Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-27 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
OGQQM] - THR5HDIIIIEÍÍ a szabad szombat? Ha arra gondolunk, hogy a hétnek csak öt munkanapja van, akkor nem nehéz a kérdésre választ adnunk. Mert a szombat munkaszüneti nap, tehát valóban szabad. Bőven jutna Idő a szórakozásra, kikapcsolódásra, pihenésre, művelődésre, kulturális életre. Nem kétséges, sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, hiszen köztudott. hogy hét végén a kulturális és sportrendezvények meghódítják az embereket. A szabad szombat bevezetése mégis elsősorban a dolgozó nőket érintette. Azokat az asszonyokat, akik munkahelyeiken a férfival egyenrangú munkatársként végzik feladatukat, R utána pedig — a legtöbb esetben — rájuk vár az otthon gondja is: a háztartás vezetése, a gyermeknevelés. Mire jó teliát a szabad szombat? Embere válogatja — mondja a közmondás, ami ez esetben is igazmondás. Mert ha nem is biztos, hogy ftz alábbi vélemények szerint a színtiszta valóság rajzolódik ki, mégis érdemes a véleményekre odafigyelni. Annál is inkább, mert éppen a dolgozó asszonyok véleménye ez. LUKACS lajosné, felárusítónő: — Tizenöt éve dolgozom a szakmámban Dunaszerdahelyen. Ami a munkaidőt illeti, szerencsés helyzetben vagyunk. Egyik héten délelőtt dolgozom, a másik héten délután. így áztán jut időm arra is, hogy az esetleges hivatalos ügyeimet elintézzem, meg arra is, hogy törődjek a családdal. A szabad délutánt jobban szeretem, éppen a család miatt. Több idő jut mindenre. Szabad szombat nálunk Is van, csak a nyitvatartási idő miatt mi azt a hétfői napon vesszük ki. így Ls jó. Tulajdonképpen mindegy, mert ez a nap a házi munkák napja. Gondolom, minden dolgozó háziasz- fezony erre használja ezt a napot. Elvégezzük a hét közben elmaradt, elhanyagolt' vagy elnagyolt otthoni munkát, vagy azt, ami több időt vesz igénybe. Ilyen a nagymosás, takarítás, vasalás, bevásárlás, apróbb javítások a házban és a ház körül, nyáron befőzések, és egyéb foglalatosságok. Ezekre a dolgokra hét közben nem nagyon akad idő. A munkából hazatérve, mindenki fáradt, gyakran ideges is. És még így is van olyan munka, amit naponía el kell végezni. Nekem például két gyerekem van. Beáta négyéves, még kísérgetni kall az óvodába. Lajos pedig első osztályos, vele most különösen sokat kell törődni, hogy helyesen alakuljon ki az életrendje. A gyermeknevelésen, gondozáson kívül aránylag sok időt elvesz a vacsorakészítés, rendcsinálás. Az esti „maradék“ időt pedig a család „zsarnoka“, a televízió rabolja el. Ez persze nem baj, ennyi szórakozás, művelődés szükséges is. Ha tehát a szabad szombatról van szó, én azt mondhatom: éppen úgy dolgozom, mint a hét többi napján, csak éppen más munkát végzek. Azt is merném mondani, hogy sok asszony — főleg a többgyermekes dolgozó nők — ezen a szabad szombaton még kevesebb „szabad“ perchez julnak, mint más napokon. Mégis jó, hogy van, mert ezáltal a heti munkamegosztás lazább, jobb, tehát nem olyan megterhelő. TAKÁCS TIBORNfi, főszakács: — A komárnói II. lakótelep kilencéves alapiskola konyháján dolgozik Már tizenkét éve főz naponta kétszer: először az iskola népes családjának, utána pedig otthon, a négytagú család részére. Otthon ugyan csak vacsorát kell készítenie, mert ebédet ki-ki az üzemi konyhán kap. De az is időt vesz igénybe, s nem is keveset. Nálunk az étkezde üzemeltetése az iskolai rendszabályokhoz igazodik, ezért minden szombatunk szabad, — folytatja Takácsné. — Szükségünk is van erre a napra. Ennyi pihenés mindenkinek kell, főleg azoknak, akik Lukács Lajosné munkájuk közben sokat állnak egy helyben. Persze, túl ideális lenne, ha egy háziasszony szabad szombaton csak pihenne. Rendszerint Ilyenkor végzi el a nagyobb házi munkákat. Ha a szolgáltatások olcsóbbak és rugalmasabbak lennének, akkor a szabad szombat valóban a felfrissülés napja lehetne. Én például a szombati vásárlást nem szeretem. Sokat kell mindenütt várakozni. De hát friss árut {tejtermékeket, gyümölcsöt, zöldséget) többnyire mindenki ilyenkor vásárol. A táskaszolgálat alig ismert fogalom, pedig ez meggyorsíthatná a bevásárlást ... A szolgáltatások közül én csak a vegyi tisztítót veszem igénybe, azt is ritkán. A mosodát nem, otthon „olcsóbban“ kimosok, és nem kell rá várni két-három hetet... Fagyasztott és félkész ételeket vásárlók, ha ebből főzök, időt takarítok meg. Bár nagyobb lenne a választék, hiszen ezeket keresik az asszonyok, mert beváltak. Ugyebár, a jó bornak nem kell cégér... TÓTH LlDIA, szövetkezeti dolgozó: — A gútai szövetkezet kertészetében dolgozom. A mezőgazdasági munka nem ismer szabad szombatot. Ha sürgős a munka, szombaton is dolgozunk, ha hó takar mindent — pihenhetünk. Ezen nehéz változtatni. Az otthoni, második műszakot mégis inkább olyankor végzem szívesebben, ha az egész nap szabad. Mindent egyedül csinálok, a szolgáltatásoktól, hogy is mondjam, idegenkedek. A férjem munkaruhája nagyon bepiszkolódik, inkább magam mosom ki. Meg aztán, amit én csinálok, olcsóbb, gyorsabb, minőségileg jobb. Hogy a saját szabad időmet rövidítem meg? Lehet, mert az valóban kevés van. De hát az idősebb emberek már ilyenek .. . ... Ilyenek is, de olyanok is, hogy igénylik a szolgáltatásokat, szabad idejüket valóban arra szeretnék áldozni, amire kellene. Igaz ugyan, hogy a házi munkák végzésében az, utóbbi két-három évtizedben óriási változás állt be. A háztartási gépek — villanyvasaló, mosógép, porszívó, hűtőszekrény, mixer, robotgép, egyszóval a modern lakások komfortja lényegesen megkönnyítette a fárasztó testi munkát. Ám az ezzel járó időt nem sokkal csökkentette le, hiszen a gép mellett is ott kell állni, manipulálni vele. Az időmegtakarítást jelen körülményeink között mégiscsak a jól szervezett, olcsó, gyors, minőségileg kifogástalan szolgáltatások segíthetnék. Vagyis a dolgozó nők igényeinek megfelelő mosodák, tisztítók, a vasalás, háznál végzett takarítás, parkett- és bútortisztítás, szőnyeg és kárpitanyagok tisztítása, továbbá a táskaszolgálat, a fagyasztott és tisztított félkész ételek árusítása stb. Nem kétséges, hogy ezen a területen is vannak eredményeink, de mérföldkőhöz még nem érkeztünk. Ha ugyanis fellapozunk egy statisztikai évkönyvet, meglepő adatokra bukkanhatunk: Kiderülne, hogy a nők házi munkára fordított ideje kétszer any- nyi, mint a szakmai munkára fordított idejük. Márpedig a házi munkát és a gyermeknevelést régóta nem tekintjük a munka világán kívül álló „foglalatosságnak“. A dolgozó nők egészségi állapota (gondoljunk a túlterheltség káros következményeire) és a gyermeknevelés a társadalom számára is fontos. Az idő lényeges tényező az ember életében. Ezért meg kell tanulni bán* ni is az idővel. Meg kell tanulni azt is, hogy a szabad idő valóban a munkán kívül essen, és az az egyén kulturális ki- kapcsolódását, előbbre haladását jelentse. Ez pedig nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek isi M. andrAs Sva Takács Tiborná A galántai járásban összesen 120 pedagógust számlálhatunk a nemzeti bizottságok képviselői között. Munkájuk értékelése lelklisme- retes és céltudatos tevékenységről tanúskodik. Felkerestük Šoporňán Magda Cutríkovát, aki azonkívül, hogy tanító, tagja a jnb tanácsának, és a Szlovákiai Nőszövetség helyi szervezetének az elnöke. Célunk az volt, hogy elbeszélgessünk vele, munkája, felelőssége és érdeklődési köre felől érdeklődjünk. Az iskola épületében, — ahová irányítottak — éppen nagyszünetet jelzett a csengő. A kisdiákok kipirult arccal rajzottak ki az osztályokból az épület tiszta és tükörfényes folyosójára. Ezt akár jégpályának ls használhatták volna, de mégsem tették, mert még friss volt bennük az új iskolával szemben érzett tisztelet. Az épület gyönyörű, korszerű, minden szükséges felszereléssel el van látva. A régi iskola tantermei — amelyben műszakban váltották egymást a tanulók — egyelőre üresen állnak, de már nem sokáig. Ogy tervezik, hogy óvodát és zeneiskolát létesítenek az épületben. Lehet, hogy egyszer bölcsődéje ls lesz a falunak. Ennek a valóra váltásához van szükség a képviselők munkájára. Az ő közvetítésükkel jut el a lakosság kérése az Illetékes fórumokra. De a šoporňaiak nemcsak kérnek, hanem kínálnak is. Dolgos kezüket, szabad Idejüket, lelkesedésüket kínálják fel falujuk szépítése és ellátása érdekében. — Derék asszonyaink vannak — mondja Čutríková elvtársnő. — Szívesen segítenek, bármilyen munkáról van szó. ők tették rendbe az építkezés befejeztével az iskola épületét, dolgoztak a kultúrház építésén, virágokat ültettek a házak elé, a gyerekek segítségével 1H kg tollat gyűjtöttek össze. Esténként összegyűltek és tollat fosztottak, s amikor elkészült, a felét a nyugdíjasok otthonának, másik felét pedig egy gyermekotthonnak ajánlották fel. Előadásokat, tanfolyamokat, kézimunkaköröket szervezünk. Beneveztünk az „Az élet szépsége“ versenybe, amelynek kiállításáról sok jutalmat és dicséretet hoztunk haza. A falunak van fúvószenekara, amely ünnepélyeken és rendezvényeken szokott fellépni. Egyszer eszembe ötlött, hogy ha már zenénk van, miért ne lehetne énekelni is melléje? így aztán énekkart is alakítottunk. Általában népviseletben lépünk fel. A ruhákat itt gyűjtöttük össze a faluban, padlásokról, ládák mélyéről szedtük elő őket. A kultúr- otlhonban elbeszélgetünk néha nyugdíjasainkkal, s Időnként meglátogatjuk a nyugdíjas otthonban élő öregeket is. Rendszerint magunkkal visz- szük ilyenkor az ískolásgyerekeket is, meg apró ajándékokról sem feledkezünk meg. Mondanom sem kell, hogy mindkét generáció igen élvezi ezeket a találkozásokat. Magda čutríkovának valóban sok munkát adnak a hivatása mellett vállalt tisztségei, de nagy-nagy szeretettel és felelősségtudattal végzi ezt a feladatát. Pedig néha furcsa élményei is akadnak. Nemrégiben egy Idős néni azt követelte tőle nyakas állhatatossággal, hogy tisztítsa ki a háza előtti árkot (amit a néni sajátkezüleg temetett be), mert nincs, ami levezesse az esővizet, és tócsák képződtek a háza előtt. „Elvégre is, ő a képviselő“ — érvelt a néni. Egy másik asszonnyal még több gondja van. Az inkább a pohár fenekére nézeget, mintsem hogy a családja rendjével és kényelmével törődjön. Próbált a lelkére beszélni, de nem használt, így aztán kieszközölte, hogy a gyerekek az iskolai napköziben lehessenek — legalább ott egyenek meleg ételt. Szükség lesz még néhány hasonló intézkedésre, különösen a cigány lakosság körében. Arra a kérdésünkre, hogy mik a további terveik, Čutríková elvtársnő így válaszolt: — Szeretnénk egy kicsit „városia- sodni“, azaz olyan szolgáltatásokat bevezetni a falunkban, amilyenek a városi ember számára annyi gondot és munkát takarítanak meg. Az SZNF 30. évfordulója tiszteletére járdákat, aszfaltozott utakat, óvodát, halottasházat, hidakat szeretnénk építeni. Virággal, gyeppel, bokrokkal díszítjük majd az utcákat. A lakosok megértik, hogy mindezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a saját erejükkel és szorgalmukkal is hozzájárulnak. Amint beköszönt a tavasz, munkához látunk. — Ha úgy 10 évvel ezelőtt látta volna a falut! Igaz, akkor az igények is kisebbek voltak. Kinek jutott volna eszébe, hogy halottasház kell, tornaterem, meg játszótéri De nemcsak a falu képe, az emberek gondolkodásmódja is sokat változott azóta. Amint az egyik munkát befejezzük, máris azon törjük a fejünket, mivel lehetne még korszerűbbé tenni lakhelyünket. Most például a szemét kérdése foglalkoztat. Igaz, az egészségtelen trágyadombok már eltűntek az udvarokról, de a házi szemét is gyorsan gyűlik, s tavaszonként brigád- munkával kell megszabadítani tőle a portákat. Szeretnénk elérni, hogy nálunk is, éppúgy mint városon, szeméttartóba gyűlhetne a szemét, amelyet aztán autókkal szállíthatnának egy e célra kijelölt helyre. Reméljük, egyszer csak megjelennek nálunk is a köztisztasági hivatal sárga szemeteskocsijai ... Šoporňa a jövő faluja. Épül, szépül, korszerűsödik. Az itt élő emberek gondolkodásmódjában pedig az a legmegkapóbb, hogy mindig, különösebb magyarázat és rábeszélés nélkül is megértik, mit kell tenniük. Szívesen segítenek, hiszen tudják, hogy mindaz, amit tesznek, önmagukért és gyermekeik jövőjéért teszik. M. P. 1974. I. 27. 16 Tóth Lídia
