Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-06 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
Escaanm - thrshdhidh KÖZELEBB EGYMÁSHOZ Alkonyodik. Elcsendesül az udvar, behúzódik a ház népe. Itt-ott kigyúi a televízió fénye, másutt villany világít ki az utcára. A faluba lassan belopja magát a sötétség. Az utcai lámpák fé nye jóindulatúlag világítja az utat a járókelőknek. Ma kivételesen sok a gyalogjáró. S nem is fiatalok, vagy férfiak. akik este az utcát róják — hanem asszonyok. Őket pedig ilyen tájban ritkán látni az utcán. Ez az az idő, amikor a gyerekeket aludni kell tenni, s így csak az hagyja el a házat ilyenkor, akinek sürgősen fontos dolga akad. Ez az este kivétel. Az édesanyák egy félórával előbb fektetik le kicsinyeiket. Ma este nem a férjek, hanem ők mennek gyűlésre. Szervezetet alakítanak, olyat, mely csupán az övék, asz- szonyoké, s ez nagyon jó lesz, mert ha a férjek gyűlések ürügyén olyan gyakran összeülhetnek, miért ne tehetnék ezt meg néha ők, asszonyok is! ... Nekik is van mondanivalójuk, közös ügyük, elintézésre váró panaszuk és kérésük, miért ne csinálnák ezt együtt, szervezetten?! Az iskolában gyűltek össze. Igaz, van szép kultúrház Is a faluban, nem kellene az iskolában szorongani, de a nagyobb diákok ebből az alkalomból műsort ígértek, miattuk választották hát az iskolát. Huszonhat fiatalasszony várakozott hét óra előtt a járási titkárnőre. Egy hatszáz lelket számláló községben ez szép kezdetet jelent. Mert ők még csak az „első fecskék“, utánuk jönnek a többiek, akik inkább a biztosat, a konkrét alapokat választják. A Nőszövetség járási titkára úgy lépett az asszonyok közé, mintha mindig közöttük lett volna. Közvetlen, magabiztos fellépésével szinte pillanatok alatt megnyerte az asszonyok bizalmát, örült, hogy nem hagyták cserben, eljöttek, s így Vŕbová nad Váltómban is megalakítják a Nőszövetség helyi szervezetét. Ezek után már a komáromi járás egyetlen egy falujából sem fog hiányozni az asszonyok szervezett ösz- szefogása. E csöndön nem a visszahúzódást, a tétlenséget kell érteni, hiszen ennek itt éppen az ellenkezője történt, hanem azt, hogy Vágfüzes mint falu csak öt évvel ezelőtt létesült. Addig pusztaként szerepelt, a kétszáz ház több mint kétezer hektáron volt elszóródva. Közigazgatásilag Keszegfaluhoz tartozott. Az 1965-ös árvíz mély és tartós nyomokat hagyott ezen a tá jón, s az elkövetkező években a házak már nem kilométeres távolságba épültek egymástól, hanem egymás mellé. S ezzel mintha az emberek is közelebb kerültek volna egymáshoz, jobban törődtek mások gondjával bajával, nagyobb lett a segíteni akarás, az együttérzés. így született meg a feltétel ah hoz, hogy a 270 házat számláló Vágfü- zest községgé nyilvánították. A szövetkezet megteremtette a meg élhetés alapját, s az életszínvonal állandó emelkedését is biztosította, öt év alatt ebben a községben annyi mindent sikerült elérni, mint másutt húsz év alatt. Nemhiába olyan ott a szövetkezeti elnök, kinek párját keresni kell!... Az általa szervezett munka eredménye nemcsak a szövetkezeti tagság egyéni jólétét szolgálja, de mindnyájuk közös érdekét is. Ök nem vártak ölbe tett kézzel állami támogatásra, saját erejükből, kétkezük szorgos munkájával rakták össze mindazt, amire szükségük van. A szövetkezet építkezési csoportja javította meg és bővítette ki az iskolát, hogy a gyerekek kényelmes, napos tanteremben sajátíthassák el a tudás alapjait. Rendbe szedték a kultúrházat is, hogy a fiatalságnak legyen hol az estéit eltültenie, a füstös kocsma helyett tiszta, kulturált környezetben szórakozhasson. A háziasszonyoknak tágas élelmiszerüzletet építettek, hogy az alapvető élelmiszeres háztartási cikkekért ne kelljen órákat utazgatniuk. Ezután következett a ravatalozó elkészítése, majd a járdák építése. S ez mind a szövetkezet és a lakosság összefogásával! . .. Nemsokára átadják küldetésének a harminc férőhelyes óvodát. Ezt a választási program szerint csak a jövő évben kellett volna elkezdeniük építeni, de a szülők kérésére csaknem két évvel előbre hozták a tervben. Másfél millió koronát áldozott rá a szövetkezet, s a lakosság segítségével rövid időn belül elkészült. Nagyon örülnek ennek az édesanyák. Eddig nem volt kire hagyni a gyermeküket, nem mehettek munkába, noha szívesen jártak volna a szövetkezetbe. A tízhektáros kertészet és a hathektáros dohányos elegendő munkát ad az asszonyoknak. — Igyekszünk jó munkafeltételeket biztosítani a szövetkezet dolgozóinak, a falu lakosságának. Magunknak csináljuk, mi leljük örömünket benne. S ez ezután is így lesz — mondja Szé- nássy Nándur, a szövetkezet elnöke, aki a Nemzetek Kamarájában 29 falu NŐK A BÉKÉÉRT Édesanyáknak a háborúban elveszett fiaik felett hullatott könnyéből, hadiözvegyeknek férjük utáni bánatából, gyermekeket szülni akaró kedvesek vágyából gátat lehetett volna már emelni a halált hordozó célok ellen. Sajnos eddig semmi ilyesmire nem került sor. Az emberek legtermészetesebb vágya — békében élni — eddig nem teljesült. A békéért tehát harcolni kell. A harcba be kell vonni mindenkit, aki megérti, hogy a béke megteremtése a magasabb célok elérésének legalapvetőbb feltétele. Béke nélkül minden emberi törekvés veszélyben forog. Ilyen körülmények között minden józanul gondolkodó ember, tekintet nélkül arra, milyen társadalmi rendszerben él, milyen a világnézete — együttműködik azokkal, akik a tartós béke megteremtésén fáradoznak. <4 világ összes békeszerető erőinek aktivizálásában jelentős szerepet tölte nek be a nők. Ezt tavaly is bebizonyították, amikor 36 ország külügyminiszterének Európa biztonsága érdekében, Helsinkiben megtartott tanácskozása után ők is összejöttek. Erre az összejövetelre ugyancsak Helsinkiben került sor, s amelyen 26 európai ország asszonyainak 176 képviselője vett részt. Eb bői az alkalomból szervezetten fejezték ki békét támogató törekvésüket. A tanácskozáson az Európa iparilag fejlett országaiban élő nők helyzetéről, prob lémáiről, az egyenjogúsítási törekvésekben elért eredményekről, kudarcokról is szó esett. Megállapították, hogy a nők valamennyi európai országban jelen tősen kiveszik részüket a társadalom kulturális, gazdasági életéből. A kapitalista országokban a nőknek körülbelül egyharmada, a szocialista országokban a nőknek a fele, már nemcsak közvetlen környezetük, családjuk, de az egész társadalom problémái iránt is érdeklődik. Megszűntek a legmegmozdulat- lanabb, a legelmaradottabb lények lenni, ahogy azt a század elején írta Lenin a nőkről. Eddig azonban még sehol sem teremtettek számukra olyan feltételeket, hogy problémamentesen tevékenykedhetnének a társadalmi életben, nevelhetnék gyermekeiket... A szocialista országokban ennek fő oka a szolgáltatások alacsony színvonala. Azonban szép eredményeket értünk el a nők műveltségének fokozásában, a nőknek a társadalmi és a politikai életbe való bevonásában. A nők továbbra is sokat dolgoznak a háztartásokban, nagyobb társadalmi aktivitással asszonyaink súlyos terhet cipelnek vállukon. A kapitalista országokban a teljes egyenjogúság — a társadalmi gazdasági viszonyok jellegéből kifolyólag — nem jöhet létre. Mégpedig azért nem, mert a teljes egyenjogúság alapvető feltétele, hogy a nő is dolgozhasson. Azonban, ahol munkanélküliség van, ott szó sem lehet a munkához való jogról. A nők műveltségének szintjében azonban itt is, ott is hatalmas változás történt. S ez pozitív hatással van a családi életre, a gyermeknevelésre. Tehát műveltségüket nemcsak a gazdasági életben való kihasználás szempontjából kell értékelni. A nők műveltségének legnagyobb jelentősége a gyermekeikre való hatásban rejlik. Ahhoz azonban, hogy az egyenjogúsítás terén további célokat tűzhessenek ki, harcolniuk kell azok legalapvetőbb feltételéért — a békéért. Ezért a tavalyi helsinki konferenciához hasonlóan, ebben az évben is több akciót szerveznek az emberiség nagy vágya, a béke megteremtése érdekében. Hazánkban a Nőszövetség rövidesen sorra kerülő kongresszusa is ,,A nők a békéért“ jelszó jegyében zajlik majd le. A gýuiés resztvevőinek egy része. (A szerző felvétele) lakosságának nemzetgyűlési képviselője. — Bizony, van még mit csinálni. Ha elkészül a szövetkezet szálastakarmány- szárítója, ami az építkezési csoportot elég hosszú időre leköti majd munkával, egy központi ház építésébe kezdünk. Itt szeretnénk elhelyezni a helyi nemzeti bizottságot, a postát, az egészségügyi központot és a tíízoltó-felsze- reléseket — tájékoztat Skulec László, a hnb elnöke. — Ha közbe nem szólnak a fiatalok!... Eddig három lakótömböt építettünk nekik, melyben négy-négy lakás van. Ha fiatal szövetkezeti tagunk megnősült, ebbe a lakásba költözhetett. Eddig még győztük, s szeretnénk ezután is kielégíteni a fiatalok kérését. Nincs is a mi szövetkezetünkben fiatalokban hiány... Harmincéves korig több mint negyvenet tudnék hirtelen összeszámlálni. S emellett az állandó dolgozók száma csupán 132 — szól közbe a szövetkezet elnöke. Nos, amiért másutt az asszonyok a Nőszövetség helyi szervezetén keresztül harcolnak, azt itt már jócskán biztosította a szövetkezet. Mi lesz hát a Nőszövetség helyi szervezetének a feladata? — teszem fel magomban a kérdést. S a feleletet megkapom az asszonyoktól. Ök tudják legjobban, „hol szorít a csizma“, mi mindenre van még szükség, ami munkájukat megkönnyítené, életüket tartalmasabbá, szebbé tenné. S a vitában fel is sorolják. Úgy mondják el egyszerűen, ahogy gondolják, érzik. — Nincs tej az üzletben, pedig már csak minden negyedik házb’.n van tehén a faluban. Még rosszabb a helyzet a tejfellel, túróval. — A friss hús is hiányzik. Igaz, van sok baromfi az udvarban, db néha jó lenne egy kis marha-, vagy borjúhús is! — Egy rendes televíziószereh" is kei lene a faluban. Hűtőszekrény-, rádió-, mosógépjavítóra is szükség leine Ha valami elromlik, Komáromba ke' 1 vin ni javítani, s bizony erre két n°punk is rámegy. — A ruhatisztítás, mosás is sói időt és fáradságot vesz igénybe, örülrénk neki nagyon, ha ezt a gondot a kommunális üzem levenné a vállunkról .. — Szívesen eljárnánk a fodrászhoz is, ha az helyben lenne. A férfiaknaK már van, miért ne lehetne nekünk is? így, egymás után kerültek felszínre mindazok az óhajok, melyekről már régen álmodoznak az asszonyok. Csakhogy eddig nem volt hol mindezt elmondani, nem tudták közösen felemelni szavukat, kérni, követelni. Ezután már másképpen lesz. A Nőszövetség helyi szervezete olyan fórum, melyről hivatalosan lehet beszélni, s ekkor a szónak már súlya van. Tehát jut még munka bőven a Nő szövetség helyi szervezete dolgozóinak. S ha az anyagi jellegű problémákat mind megoldják, még akkor is lesz mit csinálni. Hiszen az ideológiai nevelés terén, a gyermeknevelésben szinte kimeríthetetlen tartalékok rejlenek. Egy kis akarattal, összefogással és a szövetkezet segítségével jelentős eredményeket érhetnek majd el. Érdemes volt összegyűlni ezen az estén. Az asszonyok fellelkesülve, terveket szőve hagyták el az iskolát. Úgy tűnt, mintha ezen az estén az utcai lámpák is fényesebben világítottak volna. HRTAN SAROLTA Régiből újat Az alsóbb osztályokba járói iskolás lányok Is szeretnek szépen öltözködni, és örülnek az űj ruhának. Az anyukák figyelmébe ajánljuk ezt a három kis ruhát (szovjet modellek), amelyeket régi hodmiból is megvarrhatnak a kicsinek 1 Édesanya régi kosztümjéből vagy apuka régi öltönyének épen maradt részéből varrhatjuk meg a szoknyácskát és a csinos kis mellényt, amelyet színes zsinórral szegélyezhetünk. Magas nyakú plóverrel viselve, jó meleg téli öltözék. 2. Kétféle maradék Kelméből vagy kinőtt ruhákból varrjuk meg kislányunknak ezt a mutatós ruhácskát. A sötétebb rész lehet kordbársony vagy mosóbársony is. 3. A divatos lemberdzseket régi zakóból vagy kabátból készíthetjük. Ha van hozzá elég anyagunk, a szoknya is lehet ugyanabból a kelméből, de hordhat hozzá a ksilány más szoknyát is. 1974. I. 8.
