Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-13 / 37. szám, szerda
Európai költő siráma A zászló leng a könnyű szélben, zenélnek lelkesítő marsok, kokárdák gőgje bog; a szónok, ó szabadság, — terólad harsog. Szabadság, — mennyi, mennyi, mennyi vitéz ment érted halva halni! Költő pengette érkezésed, király várt rád a diadalmi ívek alatt. Hol vagy, szabadság? Dermedten lessük roppant perced, vágyunk, imádunk, invokálunk; toliunk, szegény, serényen perceg. De a betű mór tehetetlen és o szavak sötétek, lomhák — amerre nézünk, merre látunk, bitók, bilincsek, tilalomfák. Hol vagy, szabadság? Hadd tapintsunk s ízleljük ízed édes cukrát, míg tank görög a szép mezőkön s veszett kutyák fenik foguk rád. Mint oltalmazzunk, rejtegessünk, hogy a hajnalt megérjük véled? Hová hasaljunk itt az éjben? Pszt, csend, pszt, csend, ne sírj, te lélek; lapítsunk némán, hogy a zsarnok fájdalmunkat ki ne nevesse Hosszú az éj, de el fog múlni, hosszú az éj, de messze-messze valami láng, valami szikra — új, vakmerő sugársereggei tört át a mérges horizonton. Valami fényük. Tán a reggel. Prága, 1938 * Hetven éve, 1904. február 13-án született KÖZELEBB A HALLGATÓHOZ 25 éves a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása Amikor egy évvel a februári győzelem negyedévszúzados évfordulója után ismét e történelmi jelentőségű napokra emlékezünk, egyszersmind egy olyan eseményt is felidézünk, mely egyenes következménye volt a népeink életét meghatározó új korszaknak. Huszonöt éve indult meg Bratislavában a Csehszlovák Rádió magyar nyelven sugárzott adása. Ez a tény is arról tanúskodik, hogy már a februári eseményeket követő első hónapokban megmutatkoztak a párt marxista—leninista nemzetiségi politikájának konkrét eredményei. Politikai, társadalmi és kulturális téren egyaránt. A prágai rádióállomás már 1948 őszén is közvetített magyar nyelven híreket, de ezt még nem tekinthetjük rendszeres adásnak. A bratislavai rádió programújságjában 1949. január 11-én találjuk az első nyomát a magyar nyelvű híradásnak, ám a szorosabb értelemben vett szerkesztőségi munka csak hetekkel később indult meg. Ettől kezdve a magyar nyelvű adás együtt fejlődött, terebélyesedett a csehszlovák rádiózással. A munkásosztály februári győzelme meghozta — a műszaki korszerűsítésen kívül — a rádiózás eszmei, világnézeti, módszerbeli, műfaji és művészi megújhodását is. Ez tette lehetővé, hogy a Csehszlovák Rádió, — és ennek keretében az egyre nagyobb műsoridőt betöltő magyar nyelvű adás is, a kimondott szó erejével új életünk hű krónikása legyen. A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű szerkesztősége több rendezvénnyel emlékezik meg a jubileumról. Február 20-án 10 órakor a Bratislavai Közlekedési Vállalat (DPMB) klubjában ünnepi szerkesztőségi gyűlésre kerül sor. A szerkesztőség a jelentős évfordulókat, eseményeket már hagyományosan a levelezőkkel, a hallgatók bevonásával ünnepli — így volt ez legutóbb a csehszlovák rádiózás 50. évfordulóján is. Ez alkalommal február 21-én, az ugyancsak 25 éves Horná PÔ- tüíí-i (Felsőpatony) Efsz kultúr- házában a magyar nyelvű adás szerkesztői a levelezőkkel közösen vitatják meg a további együttműködés kérdéseit, az ideológiai nevelés, a gazdasági propaganda hatékonyabbá tétele, az elkötelezett kultúra terjesztése terén a szerkesztőségre váró igényes feladatok teljesítésének módjait. Február 22-én 18 órakor ugyancsak a Horná Pôtoň-i kul- túrházban ünnepi akadémiára kerül sor a februári győzelem 26. és a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása 25. évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédek, megemlékezések után kitüntetik a legaktívabb levelezőket. A kulturális műsor keretében fellép a „Kiváló munkáért44 érdemrenddel kitüntetett Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes, a hazai művészeken kívül közreműködik Váradi Hédy és Benkö Gyula. Az ünnepi rendezvények keretébe szervesen Illeszkedik két további akció, mely a modern rádiózás egyik célját, a rádióműsorok újabb formáját valósítja meg: közvetlen közreműködővé kívánja tenni a passzív hallgatót. Arról van szó, hogy a rádió ma már több egyszerű hírközlésnél, ismeretterjesztésnél, szórakoztató eszköznél — egyre inkább előtérbe kerül a mozgósító, szervező szerepe. Ennek jegyében került sor február 13-án, a CSSZBSZ bratislavai székházában „A párt és az ifjúság44 című ifjúsági vetélkedő nyilvános felvétel éra Hasonló célt követ február 28-án 15 óra 30 perckor ugyancsak e helyen, a magyar nyelvű adás napi krónikájának közönség előtti „egyenes44 közvetítése. A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának 25. évfordulója nemcsak az idő múlását jelzi. A jövőbe is mutat, melynek egyik sarkalatos célja: közelebb kerülni a hallgatóhoz. Ez a törekvés akkor lesz eredményes, ha a szerkesztők — de a levelezők, külső munkatársak széles tábora is — tovább fejlesztik a jó hagyományokat, gyarapítják a magyar hallgató, a szocialista társadalom szolgálatában végzett negyedévszázados munkájuk eredményeit. DELMÁR GÁBOR MODELL ES ALKOTÓ ERNEST ZMETÁK ÖNARCKÉPEI Az önportrénak sajátos helye van a többi képzőművészeti műfaj között. Az újabb hazai festészetben ritkán előforduló jelenség. A bratislavai Városi Képtár februári tárlatán három és fél évtized alatt született 74 önábrázolásról néz velünk szembe Zmeták, az érdemes művész, önéletírásnak, naplónak is érzem ezt az együttest. Minden kép igaz, személyes vallomás, emberi és alkotó küzdelmeiről, kisebb megtorpanó, sokról, új nekilendülésről, folytonos keresésről. Az örök problémáról: az egyén, a művész viszonya a társadalomhoz, a korhoz, az ember viszonya a mindenséghez. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1939- től Aba-Novák Vilmos és Kontuly a mestere. Zmeták városunkban él 1943 óta. Hamar leveti uz akadémiai fegyelem korlátúit s egyre inkább önmagát adja. Mindenekelőtt rajzoló és grafikus, festő, falikárpittervező s a Prímás Palota oromfalának szép mozaikja is az ő tehetségét dicséri. Egylémájú kiállításának katalógusában maga vallja, hogy amikor a tükörbe pillant, nemcsak magára, hanem magába is néz s minden alkalommal valami eladdig ismeretlent fedez föl. önmagában is megállapítja a törvényszerűen örök változást, és az ehhez idomuló változó önkifejezést. A legkorábbi, az 1938-as olajképén még puhák a gondolkodó arc vonásai, még gyanútlanul figyel a szeme. Később már bíráló a tekintete és dacos a szája. Linómetszetén (1940) a fehér-fekete foltok önelemzésre utal nak. Tollal, tintával, csomagoló papírra vetett képén (1943) az arckifejezést a keze tefjesíli ki. Az energikus vonalak érzelmi és gondolati feszültségre, erkölcsi magtartásra emlékeztetnek. A kor tragikus történeti fordulatai bírála. tát váltják ki. A „Műteremben44 folytatja konstruktív törekvéseit, leegyszerűsíti a formát, tiszta, fegyelmezett színeket használ. Az elmélyült arcvonások, beszédes kezek számvetésről szólnak. Egy másik alkotásán meztelen kardot tart állmngasságban a keze. A háti ér is drámát éreztet. A hűvös kékek, szigorú barnák, mintha ítéletet mondanának a megtébolyult világról. A következő vásznán fájdalmas barázda húzódik az orrtőtöl lefelé és még a levegő is szomorú körülötte. A caprii 1947-es tusrajz Zmeták ja tenger és táj varázsába merülve is új kiErnest Zmeták: A műteremben (olaj/ fejező eszközökkel próbálkozik. Fametszeteinek stílusa markáns és egyéni. Az „Iskolai kabinetben4' kőrajza a latolgató, érzékeny művészt idézi. 1961-es temperája a világos kompozíciójú pnpírcsákós arcképén a dolgok magvát ragadja meg. Ismét Olaszországban van 1962-ben, San Gimignano napfényes fehérei és sárgái között aktján nemcsak az üdülő, pihenő embert, hanem a most is befelé nézőt, gondolkodót jeleníti meg. Majd városunk és a vár sötét háttere előtt műterme tárul elénk. Báránybőr kucsmája alatt kerek arca nyugodt. Piros szárú ecsetét biztos mozdulattal tartja. Vörös tussal, tollal rajzolt portréján (1970) szerteszét futnak az elvékonyuló vonalak. S az 1971-es fekete pasztellen az idő, vagy inkább a töprengés munkálta arcon a mély redők, az érett, elmélyült alkotó biztonságát, a művészetet és emberséget vállaló és értük helytálló, még mindig csak 55 éves Zmeták önéletrajzának egyik fejezetét képezik. A megkezdett művet érdemes folytatnia és tovább is kíváncsian vizsgálnia változó önmagát és a változó világot. BÁRKÁNY JENONE „fittagenforgaioiH" a bratislavai íiangversenvÉfsegón Német karmester A sokat ígérő est némi csalódással indult. Érdeklődéssel vártuk Frank Martin hárfára, csembalóra, zongorára és két vonóskarra írt Kis Koncertszimfóniáját. A különleges ösz- szeáilítású kompozíció helyett Haydn 96. számú „Csoda44-szimfóniája vezette be kellemesen a hangversenyt. Az aránylag ritkán előadásra kerülő mű kiegyensúlyozott formáiban, dallamvilága érzékenységében felvillantja ugyan az ismertebb Haydn szimfóniák erényeit, de a címben ígért „csodára“ mind zeneileg, mind az előadást illetőleg hiába vártunk. Cristina Bruno Beethoven 2. zongoraversenyével mutatkozott be. A beethoveni felmérhetetlen szellemi nagyság a két első zongoraversenyben Szabolcsi Bence szavaival élve „még csak távoli derengés vagy láthatárszéli villám, fény, amelyet még köd takar.44 és spanyol zongoraművésznő A fiatal művésznő részéről helyes elgondolás volt, hogy választása a B-dúr versenyre esett és nem a későbbi nagy versenyművek valamelyikére. Ha ezt jelenlegi képességei határainak ismeretében telte, az jelentős zenei inelligenciára vallana, ami művészi fejlődésének ígéretes záloga lehet. Egyénisége egyébként nélkülöz minden „spanyolos“ vonást, játékmódja inkább nőiesnek mondható. Lírájának vannak szép, gyöngéd, sőt roman- tizálásra hajlamos hangjai, és annak, amit mond, bizonyos személyes hangvétel megadja az őszinteség fedezetét. Feszültségekkel azonban még nem tudja a hallgatót megérinteni, s ez súlyosabb fogyatékosság, mintha technikai hiányokat kellene pótolnia. Meglepetésszerűen hatott viszont modern ízű, eleven Prokof jev-tolmácsolása, amivel a közönség tapsát kövendégszereplése szönte meg. így hát a továbbiakat majd eldönti a jövő. Az est vendégdirigense, Kurt Brass igen jó zenei adottságokkal rendelkező, vitális karmesteri egyéniség, aki biztos a dolgában és világosan fejezi ki zenei akaratát. Befejezésül Schumann 11. szimfóniája hangzott el. A zeneköltő a C-dúr szimfónia komponálása idején már tisztában volt súlyos betegségével, nem csoda, ha az elsuhanó álmok költője ebben a műben a szenvedélyes fellobbanások, a fájdalom és egyben a rezignáció kifejezéseit kereste. Kurt Brass a szimfónia megszólaltatásával bebizonyította, hogy a zenéről eleven elképzelései vannak és jól ért az együttes irányításához. Melegen csendült fel az Adagio, a schumanni dallam kert egyik legszebb virága. HAVAS MÁRTA Érdemes megnézni PÁLYAVÁLASZTÁSI KIÁLLÍTÁS A DUNAMENTI MÚZEUMBAN Vannak kiállítások, ame>- lyeknek jelentősége csak bizonyos idő elteltével mérhető le. Ilyen a Dunamenti Múzeumban nemrég megnyitott „Pályaválasztási kiállítás44 is, melynek célja az egyes szakmák, pályák népszerűsítése. Ahhoz, hogy a tanulóból szakmunkás legyen, elméleti-gyakor- korlati képzésre van szüksége, s 3—4 év elteltével aztán érett emberként állhat az esztergapad mellé, vagy vasat önthet, motort, villanyt, gázcsövet szerelhet. Jelenünk és főleg jövőnk tervezése a leendő szakmunkások céltudatos kiválasztását, képzését igényli. E mert a tanulóifjúság elképzeléseinek és a lehetőségeknek az egyeztetése jelentős társadalmi, politikai, pedagógiai, sőt pszichológiai feladat, a pálya- választás valamennyiünk részéről nagyobb figyelmet érdemel. A Dunamenti Múzeum dolgozói A Nemzetközi Nőnap Üzem igazgatója az érdeklődők kérdéséire válaszol. (Bíró Béla felvétele) a Komárnói (Komáromi) Jnb munka- és iskolaügyi osztályával közösen rendezték meg ezt a hasznos kiállítást, amelynek célja az egyes szakmák szemléltetése, az új munkalehetőségek ismertetése. A kiállításon az egyes üzemek szakemberei közérthető és kimerítő magyarázatot adnak a csoportosan érkező látogatóknak. Igazi pályaválasztási tanácsadás, hasznos segítség az ilyen útbaigazítás. A kiállítást megtekintő szülők és pedagógusok is kellő felvilágosítást kaphatnak. Megtudhatják a fiatalok ipari- tanuló-viszonyba kerülésének feltételeit, fényképeket tekinthetnek meg arról, hogyan tanulnak, laknak, étkeznek a fiatalok az üzemek diákotthonaiban. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővülésével több cipészre, asztalosra, könyvkötőre, gépjavító munkásra stb. lesz szükség. A különféle szerelők képzéséről a komárnói járásban az építkezési vállalat (OSP), a STAVBA építőipari szövetkezet és a PRIEMKO gondoskodik. Jó elhelyezkedési lehetőség nyílik a fiatalok számára az új motorkerékpár-gyárban (Považské strojárne, závod Kolárovo—Gú- ta), ahol sok lány és fiú szereli majd a „Babetta“ motort. Sámos szakmunkás kell a par- tizánskéi cipőgyár komáromi részlegébe és a tervezett Nem zetközi Nőnap Cérnagyár komárnói üzemébe. Továbbá az AG- ROSTROJ vállalatba és a Steiner Gábor Hajógyárba, ahol évről évre egyre több ipari tanulót vesznek fel, hogy négy év alatt jó szakemberekké képezzék őket. A kiállítás március 31-ig — hétfő kivételével — naponta 10-től 17 óráig tekinthető meg. SZUCHY M. EMIL 1974. II. 13. 4 VOZÄRI DEZSŐ:*
