Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-27 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

PIERRE GAMES PÄRIZSI LEVELE Ez az atomerőmű az áramtermelést valószínűleg csak tíz éir múlva kezdi meg olajon alapult. Ennek következtében az olaj elsőbb­séget élvezett valamennyi energetikai ágazatban. A hazai energiaforrásokat elhanyagolták a külföld­ről behozott olaf miatt. A kormányzat most rájött arra (anélkül, hogy beismerné téves energiapolitiká­ját és a szakszervezetek, valamint a Francia Kommu­nista Párt által már több mint 15 éve hangoztatott követelmények helyességét), mennyire sebezhetővé teszi az ország gazdaságát az a tény, hogy az ener­giaellátás 70 százaléka nemzetközi társaságok kénye- kedvének van kiszolgáltatva. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell néhány adat­ra: 1960-ban Franciaország energiaellátását 70 száza­lékban hazai forrásokból fedezték: 55 százalékban szénnel, 12 százalékban vlllamosárnmmal, 3 százalék­ban gázzal. Az olajbehozatal csupán 30 százalékot tett ki. 1970-ben megfordult ez az arány: energiaellátásunk 62 százalékát külföldi behozatal biztosítja (azóta ez a százalékarány még fokozódott). A francia szénjövesz- tés 10 százalék alá csökkent, az olajbehozatal elérte az 55 százalékot, a földgázé pedig a 7 százalékot. Emellett a szükséglet évente 10 százalékkal emel­kedett DÖMPING Mindehhez tudni kell még azt Is, hogy Franciaor­szág energiaellátása lényegében egy kartelltől függ, amely túlnyomórészt amerikai ellenőrzés alatt álló nagy olajtársaságokat foglal magába. A francia kormány — más nyugat-európai kormá­nyokhoz hasonlóan — engedve a dömpingárak csábí­tásának, amelyeket az olajtársaságok éveken át vevő­körük biztosítására alkalmaztak, az ország gazdasá­gát fokról fokra a behozott óla) bázisára Irányította át. A gépkocsigyártók érdekcsoportja — ez az ipar­ág igen nagv hatalommal rendelkezik Franciaország­ban — ugyancsak ezt az irányzatot követte. Egyes politikusok (anélkül, hogy nyilvánosan hir­dették volna) ugyancsak támogatták ezt az irányza­tot, amely Franciaországot bizonyos tekintetben Wa­shingtontól tette függővé. Mindezek számára most kegyetlen az ébredés. Az olaj lassabban áramlik, részben hiány is kezd mutat­kozni, s főként sokkal drágább lett. összeomlik az egész energetikai stratégia. Az ólai visszaesése pil­lanatnyilag elsősorban az olajtársaságok és ^ keres­kedelem területét érinti. Ezek a körök azonban abban reménykednek, hogy így nagyobb nyereséget vághat­nak zsebre. Ezenfelül a kormányzat kezét megköti az ún. „Európa-polltika“ és az olajválságtól jobban súj­tott országokkal (pl. Hollandiával], messzebb menően pedig az Egyesült Államokkal való szolidaritás VISSZAESÉS A kormány, miután azt állította, hogy Franciaorszá­got nem érinti súlyosan a válság, most mégis riadót fúj. Mindent dramatizál. Ennek megvan az oka. A kormányzat és a vállalkozók azt remélik, hogy a helyzetből hasznot húzhatnak, és szigorú rendelkezé­seket alkalmazhatnak a dolgozókkal szemben. Ugyan­akkor lehetséges, — főként abban az esetben, ha Iz­rael továbbra is csökönyös marad —, hogy az olaj­év végén bejelentette, hogy az újévtől nem újítja meg 259 jugoszláv vendégmunkás szerződését. Egyes ipari vállalatok ugyancsak munkaidő-csökkentésre ké szülnek. Félő, hogy ez csupán a kezdet. MUNKANÉLKÜLISÉG A munkanélküliség, amely már most is tetemes, a jövőben még jobban növekedni fog, s egyes szakvéle- nyek szerint kétszeresére emelkedik. Hasonlóképpen, mint a Peugeot autógyárban, e ha­nyatlás első áldozatai a vendégmunkások lesznek. Már most idegengyűlölő kampány indult meg ezzel a jelszóval: „a külföldieket küldjék haza“. A franciáknak már eddig is nagy gondot okoz az árak szüntelen emelkedése és az infláció, s e gon­dokat még jobban növeli munkahelyük bizonytalansá­ga. Ugyanis e belső nehézségekhez hozzájárul a kül­földi gazdasági versenytársak eljárása is. Az Egyesült Államok, amelyet az olajválság kevésbé érint, mint a r.yugat-európai országokat, e helyzetet arra igyekszik felhasználni, hogy visszaszerezze elvesztett piacait. Mivel az Egyesült Államok gazdasági előnyt húz a jelenlegi helyzetből, nyilvánvaló, hogy Izrael maga­tartását Washington ebből a szempontból is — báto­rítja. Franciaország súlyos gazdasági válság elé néz. Harminc éve nem éltek át ily súlyos időket a fran­ciák. Bár végeredményben az olajválság okozta ria­dalom csupán átmeneti, az ország energetikai politi­káját mindenképpen felül kell vizsgálni. Sok mindent meg kell változtatni: a gazdaság „Japán mintájára való“ fejlesztésétől kezdve, amivel az ország vezetői dicsekednek, s ugyanakkor leereszkedően bírálják a szocialista országok eredményeit. Húszmillió kilowattóra áramot lehetne még hegy* vidékeken erőművek létesítésével termelni 1974. I. 27. Olajszállító tartálykocsik — rakományra vórva B ár az olajválság neon érinti túlságosan Francia- országot, mégis egyre jobban érezhető a hatá­sa: a középületekben a fűtést két fokkal ala­csonyabbra csökkentették, a televízió korábban fe­jezi be adását, az országutakon 90 km-re és az autó­pályákon 120 km-re korlátozták a gépkocsik órán­kénti sebességét. Egy autóversenyt lemondtak, számos repülőjáratot beszüntettek ... Bizonyos időn belül és különböző okokból a válság súlyosbodni fog. Minden józanul gondolkodó megfigyelő egyetért abban: a közel-keleti háború csupán az utolsó csepp (olajcsepp) volt a pohárban. A válság szükségszerűen következett be Ennek ellenére a hivatalos körök az arab országokra hárítják a felelősséget azokért a ne­hézségekért, amelyek a francia energetikai politika téves irányzatából, valamint abból a tényből követ­keznek, hogy a fogyasztást a monopóliumok profitjá­nak növelése érdekében korlátozzák. Másrészről az a vélemény uralkodik: elegendő volna, ha az izraeliek kivonulnának az általuk megszállt arab területekről, s ezáltal minden rendbe jönne, hisz folytatódnának az olajszállítmányok. Az a kísérlet, hogy mindenért az arab országokat tegyék felelőssé, egyrészt a gyarmati időkből fenn­maradt gondolkodásból következik (Algéria „elvesz­tése“ stb.), másrészt viszont abból, hogy az egyszerű francia ember nem ismeri olajellátásunk mechanizmu­sát, amely legalább olyan mértékben függ az olajtár­saságok olajfinomítóitól és kereskedelmi szervezeté­től, mint az olajtermelő országoktól. Egy másik zavart keltő tényező — amit a tömegtájékoztatási eszközök felhasználnak — a benzin ára, 1 liter benzin (szuper) Jelenleg 1,32 frankba kerül. Ebből csupán 10 centime Jut vissza az arab országoknak, 32 centime-ot az olaj- társaságok vágnak zsebre, 90 centime pedig az adóra megy. FÜGGŐSÉG Franciaország hasonlóképpen, mint a többi európai tőkésország, nehézségekkel küszködik. Több mint húsz év óta, de különösen De Gaulle uralomra Jutásától kezdve egész energetikai politikája a bőséges és olcsó hiány fenyegető méreteket ölt, s ez súlyos visszaha­tást gyakorol a francia gazdaságra, amely nem ké­szült fel ilyen eshetőségre, s amelyet a minél na­gyobb profit érdekében mesterségesen téves irányban fejlesztettek. Franciaország első számú iparága, a gépkocsiipar károsodik a legnagyobb mértékben. Már most csök­kentek a külföldi megrendelések. Mivel a francia gép­kocsigyártás 50 százalékát exportálják (ez ugyancsak helytelen irányzat, amely a hazai termelést függővé teszi a külföldi piacok ingadozásától) nagyarányú visszaesés várható ebben az ágazatban. A Citroén Mü­vek pl. a karácsonyi ünnepek ürügyén 8 napon át szüneteltette a munkát. Ugyanígy tett az Alpine-Re- nault-gyár. A Peugeot-müvek vezetősége már a múlt 1? ajsainjfeio [(us^jnjnazs jaífaAnraoja 2y I ja ľf*| m rí íl

Next

/
Thumbnails
Contents