modern gépek és vegyszerek alkalmazása, lehetővé téve a termőhely tartós meg­javítását, valamint a mozaikszerűen változó termőhe­lyek kiegyenlítését is. Az ültetvényszerű erdőmű­A FATERMESZTÉS ÚJ MÓDSZERE velés főbb ismérveit általánosságban a következők' ben foglalhatjuk össze: Az ültetvény létesítése előtt szükséges a teljes gépi talajelőkészítés elvégzése, s ültetésnél a fejlett, egész­séges, magas hozamú nemesnyár fajták alkalmazása. Az ültetvény létesítése után 10 éven keresztül szük­séges az évenként 2—3 alkalommal végzett teljes ta­la jápolás, melyet az első években mezőgazdasági köz- toshasználattal célszerű kiegészíteni. Ugyancsak el­engedhetetlen az egyedi törzsnevelés (koronaalakítás és nyesés), valamint az aktív, vegyszeres növényvé­delem is. Amennyiben szükségesnek mutatkozik, al­kalmazásra kerülhet a talajerő mesterséges utánpót­lása trágyázással, esetleg a talaj öntözése Is. A fa­ültetvények jellege így lényegesen különbözik a ter­mészetszerű erdőgazdálkodástól, módszereiben nagy mértékben hasonlít a mezőgazdasághoz, azzal gyak­ran meg is egyezik. Az erdőgazdálkodáshoz kapcsol­ja azonban az a tényt, hogy erdei fákkal, illetve erdei fafajok kinemesített változataival dolgozik, s így el­különítése az erdőgazdálkodástól semmiképp sem in­dokolt. Szlovákia területén a nemesnyárasok termesztését egészen a legutóbbi időkig a természetszerű elvek szerint végeztük. Hamarosan kiderült azonban, hogy megfelelő termőhelyeken kimagasló eredményeket a ritkább hálózat, valamint a mesterséges beavatko­zások, elsősorban az alapos talajelőkészítés, a rend­szeres talajápolás, a nyesés, a korszerű növényvéde­lem alkalmazása hozhat.' A nemesnyárasok ültetvény­szerű telepítése 1959 körül indult meg, akkor is csak kísérleti szinten. Nagyobb terjedelmű nemesnyár ül­tetvények létesítésére az 1965/70-es években került sor, amikor területük 234 hektárral bővült. Bár vágásérett nemesnyár ültetvényeink még nincsenek, az eddig el­ért eredmények igen biztatóak. A Palárikovói Erdő- gazdaság nemesnyár ültetvényei a Vág folyó mentén nagyon szépen fejlődnek és értékes faanyagot adnak. A Szelőce—Báb elnevezésű olasznyár ültetvény 8X4 m hálózat mellett 13 éves korban 36 cm átlag mell­magassági átmérőt (vastagságot), 24,2 m átlagmagas­ságot és hektáronként 269 m3 műszakilag értékes fa­tömeget ért el. Az ültetvény évi átlagnövedéke ugyan­akkor 20,6 m3-t tesz ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi ültetvény helyén álló fehér nyárral elegyes akácállomány, melyet 13 éves korban termeltek ki, mindössze 40 m3 fatömeget adott, az elért eredmé­nyeket rendkívül kedvezőknek mondhatjuk. Hason­lóan jó eredményeket mutatnak fel további erdőgaz­daságok is. A Prietrž elnevezésű olasznyár-ültetvény, mely a Dunajská Streda-i Erdőgazdaság területén a Duna hullámterén fekszik, az ötödik év végén 17,6 m átlagmagasságot, 23,4 cm átlag mellmagassági át­mérőt és 81 m3 élőfakészletet mutat ki. Megjegyez­zük, hogy más fafajok ebben a korban fatömeggel még egyáltalán nem rendelkeznek. Nem maradnak le növekedés tekintetében a Kelet-Szlovákia területén létesített ültetvények sem. Az Ung folyó árterén lévő Csonkás elnevezésű olasznyár-ültetvény átlagmagas­sága 7 éves korban 15,1 m, átlagos vastagsága 23,9 cm, míg fakészlete 75,9 m3. Ezen túlmenően az ültet­vényekben nevelt nyárak egészségi állapota és fájuk minősége lényegesen jobb, mint a természetszerű ál­lományokban nevelt nyáraké. A fatermés mellett nem lebecsülendő végül az a jövedelem sem, melyet a mezőgazdasági köztesnövények az első években ad­nak. Kukoricából például a 40 q hektáronkénti ter­méseredmények átlagosnak számíthatók. Eddigi eredményeink és tapasztalataink feljogosí­tanak arra a reményre, hogy a nemes nyárak ültet­vényszerű termesztésével továbbra is intenzíven fog­lalkozzunk. A végső eredmények értékelése után, a megfelelő termőhelyeket kihasználva, valószínűleg lehetővé válik majd telepítésük jelentős fokozása. Előzetes becslések szerint Szlovákia területén mint­egy 5000 ha területen tervezzük nyárültetvények lé­tesítését. Jelentősen növelhetjük ezáltal az erdőgaz­daság jövedelmezőségét anélkül, hogy területét más­ként is hasznosítható területek rovására bővítenünk kellene. KOHÁN ISTVÁN 1974. II. 17. A fa felhasználásának újabb, sokoldalú lehetőségei fokozták az elmúlt évtizedekben a faanyag iránti ke­resletet, és szükségessé tették annak kielégítését. Ez a helyzet arra ösztönözte a szakembereket, hogy felkutassák a fahozam növelésének leggazdaságo­sabb módszereit, s annak gyakorlati alkalmazását. Mivel az erdők területének növelése csak rendkívül korlátozott mértékben — elsősorban a mezőgazdasá­gilag nem hasznosítható termőhelyeken — lehetséges, a problémát más módon, főleg az erdőgazdaság bel­terjességének fokozása által kellett megoldani. Ha­zánk, és általában a mérsékelt éghajlatú országok természeti és gazdasági viszonyai között a kérdés megoldását nagyban elősegítette a modern, alkalma­zott biológia eredményeinek széles körű felhasználá­sa az erdőgazdaságban, melyet rövidesen új, nagy teljesítményű gépek és a modern technológiai fo­lyamatok alkalmazása egészített ki. Az eddig termesztett, őshonos fafajok mellett je­lentős szerepet kapnak az utóbbi időkben külföldről behozott és meghonosított gyorsan növő fafajok, melyek fatermés tekintetében jelentősen felülmúlják a hazai fajtákat. Az erdészeti nemesítés eredménye­ként megkezdődik az új, nagy teljesítményű gazdasági fajták tömeges szaporítása, majd termesztése. A ne­mesítés célja azonban nemcsak a fatermés növelé­se, hanem a fafajoknak a fertőzésekkel és betegsé­gekkel szembeni ellenállóképességének a fokozása, valamint fajuk műszaki tulajdonságainak javítása, ami lehetővé teszi annak sokoldalú ipari felhaszná­lását. Különösen a fa felhasználásának egyre foko­zódó lehetőségei a vegyi iparban, elsősorban a cel­lulóz- és papírgyártás területén, támasztanak igénye­ket a fa tulajdonságaival szemben. Az erdőművelés történetében szinte forradalmi újí­tásként hatott a nemesnyárak bevezetése, melyek ki­válóan gyors növekedésük következtében rövid időn belül meghódították a termesztésüknek megfelelő ter­melőhelyeket. A nemesnyárak gazdasági jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy jól termeszthetők nem­csak az erdők állományszerű telepítéseiben, hanem erdőn kívüli fásításokban, fasorokban, facsopor­tokban is, s így nagyban hozzájárulnak a táj ar­culatának megváltoztatásához. A fasorokban, mező­védő erdősávokban tenyésztett nyárfák nemcsak nagy mennyiségű faanyagot termelnek, de kedvezően befolyásolják a terület éghajlati viszonyait, növelik a mezőgazdasági terméseredményeket, csökkentik a levegő szennyezettségét, minek következtében össz­társadalmi jelentőségük csaknem felbecsülhetetlen. Mivel a nyárfák kedvelik a szabad állást, különö­sen fiatal korukban lehetővé válik, hogy a ritka há­lózatú ültetvényekben teljes talajápolást végezhes­sünk, és emellett mezőgazdasági köztesnövényeket, eleinte kapásokat, a későbbi években pedig kalászo­sokat, esetleg takarmánynövényeket termelhessünk. A fás kultúra és a mezőgazdasági növények ilyen­fajta szimbiózisa jól kiegézsíti egymást és jelentő­sen hozzájárul a termelés gazdaságosságának növe­léséhez. A fatermesztésnek itt ismertetett, rendsze­rint mezőgazdasági közteshasználattal egybekap­csolt módszerét ültetvényszerű erdőművelési eljárás­nak nevezzük, ellentétben az ún. természetszerű erdőművelési módszerrel, amely a természet törvény­szerűségeinek megismerésén s ezek felhasználásán és alkalmazásán alapszik. Az említett erdőművelési eljárások tárgyát ültetvényszerű erdőknek vagy fa- termesztő ültetvényeknek, illetve természetszerű er­dőknek nevezzük. Hazánk erdeinek túlnyomó része — tekintettel vízgazdálkodási, éghajlati, talajjavító, egészségügyi, esztétikai, valamint egyéb össztársadalmi jelentősé­gükre — a természetszerű erdők csoportjába tarto­zik. Bár a fatermelés ezekben az erdőkben is fon­tos feladat, az erdőművelés célja az, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa ezeknek az erdők­nek jótékony hatását minden vonatkozásban. Ezzel szemben fatermesztő ültetvényeket csak olyan ter­mőhelyeken telepíthetünk, ahol a szükséges emberi munka és anyagi eszközök ráfordítása a lehető leg­rövidebb időn belül gazdaságosan megtérül. Ezek a TÖTHPÁL GYULA FELVÉTELE A Z m & SS! t&f 88®^

Next

/
Thumbnails
Contents