Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-06 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. I. 6. A Szovjetunió mindig is a más országokkal való lehető legszélesebb körű kulturális kapcsolatok fejlesztése mellett szállt síkra, igyekezett maximálisan megkönnyíteni a szovjet embereknek, hogy hozzáférhessenek az egye temes kultúra legjobb eredményeihez, ugyanakkor lehetőséget nyújtott más országoknak, hogy megismerjék és felhasználják a Szovjetuniónak a művészetben, az irodalomban, az orvostudományban és más területeken elért eredményeit. Nem a Szovjetunió bűne, ha a széles körű kulturális csere politikáját nem mindig sikerült érvényesíteni. A csere legalábbis kétoldalú folyamat, következésképpen nemcsak az egyik félen múlik. Volt idő, amikor egyes országok bizonyos körei arra törekedtek, hogy „egészségügyi záróövezettel “ tartsák távol népeiket a fiatal szovjet államtól. Az államközi kulturális kapcsolatokat hosszú időre megszakította a második világháború. Igaz, Echeverria mexikói elnök, aki nemrégiben a Szovjetunióban járt, lelkesen emlékezett meg arról, hogy Sosztakovics VII. Szimfóniája, amely 1942-ben az ellenségtől körülzárt Leningrádban hangzott fel először, áttörte a blokádot, és a háború sok frontján keresztül elérte Mexikót, ahol hamarosan elő is adták. Ez volt azonban a kivétel. Majd jött a hidegháború. A hírhedt fultoni beszéd a kulturális kapcsolatok fejlődése elé is leeresztette a „vasfüggönyt“. Az alapelvek se« több mint 36 000 külföldi állam polgár folytat tanulmányokat. A Szovjetunió magában a „harmadik világ“ országaiban is aktívan részt vesz a szakemberképzésben. Közvetlen műszaki és gazdasági közreműködésével eddig már 27 főiskola, technikum és egyetemi laboratórium létesült Indiában, Burmában, Afganisztánban, Guineában, Maliban, Etiópiában, Algériában és más országokban. A Szovjetunió az UNES- CO-program keretében is részt vesz oktatási intézmények építésében. A közeledés elősegítése A legutóbbi időben kedvező változások tapasztalhatók a nemzetközi kapcsolatokban. A hidegháborús időszak konfrontációját a szocialista és a kapitalista országoknak a békés egymás mellett élés elvei alapján megvalósított, kölcsönösen előnyös együttműkö dése váltja fel. Mindez új, igen jó lehetőséget teremt a kulturális csere fejlesztéséhez. A népek kölcsönös megértésének és barátságának megteremtő sében mind jelentősebb tényezővé válik az ilyen cserék bővülése és formáik növekvő sokfélesége, s minderre ősz tönzően hat a feszültség enyhülése. A Szovjetunió már jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a fejlett kapita lista országokkal, főként a nyugat-euró Az, hogy valamely országban mennyire terjedtek el külföldi szerzők művei, nemcsak a lakosság általános kulturális színvonalának egyik mutatója, hanem egyben azt is jelzi, hogy milyen mértékben törekszik az illető ország más népek életére vonatkozó információk szerzésére. A Szovjetunió világviszonylatban első helyen áll a külföldi művek kiadása tekintetében. Külföldi írók könyvei olykor nagyobb példányszámban jelennek meg a Szovjetunióban, mint saját hazájukban. A Szovjetunióban nagy figyelmet fordítanak idegen nyelvek tanulására. Sok millióra rúg azoknak a száma, akik már tudnak, vagy a közép- és felsőfokú tanintézetekben most tanulnak idegen nyelveket — németet, franciát, angolt, spanyolt. Egyre több iskolában folytatnak intenzív nyelvoktatást. Akik ilyen oktatásban vettek részt, általában társalgási fokon beszélik a választott idegen nyelvet. A tanárképző főiskolák, a bölcsészettudományi karok nyelvi tanszékei évente ezrével bocsátanak ki képzett nyelvtanárokat, fordítókat, tolmácsokat. Az oktatási és módszertani munkába mind több külföldi szakembert vonnak be, akik kulturális csereegyezmények alapján utaznak a Szovjetunióba. Az utóbbi időben világszerte, így a nyugati országokban is jelentős mérA Szovjetunió jelenleg mintegy 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. E kapcsolatok több mint 70 országgal szerződéses, jogi alapon (kulturális egyezményeken, jegyzőkönyveken. programokon, terveken) nyugszanak. A Szovjetunió több száz nemzetközi kulturális, tudományos és műszaki szervezet munkájában vesz részt. Természetesen a Szovjetuniónak nem minden országgal egyformán intenzívek a kulturális kapcsolatai. Magától értetődő. hogy a legmélyebb fejlődést a szocialista országokkal való kulturális együttműködés jellemzi. Ez az együttműködés azon alapszik, hogy a szocialista országok társadalmi rendje és ideológiája közös, s alapvető érdekeik a társadalmi és gazdasági fejlődés minden területén megegyeznek. Az államközi kulturális kapcsolatoknak — beleértve a különböző társadalmi rendszerű államok kulturális kapcsolatait is — az a legáltalánosabb közös célja, hogy a nemzeti kultúrák kölcsönös gazdagodását és a népek egymáshoz való közeledését szolgálják. A szocialista országok ebben a tekintetben jóval mesz- szebb mennek: arra törekszenek, hogy népeik kulturális színvonalát minél magasabbra emeljék, a lehető legteljesebb mértékben gazdagítsák egymást az új társadalom építése során szerzett ta x pasztalatok cseréjével, fejlesszék a nemzeti kultúrák közös, internacionalista vonásait, és így is munkálkodjanak az eljövendő egyetemes kultúra alapjának lerakásán. A Szovjetunió igen nagy jelentőségei tulajdonít a fejlődő országokkal létesített kulturális kapcsolatoknak. Lenin, n szovjet állam megalapítója több mint fél évszázada azt írta, hogy a szocialista forradalmat végrehajtó proletariátus „önzetlen kulturális segítséget“ fog nyújtani az elmaradott és elnyomott népeknek. A Szovjetunió és a fejlődő országok viszonyában elsősorban az határozza meg a kulturális kapcsolatok jelentőségét, helyét, hogy milyen szerepet játszanak ez országok gazdasági és politikai függetlenségének erősítésében. Mivel e feladatok megvalósításának egyik alapvető feltétele, hogy a fejlődő országok megfelelő számú szakemberrel rendelkezzenek a gazdasági és a kulturális építőmunka különböző területein, a Szovjetunió mindenekelőtt az általános, a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztésében, valamint a szakemberképzésben igyekszik segítséget nyúi'ani. Ez természetesen nem zárja ki a kulturális csere más formáinak fejlesztését, például a művészet, az irodalom, a sport, a turizmus terén. A szovjet emberek — más szocialista országok népeihez hasonlóan — nagy figyelemmel és jóakarattal fogadják a „harmadik világ“ országainak kulturális hagyományait, és azok alapján korszerű művészetet fejlesztenek ki az imperializmus, a neokolonializmus és a fajgyűlölet ellen, a politikai és a gazdasági függetlenség megszilárdításáért vívott elszánt harcban. 1956 óta ázsiai és afrikai diákok is jelentkezhetnek szovjet felsőoktatási intézményekbe, 1957 óta pedig latin-amerikai diákok is tanulhatnak a Szovjetunióban. Számuk azóta is egyre nő: 1957-ben e három kontinensről összesen 134-en tanultak a Szovjetunióban, az 1972/73-as tanévben már tizenötezren Moszkva, Leningrád, Kijev, Harkov, Minszk, Taskent, Baku, Volgográd, Rosz- tov, Ogyessza és más szovjet városok mintegy 300 különféle közép- és felsőfokú szakoktatási intézményében összeEGYÉRTELMŰ ÁLLÁSPONT A Szovjetunió a kulturális kapcsolatokról pai államokkal létesített kulturális kap csolatok terén. Most, az európai bizton sági és együttműködési konferencia idején, a nemzetközi feszültség általános és fokozódó enyhülése közepette még időszerűbbé válnak a kulturális cserekapcsolatok további aktivizálásé nak és bővítésének kérdései. Az a ja vaslat, amelyet Bulgária és Lengyelország küldöttsége terjesztett elő a he ľ sinki konferencián, amelyet az európai szocialista országok támogattak, a kul turális együttműködés, a kontaktusok és az információcsere fejlesztésének alapvető irányait tekintve abból indul ki, hogy_az ilyen kontaktusok és cserék arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak az európai és az egyetemes béke meg szilárdításához, a népek kölcsönös szellemi gazdagításához és az emberi sze mélyiség tökéletesítéséhez. A szocialista országoknak meggyőző désük, hogy az ilyen együttműködés nek, kontaktusoknak és cseréknek állandó tényezőkké kell válniuk valameny- nyi nép életében — fajra, nyelvre, vallásra és világnézetre való tekintet nélkül, és függetlenül az államok társadalmi rendszerének különbözőségétől. Emellett a kulturális kapcsolatokban természetesen valamennyi félnek teljes mértékben be kell tartania a békés egymás mellett élés elveit, és mindenekelőtt a teljes egyenlőségnek, a szuverenitás tiszteletben tartásának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élését szorgalmazó politikának szerves része lett a kulturális cserekapcsolatok körével közvetlenül szomszédos terület, a tudományos-műszaki együttműködés is. Ez szintén egyre jobban érezhető eredményeket hoz, új és valóban kimeríthe tetlen lehetőségeket tár fel. Az orvosok egyesítik erőfeszítéseiket a rák- és a szívbetegségek, a vérkeringési zavarok és más betegségek elleni harcban, a tudósok és a mérnökök tapasztalatokat cséréinek az energetika, a közlekedés, a városépítés fejlesztése terén, a kör nyezet- és természetvédelem kérdései ben. Egyesítik erőfeszítéseiket az agro- nómusok, a növénynemesítők és az ál lattenyésztők, hogy a mezőgazdaság még nagyobb eredményeket érhessen el. Az űrkutatásban is megkezdődött az együttműködés. A Szovjetunió és a ka pitalista államok kulturális és tudomá nyos-műszaki együttműködéséről szóló egyezmények mind újabb területekre terjednek ki. Ezek a békés egymás mel lett élés politikájának első hasznos gyümölcsei. Egymás jobb megértéséért Más országok és népek életének fon tos megismerési forrása az irodalom. lékben megnőtt az orosz nyelv iránti érdeklődés. A Pompidou francia államfő 1970-es szovjetunióbeli látogatásé nak eredményeként aláírt szovjet- francia közös nyilatkozat hangsúlyozta: a felek a kulturális együttműködés elmélyítésére fognak törekedni, különös ügyeimet fordítva Franciaországban az orosz, a Szovjetunióban pedig a francia nyelv oktatására. Ugyanilyen kölcsönösségi törekvés jut kifejezésre abban a közös szovjet—olasz nyilatkozatban is, amelyet tavaly október végén. Andreotti olasz miniszterelnök látogatását követően hoztak nyilvánosságra. A szovjet vezetők és Nixon amerikai elnök 1972 május végén folytatott tárgyalásainak eredményeként kiadott közös szovjet—amerikai közle ményben ez a mondat olvasható: „Az amerikai fél, megállapítva, hogy az un goi nyelvet széles körben tanítják a Szovjetunióban, kijelentette: szándékában van ösztönözni az orosz nyelv tanulását az Egyesült Államokban.“ Az orosz, illetve a német nyelv és irodalom kölcsönös terjesztésének nagy fontosságát hangsúlyozza az a kultu rális együttműködési egyezmény, amelyet tavaly májusban írt alá a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya. A szovjet egyetemek és tanárképző főiskolák igyekeznek hatékony segítséget nyújtani a nyugati országok oktatási intézményeinek abban, hogy kiszélesíthessék és tökéletesíthessék az orosz nyelv oktatását. Minden évben igen sok szovjet tanár és módszertani szakember utazik ebből a célból nyugateurópai egyetemekre. Egészében véve azonban Nyugaton sokkal kisebb intenzitással terjesztik az orosz nyelvet, mint ahogy a Szovjetunióban a négy legelterjedtebb európai nyelvet tanítják. Színház, mozi, rádió A Szovjetunió és a nyugati országok kulturális kapcsolatainak egyik legfejlettebb, mondhatni hagyományos formája a művészeti produkciók cseréje. Egyre sűrűbben utaznak külföldi vendégszereplésre szovjet tánc- együttesek, zenekarok, művészcsoportok és szólisták, a szovjet emberek pedig érdeklődéssel fogadják a mai külföldi művészetet. A szovjet városokban járva, elég csak futó pillantást vetnünk a színházak és hangversenytermek műsorát hirdető plakátokra, hogy bárki meggyőződhessen róla, milyen sok külföldi vendégszereplést hirdetnek. Abban az általános egyezményben, amelyet idén júniusban írt alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok a kapcsolatokról, a cserékről és az együttműködésről, az előadóművészeti kapcsolatok és cserék további ösztönzése is szerepel. Szüntelen növekednek a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatai a filmművészetben, ebben a tömegekhez szóló, fontos művészeti ágban is. Az együttműködés formái itt rendkívül változatosak: például filmhetek rendezése, fesztiválokon való részvétel és koprodukciók. Tavaly 65 külföldi filmet mutattak be a szovjet mozikban, minden külföldi filmet egyidejűleg 800—1000 moziban vetítettek. Azok, akik Nyugaton a kölcsönös információ növelése mellett kardoskodnak, bajosan tudnának még egy olyan országot megnevezni, ahol ekkora mennyiségben mutatnának be külföldi filmeket. A Szovjetunió nemzetközi kulturális kapcsolataiban egyre jelentősebb helyet foglal el a televíziós és rádiós együttműködés. A szovjet televízió és rádió 70 ország 92 televíziós szervezetével és társaságával, és még ennél is több rádiós szervezettel, illetőleg társasággal tart kapcsolatot. Igaz, némelyek Nyugaton a rádiós együttműködést szívesen cserélnék fel olyan típusú rádióállomások aknamunkájára, amilyen a Szabadság vagy a Szabad Európa, amelyek provokatív propagandát folytatnak a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Azt a hazugság- és rágalomáradatot, amelyet ezek a rádióállomások ontanak, az információterjesztés szabadságának színében tüntetik fel. A szovjet emberekben csak megütközést kelthet az információ szabadságának ilyen értelmezése, és az Egyesült Államoknak azt az elhatározását, hogy továbbra is pénzeli a szóban forgó rádióállomásokat, nem tudják másként értékelni, csak mint hidegháborús visszaesést. A kölcsönös megbecsülés szellemében A különböző társadalmi rendszerű országok eredményes kulturális együttműködésének kétségkívül igen fontos előfeltétele, hogy pontosan meghatározzák, milyen célt szolgál az együttműködésük. E cél a kultúrák kölcsönös gazdagítása más országok klasszikus örökségének és legújabb kulturális eredményeinek megismerése révén. A kulturális kapcsolatok terén követendő politikának elő kell segítenie a népek kölcsönös megértését és közeledését. A kulturális együttműködés célja jelentős mértékben eleve meghatározza azokat az elveket is, amelyeknek alapján ennek az együttműködésnek fejlődnie kell. Legáltalánosabb formában ezek az elvek egybevágnak a nemzetközi jog olyan közismert tételeivel, mint a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elve. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem beszélhetünk valamely nép vagy valamely ország iránti barátság törekvésről, miközben figyelmen kívül hagyjuk ennek a népnek a jogait, törvényeit, az országban kialakult hagyományokat és szokásokat. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek az ENSZ közgyűlése XXVIII. ülésszakán mondott szavai szerint „a belső rend, a belső törvények az a küszöb minden egyes állam kapujánál, amely előtt a többinek meg kell állnia“. Ezt, úgy véljük, figyelembe veszik a helsinki konzultációk záróajánlásai is, amelyekben szó van arról, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezletnek a humanitárius és más területeken folytatandó együttműködés kérdéseivel foglalkozó bizottsága majd „megfelelő indítványokat fogalmaz meg, amelyek a részt vevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásán alapulnak...“ A záróajánlásokat egyhangúlag fogadták el a konferencia első (külügyminiszteri szintű) szakaszán, Genfben most folyik az értekezlet második szakasza. Ennek feladata az, hogy olyan dokumentumtervezeteket dolgozzon ki, amelyek elősegítik Európa népei békés jövőjének biztosítását, különböző területeken — így humanitárius téren — folytatandó együttműködésük fokozását. Az értekezleten részt vevő szovjet küldöttségnek az az álláspontja, hogy mind a biztonsággal összefüggő kérdések, mind a gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködéssel összefüggő kérdések megfelelő súllyal szerepeljenek a tanácskozáson a humanitárius problémák megoldásában. „Mi azonban sosem felejtjük el — mondta nemrég Leonyid Brezsnyev a szófiai dolgozók nagygyűlésén —, és véleményünk szerint másoknak sem szabad megfeledkezniük arról, hogy a gazdasági és a kulturális kapcsolatok széles körű és gyümölcsöző, fejlesztése, a humanitárius problémák megoldása csak akkor lehetséges, ha sikerült kiküszö bölni a háború fenyegetését.“ Az érte kezlet fő célja a béke és a biztonság biztosítása. Ha béke és biztonság van, új fejlődésnek indulnak a kulturális kapcsolatok is, melyek magasztos célja a nemzeti kultúrák kölcsönös gazdagítá sa, a népek további közeledésének és barátságának elősegítése. V, SZOFINSZKI]
