Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-02 / 28. szám, szombat
Stockholmi pillanatképek Stockholm gyönyörű környezetben, számos apró sziget közelében a Mülarentó körül terül el, amelynek vize szinte észrevétlenül egyesül a Balti- tengelr hullámaival. A turisták megcsodálják a város modern központját, az ódon városháza karcsú tornyát, az új felhőkarcolókat, az óváros festő sikátorait, amelyek még mindig ellenszegülnek a városi mérnökök korszerűsítési törekvéseinek; szorgalmasan fényképezik mindazt, ami itt érdekes, az őrségváltást a királyi palota előtt vagy a vén Wasat, az egykori svéd hajóraj vezérhajóját, amely a XVII. században már Vízre bocsátása alkalmával elmerült a kikötő öblében; néhány évvel ezelőtt emelték ki fáradságos munkával, s jelenleg egyik idegenforgalmi attrakciója a svéd fővárosnak. A közép-európai látogatót Stockholmban mindenekelőtt az Utcasorokat, sőt egész negyedeket és tengeröblöket áthidaló korszerű autósztrádák lepik meg, melyek technikai megoldása még mindig párját ritkítja Európában. Ez a nagy város azonban a maga mintegy háromnegyed milliós lakosságával idegenforgalmi szempontból bem tölt be komolyabb szerepet az országban. Stockholm mindenekelőtt ipari és szellemi központja Svédországnak. Mint kikötő, rangban a második Göteborg mögött, viszont hajóépítő üzemei, géjjgyárai, elektrotechnikai üzemei, vas- és acélipara, papír-, cellulóz-, élelmiszer-. és sörgyártása- stb. világviszonylatban is a legjobbak között foglalnak helyet. Még néhány évvell ezelőtt a hyugati világban az a nézet A valóban gyönyörű autópályán egyre ritkul a forgalom. A korlátozási intézkedések szigorúak — száz liter egy hónapra. uralkodott, hogy a dolgozók életszínvonala tekintetében nem az USA, hanem Svédország vezet. Két-három évvel ezelőtt azonban már a svédek is joggal panaszkodtak arról, hogy bár a munkabérek aránylag magasak és szociális biztosításuk is kielégítő, viszont az élet sehol sem olyan drága, mint Stockholmban. így például bár az utolsó évek folyamán Stockholmban tényleg sokat tettek a lakásépítés terén, a lakásínség mégis ijesztő, hiszen csak kevesen képesek 1000—2000 koronát fizetni havonta lakbérért. Stockholm az alkoholisták és kábítószerélvezők egyik legnagyobb európai központja. Ma már maguk a stockholmiak is keserűen jegyzik me|g: „mi hasznunk a magas életszínvonalból, amelyért a legmagasabb adókat fizetjük44. Az utóbbi hónapokban a nyugati ipari országokra zúduló olajválság Svédországot is súlyosan érinti, mégpedig nemcsak az autótulajdonosokat, hanem az egész ország népét. Ami az autósokat illeti, azok részére már találtak „megoldást“, ha nem is a legkellemesebbet: korlátozták a benzin eladását. Nehezebb problémát okoz azonban az a tény, hogy mint Nyugat- Európában csaknem mindenütt, az eddig olcsó olajjal fűtötték a városi lakásokat is. SOMLÖ MIKLÓS J.Romantika — a rohanó világban egyre kevesebb jut belőle a svédeknek is. ROBOGÓ VONATOKON A gyakorta utazó ember sűrűbben találkozik velük, a csak néhanapján vonatra szálló utas viszont ritkán kerül kapcsolatba a nemzetközi gyorsvonatok személyzetével. Az étkekző és hálókocsik alkalmazottainak munkájáról az utasok rendkívül eltérő véleménnyel nyilatkoznak, különböző tapasztalataik vannak. A hazai és külföldi utas olykor a teljes megelégedettség hangján beszól róluk, néha bizony előfordul, hogy — jogosan — elmarasztalják az utazás folyamán nyújtott szolgáltatásokat. Nekünk, utasoknak azonban van egy közös vonásunk; valamennyien azt szeretnénk, ha az említett alkalmazottak mindig mosolygósak, közvetlenek, kedvesek, készségesek lennének. Viszont akinek egyszer alkalma nyílik bepillantani a kulissza- titkokba, hamarosan belátja: rendkívül nehéz és felelősség- teljels munkát végez a nemzetközi expresszvonatok személyzete. Négynapos romániai kirándulásunk során éberen figyeltem minden apró mozzanatot, körülményt, amely a legcsekélyebb mértékben is befolyásolhatta a fehérköpenyes alkalmazottak napi munkáját. Ilyesformán a riport meglehetősen hű képet ad egy romániai társasutazás kulisszatitkairól, természetesen vegyítve egy olyan „közjátékkal“, mellyel maguk a vasúti alkalmazottak sem számoltak előre. Hajnali fél háromkor induljunk Bratislav-ábóL Huszonkilenc órás maratoni utazás után érkelztünk meg Mangáliába. Rendkívül „izgalmas“ események szemtanúja voltam az étkezőkocsiban, itt ugyanis valóban vadnyugati ihletésű események peregtek le szemem előtt. Hat beat-hajviseletű, enyhén szólva is piszkos ifjú tolakodott be az étkezőkocsi ajtaján. Első pillantásra megállapítottam: többet ittak a kelleténél. Valószínűleg éppen a hazulról hozott „tartalék“ utolját fogyasztották el. Már este tíz óra felé járt az idő, a vendégek nagy része elhagyta az étkezőkocsit, vagy éppen távozóban volt, hiszen relggelig rengeteg még itt a munka, a vagont rendbe kell rakni, kitakarítani, abroszt cserélni stb ... Sört — hangoskodott az egyik, vodkát — tette hozzá a mögötte lévő. Az étkezőkocsi főnöke a „béke és nyugalom“ érdekében csakhamar hozta a kért sört és vodkát. Megisz- szák és utána távoznak — gondolta. De nem így történt. A késői vendégek fejében ez meg sem fordult. Az első „kör“ után természetesen a második következett volna, ha ... Ha Valentin Lajcha, a „főnök“ nem lép közbe. „Senkit nem szolgálunk ki tíz óra után“. A fiatalok egymásra néztek. Láttam, cseppelt sincs kedvükre abbahagyni a poharazgatást. Képtelenek voltak felfogni: itt is van záróra. A határozott „nem“-re, persze válaszoltak, méghozzá — a maguk „sajátos“ módján. A személyzet „csatasorba“ állt. Eredménayel, mert az erAszakoskodókat végül sikerült kitessékelni az étkezőkocsiból. Nem éppen könnyű a nemzetközi gyorsvonatokon a pincérek, szakácsok és egyéb alkalmazottak munkája, fán Marko, az előbb említett étkezőkocsi vezetője már 16 éve dolgozik a szakmában, szívesen végzi ezt a munkát. — „Csak a lábam érzi melg, hogy öregszem. Egy-egy hosz- szabb úton átlagosan mintegy 80 km-t gyalogolok. Egyszer már kiszámítottam — mondja nevetve Marko elvtárs. Silva Mančuškovä felszolgálónő viszont az előbbi „epizódhoz“ tér vissza: „Reggel 6 órakor az étkezőkocsinak ismét példás rendben kell várnia a vendégeket. Tiszta abrosz, friss virág ... Hasonló esetek gyakran előfordulnak. Ilyenkor bizony éjfél után kerülünk az ágyba ... Az utasok pedig nap mint nap mosolygósaknak, kedveseknek szeretnének látni bennünket...“ A romániai társasutazásról kellemes és maradandó élményekkel tértünk haza. A háló- és étkezőkocsik „fogságában“ eltöltött napok szintén új élményekkel gazdagítottak bennünket. Bepillantottunk a nemzetközi gyorsvonatok személyzetei fáradságos munkájának a titkaiba. Rajtunk, utasokon is múlik, hogy köny- nyítsünk problémáikon. Felemelkedni utolérni... A nő és a tudományos-technikai forradalom Két tudományos dolgozó — egy nő és egy férfi — nyilatkozik a nők feladatáról a tudományos-technikai forradalomr bán, s arról, hogy a társadalomnak milyen problémákat kell megoldania annak érdekében, hogy a nő mindjobban teljesíti hesse igényes feladatait. TtóEJR ■ A nő és a tudományos-technikai forradalom. Mi erről u véleménye mint férfinak? Dr. DUSÁN FRANCO, a Szlovák Tudományos Akadémia Műépítészen és Építőipari Intézetének dolgozója: — A jelenségek egész sora arra enged következtetni, hogy a tudományos-technikai forradalom sok változást hoz majd a nő életébe. Mindenekelőtt az egyenjogúság, s ezzel szoros kapcsolatban a tanulás, az önművelés terén is. Várható, hogy korrekcióra szorul majd az egyenjogúság néhány hamisan értelmezett kérdése is. A háztartási munkákban is el kell érnünk a helyes munkamegoszlást, ennek érdekében pedig tökéletesíteni kell a szolgáltatásokat s a háztartások műszaki felszerelését, bogy a nő „második műszakja“ a lehető legrövidebb időre korlátozódjon, s így több Ideje maradjon művelődésre, pihenésre, tanulásra. Ezen a tehermentesítésen az új típusú lakások is sokat lendítenek majd. Az új építőanyagok praktikusabbak, a berendezési tárgyak könnyen moshatók, cserélhetők, alakíthatók. Valószínű, hogy az anyaság még az eddiginél is több megértést és előnyt vív majd ki a társadalom részéről, hiszen mindnyájunk előtt világos, hogy a gyermek életének első és egyben legkritikusabb éveiben a legjobb kezekben az édesanyánál van. Ekkor kezdődik meg személyiségének alakulása, amely döntő hatással lesz egész későbbi sorsára és magatartására. Sajnos, ezen a téren is a megrögződölt hagyományok és ösztönös tettek domináltak a tudományos kutatómunka ismeretei felett. Az anyaság is olyan hivatás lesz majd, amely alapos felkészülést követel. A tudomány és a technika fejlődése magával hozza majd a nagyobb munkatermelékenységet. Ez pedig szilárd bázist teremt, amely lehetővé teszi, hogy a szocialista társadalom is egyre feljebb haladhasson a fejlődés lépcsőfokain. Van ennek az előrehaladásnak azonban egy buktatója Is. Előttünk áll a kapitalista konzumtársa- dalmak elrettentő példája, ahol az anyagi bőség gyakran lélektelen harácsoláshoz, és értelmetlen pazarláshoz vezet. Ugyanakkor e jelenségek velejárója a kiúttalanság és az elidegenedés érzése. A szocialista társadalomnak más feltételeket kell teremteni, meg kell tanítania az embereket a jólét észszerű élvezetére, erre pedig már most nagy súlyt kell fektetni, mert nem mindegy az, hogy milyen lesz a következő nemzedék embere, amely most nevelődik fel a szemünk előtt. Rajtunk, szülőkön múlik, hogy milyen lesz ennek a generációnak az értékítélete, milyenek lesznek a céljai, mit talál bennünk és tetteinkben követésre méltónak. Rajtunk áll tehát, hogy a szocialista jelen és a kommunista jövő embere, a marxi—lenini gondolkodók eszméinek jegyében váltja-e valóra az emberi szabadság korszakalkotó gondolatát. ■ Ha a tudományos-technikai forradalom és a személyiség fejlesztése közötti összefüggésekről beszélünk, -akkor férfira és nőre egyaránt gondolunk. Mint szociológus bizonyára ismeri azt a területet, ahol a nőt fel kell „emelni41. Dr. JOLANA JANČOVIČOVÄ CSc., a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának dolgor zó ja: — Nem akarok itt ismert tényekről beszélni, amelyek aüti ról tanúskodnak, hogy az anyaság, az otthonteremtés és a háztartási munka mennyire megterheli a nőt, s ezzel a társadalmi munkákban hátrányos helyzetbe hozza a férfiakkal szemben. Meggyőződésem, hogy a tudományos-technikai forradalom ezen a téren is forradalmat jelent majd. Mert a háztartási munka, társadalmunk jelenlegi fejlettsége mellett, hátráltatja a nőt alkotó erejének érvényre juttatásában. Inkább egy olyan kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, amelynek megoldása valóba® sürgős lenne. A szakiskolák és a szaktanintézetek tanulóinak túlnyomó többsége lány. A könyvtárosi, közgazdasági és egészségügyi szakiskolákban ez a százalékarány igen közel jár a százhoz, míg az ipariskolákban csak egynegyedét teszi ki a tanulóknak. Mit mutat ez a jelenség? Megrögzött hagyományokat, vagy azt, hogy a lányok nem tudnak úgy felkészülni a természettudományi tantárgyakból, mint a fiúk? Talán gyengébb képességekkel rendelkeznek az elmélyülést, logikáit követelő szakokban? Nem látunk még elég világosan ezeknek a kérdéseknek mélyére, s nem tudjuk, melyik ok mennyit nyom a latban. Az bizonyos, hogy a lányoknak többnyire nincs kiaknázva kellő mértékben a műszaki tudományok iránti érdeklődése és adottsága. Sokat beszélünk arról is, hogy a pedagógus pálya mennyire megfelel a lányok alkatának és érdeklődési körének. Mi sem bizonyítja ezt inkább, mint a lányok 96,5 százalékos fölénye a pedagógiai iskolákon. S ezzel ellentétben arról is volt már szó, hogy ártalmára van ez a túlzott femi- nizáció ennek a hivatásnak. A nevelés minősége közvetlen kapcsolatban van az ember alkotó erejének fejlesztésével. Ezért volna olyan fontos ennek a kérdésnek mielőbbi tisztázása. Az ember nemcsak eszköze, hanem végső célja is tudományos-technikai forradalomnak. Ezért óhatatlanul szükséges, hogy már most komplex, tudományos szemszögből nézzük az ember fejlődését. Mélyrehatóbban meg kell ismernünk a férfi és a nő lélektani adottságainak eltéréseit. Ennek érdekében pedig fel kell számobiunk végre a tudatunkba rögződött szokások, hagyományok, és tudománytalan, megalapozatlan etikai mércék uralmát. S a tudományos-technikai forradalom vívmányaival és felismeréseivel kell irányítanunk ezt a folyamatot a kitűzött cél felé.-Feldolgozta: M. P. SPSH [ 1974. II. 2
