Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-07 / 5. szám, hétfő
Beszélgetés dr. Štefan Danissal, a Legfelsőbb Bíróság alelnökével Fokozott büntetőjogi védelmet a hivatalos személyeknek A statisztikai adatok szerint a szlovákáari bíróságok hatóság és hatósági közeg elleni erőszak bűncselekményéért 1972- ben 845 és 1973 első hat hónapjában 460 személyt ítéltek el. Természetesen még nem állnak rendelkezésre a végleges adatok az egész 1973. esztendőre, de ha összehasonlítjuk az utóbbi években kimutatott számadatokat, ezek az említett bűncselekmények enyhe emelkedését mutatják. E problémával kapcsolatban felkértük dr. Štefan Daništ, a Szlovák Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Bírósága büntető kollégiumának az elnökét, a Legfelsőbb Bíróság alelnökét, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. .A. 1974. h 7. 9 Miért illeti meg fokozott büntetőjogi védelem a hivatalos személyeket hivatásuk gyakorlása közben? — Az állami és a társadalmi szervek és szervezetek vezető tisztségviselőit és más felelős dolgozóit, hogy ezek a szervek és szervezetek betölthessék jelentős hivatásukat, megfelelő jogkörrel kell felruházni. Csak természetes, hogy a törvény hivatásuk gyakorlásában — fokozott büntetőjogi felelősség mellett — fokozott büntetőjogi védelemben is részesíti őket a Büntető Törvénykönyv rendelkezései értelmében különösen az életük, egészségük ellen irányúié támadással, a becsületük és hivatali tekintélyük ellen irányúié támadással, valamint a súlyos és veszélyes fenyegetésekkel szemben. Tudni kell, hogy a Büntető Törvénykönyv szerint ki minősül hivatalos személynek? Hivatalos személy az államhatalom és az államigazgatás valamely szervének tagja, továbbá az ezeknél a szerveknél vagy valamely közforgalmi vállalatnál alkalmazott vagy megbízás alapján eljáró személy, valamint az is, aki egyéb állami intézményben, állami vállalatban, szövetkezetben, tö- megszervezelben alkalmazás, illetve megbízás alapján vezető vagy bizalmi munkakört tölt be, illetve államigazgatási jellegű tevékenységet fejt ki. Ide tartoznak a fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjai is, amennyiben társadalmi, illetve a reájuk bízott jogkörnél fogva államigazgatási jellegű tevékenységet fejtenek ki. # Jellemezhetné közelebbről a hatóság és hatósági közeg elleni erőszak bűncselekményét? — Legutóbbi tapasztalataink szerint a legtöbb hatósági közeg elleni erőszakot (az ösz- szes ilyen bűncselekményeik 79,6 százalékát) rendőri közegek ellen, 8,2 százalékát a nemzeti bizottságok tagjai ellen, 3,3 százalékát az üzemi őrség tagjai ellen, 3 százalékát a bírák vagy bírósági titkárok ellen és 1,8 százalékát a földművesszövetkezetek tisztségviselői ellen követik el. Szintén elég nagy mértékben irányul a hatósági közeg elleni erőszak börtönőrök, ügyészek, vízsgálóbírők, a nemzeti bizottságuk közreudészeti felügyelőségeinek tagjai és a katonai járőrök tagjai ellen. Ami a hatósági közeg elleni erőszak bűncselekményének jellegét illeti, meg kell mondani, hogy gyakoribbak a durva szóbeli fenyegetések, mint a halállal való fenyegetődzések és a fizikai erőszak alkalmazása. Végül meg kell jegyezni, hogy az ilyenfajta bűncselekményeket legtöbbször — 85 százalékban — ittas állapotban követik el. 0 Milyen az arány a bíróságok által c bűncselekmények elkövetéséért kiszabott büntetéseknél a feltétel nélküli és a feltételes büntetések között? Elegendőnek tartja a megtorlás jelenlegi fokát e társadalmilag veszélyes bűncselekmények elleni harc hatékonysága szempontjából? — A büntetőpolitika helyes alkalmazásának egyik alapelve — ahogy az a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból is következik —, hogy szigorúbb megtorló büntetéseket kell kiróni a súlyosabb bűncselekmények elkövetőire, azokra, akik megsértik a társadalom fontos érdekeit, akik komolyabban megsértik a közrendet, az aszociális elemekre és a közveszélyes munkakerülőkre, akik negatív magatartást tanúsítanak a társadalommal szemben és akik nem hajlandók tiszteletben tartani a szocialista életmód alapelveit. Az említett bűncselekmények elkövetői ellen alkalmazott jelenlegi bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy döntéseikből eltűntek az 1968—69-es válságos időszakból visszamaradt llbe- ralista tendenciák. Míg például a hatósági közeg ellent erőszak bűntettéért kiszabott feltétel nélküli szabadságvesztés-büntetéseknek aránya 1969- ben mindössze 14,4 százalék és a feltételes szabadság büntetések számának aránya 46,2 százalék volt, 1972-ben a feltétel nélküli szabadságvesztés- büntetések aráuyszáma már 34,5 százalékot és a feltételes szabadságvesztés- bünte lések arányszáma már csak 27,6 szá zalékot képviselt. Ha számba vesszük az 1973 első hat hónapjában kirótt egyes büntetések arányát, amely a feltétel nél k ü 1 i sza ba d sá g v esz tés - b ü n tetőseknél 39,7 százalékos, a fel tété les sza ba dságv esz tés - bűn tetőseknél csak 27,6 százalékos, a büntető javító nevelés kimondásánál 27,6 százalékos és a többi önállóan kirótt, főképp pénzbüntetéseknél 3,8 százalékos, azt látjuk, hogy a feltétel nélküli büntetések száma jóval túlszárnyalja a feltételes szabadságvesztés-büntetések számát. $ Hogyan értékeli a társadalomnak a hatósági közeg elleni erőszak egyes eseteivel és az egész problémakörrel kapcsolatos magatartását? — Az effajta bűncselekmény ek megítélésével és megelőzésével kapcsolatban is teljes mértékben érvényes a CSKP jogi politikájának az az alapvető követelménye, hogy az említett bűncselekmények elleni harc kötelessége az összes állami szerveknek, gazdasági és társadalmi szervezeteknek és az állampolgároknak is. Ha ezzel összefüggésben ismét meg felelőképpen tudatosítjuk a hatósági közegek hivatalos tévé kenységének össztársa dalmi jelentőségét, akkor nyilvánvalóvá kellene válnia minden ál lampolgár számára, hogy köteles támogatni a hatósági közeget hivatásának gyakorlásában, szükség esetén védelmére kelni és elítélni azt a cselekményt, amely a hatósági közeg hivatása gyakorlásának akadályozására irányul. A helyes magatartás mellett előfordulnak, sajnos, olyan esetek is, amikor az emberek bírálják a halósági közeg törvényes eljárását, sőt olykor a tettes pártjára állnak és vele együtt hatósági közeg elleni erőszak bűncselekményét követik el. Az ilyen magatartás ellentétben áll szocialista társadalmunk törvényeivel és érdekeivel, s a leghatározottabban el kell ítélni. 4^ Mit tart a legfontosabbnak e bűncselekmények fokozatos és lényeges korlátozása szempontjából? — Véleményem szerint az első helyre az összes dolgozók szocialista jogi tudata állandó elmélyítésének a követelményét kell állítani. A másik fontos követelmény, hogy ki kell küszöbölni azokat az okokat és feltételeket, amelyek elősegítik ez effajta bűncselekmények elkövetését. Ezzel kapcsolatban, ami a hatósági közeg elleni erőszak bűncselekményét illeti, különösen lényeges az alkoholizmus elleni hatékony küzdelem. A büntetőeljárásban tevékeny szervek számára továbbra is fennmarad a feladat, hogy gyors és határozott fellépést tanúsítsanak az említett bűncselekmény elkövetőivel szemben, emeljék a büntetőeljárás és a bíráskodás színvonalát. A kérdéseket feltette: JAROSLAV MESKO ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Háborús veteránok találkozója „Láttuk, amint a fiatal házasok virágokat helyeztek az elesett hősök emlékművére, láttuk, amint a pionírok ünnepélyes fogadalmat tesznek a harcok helyén emelt emlékművek előtt a háborús veteránok jelenlétében ... Amikor 30 évvel ezelőtt támadásba indultunk, éjszaka volt, a várost nem láttuk, de arra nem is volt idő. Csak most, harminc év után néztem meg a Bolsevik Üzemet, láttam a Krescsatyik su- gárutat, és kerestem jel azt a helyet, ahonnan támadásba indultunk. Drága szovjet barátok, osztálytestvéreink és fegyverbarátaink, mindezért köszönetét mondok...“ I. Dzamkonak, a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák önálló brigád katonájának, jelenleg néphadseregünk tábornokának a szavai fejezték ki talán legjobban az'Ukrajna felszabadításáért vívott harcokban részt vett szovjet és csehszlovák háborús veteránok találkozójának légkorét. A szovjet barátok között volt T. F. Umanszkij tábornok, a Szovjetunió Hőse, Ny. Szokolov tábornok ,a Szovjetunió Hőse, Bratislava díszpolgára, a dicsőséges leningrádi utászbrigád volt parancsnoka, akinek egysége számtalaif hidat épített több mint 17 folyón. Közülük a legutolsó még ma is áll Bratislavában. Amikor néhány bru- tislavai képeslapot, a Szlovák Nemzeti Felkelés hfdját ábrázoló képeslappal együtt átnyújtottunk a tábornoknak, könny sžôkôtt a szemébe, és kifejezte óhaját, hogy szívesen ellátogatna még egyszer hozzánk. Jelen volt I. I. Petrov tábornok, V. E. Vasziljev tábornok, Žilina díszpolgára, V. Kvetyinszkij, a Klement Gottwald partizánosztag parancsnoka, Marié Bobireva partizánfelderítő, akit Tamara álnév alatt ismernek a Besz- kidekben. A legkülönbözőbb munkahelyeken dolgoznak, de őszinte testvéri érzelmeiket fejezték ki mindnyájan a testvéri népek iránt.'.. Senki sem szégyellte a jelenlevők közül, hogy köny- nyezett az elesett hősök emlékműve előtt. Mintha valaA háborús veteránok küldöttsége Kijevben megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját. (A szerző felvétele) NEM BÁNTA MEG A középiskolákban még csak néhány hónap múlva kezdődnek az érettségi vizsgák, de a diákok szorgalmasan készülnek e nagy eseményre, s egyben a pályaválasztásra is. Ki tovább folytatja tanulmányait, ki pedig szakmát választ. Nem könnyű a választás, de ebben segítenek a szülők, a tanárok és a nemzeti bizottságok is ... Üt évvel ezelőtt Ján Anto- líkru is a pályaválasztás terhe nehezedett. Egy szép napon a járási katonai parancsnokság dolgozói látogattak el az iskolába. A katonai főiskolákról, a hivatásos katonák életéről beszéltek. Nem titkolták el a vele járó nehézségeket, de az előnyöket sem. A 18 éves Ján megbeszélte szüleivel, majd határozott: hivatásos katona lesz. A nyári szünidő hamar elmúlt, az egészségügyi vizsgálat, a szakorvosi vélemény jó eredménnyel zárult. így nem volt semmi akadálya annak, hogy Ján Antolík ősszel elfoglalja helyét az Antonín Zápo- tocký nevét viselő Katonai Akadémia vyškovi karán. — Az első szemeszter bizony sok nehézséget okozott — mondja. — Katonai alapismereteim hiányosak voltak. Teli optimizmussal érkeztünk, ám hamarosan rájöttünk, hogy a katonai pályára való felkészülés sok-sok megpróbáltatással és nehézséggel jár. Nemegyszer felvetődött benne a gondolat, vajon helyesen cselekedett e, amikor ezt a pályát választotta. Sokszor már- már arra gondolt, hogy megfutamodik. Hogyisne, a reggeli ébresztőtől az esti takarodóig állandóan el voltak foglalva. Azonban hamar rájött arra, hogy a néphadseregben általában csak a jó kollektívában lehet érvényesülni. Ehhez tartotta magát. S amikor a parancsnokától szorgalmáért dicséretet kapott, már tudta, hogy marad, annak ellenére, hogy egykét társa otthagyta az iskolát. A négy év végül is eltelt. Ján Antolík letette az államvizsgát, ezután a tisztté avatás ünnepi pillanata következett, hol a szülők szeme is könnybe lábadt. A hadnagyi rangot jelző két aranycsillag felkerült zubbonya váll-lapjára. Ezzel egyidőben megérkezett a kine* vezési parancs is. Ján Antolík mérnökhadnagy egy a hazánk keleti részében állomásozó katonai egység századparancsnoka lett. — Még az államvizsgán sem volt olyan lámpalázam, mint amikor először léptem a század elé, — mondja —. Parancsnokaim azonban mindenben igyekeztede segíteni. Mi tagadás, szükség is volt rá. Az iskolában ugyan jó elméleti felkészülést kaptunk, de a mindennapi élet egészen mást kívánt. A parancsnoknak ismernie kell beosztottjait, tudnia kell, kinek milyen feladatot adhat. Az iskolában eltöltött évekre jóleső érzéssel gondol. Az egységben eltöltött egy év alatt nem tétlenkedett, kereste a megfelelő nevelési, kiképzési módszereket. Esténként az irodájában sokáig világított a lámpa. A másnapi foglalkozás vázlatait készítette. S ha ilyenkor vagy napközben fáradtságot érzett, egykori parancsnokára, tanítójára, Ján Hanko őrnagyra gondolt, aki szigorú, meg nem alkuvó volt, de apai szeretettel nevelte őket. Ilyen parancsnok akart ő is lenni és minden bizonnyal lesz is. Ján Antolík mérnökhadnagy tehát megtalálta számítását és őrül annak, hogy őt évvel ezelőtt a katonai pályát választotta. —nj— mennyien megfiatalodtak volna, amikor az elmúlt eseményekre emlékeztek. Az öröm pillanatait a szomorúság pillanata váltotta fel, amikor az elesett barátokról emlékeztek meg... De a találkozónak a célja nemcsak az emlékezés volt, hanem az is, hogy új ismeretekre és tapasztalatokra tegyenek szert további aktív munkájukhoz. Pl. V. Zorics volt partizánparancsnok, a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevője megemlékezett legutóbbi csehszlovákiai látogatásáról és a nitrai főiskolásoknak tartott előadásáról, amelyen a főiskolai hallgatók egymás után intézték hozzá a kérdéseiket. A mélníki járási küldöttség értékes ajándékokat adott át a Szovjetunióból érkezett ba rátáknak, éspedig O. Jaroš szá zadosnak, a Szovjetunió Hősének, járásuk szülöttjének szobrát, a járásban levő múzeumából származó fényképeket, és mindenekelőtt édesanyjának fiához írt szívélyes hangú leveleit. A csehszlovák antifasiszta harcosok munkájáról beszéltek J. Dočkal és P. Mar- celly tábornokok, V. Ljalka volt mesterlövésznő, jelenleg tartalékos őrnagy és Štefánie Galbavá híradós. A találkozó résztvevői kölcsönösen fogadalmat tettek, hogy I. E. Sztognyin altábornagy szavainak szellemében folytatni fogják igényes, de örömteljes propagandista munkájukat: „Dicsőség azoknak a fiatal és derék embereknek, akik a Nagy Honvédő Háború csatamezőin harcoltak és nem érhették meg a jelent. Az ifjúságnak meg kell mondani az igazat ezekről az eseményekről, és törekedjünk arra, hogy a fiatalok már sohase ismerhessék meg a háború borzalmait, nyugodtan vehessenek részt hazájuk építő munkájában, és örülhessenek az életnek. Étjén barátságunk és közös testvéri szövetségünk, éljen . a békéi* ( SVATOMÍK AMBROŽ alezredes \ A 30. születésnap Nemrégiben vendégek érkeztek a távoli Ural környékéről — Szverdlovszból, Permből, Csel jabinszkból — a Malinov- szkij marsall nevét viselő gárda harckocsi-egységhez. A vendégek az üzemeket és a helyi szovjeteket képviselték. Szép számmal voltak közöttük olyanok, akik a harminc esztendővel ezelőtt létrejött harckocsiegységben szolgáltak, ma pedig veterán harcosok. Élőszóval és írásban sok-sok üdvözletét hoztak magukkal, egyúttal felhasználták az alkalmat arra is, hogy megnézzék, miként őrzik a katonák apáik hagyatékát. A ma is jó egészségnek örvendő veteránok, akik a Nagy Honvédő Háború éveiben a gár daegyég soraiban harcoltak, és a kurszki csatában, Ukrajna, Lengyelország és Csehszlovákia felszabadításában, majd a Berlinért vívott döntő’ ütközetben is részt vettek, megelégedéssel tapasztalhatták: a mai gárdisták mindenben eleget tesznek kötelezettségeiknek. Az egyik alegységet az elmúlt kiképzési év végén, a Szovjetunió fennállása 50. évfordulójának tiszteletére indított szocialista versenyben elért kimagasló eredményeiért jubileami emlékéremmel tüntették ki. Egy másik alegység pedig nemrégiben érdemelte ki a Kom szomol Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. Se sze ri, se száma azoknak a tiszteknek, tiszthelyetteseknek és sorkatonáknak, akik a harci és a politikai kiképzésben egy egy kollektíva tagjaként, vagy egyénileg szerezték meg a kiváló címet. Az otthonaikba visszatért urallak elmondhatták: a születésének 30. évfordulóját ünneplő gárdaegység katonái becsülettel teljesítik feladataikat. —-bért—
