Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-12 / 36. szám, kedd
A PULT TÚLSÓ OLDALÁN Komárno (Komárom) legnagyobb áruházát, a Priort öt évvel ezelőtt nyitották meg. Naponta több ezer vásárlót szolgálnak itt ki. Az öt év alatt ösz- szesen 17 millió 660 ezret, a látogatók száma pedig meghaladta a 25 milliót. A vásárló is felméri a helyzetet, bírál és dicsér, attól függően, mennyire elégedett a kiszolgálással, az áruellátással. A negyedik emeleti irodahelyiségben Burgel Imre igazgatóhelyettessel az öt év eredményeiről, a forgalomról, a kereslet és a kínálat összhangjáról beszélgetünk, majd a legjobb eredményeket elért részlegekre terelődik a szó. Az élelmiszerosztály az egész földszintet elfoglalja Vezetője Jobbágy Péter, egyben a pártalapszervezet elnöke is. Megtudom tőle, hogy 1973-ban 102,7 százalékra teljesítette a tervet a részleg 35 dolgozója. Erre az évre mintegy 1,5 millió koronával többet irányoztak elő. Versenyeznek a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért, vállalásaik minden pontját teljesítették. — Mekkora a forgalom? — Naponta több mint háromezer vásárlót szolgálunk ki. Az átlagos havi forgalom 1 millió 700 ezer korona körül mozog. — Problémák? — Annak ellenére, hogy a Városban áruházunknak van a legtöbb vásárlója, az áruelosztásnál semmilyen előnyben nem részesülünk, főleg ami a keresett cikkeket illeti. Egy példa: a kisebb üzletek is ugyanannyi fügét kaptak, mint mi. A magunk erejéből igyekszünk biztosítani, hogy a Priornak mégis legyen valami „prioritása“, délután is van friss kiflink, az ebéd utáni órákban sütik számunkra. Több példát is sorolhatnék fel. A város középpontjában épült fel öt évvel ezelőtt a Prior-áruház. tünk le. Versenyezünk a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért, tervünket általában 5—6 százalékkal túlteljesítjük. Sosem merítettük ki a veszteségi száza lékot, bár a porcelán- és üvegáru, valamint a háztartási és egyéb gépek nagyon kényesek. A múlt év folyamán 1977 brigádórát dolgoztunk le. Burgel Lajos már 25 éve dolgozik a szakmában, kezdettől fogva ő vezeti a méteráru és a lakberendezési textiláru részlegót. — Tíztagú csoportunk havonta 1 millió korona forgalmat bonyolít le — mondotta. — Versenyezünk a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért, a patincei üdülőház építésén 200 helyett 500 órát dolgoztunk le. Elárusítóink fontos feladatuknak tekintik az áruval való megfelelő bánásmódot. Burgel elvtárs a szakszervezet üzemi bizottságának az elnöke. 1972-ben megkapta „Az áruházak legjobb dolgozója“ kitüntetést. — Amint látják, nagy forgalmat bonyolítunk le; azt is lehet mondani, hogy „kinőttük a ‘A sok szép áru közül nehéz kiválasztani a legszebbet. (Németh István felvételei) — Mint tapasztalt kereskedőnek, mi a véleménye az árusító és a vevő viszonyáról? — A jó viszony kialakítása a kölcsönös bizalomtól, egymás megbecsülésétől, s nem utolsósorban a türelemtől is függ. Például szombaton nyolc óra alatt sokkal több vásárlót szolgálunk ki, mint más napokon 12 óra alatt. Ez mindkét félre nagy megterhelést ró, éppen ezért jó lenne, ha ilyenkor a vevők csak a két napra szükséges élelmiszert vásárolnák. A jó kapcsolatok kialakításának érdekében a magunk részéről Igyekszünk mindent megtenni, az elárusítókat rendszeresen tájékoztatjuk a problémákról, feladatokról. Az első emeleten az elektromechanika és az üvegárurészleg 15 tagú elárusítói csoportját Bakács Béla irányítja. Munkájukat fémjelzi az is, hogy tavaly május 1-én megkapták „A CSKP megalakulása 50. évfordulójának kollektívája“ kitüntetést. Bakács elvtárs, „A szocialista munka úttörője“ kitüntetés tulajdonosa a következőket mondotta: , — Havonta másfél millió korona értékű forgalmat bonyollruhánkat“, hiszen az áruházat 70 millió korona forgalomra tervezték, ma pedig már 120 milliót ér el az évi forgalom — mondotta Burgel Imre igazgatóhelyettes. — Két nagy előnyünk van. Az egyik az áruház központi fekvése, a másik, hogy lehetőségünk van rugalmasan, közvetlenül a termelőktől is beszerezni az árut. A kezdetről, az öt évvel ezelőtti indulásról Száraz Benedek igazgatóval beszélgetünk. — Kilenc részleggel, 170 dolgozóval nyitottuk meg az áruházát. A dolgozók száma azóta 203-ra emelkedett. Ezenkívül 39 tanulót is foglalkoztatunk. Az öt év alatt összesen 504 millió 330 ezer korona forgalmat bonyolítottunk le. Még néhány érdekes adat: 400 000 méter textilárut, 300 000 férfi-, női és gyermekruhát és több mint 1 millió pár cipőt, 1750 varrógépet, 2400 tévékészüléket, 1500 hűtőszekrényt és 5600 rádiót adtunk el. — Milyen szolgáltatásaik vannak? — Van szabóműhelyünk, ezenkívül — a vevő kívánsága szerint — átalakítjuk az öltönyöket is. Megkönnyítjük a vásárlók dolgát azzal, hogy házhoz is szállítunk árut. Hétezer csomagot küldtünk el utánvétellel, a jótállás keretében elvégezzük a tévékészülékek javítását, itt helyben. A fotoszolgálattal -is megpróbálkoztunk, ez azonban nem sikerült. — Kik érdemelnek külön dicséretet ? — Áruházunk dolgozóinak döntő része bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. Negyedévenként két legjobb elárusítót és egy vezetőt értékelünk. Tíz munkacsoport 150 tagja versenyez a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért. Nyolc dolgozónk kupta meg „A szocialista munka úttörője“ kitüntetést. Burgel Lajos, Fekete Ida, Szabó Márta és Petrus Ilona „Az áruházak legjobb dolgozója“ kitüntetés tulajdonosa. Fister Margit „A VIII. össz szakszervezeti kongresszus dolgozója“ címet nyerte el, Jobbágy Péter és Burgel Imre pedig „Az állami kereskedelem legjobb dolgozója“ kitüntetés tulajdonosa. — Vállalásaik? — Főként a tervtől jesítésr©, az anyagtakarékosságra, az árukészlet körforgására, gondozására irányulnak. Munkabrigádjaink tavaly 10 460 órát dolgoztak le. Ennek értékét Vietnam megsegítésére és a Trenčín mellett épülő gyermekváros támogatására fordítottuk. Sor került az áruház környékének és udvarának a kitakarítására is. — Meg kell még említeni — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Burgel Imre —, hogy nagyon jó az együttműködés az üzemvezetőség, a pártalapszervezet és a szakszervezet között. A gyűléseken minden problémát megtárgyalunk. A szakszervezet tevékenységéről Burgel Lajos számolt be. — . Az egészségügyi gondoskodás keretében üdülni, gyógykezelésre küldjük dolgozóinkat, kirándulásokat, színházlátogatásokat szervezünk. Jó kapcsolataink vannak a rostocki (NDK) Centrum Áruházzal, a barátság és együttműködés keretében 40 dolgozó számára rendeztünk cserelátogatást. Száraz Benedek igazgató elmondta még, hogy az öt év alatt 48 tanuló szerzett szakmai képesítést, nagy részük ma is az áruházban dolgozik. Az ipari tanulókkal két mester foglalkozik. Megemlíthetjük még, hogy az áruház megnyitásakor 50 érettségizett lányt vettek fel, akik szintén itt szerezték meg a szakmai képesítést. MALINAK ISTVÁN Téli gyakorlaton Körülöttünk hótól és zúzmarától roskadó hallgatag erdők. A befagyott patak melletti tisztáson hatalmas helikopterek, mellettük katonák csoportjai. A téli harcászati gyakorlat egyik legérdekesebb mozzanatának végrehajtása következik: a gyakorlótér „függőleges kiszélesítése“, a harcászati légideszant bevetése. — Kötelékünk ékalakú harcrendben közelíti meg a berakóhelyet. Sebességünk a szokásos. A leszállás állásszöge három fok. Földet éréskor legyünk nagyon óvatosak, nehogy megsüllyedjenek a gépek. Különösen teljes terheléssel. A gépkocsizó lövészek harci csoportjait a bevetés színhelyére szállító helikopterkötelék parancsnoka befejezi indulás előtti eligazítását. A légide- szant-alegységek feladata: mélyen a „kékek“ által megszállt területen megakadályozni az „ellenséges“ tartalékok várható előrevonását, támogatni a saját erők előrenyomulását, majd csatlakozni a szárazföldön odaérkező, rohamozó alegységekhez. Az egyik kötelék bal oldali kísérő gépén kapok helyet. Irány a deszant-berakóhely! Északnak tartunk, hegyeken, szurdokokon át, a fák koronája felett alig néhány méterrel. A földközeli repülés a legjobb védekezés a „kékek“ felderítő tevékenysége ellen. Kötelékünk egy erdőszéli majorság mellett ereszkedik földre. A másodpilóta leereszti az alumíniumlétrát, hogy a de- szantcsoport katonái azonnal gépbe szállhassanak. A közeli facsoport és a majorsági épületek oltalma alól futnak elő az utasjelöltek. Javarészük még sohasem vett részt ilyenfajta feladat megoldásában. Sőt, legtöbbjük helikopteren, vagy repülőgépen sem ült soha életében. Akárcsak a ml gépünkben helyet foglaló csoport parancsnoka, Sz. István tisztjelölt. — Újdonsült szakaszparancs- nok vagyok. A félévi vizsgák kellős közepén kaptam parancsot arra, hogy azonnal tegyem le a még hátralévő két kollokviumot, mert részt kell vennem ezen a gyakorlaton. Érdemes volt eljönnöm. Most érzékelhetem, hogyan érvényesül a gyakorlatban az, amit a tiszti iskolán a harcászati foglalkozásokon tanultam. — Mi az, ami különösen megragadta itt a figyelmét? , — A gyors ütem, a sok váratlan helyzet és a korábban látottaknál nagyobb harcszerűség. Szakaszparancsnok-társaim is megállapították, hogy a korábbinál jebban ügyelünk a rejtett, harcszerű mozgásra és mindenki gyorsabb, rugalmasabb cselekvésre kényszerül. Megfigyeltem továbbá, hogy a járművezetők éjszaka tankolnak. Ezt eddig nem tapasztaltam. Pedig ez is a harcszerűséghez tartozik, hiszen az üzemanyagtöltő helyek nappal könnyen felderíthetők és sebezhetők. — Mit tud a leszállás utáni feladatokról? — Csak a helyszínen kapok konkrét rádióparancsot. Minden a helyzettől függ. Ez az igazi! A katonák szótlanul ülnek a meg-meglibbenő helikopterben. Mereven figyelik a tájat a kerek plexi-üvegablakon át. A mozdulatlan arcok és a szótlan ajkak elárulják a visszafojtott izgalmat, feszültséget. Kötelékünk a kirakodás színhelyére érkezik. Körülnézek. Néptelen, kietlen, erdőövezte völgykatlan. A gépek kerekei nem érintik a hó alatt eléggé lágy, lápos talajt, a katonák másfél két méternyi magasságból huppannak le a földre. Jöhet a második csoport! Itt D. Zoltán százados a parancsnok. — Izgalmas a gyakorlat — mondja a tiszt. — Semmiben sem lehetünk biztosak. Alegységünk kezdetben tartalékban maradt, majd az „ellenség“ védelmi vonalának áttörése után, fő erőinket követve részt vett a „kékek“ tűzfészkeinek, támpontjainak felszámolásában. Azután harcfelderítő járőrfeladatot bíztak ránk. Egymást követték az újabb és újabb parancsok. — Van valami újszerű ezen a gyakorlaton? — Rengeteg. Főleg az, hogy ez a gyakorlat a lehető legjobban megközelíti a valóságos harc körülményeit. A helyzet gyakran változik, a korábban megkapott feladatokat újabb, váratlan parancsok módosítják. Ma reggel is alig akartam hinni a fülemnek, amikor megkaptam a feladatot: „Egy óra alatt készüljenek fel légideszant bevetésre!“ A korábbi tempóhoz mérve, erre legalább fél napra lett volna szükség. És most egy óra! És képzelje: ez is elég volt. Tetszik nekem ez a tempó és a sok meglepetés. Helikopter-kötelékünk — kihasználva a völgyek és a szurdokok oltalmát — földközelben tér vissza bázisára. Elbúcsúzunk a pilótáktól, s terepjáró gépkocsival indulunk el a „harc“ egy másik terepszakaszára. Utunkat műszaki munkagépek oszlopa zárja. Egy műszaki alegység katonái különleges gépjárműveikkel, munkagépeikkel új feladatra indulnak. Rakományukon látszik, hogy minden eshetőségre felkészültek, jeges, síkos lesz az út valahol? Erre is számítottak. Néhány teherautón salakot visznek. Túlságosan mély, ragacsos sár veszélye fenyeget? Segít a gépkocsikra felmálházott dorong- szőnyeg, akcióba lépnek až akadályelhárító berendezések. A csapatok előrenyomulását semmilyen meglepetés sem hiúsíthatja meg. — Le a süveggel a harcjárművezetők és kezelők előtti — sommázza véleményét T. József őrnagy, az egyik alakulat törzsének munkatársa. — Szinté önmagukat múlják felül! És á parancsnokok? Nem hozta zavarba őket a megszokottnál gyorsabb, változatosabb, több meglepetést és variációs lehetőséget tartalmazó gyakorlat. Alkonyodik. A sötétedést meggyorsítják a hirtelenében előgyülemlő felhők, amelyek hamarosan mint tépett rongyok lógnak a környező völgyekbe, szurdokokba. És megindul á havazás. Ha így folytatódik, reggelre mindent elborít a friss hó. „Holnap még nehezebb lesz“ — mondja egy fiatal százados. BERTALAN ISTVÁ? Az Uherské Hradišté-i Mesit nemzeti vállalat dolgozói, a mérő- és jelzőműszerek gyártói a repiilőgépmotorok működését ellenőrző fedélzeti műszereket is gyártanak. Azoknak a műszereknek a segítségével, amelyeket az utóbb', időben állítottak össze a hőmérséklet és a nyomás mérésére beépített kontaktus né? küli jelzőberendezéssel, lehetségessé válik fényjelzés útján vagy akusztikai módon a gépek működésének jelzése, esetleg szabályozása. Ezeket a műszereket jelenleg a termelés gépesítésére és automatizálására szolgáló új gépekhez használják, s mindenekelőtt a Szovjetuniónak szánt gépekre szerelik. Felvételünkön: Dana Hlaváfeková, a szocialista munkabrigád címért küzdő ifjúsági munkaközösség tagja a jelzőtekercsek tekercselését végzi. (Felvétel: Nesvadba — CSTK) 1974. II. 12.
