Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-12 / 10. szám, szombat

HÉTVÉGI HlRMAGYARAZATUNK

EURÓPAI VEDELEM

Az európai biztonsági és együttműködési konferencia továbbra is a nemzetközi közvélem'ény érdeklődésének a homlokterében áll. Tagadhatatlan, hogy a konferencia nagyköveti szintű előkészítő tanácskozásai, majd a külügyminiszterek európai jó ruma és azt követően a genfi bizottságuk tárgyalássorozata sok új, pozitív elemet hozott kontinensünk nemzetközi politikai életébe. így közeledtek az álláspontok az alapvető jelen tőségű kérdésekben, sikerült konkrétan körülhatárolni a konferencia napirendjét célkitűzéseit. Ugyanakkor tény, hogy az európai enyhülés ellenzői sem tétlenkedtek. Erejüket mindé nekelőtt a nemzetközi légkör mérgezésére összpontosították, arra törekedtek, hogy a még fennálló nézetkülönbségeket felna qyilva kiábrándítsák a közvéleményt a konferencia várható eredményeibe vetett hitéből.

Budapest — Helsinki

Hosszú út vezetett a Varsói Szerződés budapesti felhívásától a helsinki előkészítő tanácskozások megkezdéséig. A kétes többoldalú megbeszélések sorozatára volt szükség ahhoz, hogy a Dipoli-palotában tárgyalóasztalhoz ülhessenek az európai államok, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei. Ezt az időszakot elsősorban az ún. kényes problémák felgöngyölítése jellemezte. Ezek közé tartozott többek között a jól ismert „német kérdés komplexum“, amelynek megoldatlansága szinte lehetetlenné tette a konstruktív párbeszéd kibontakozását.

Kezdeményező félként — mint oly sokszor — ismét a Szovjetunió és a szocialista közösség országai léptek fel. A szovjet—nyugatnémet állam- szerződés megkötése végül is megnyitotta az utat a kérdés rendezése felé. A lengyel—nyu qatnémet államszerződés, a Nyugat Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, a két német állam alapszerződése majd a csehszlovák—nyugatnémet államszerződés végeredményben olyan feltételeket teremtett, amelyek az európai realitások objektív érvényesülését tekin- letbe véve optimális kiindulási pontot jelentettek az együttműködés bővítése, következésképp a biztonság megszilárdítása fejé.

Nem titok, hogy a helsinki külügyminiszteri szintű tanácskozásokat követően több nyitott kérdés maradt, amelyek megoldása a genfi bizottságokra hárult. Az európai biztonsági és égyüttműködési konferenciának óz a közbeeső szakasza fontos és felelősségteljes munkát végzett. Számos dokumetum-terve- zet született, amelyek a biztonsági konferencia „csúcsértekezlete“ elé kerülhetnek majd.

Politikai széljárás

Paradoxonként hangzik, de tény, hogy amíg az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikeres „beindítása“ kedvezett a legkülönbözőbb nemzetközi politikai problémák megoldásának, a világpolitikai élet fejleményei hátráltatják az európai fórum teljes kibontakozását. A közel-keleti válsággal összefüggő feszültség jelentős mértékben elvonta például a figyelmet a konferenciáról. Olyan helyzet alakult ki, amely megkövetelte, hogy a világ vezető nagyhatalmai mindenekelőtt a .veszélyes háborús góc felszámolására fordítsák figyelmüket. És ebben a nemzetközi politikai konstellációban bukkant fel „valahol nyugaton“ az európai védelem elmélete, amely végső következményeiben a biztonsági konferencia eddig elért eredményeinek semlegesítését szolgálja. A szolján forgó elmélet tulajdonképpen a visszájára fordítja az európai biztonság fogalmát. Mégpedig azért, mert a biztonságot a katonai tömbök erősítésével helyettesíti be, tehát olajat önt a tűzre, az általános és teljes leszereléssel szembe a lázas fegyverkezés alternatíváját állítja. Felfigyeltető momentum, hogy az ún. európai védelem koncepciója „felettébb veszélyesnek tartja Nyu- qat-Európa számára a Szovjetunió és az Egyesült Államok lépéseit a közel-keleti helyzet kiéleződésének megakadályozására.“ Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az európai védelem koncepciója a pekingi nemzetközi politikai vonalvezetés csalhatatlan jegyeit is magán viseli. Ebből következik, hogy megalkotói „nagy játszmába“ kezdtek, amelynek lélektani kísérőzenéje a bizalmatlanság magvainak az elhintése.

Az elmondottakból kitűnik, liogy az európai biztonság sorsával manipuláló politikai csoportosulások maximális mértékben kihasználják a politikai széljárást a konferencia első szakaszaiban elért eredmények aláaknázására. Nem véletlen te hát, ha a szocialista közösség egyre erőteljesebben sürgeti többek között a közel keleti kérdés igazságos megoldását, hiszen az terjedelmében és kihatásában feltétlenül negatívan befolyásolja az európai konti nensen kialakuló együttműködést, a kölcsönös bizalom meg szilárdítását.

„Járulékos" tényezők

Kétségtelen, hogy az európai biztonság megteremtése a világ- béke további megszilárdításának is a függvénye. így a kontinens politikai légköre szempontjából alig lehet közömbös milyen szinten és milyen sikerrel folytatódnak az általános és teljes leszereléssel összefüggő megbeszélések. Tény, hogy a szovjet— amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások komoly, érdemi szakaszukhoz jutottak. Genfben — habár vontatottan

— de folytatódnak a leszerelési lárgyalások. A bécsi kölcsönös haderőcsökkentési megbeszélések is túljutottak a kezdet nehézségekkel járó stádiumán. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése egyhangúlag támogatta a leszerelési világértekezlet összehívásának javaslatát, míg a Biztonsági Tanács a katonai költségvetések tíz százalékos csökkentése mellett foglalt állást, amelyet a nagyhatalmak a fejlődő országok támogatására fordítanak. Viszont az is tény, hogy a különböző határozatok, sőt nagy jelentőségű dokumentumok elfogadásán túlmenően mind ez ideig nem került sor konkrét lépésekre. Ennek pedig egyik eredendő oka éppen a kapitalista világ válsága, amelyet egyre súlyosbít a valutáris problémák megoldatlansága és az ehhez járuló energetikai krízis.

Köztudomású, hogy .1 Szovjetunió és a szocialista közös ség országai hajlandók a kölcsönös előnyök alapján együttműködni a reálpolitikát folytató kapitalista államokkal. Erre

utal egyébként a KGST alapokmánya is, amely nem csapja be az ajtót senki orra előtt sem, aki a szuverenitás, a beltigyek- be való be nem avatkozás és az őszinte, kölcsönösen előnyös együttműködés alapján óhajt

kereskedelmi, gazdasági, tudományos-technikai kapcsolatokra lépni a szocialista közösség országaival. Ma már nyilvánvaló, hogy a gazdasági blokád, az elszigetelés politikája csődöt mondott. Az európai problémák

— európai fórumon — megoldhatók. Mind gazdasági, mind

politikai vonatkozásban. És éppen ez a tény követelné meg, hogy az európai kapitalista országok fokozottabb figyelmet szenteljenek a pillanatnyi helyzetijén is a biztonsági és együttműködési konferencia munkájának. Az európai védelemről szóló ál-elméletek ugyanakkor nem szolgálnak mást, mint az ígéretesen kibontakozó kapcsolatok megbontását. Elburjánzásuk, ha nem is végzetes a konferencia munkájára, de késleltetheti a további pozitív fejlődést.

BALOGH P. IMRE

Vegyes érzelmekkel fogadtuk Nixon javaslatát

KÉRDŐJELEK AZ OLAJÉRTEKEZLET FÖLÖTT

Washington — Párizs — Bonn — Mint már jelentettük, Nixon amerikai elnök személyes meghívást intézett a nyolc legnagyobb olajfogyasztó tőkés ország külügyminiszteréhez, vegyenek részt a február 11-én Washingtonban kezdődő tanácskozáson az energiaválságról.

Az Egyesült Államok szövetségesei körében igen vegyes ér zelmekkel fogadták az amerikai kormánynak ezt az egyoldalúnak tűnő kezdeményezését, és mindeddig nem tisztázódott, vajon valamennyi meghívott fél eleget tesz-e a meghívásnak.

A japán kormány tegnap úgy döntött, hogy képviselteti magát az olajfogyasztó nyugati országok washingtoni konferenciáján, de a kormány szóvivő je bejelentette, a japán kormány reményét fejezi ki, hogy az értekezlet elősegíti a „harmonikus kapcsolatok“ megteremtését az olajfogyasztók és az olajtermelő országok között.

Japánban ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a Tanaka-kormány hajlandó ugyan részt venni a washingtoni értekezleten, de arra nem hajlandó, hogy bármilyen formában módosítsa nemrég elfogadott új közel-keleti politikáját.

A francia kormány első reakciója igen óvatos. Párizsi politikai körökben hangsúlyozzák, hogy a kormány először számos magyarázatot kér Nixon-kormá- nyától, miért hívott meg csak egyes országokat, másokat viszont mellőzött. Figyelemre méltó a Le Monde cikke, amely arra utal, hogy Franciaország már egyezményt írt alá Szaúd Arábiával a nyersolaj-szállításról.

Párizsban tegnap egyébként bejelentették, hogy január 11 től emelik a benzin árát, mégpedig a szuper-benzint literenként az eddigi 1,35 frank helyett 1,75-ért árusítják.

Kuwait — A kuwaiti külügyminiszter élesen reagált arra az amerikai célzásra, hogy esetleges megtorlással élnek az olajembargót bevezető arab országok ellen. Ebben az esetben a levegőbe röpítik valamennyi olajtermelő szerkezetet — hangsúlyozta.

Róma — Leone olasz köztársasági elnök, valamint az olasz kormány számos tagja megbeszélést folytatott Szaúd Arábia és Algéria nyersolaj- és iparügyi minisztereivel a jelenlegi energiaválságról. Az arab politikusok előzőleg Madridban tárgyaltak, de Olaszország után több más nyugat-európai országot is felkeresnek.

Egy washingtoni jelentés szerint Nixon elnök már el is küldte a meghívókat a februári értekezleten részt vevő országoknak. A Gallup Intézet legutóbbi felmérése szerint az amerikai közvélemény úgy tartja, hogy elsősorban a nagy olajtársaságokat terheli a közvetlen felelősség a jelenlegi energiaválságért.

London — Bár hivatalos angol vélemény még nem hangzott el, a londoni l'imes úgy véli, hogy Nixon elnök a nemzetközi konferencia megrendezésével lényegében ketté akarja választani a gazdag olajimportáló országokat a szegényebb nyugat-európai országoktól, A lap úgy véli, hogy a február 11-ére összehívott konferencia, körül még igen sok tisztázásra váró kérdés van.

„Mindazok az országok, amelyek eleget tesznek Nixon elnök meghívásának és részt vesznek az olajfogyasztók Washington által szorgalmazott értekezletén, felkerülnek az „arabok ellenségeinek“ listájára — írják a kuwaiti lapok. Mást részt azokat az országokat, amelyek visszautasítják a meghívást, barátainknak fogjuk tekinteni és amiképpen tudjuk hogyan büntessük ellenségeinket, úgy-tudjuk azt is, miként rójuk le hálánkat karátainknak“ — teszi hozzá az Al Rai Al Arn című lap cikkírója.

tanaka délkelet-Ázsiában házal

Singapore — Tanaka japán miniszterelnök pénteken délkelet-ázsiai kőrútjának következő állomására, Singapore-bu érkezett. Ma Malaysiába utazik, hétfőn pedig Indonéziába látogat.

Tokiói megfigyelők rámutatnak, hogy Tanaka thaiföldi látogatása alaposan próbára tette a japán kormányfő idegeit. Mint várható volt, a diákok élénk tüntetésekkel fejezték k/i tiltakozásukat a iapán gazdasági behatolás el le i, s negatív álláspontjukon a Tana kával folytatott beszélgetés• sem változtatott. Ami a bangkoki tárgyalásokról kiadott közös közleményt illeti, japán kormánykörökben hangsúlyozzák, hogy mindinkább kibontakozik japán új délkelet ázsiai diplomáciája, amely előtérbe helyezi az „egyenjogú együttműködést“ Tokió és a déikelet-ázsiai országok között.

Ami Tanaka singapore-i és malaysiai látogatását illeti, megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a problémák lényegében

ugyanazok, mint Thaifölddel és a Fülöp-szigetekkel. Azzal a különbséggel, hogy Singapore-bun és Malaysiában nem olyan éles a Japán-ellenesség, mint Thai- földön, de mindkét országban problémát okoz a japán vállalatok agresszív természete és a piacok dominálására irányuló törekvések.

TOKIÓBAN bejelentették,

hogy tekintettel az élelmiszerárak, főleg a rizs, a zöllségfé- lék, a hús és a tej árának rohamos emelkedésére az űpniilis elején kezdődő új tanévben 300—400 százalékkal felemelik az isikola- étkeztetés díját.

HOLLANDIÁBAN 1973-ban a kiskereskedelmi árak 8,2 százalékkal emelkedtek. Az ipari áru 7 százalékkal, a szolgáltatások 11,6 százalékkal, a mező- gazdasági termékek pedig 9 százalékkal drágábbak, mint 1972- ben.

AZ NDK és a Fidzsi-szigetiök január 11-től diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással. A Fidzsl-szigetek a lül. állam, amellyel az NDK diplomáciai viszonyba lép.

NYUGAT BERLINBEN egy helyi rendőr és néhány polgári ruhába öltözött személy letartóztatta az NDK-beli lengyeu hajózási attasé helyettesét. A rendőrség a nyugat-berlinii lengyel katonai misszió vezetőjének érdeklődésére azzal magyarázta tettét, hogy a letartézta- tási parancsot a brit különleges szolgálat adta ki.

POMPIUOU francia elnök fogadta Buteflika algériai külügy-- minisztert.

EGYIPTOM állandó ENSZ- képviselői New York ban jegyzékben tiltakoztak az arab diplomaták és egyéb külföldi képviselőtestületek elleni soroza.- tos provokációk miatt.

AZ USA Kommunista Pártja felhívásban tiltakozott az amerikai monopóliumok önző bér- és árpolitika ja ellen.

OLASZ neofasiszták Cosenza városban benzinnel leöntötték, majd meggyújtották a kommunista párt helyi szervezetének

épületét.

OLOF PALME svéd miniszterelnök elhalasztotta a költség- vetés megvitatását, mivel a kormány még nem tisztázta az olajválság gazdasági és pénzügyi következményeit.

A PENTAGON a tavalyi 89 milliárdos katonai költségvetésnél 10 milliárd dollárral nagyobb 'költségvetést készül februárban törvényhozás elé terjeszteni.

AZ ENSZ gazdasági és szociális tanácsa, az ECOSOC kidolgozta és elfogadta a szervezet idei munkaprogramját, valamint a tavaszi és nyári ülésszak napirendjét.

AFGANISZTÁNBAN a katonai bíróság államcsínyben való részvétel miatt kilenc személyt 5 —t2-évig terjedő börtönbüntetésre ítélt.

AZ NSZK-ban 1973 első kilenc hónapjában 368 építőipari vállalat jelentett csődöt. Egy évvel korábban a csődbejutofct építőipari vállalatok száma 269 volt. 1973 novemberétől decemberig a munkanélküliek száma 331800-ról 485 600-ra emelkedett az országban.

PATOLICSEV szovjet és Ion Patsan román külkereskedelmi miniszter Moszkvában megbeszélést folytatott a két ország kereskedelmi és gazdasági együttműködésének kiszélesítéséről. Az 1971—75 évre szóló egyezmény értelmében az előző ötéves terv időszakához képest 40 százalékkal emelik a két ország közti árucsere-forgalom értékét, és az összeg meghaladja az 5 milliárd rubelt.

Elfogult szemlélet

A Neues Deutschland kommentárban foglalkozik Alek- szandr Szolzsenyicin „A Gulag- szigelcsoport“ című könyvével, amely 1973 utolsó napjaiban jelent meg a párizsi könyvpiacon.

A békés nemzetközi enyhülés makacs ellenzői újból hidegháborús eszközökhöz nyúltak — írja a lap. Szolzsenyicin újabb könyvében ismét tanúbizonyságot tett féktelen kommunista- ellenes érzelmeiről és arról, hogy az imperialista világ reakciós erőinek a szekértolója. Ismét felfedte ellenforradalmi és „fehérgárdista“ nézeteit. Szélsőségesen elfogult bírálata nemcsak a Szovjetunió, és az egész szocialista közösség ellen, hanem az NOSZF történelmi j el e n t ős ég én ek lekicsinyl ősé re

is irányul. Határozottan, de helytelenül bírálja Marx, Engels és Lenin tanait, tudatosan hamis színben tünteti fel a szovjet államhatalom polgárháború idején foganatosított intézkedéseit. Szolzsenyicin megfeledkezik arról, hogy a véres polgár- háború éveiben a szovjet állam határozott beavatkozására szükség volt a féktelen és kíméletlen fehér terror megtörésére.

Szolzsenyicin legújabb könyve az anti kommunista eszmék híveinek bizonyos mértékig azonban csalódást okozott, ugyanis semmiféle újabb adatokat, szenzációkat, tényeket nem tartalmaz. A szerző ismét csak a tőle megszokott szovjetellenes megállapítások tömegét sűrítette könyvébe. Figyelemreméltó az a szovjetellenes kampány, amely a könyv kiadását megelőzte. Már ez a mesterkélt hírverés is bizonyítja, hogy Alek- szandr Szolzsenyicin könyvének kiadása körül keletkezett izgalom és forrongás nem természetes eredetű. Ez lényegében egy jól időzített szovjetellenes pszichológiai hadjárat eredménye, amely a kiadás napjaiban érte el tetőfokát.

A szerző korlátoltsága és egyoldalú szemlélete miatt egyáltalán nem tudatosítja a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetben bekövetkezett kedvező változásokat, figyelmen kívül hagyja azokat a sikereket, melyeket a szocialista közösség a következetes lenini békepolitika megvalósítása terén ért el. Szolzsenyicin a békés egymás mellett élés elméletének — és ma már gyakorlatának — létjogosultságát igyekszik cáfolni. Ennek érdekében pedig latba vet minden eszközt.

Napjainkban, amikor egyre inkább kiütközik az imperializmus életképtelensége és az energiaválságban, valutaválságban, inflációban, a munkanélküliségben felszínre jutnak mély ellentmondásai, a szocializmus szilárd alapokon fejlődik. Szolzsenyicin magatartására e fejlődési folyamat megítélésében nemcsak a rendkívüli elfogultság és egyoldalúság a jellemző, hanem gerinctelensé- ge Is szembeötlő. Sose emelte fel szavát a gyilkosságok, terrorakciók, az emberi humánum íratlan törvényeit sértő gaztettek ellen, sőt egyenesen „szolidáris“ a hasonló erőkkel. E magatartása egyértelművé teszi azt a megállapítást, hogy Szolzsenyicin egyike a nemzetközi enyhülés ellenzőinek, akik napjainkban a hidegháborús eszmék melegágyának táplálói.