Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-06 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
Állj! A „Tatra hatszázhármas“ a kanyar után éppen rákapcsolt a kellő sebességre, és a vezető utasa parancsára, máris hirtelen fékezett. A kocsi egy zöld színű Spartak autó mellett állt meg. — Mi történt, igazgató elvtárs? A sofőrnek az volt az érzése, hogy az igazgatónak alighanem megtetszett az a nő, aki a Spartak előtt állt, és rozsdás színű haját igazgatta. — Defektet kaptak — jegyezte meg a sofőr. — Nem csoda, régi jószág ez már. Az igazgató sápadt volt, homlokát ráncok barázdálták, Félig lehunyt szemmel figyelte a lila kosztümös nőt, és közben izgatottan viaskodott valami régi, nyomasztó emlékkel. — Igen, ő az! — suttogta összeszorított fogakkal. — Ö az! — Ismerős? Az igazgató nem felelt. Noteszt húzott elő zsebéből, és felírta az autó rendszámát. — Segítsünk neki? — Nem, nem kell — legyintett kezével, és hangosan hozzáfűzte: — Mehetünk! — összetévesztette valakivel? — Ördögöt! Ha tudnád, mennyi gonosz ember él a világon! A hatszázhármas elindult. A sofőr gázt adott. Az letlen összeta az idő is olye be az ablako és megláthatj — Senki se így mondták, hasonlít az é Mégis, kár szép, észbontó be. Nem, a k< is látott kém — Agyonli még vőlegény nyebb lenne A férfit fűi ben gyűlölet őrültség, am sítani! Egyre jobb a hold. Már ] vakítóan feh — Hiszek hangjától. Er olyan, mint a szemét. Iá kék gödröcsl Egy ugrass getni kezdi. — M^t csii Lángol az sen magáhc A szalmára 2 csamód egy önmagára is, — Mit tett szemébe? Hí mentesz? Gy vagyok. De I Hiszen ők ni Persze, he Bár minden 1 el? Képzeletbe hagyott bún lyes vágy fo lány vállát. — Nem, n De nem m csak érzi, h bajtársaival lesz 3 lánn) találkozik n — Sofia ( hatsz. A tiei A férfi ki — Szalad) — Te ma — Igen. — Akkor A hold m árasztja el akár maga Valóban 1 an ülra ku káját. A pu motyogja n jának illata Mit is tel hátha mégí ború után I lesz? Mit n golyó jár! De lehet, nem szökh kolt, és ezi Kellemet Minél távo gondolatail kodni. Nos, szé előtt, és n tett, egy pókhálóból De a parancs az parancs, összeszorítja fogát, és tovább fog őrködni. Megcsikordul az ablak. — Az istenért, mit csinál? Ki ne nyissa! Odalép a falhoz, ránéz, a lány sápadtsága szinte megbűvöli. — Szörnyű itt a levegő. Kicsit kinyitom az ablakot. Ne féljen, nincs nálam fegyver! Csak nő vagyok, nem kém. A férfi szeretne hinni neki, hinne is, ha nem kapott volna olyan szigorú parancsot. Nézi riadt rab madár szemeit. Nem, nem lehet rossz lány! — Ártatlan vagyok. A vőlegényemet kereseiri itt, de ők azt hiszik, kémkedni jöttem. — Ne féljen semmit, minden kiderül. — De hogyan? Nem mondaná meg? Nincsenek bizonyítékaim. Csak a vőlegényem fényképe van nálam. Valahol itt kell lennie a partizánok között. De, állítólag, nem tudnak róla. A mendemondának jobban hisznek, mint nekem. Állítólag láttak engem a városban egy német őrnaggyal. — És elmondta mindezt a parancsnokságon? — Nem hiszik el. Rám fogták, hogy álmomban németül beszélek. — Minden kiderül. — Igen, a halálom után. Szomorú dolog ez. De hátha ez a nő mégis igazat beszél. Hiszen mindez lehet a körülmények véigazgató sokáig nézegette a felírt számokat, majd az ajtóhoz támasztva fejét, behunyta szemét. Hát érdemes jót tenni? És még hozzá majdnem gonosztevőnek tartják az embert! Jóért jót ne várj! Emlékezetében összefolyik az idő, valami titokzatosság veszi körül, önvád mardossa lelkét. Erősen lüktet a vére. Halántékán kidagadnak az erek. Hogy is férhet össze a bódító mámor a keserű bűntudattal? Egészen biztos, hogy ő volt! Rozsda színű haja éppoly zilált, arca halovány, szemei szürkék, tágra nyitottak, ajka csábítóan kihívó. Ugyanazt az arcot látja maga előtt, csak kissé fiatalabban, amint az ablak mögött áll, összetörtén, s arcáról eltűnik a napsugár. Ö meg a falu végén húzódó fáskamra előtt strázsál, hátára vetett puskával. Reggelig nem szabad behunynia szemét, csak hatkor váltják fel, s addig még pontosan tizenkét óra van. A lányt a faluban fogták el. Gyanúsnak találták. Ki is hallgatták a parancsnokságon. Holnap ismét kihallgatás lesz. Egyszer már elfogtak egy gyanús alakot. Azt gondolták, hogy csak megjátssza a gonosztevőt, valójában pedig maguk a németek küldték ki. Az ítéletet röviden, partizán módon hirdették ki, bekötötték a szemét... Lehet, hogy a lányra is ez a sors vár. Meglehet azonban, hogy ártatlan, és csak gyanúsnak látszik. Lengyel Péter: Szombat délután. A két ház között letelepedett gyerekcsoport előtt iskolaköpenyes lány áll, és hadonászva mesél. Szemüveg van rajta, a bal üvege homályos, s ő enyhén elfordítva tartja a fejét, mintha még nem szokott volna hozzá egészen. A házak újak, négyemeletesek, szürkék, és siváran csúnyák. A háttérben az újabban épült magas házak színes, erkélyek játékával oldott sikú tornyai emelkednek. Oda a napokban költöztek be a lakók. A két négyemeletes a szegény rokon: öt éve, hogy elkészültek. A széles főútvonal és egy autóbehajtó fogja közre őket. Az autóbusz, amely itt áll meg húszpercenként a két ház előtt, egyirány- ban jár, hurkot ír a telep körül. A városból jövet négy, befelé nyolc megállónyi a távolság. Szövetkezeti házak, lakótelep Pest egyik elővárosában. Az autóút túlsó oldalán dombos-gödrös, üres telkek, vadul hajtó zömök billenőteherautók hordják rájuk a hulladékot, viszik el a földet. Ma még szabad terep: a lakótelep hulláma előbb vagy utóbb átcsap az autóúton, és elnyeli ezt is, nem áll meg a vasúti töltésig. A két ház közötti téglalap alakú terület — egy csík fű, egy sáv beton és egy kis négyzetnyi homokozó — a gyerekeknek játszótér, sportpálya, klub, a társadalmi élet központja. Nyáron itt telik el a java idejük. Tizenhét gyerek van a két házban. Átlagos életkoruk négy év. A lakók öt éve költöztek be. Van egy-két nagyobb, egykét kisebb gyerek. Két korosztály él itt: ők és a szüleik. Átmenet — kamasz, egyetemista — még véletlenül sincs. A tizenhét gyerekből négyet Zsoltnak hívnak, kettőt Mónikának, kettőt Beának, a többit másképpen. Ezen a szombat délutánon megtelik a két ház közötti téglalap: ilyenkor már itthon van mindenki. Zsuzsa az iskolás, a legidősebbek közül való. Ha itthon van, körülötte zajlik az élet. Fiús, verekedős. A füvön hadonászva a legfrissebb újdonságról tájékoztatja most a maga köré gyűjtött kupacnyi négyévest: a Három Méter Kövér Asszonyról. — Három méter kövér volt, de komolyan. Biztos hogy igaz, az újság írta. Most halt meg, és nem tudtak koporsót találni neki, és külön kellett csináltatni, de akkor meg nem fórt be az ajtón... Az asszonynak egy külön ajtója volt, azon ment ki mindig, a ház hátulsó oldalán, hogy senki se lássa. És a ruhájához kilenc méter anyag kellett, és két kiló kenyeret evett meg reggelire, és mindig három székre ült le egyszerre ... öt perccel később a kicsik egymást túlkiabálva, visítozva cifrázzák. — Az uszodába meg biztos be se engedték, mert kiloccsant volna! — És mekkora volt az ágyai — A tányérja, meg a kanala! — A fogsora a pohárban! Észre sem veszik, hogy Zsuzsa eltűnt közülük. Hemperegnek a fűben a gyönyörűségtől ... Tényleg, hogy valaki ilyen kövér legyen ,.. Később ismét felbukkan Zsuzsa. Csípőre tett kézzel áll meg a földön ölök előtt. Dobbant egyet. Mind ránéz. Zsuzsa szétterpesztve megveti 4 lábát. Egyik pillanatról a másikra erőszakos harmincöt éves lesz az arca. A száját nagyra tátva, végtelenül undok, nyersen felnőtt hangon rikácsolja: — „Minek jöttél fel ilyen hamar? Megmondtam — százszor — hogy — maj-ha- hívlak!“ — És a kezét leeresztve, újra nyolcévesen: — Mindig csak ezt mondja az anyukám. Szombat délutánonként vendége van. Zsuzsa szülei egy éve váltak el. Az apa elköltözött. Zsuzsa azután ott lófrál az udvaron. Becsönget valamelyik gyerekért. Televíziózik valahol, amíg el nem küldik, öt- percenként elmegy az autóbehajtóra — onnan látni, hogy ég-e már a villany s a nagyszobában. Akkor mehet föl. \ A szemüvege új. A héten derült ki, I hogy rossz a szeme. Nagyon elhanyagolt 5 állapotban volt már, a tanító néni vette c észre, ő *vitte el az orvoshoz is. Egyenként felhvívják a gyerekeket. Már 1 csak az egyik, Zsolti tartózkodik a homokozó környékén. Életkora — négy év. Ö egyedül van otthon egész nap. Ny£- \ ron, ősszel, amíg jó az idő, reggel kilenc- 1 tői este hétig a két ház között lézeng 1 egy vödörrel, lapáttal, a három formájá- I val. ,1 — Csinálok három homoktortát, ősz- 1 szerontom. Csinálok három homoktortát, összerontom. 1 Áll a kerítés mellett, órákon át. Nézi szemben a teherautókat. Előre tudja, mikor jön a busz, kit hoz. Minden megjövő, elmenő felnőttet megszólít: „Kezitcsó- kolom, hova mész?“ „Vásárolni, mit vásárolni?“ „Miért lecsót?“ „Mi is megyünk majd uszodába," „Neked nincs autód?“ „Nekünk van dízelmerci.“ Tizenkettőkor lekiabált az erkélyről a háztartási alkalmazott: ebédelni hívta. Egy nagyvállalati rendelőintézet igazgató-főorvosának a fia. Az anyja nem dolgozik, Zsolt nem jár óvodába. A fehér Diesel-Mercedest hét végén használják. Hétköznap fekete Sirály áll a ház előtt, sofőrrel, vár. A szennyest kell elvinni a tisztítóba, tejfölt hozni a csarnokból, hazavinni a bejárónőt. Ma délután sütött a nap. Zsolt kezében vödör, ott áll a kerítésnél, amikor ’ Zsuzsa a szomszéd házból megint bejöíi. A kislány kezében összecsavart képesfiiMiloš Krno: Tcivaszy Noémi illusztráció|o
