Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-29 / 24. szám, kedd

ÖSSZECSAPÁSOK AZ ÉVFORDULÓN Gúnydíj Kissingernek Saigon — A saigoni katonai paracsnokság bejelentése sze­rint a Vietnamról szóló béke­megállapodás hatálybalépésé­nek első évfordulóján összesem három összecsapás zajlott le a két dél-vietnami fél között. He­ves harcok folytak a Saigont a Mekong-deltával összekötő úgy­nevezett Riszut mentén. Saigo­ni beismerés szerint a Thieu- csapatok 15 katonája elesett, 10 pedig megsebesült. Phnom Penh — A kambod­zsai szabadságharcosok hétfőn hajnalban ismét lőtték Phnom Penh egyik déli külvárosát. A lakosság egy része elhagyta az övezetet. A hazafiak január 23.-a óla immár ötödik alka­lommal támadják a fővárost. Phnom Penh különböző részei­be a múlt hét eleje óta több mint 330 lövedék csapódott be. Washington — A Vietnamról szóló békemegállapodás aláírá­sa első évfordulójának előesté­jén Washingtonban több százan tüntettek az ellen, hogy a Ni- xon-kormányzat továbbra is tá­mogatja a saigoni rezsimet. A tüntetők, köztük Jane Fon­du világhírű filmszínésznő, sza­kadó esőben vonultak Washing­ton belvárosából a külügymi­nisztérium épülete elé. Tervük az volt, hogy az 1973-ban Kis­singernek is javasolt Nol>el-bé- kedíj kigúnyolására falalpaza- ton álló, töltényhüvelyt ábrázo­ló „trófeát“ nyújtanak át az amerikai külügyminiszternek. Kissingeir azonban nem tartóz­kodott New Yorkban, s a kül­ügyminisztériumból senki sem volt hajlandó nevében átvenni a gúnydíjat. Saigon — A saigoni hatósá­gok a dél-vietnami fővárostól mintegy 100 kilométerre észak­ra letartóztatták az ABC ameri­kai tv-hálózat négytagú stábját. Az együttes két amerikai újság­íróból, egy nyugatnémet állam­polgárságú hangfelvevőből állt. A csoport a DIFK ellenőrizte térségében készített riportsoro­zatot. Valamennyien érvényes igazolványokkal és megbízóle­velekkel rendelkeztek. A Thieu- rezsim hatóságai azonban út­közben őrizetbe vették őket, el­kobozták filmfelvevő kamerái­kat és a felszabadított övezet­ben forgatott filmfelvételeiket. Saigon nem indokolta az ön­kényes lépést. Az ABC amerikai tv-hálózat saigoni kirendeltsé­gének vezetője az esetről nyom­ban tájékoztatta az amerikai nagykövetséget és a saigoni ka­tonai parancsnokságot, sürgetve a csoport haladéktalan szaba­don bocsátását. Tavaszi offenzíva Japánban Tokió — Japánban a hét vé­gén zajlott le az idei tavaszi of­fenzíva első nagyobb akciója. Tokióban a szakszervezetek és az ellenzéki pártok ötvenezres nagygyűlést és felvonulást tar­tottak, s az ország különféle ipari központjaiban egymillió kétszázezer munkás és alkal­mazott vett részt hasonló gyű­léseken és felvonulásokon. A tavaszi offenzíva akcióbizottsá­gának tervei szerint február 25. és március 5. között összesem egymillió ember tüntet majd a japán parlament előtt. A tavaszi offenzíva fő követelései a kö­vetkezők: 1. Harminc százalékos (30 000 jenes) béremelés az injláció és az áremelkedések ellensúlyozá­sára; 2. a sztrájkjog biztosítása a kormány alkalmazottak számára; 3. hatvanezer jenes bérmini­mum biztosítása; 4. az ötnapos munkahét be vezetése minden gazdasági ág bán; 5. a nyugdíjrendszer meg javí tása és munkanélküli segély biztosítása azok számára, akik elvesztik állásukat. A szakszervezetek bejelentet­ték, hogy hajlandók találkozni Tanaka miniszterelnökkel és tárgyalni vele az említett köve­telésekről, ha azonban a kor­mány negatív magatartást tanú­sít a tavaszi offenzíva alapvető követeléseinek kérdésében, ak­kor a munkások és az alkalma­zottak az általános sztrájk fegyveréhez folyamodnak. Tanaka kabinetje nem vállal felelősséget Tokió — A japán parlament­ben végétért az interpellációs vita Tanaka miniszterelnök, Vhira külügyminiszter és Fuku- da pénzügyminiszter beszámoló­járól. Amint az várható volt, az ellenzéki pártok képviselői kö­vetelték az infláció és az ár­emelkedések megszüntetését és azt, hogy a Tanaka-kormány vállalja az erkölcsi és a politi­kai felelősséget a második vi­lágháborút követő időszak leg­nagyobb belpolitikai és gazda­sági válságáért. Egyes kommu­nista és szocialista képviselők odáig mentek, hogy követelték a kormány azonnali lemondá­sát. Tanaka miniszterelnök és kormányának tagjai elhárították maguktól a felelősséget. Mint tokiói politikai és sajtó­körökben hangsúlyozzák, a par­lament interpellációs vitája vi­lágosan bizonyította, hogy a konzervatív kormány nem haj­landó levonni a tanulságokat kudarcot kudarcra halmozó bél­és külpolitikájából, s ígérete­ken kívül semmit sem tud, vagy Elhunyt Grivasz tábornok Nicosia — George Grivasz tá­bornok, a ciprusi földalatti EOKA-mozgalom vezetője va­sárnap 75 éves korában szívin­farktus következtében elhunyt. A hírt először a ciprusi hírszer­ző szolgálat jelentette be, s ké­sőbb megerősítette az EOKA közleménye is, amely többek között rámutat: Grivasz hívei folytatják küzdelmüket. Mint ismeretes Grivasz 1971- ben tért vissza titokban a szi­getre és terrorkampányt kez­dett Makariosz érsek megdönté­sére, aki az ország függetlensé­ge megőrzésének a híve. Kommentárunk A Post című amerikai lap- bán nemrégen cikk je­lent meg, amely az amerikai öregek vigasztalan sorsára hív­ja fel a figyelmet. Jack Ander- son, a cikkíró megállapítja, hogy az Egyesült Államokban ötmillió öreg ember nyomorog. „Sokan csak kenyéren és ku- tyakonzerven tengődnek. Mások kétségbeesésükben az üzletek­ben a pultokról és polcokról lopnak", állítja a cikk, amely nemcsak Amerikában, hanem világszerte is nagy figyelmet keltett. A cikk ugyan semmi olyat nem tár fel, ami eddig nem volt ismert. Különlegessé­ge inkább az, hogy eddig az amerikai öregek helyzetének komor ecsetelése inkább a leg­idősebb nemzedék tagjainak a tollából származott, most vi­szont azok is elgondolkoznak e problémákon, akik eddig nem találták magukat szembe velük. Nemcsak a nyugdíjasok lapja ír róluk, hanem a többi ameri­kai lap is. Ilyen aggasztó ma az amerikai öregek helyzete. A múltban az amerikai nyug­díjasok kétszer is megpróbál­ták ráterelni helyzetükre a közvélemény figyelmét. 1960- ban, még Eisenhower elnöksé­ge idején konferenciát hívtak össze, amelyen előadták óha­jaikat és panaszaikat. Tizenegy év múlva, 1971 decemberének elején Washingtonban megren­dezték a nyugdíjasok kongresz- szusát, amelyen mintegy há­romezer, 65 évnél idősebb ame­rikai polgár vett részt. Az egész Egyesült Államok nyug­díjasait képviselték. A kong­resszus célja az volt, hogy az MÜNCHENBEN Heidemarie Wieczorek-Zeul elnökké válasz­tásával ért véget az SPD ifjú­szocialistáinak szövetségi kong­resszusa. Roth, az eddigi elnök nem jelöltette magát a válasz­tásokon. FRANCOIS MITTERRAND, a francia Szocialista Párt első titkára hétfőn négynapos láto­gatásra Kairóba érkezik. AZ AMERIKAI 6. flotta két egysége a Boszporuszon keresz­tül a Fekete tenger nemzetközi vizeire hajózott gyakorlatozás céljából. A PAKISZTÁNI kormány ki­utasította az országból az AFP tudósítóját, Brian May-t, mert egy cikkében megbízható for­rásra hivatkozva megírta: Kína ígéretet tett arra, hogy segítsé­get nyújt Pakisztánnak föld-le­vegő rakéták gyártásában. A pakisztáni külügyminisztérium éles hangú nyilatkozatban cá­folta az újságíró értesülését. AZ INDIAI hatóságok vasár­nap Vagah határállomáson át­adták a pakisztáni hadifoglyok és internált polgári személyek újabb 831 főnyi csoportját. Az Űj-Delhiben kötött megállapo­dás értelmében az indiai fél eddig összesen 53 000 személyt adott át Pakisztánnak. TOKIÓBAN Jamani szaúd-ará- biai olajipari miniszter és Ab- desszalam algériai ipar- és energiaügyi miniszter kétórás megbeszélést folytatott Miki Ta- keo miniszterelnök-helyettessel, valamint Ohira külíigy-, Fuku- da pénzügy- és Nakaszone ke­reskedelemügyi miniszterrel. SANKT MORITZBAN befeje­ződtek a nyugatnémet—iráni gazdasági tárgyalások. Hans Friderichs, az NSZK gazdaság­ügyi minisztere a tárgyalások után kijelentette, hogy a Reza Pahlavi sahhal és az iráni gaz­daságügyi miniszterrel folyta­tott megbeszéléseken előrehala­dást értek el a két ország gaz­dasági együttműködését illető kérdésekben. MOHAMMAD ULLAH, a Bang­lades Népi Köztársaság új elnö­ke letette a hivatali esküt. Az ünnepségen jelen volt Mudzsi- bur Raliman miniszterelnök. Abu Szajed Csaudhuri, az előző köztársasági elnök december 24- én mondott le és különleges kabinet-miniszter lett. HELYTÁLLTAK ÉS HELYTÁLLNAK „Leningrád méltónak bizo­nyult nevére. A békés szocialista építésben és a háborús idők kegyetlen megpróbáltatásai kö­zepette a leningrádiak minden­kor becsülettel teljesítetnék forradalmi kötelességüket“, — jelentette ki nemrégen Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. A leningrádiakkal együtt az egész szovjet nép kettős ünne­pet tilt a napokban. Az ellen- támadásba lendült szovjet had­sereg alakulatai 30 évvel ez­előtt szabadították ki az ost­romlott Leningrádot a fasisz­ta eilfenség gyűrűjéből; az egy­kori Petrográdot pedig 50 év­vel ezelőtt nevezték el Lenin­ről. ... A fasiszták 1941. szeptem­ber 8-án közelítették meg Le­ningrádot, elfoglalták Slisszel- burgot (a mai Petrokreposz- tyot), gyűrűbe akarták zárni a vöröst. A leningrádi front ka­tonái és a város lakosai azon­ban helytálltak. Nem sikerült a hitleristák terve — Lenin­grád villámgyors elfoglalása. öregek helyzetének bizonyos javítását csikarják ki a ható­ságoktól. A hatvanévesnél idősebb amerikaiak száma meghaladja a húszmilliót. Minden tizedik amerikai ebbe a kategóriába AMERIKAI ÖREGEK esik, ugyanakkor egyre emel­kedik az öregek részaránya a lakosság számában. Már ezek a tények is mutatják, milyen komoly az amerikai öregek problémája. Mint az 1971-es kongresszuson közölték, az amerikai nyugdíjasok negyed­részének a létminimumnál is kisebb a jövedelme. A négerek fehér társaiknál még rosszabb helyzetben vannak. Az utóbbi években főként az infláció kö­vetkeztében rosszabbodott a nyugdíjasok helyzete. Rohamo­san nőttek a létfenntartási költ­ségek. A munkások és alkalma­zottak többnyire bizonyos bér- és fizetésemelést kényszerítet­tek ki, de a jövedelmek nem változtak, vagy csak jelentékte­lenül emelkedtek. A washingtoni kongresszus részvevői két fő követelménnyel álltak elő. Sürgették a járadé­kok emelését és azt, hogy a jövőben automatikusan asze­rint emeljenek, ahogyan az árak fognak emelkedni. Ez az első követelmény lényegében arra irányul, hogy a megállapí­tott nyugdíjat ne rontsák le az inflációs irányzatok. A máso­dik fő követelmény pedig arra vonatkozott, hogy a jövőben nem rövidítik meg az alacsony járadékú és kiegészítés végett még munkát vállaló nyugdíja­sok nyugdíját. A kongresszus jegyzőkönyveit átadták az ame­rikai egészségügyi, nevelésügyi és népjóléti minisztériumnak, hogy alapul szolgáljon a nyug­díjasokkal kapcsolatos jövőbe­ni intézkedések előkészítésére. Több mint két évvel ezelőtt, 1971 novemberében a szenátusi bizottság jelentése is megálla­pította, hogy ötmillió amerikai él szegénységben, s jövedelmük nem éri el a hivatalosan meg­állapított létminimum határát. Az amerikai hatóságok akkor abból indultak ki, hogy egy négytagú család megélhetésé­hez legalább 3750 dollár szük­séges, de a szakszervezetek már akkor kijelentették, hogy ez túl alacsony szintű becslés, s egy négytagú családnak éven­te legalább négyezer dollárra van szüksége. Azóta bizony az Egyesült Ál­lamokban rohamosan nőttek a megélhetési költségek, a nyug­díjak viszont csak lényegtele­nül, egyes nyugdíjasok eseté­ben pedig egyáltalán nem emel­kedtek. Sőt, egyes alkalmazot­taknak is segélyekből kell él­niük, amelyek a legszüksége­sebb megélhetési kiadások fe­dezésére sem elegendőek. Az 1971 decemberi washingtoni kongresszus két fő követelmé­nyét nem teljesítették. A prob­lémák elhatalmasodnak, a tő­kés világ pedig képtelen a megoldásukra. JAN BLANSKÝ „A Führer elhatározta, hogy elsöpri Pétervárt a föld színéi ről. Szovjet-Oroszország leve rése után nem érdekünk egy ilyen nagy lakott település fenntartása ...“, olvashattuk « német haditengerészet vezérka­rának utasításában. Leningrád frontváros lett. A párttagok 70 százaléka fegy­vert fogott. A pártszervezet felhívására a leningrádiak százezrei vettek részt a város peremén védelmi vonalak épí­tésében. A leningrádiak a blo­kád legnehezebb napjaiban is hittek a kommunistáknak, tö­megesen léptek be a pártba. 1941 decemberében 970, 1942 januárjában — márciusában 2130 személyt vettek fel a pártba ... ... 1944. január 27-én a vá­ros teljesen felszabadult a fa­siszta blokád alól. Az angol Star akkor azt írta, hogy „a leningrádi csata riadalmat kel­tett a németek körében. Érez­tette velük, hogy csak ideigle­nes urai Párizsnak, Brüsszel­nek. Amszterdamnak, Varsó­nak, Oslónak.“ Több mint egymillió lenin­grád! alussza örök álmát a ha­talmas sírokban. Emléküket örökre megőrizzük. A leningrádiak ma az egész szovjet néppel együtt a kom­munista építés nagy terveinek megvalósításán fáradoznak. A hős város munkásosztálya nagy hőstettet visz véghez a mun­ka frontján. A leningrádi vál­lalatok munkásai a mérnökök­kel, tudósokkal együtt világ- színvonalon álló kiváló tech­nikát alkotnak. Leningrádi tur­binákkal és generátorokkal lát­ták el a világ legnagyobb erő­műveit — a bratszkl és a krasznojarszki vízerőművet. A Kirovec traktorok tízezrei ke­rülnek ki Leningrádból. A vá­ros és a terület programvezér­lésű esztergagépeket, emelő és szállító berendezéseket, textil­gépeket és öntvényeket, exka­vátorokat és hegesztő automa­tákat, óceánjáró hajókat ad az országnak ... A szovjet kormány azzal is bebizonyította gondoskodását Lenin városáról, hogy megerő­sítettel a város 20—25 évi ál­talános fejlesztési tervét. Meg­valósítása a lehető legkelleme­sebb élet-, munka- és pihenési feltételeket teremti meg. A terv megvalósításának első öt éve alatt mintegy 12 millió négy­zetméternyi beépített lakóterü­letet adtak át rendeltetésének. Üj iskolák, poliklinikák, ven­déglátóipari üzemek stb. nyíl­tak. Tovább épülnek a metró vonalai. A lelningrádiak a kettős ju­bileum tiszteletére élmunkás műszakot vállaltak. Ezzel ün­nepelnek. BORISZ ANDREJEV, a leningrádi városi pártbi­zottság titkára (APNJ A látogatót bámulatba ejtik Leningrád csodálatos műemlékei. A hős város lakói minden erejüket megfeszítve építették újji városukat, amelyet a fasiszta hordák „le akartak seperni a föla színéről“ (ČSTK — TASZSZf akar nyújtani a válság terheit egyre fokozottabb mértékben ér­ző lakosságnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents