Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-27 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Kulturális HÍREK HARCBAN EDZŐDÖTT Cseh és magyar antifasiszták együttműködése Az antifasiszta ellenállási mozgalom és a nyílt fegyveres felkelés megany- nyi mozzanatára még a mai napig sem sikerült fényt deríteni. A Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségének prágai székházában ezért már több mint két évtizede gyűjtik, rendszerezik, gondozzák a hősi korszak dokumen­tumait, harcosok és kortársak vissza­emlékezéseit, partizánegységek, gyűjtő- táborok, halálmenetek adatait és név­sorait. Kis osztályán hatalmas levél­tárat épített ki Marié Krížová elvtárs­nő, aki ezenkívül a terjedelmes könyv­tár antifasiszta irodalmát is gyara­pítja hazai és külföldi szerzők munkái­val. Gyakran fordulnak meg nála tudo­mányos kutatók, főiskolai hallgatók, szerkesztők és írók, de a szövetség já­rási vagy helyi szervezeteinek funk­cionáriusai is, akik segítséget vagy támpontot keresnek munkájuk megala­pozásához. Krížová asszony ilyenkor odamegy a katalógushoz, kikeresi a könyveket, amelyek a megjelölt tárgy­körre vonatkoznak, vagy felágaskodik a bádogdobozokkal megrakott polcok­ra, és leveszi azt, amelyben az érdek­lődő megtalálja, szépen rendszerezve a témáról szóló lapkivágásokat, ok­mánymásolatokat, névsorokat stb. Isme­rik itt Somogyi Mátyás, az ÜJ SZÚ prágai szerkesztőjének nevét, aki nem­csak saját lapjában, hanem az IRODAL­MI SZEMLÉBEN és a HLAS REVOLUCE c. szövetségi hetilapban foglalkozott a dél-csehországi cseh—magyar anti­fasiszta együttműködéssel, a magyar katonák helytállásával, s a harcok hő­si halottaival. Ám ismerik dr. Pozsonyi Tivadart is, a gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézetének dol­gozóját, aki a magyarországi bajtársi szövetségben a csehszlovák—magyar antifasiszta összefogás hagyományai­nak feltárásán fáradozik. A közös hagyományok feltárása és ápolása már eddig is szép eredménye­ket hozott. Ezek közül tán a legszebb a Týn nad Vltavou cseh városkában le­játszódó „Nazdar“ című film, amelyet Firon András újságíró forgatókönyve alapján Wiederman Károly rendezett. A történelmi eseményt és a negyed­század utáni cseh és magyar vissza­emlékezéseket őrző film részt vett a prágai dokumentumfilm-fesztiválon, s azóta a csehszlovák és a magyar tele­vízió is bemutatta. Týn nad Vltavou és Gödöllő testvérvárosi szerződést kötöt­tek, s a régi bajtársak barátsága ma a népek barátságát szolgálja. A történelmi kutatómunka azonban tovább folyik, és érdeklődési területe ma már kiterjedtebb. A magyarországi sajtó tavaly felhívást tett közzé: .. Jelentkezzenek azok a volt kato­nák, akik 1944—45-ben az akkori ún. Cseh-Morva Protektorátus területén a csehszlovák antifasiszta ellenállókkal valamilyen formában együttműködtek (pl. Týn nad Vltavou, Rájov, Netolice, Razice, Hrachovišté, Kroméríž vidéke, Üsű nad Labem, stb.)“ A régi harcosok f-elejthetetlen élményei közé tartozik a cseh nép hősi ellenállása, s a biza­lom, amelyet a helyi lakosság a magya­rok iránt mutatott, ezért sokan elküld­ték visszaemlékezéseiket dr. Pozsonyi Tivadar gödöllői címére. Nemrég a prágai HLAS REVOLUCE tett közzé ha­sonló felhívást, amelynek alapján cseh­szlovák antifasiszta harcosok jelentkez­tek magyar katonákra való visszaem­lékezéseikkel a háború utolsó hónap­jaiból, heteiből. „S a levelek még egy­re jönnek, innen is, onnan is, az or­szág minden tájáról“ — mondja Marie Krížová. „Mindegyik igen tartalmas, hoz valami újat, vagy más oldaláról világít meg ismert dolgokat...“ Szin­tén 12 000 Praha 2, Legerova 22 alá. az elvtársnőnek címezve érkezett egy igen megható küldemény a mélníki já­rásból, Mélnické Vtelno községből. Jo­sef Karel, 77 éves nyugdíjas küldte, aki 1945 májusában egy partizánszázad parancsnoka volt. A levélhez egy em­léklapot is csatolt, és arra kéri a szö­vetség központi bizottságának történe­ti osztályát, segítsenek felkutatni egy elesett hős hozzátartozóit, akiknek át kellene adni. Ezeket a díszokleveleket kb. négy esztendővel ezelőtt állította ki a „Národní mstitel“ (nemzeti meg­torló J nevű szovjet—cseh partizánbri­gád emlékbizottsága. Hazánk felszaba­dulásának, valamint P. A. Kanyiscsev őrnagy partizáncsoportja harcbavetésé- nek 25. évfordulójára készültek, a ré­gi harcosok, az élő hősök, valamint az elesett bajtársak hozzátartozói számára, Karéi elvtárs tanúsága szerint köz­vetlenül a háború befejezése előtt, má­jus 6-án húsz magyar kerékpáros ér­kezett a faluba, egy főhadnagy pa­rancsnoksága alatt. Fegyvertelenek vol­tak, tehát valószínűleg büntetett vagy munkára irányított katonák. Akkor ha­ladtak át a községen Schörner vissza­vonuló páncélos egységei és gyalogo­sai. A cseh antifasiszták fegyveresen támadtak a német katonákra s midőn saját oldalukon látták a magyarokat, németektől elvett fegyvert adtak a ke­zükbe. Tizenegy ember veszett oda, egyik hősi halottjuk a magyarok kö­zül való. A nevét valahogy hibásan je­gyezték fel, Sceklegy Istvánként szere­pel az emléklapon is — ki tudja, nem Szeglethy vagy más, hasonló névről van-e szó. Ezen kívül csak annyit tud­nak róla, hogy 1923. június 14-én szü­letett. A mai Jugoszlávia területén élő Horváth István volt a barátja, aki ak­kor súlyosan megsebesült. Emlékszik-e vajon valaki a bajtársak közül arra, aki cseh hazafiak között alussza örök álmát? ... Az egyik levél Liberecből érkezett, Albin Hejtmánek, a szövetség tömeg­politikai munkabizottságának elnöke írta. Arra emlékezik vissza, hogy 1945 tavaszán IvanCice városkába, Brno kö­zelében, egy magyar gyalogosegység érkezett, amely a városvégi dombra épített süketnémák intézetébe szállá­solta el magát. A lakosság annak el­lenére érintkezett a magyarokkal, hogy ugyanott lakott a német kormánybiz­tos is. A katonák magatartásából ki­tűnt, hogy elegük van az értelmetlen háborúból, s a tisztek sem vélekedtek másképp. „Az egyik század Hýbeš elv- társ partizánjaihoz állt át, akik onnét kb. 10 km-nyire ténykedtek,“ — olvas­suk a levélben a magyar katonákról. „A harcban helytálltak, s egyikük, aki a küzdelem során elesett, Mohelno köz­ségben van eltemetve.“ A dél-morvaországi kerületből Alfons Douda, az „Ivan“ nevű partizánszakasz parancsnoka is jelentkezett, hogy so­raival hozzájáruljon a harcban edődött barátság hagyományainak feltárásához. Szakasza a „Lenka-Jih“ partizáncso­porthoz tartozott. Térségébe egy magyar tüzéregység érkezett, amelynek pa­rancsnokát, a budapesti dr. KelemenEnd- rét rövidesen közelről megismerte. Komárovice község mellett, Domamil helység postaépületében találkozott nap mint nap a magyar tiszt és a cseh partlzánparancsnok „... egyiltímű­ködésűnk idején becsületes, jellemes és a csehszlovák ellenállás ügyét igen pár­toló embernek mutatkozott“, — hang zik a bajtárs tanúsága. S a katonákról: „A csapat erősítést jelentett számunk­ra a megszállók elleni harcban, átad­ta nekünk fegyvereit, és összeolvadt a Lenka-Jih ellenállási csoporttal.“ Ugyanezekre a harcosokra vouatkozik Jan Nechvátal, brnói nyugalmazott is­kolaigazgató levele, amelyben részle­tesen leírja a fentieket, s hozzáteszi: .. néhány nappal a felszabadulás után Nové Syrovice községen, ahol a helyi nemzeti bizottság elnöke voltam, vörös karszalagosan, szabadon tartva hazája felé, haladt át e magyar egy­ség. Eljött, hogy búcsút vegyen tő­lünk.“ És még egy levél, amely az ország egész más területén született fegyver­barátságról tanúskodik: Ing. Josef Ka- láb a feladója, s így emlékezik vissza: „A megszállás alatt Ostravice-Huté er­dőkörzetben, a Beszkidekben voltam föerdész. 1944—1945 telén egy magyar egység vonult át arra, s annak egyik tisztje, hadnagy volt tálán, szlovákul is tudott. Éjszakai pihenésük alatt köl­csönös bizalom támadt köztünk, s meg­tudtam, hagy hajlandók a partizánok­nak átadni fegyverzetüket s maguk is /már nem tudom, hányán) átállni hoz­zájuk.“ A csehszlovák—magyar antifasiszta együttműködés története tehát, mint látjuk, valóban még feltárásra vár s ennek a dél-csehországi hagyományok felkutatása a jelek szerint úttörő je­lentőségű élőmunkája volt. A magyar és csehszlovák elvtársak aktívájának közös törekvése az, hogy további visz- szaemlékezéseket, tanúságokat, okmá- mányokat, tárgyi emlékeket és hősi sí­rokat leljenek fel, hogy népeink együt­tes harcait minél pontosabban tudják feltérképezni. A bátrak kiállása, a hő­sök áldozata és az utókor legsajátabb érdeke is megkívánja, hogy az inter­nacionalizmus legszebb példái ne me­rüljenek feledésbe. SZÁNTÓ GYÖRGY A PÁRT SZILÁRDSÁGÁNAK ÉS EREJÉNEK ALAPJAI 1974. I. 27. (Folytatás a 3. oldalról) proletár internacionalizmus elveivel. E feladat teljesítésére a párttagkönyv- csere során került sor: a párt szer­vezetileg szakított a jobboldali oppor­tunizmus és revizionizmus hordozói­val, valamint a passzív tagok egy ré­szével. A párt marxista—leninista jellegé­nek helyreállítása szempontjából nagy jelentőségük volt a Központi Bizottság által elfogadott dokumentu­moknak, különösen például „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és társadalomban végbement válságos fejlődés tanulságai“ és a „Határozat a pártegység időszerű kérdéseiről“ c. dokumentumoknak. E két dokumen­tumot 1970 decemberében jóváhagyta a CSKP Központi Bizottsága, és 1971- ben megerősítette a párt XIV. kong­resszusa. A párttagok túlnyomó több­sége teljes egyetértéssel fogadta a határozatokat, és támogatta őket. E dokumentumok kiemelkedő szere­pet játszottak a pártban és a társa­dalomban lefolyt válság lényegének megvilágításában, igen nagy mérték­ben hozzájárultak a párttagság egy­ségének és cselekvőképességének helyreállításához. A XIV. kongresszus ismételten nyomatékosan felhívta a figyelmet egy nagy fontosságú feladatra — ar­ra, hogy a pártot a pártélet lenini el­veinek és normáinak alapján erő­sítve, fokozzuk a párt vezető szerepét a társadalomban. Pártunk szívén viseli a pártdemok­rácia, az öntudatos fegyelem, az elvi kritika és önkritika fejlesztését és szervezetünk összes tagjai és tagje­löltjei aktivitásának fokozását. A párttagság összetételének rendszeres javítása és a káderek nevelése azt célozza, hogy pártunk vezető szerepe a társadalomban egyre jobban ér­vényre jusson. A Központi Bizottság külön is foglalkozott ezzel a kérdés­sel, és megfelelő határozatot hozott. A céltudatos és folyamatos pártépítés a XIV. kongresszus óta eltelt idő alatt több mint 110 000 új tagot von­zott a pártba, túlnyomórészt fiatal munkásokat. Ez fontos bizonyítéka annak, hogy pártunk visszanyerte te­kintélyét és forradalmi jellegét. Az alapszervezeti taggyűlések, a kerületi és területi konferenciák is­mét megmutatták, hogy a kommunis­ták és az összes dolgozók teljes mér­tékben támogatják a központi párt­szervek intézkedéseit, s ezek az in­tézkedések hasznosnak bizonyultak. Ennek köszönhető, hogy teljesítjük a XIV. kongresszusa által kitűzött fel­adatokat, és valóra váltjuk a kong­resszus programját. A csehszlovák kommunisták mély­ségesen meg vannak győződve arról, hogy helyes úton járnak, hiszen a le- ninizmust választották iránytűjüknek. Fél évszázad telt el azóta, hogy Le­nin eltávozott közülünk, de a kom­munisták ma is a pártszervezésnek általa megalkotott elveire támaszkod­nak, ma is azok a normák vezérlik őket az életben és a harcban, ame­lyeket ő dolgozott ki a kommunisták közötti érintkezésről és a forrdal- már magatartásról. ■ HASZNOS KIADVÁNY jelent meg a napokban a Szlovák Nem­zeti Színház együtteseinek művé­szeti ténykedéséről. Az ízléses ki­vitelezésű, érdekes brosúra beve­zető sorait Ján Kákoš igazgató, il­letve P. Bagin és M. Huba művé­szeti vezetők írták. A kiadvány foglalkozik az 1972—73-as színházi évad összes bemutatójával, közli a vendégművészek és együttesek névsorát, beszámol a színház mű­vészeti turnéiról, az egyes művé­szek szerepeiről. Az évad vala­mennyi bemutatójáról felvételt is közöl. ■ A BUDAPESTI Műszaki Könyv­kiadó gondozásában jelent meg a magyar miniatűr könyvek biblio­gráfiája, mely az 1971—72-ben ki­adott miniatűr könyveket ismer­teti; újabb 101 mikro- és miniatűr­kiadvány fotóját, valamint magyar, orosz és angol nyelvű leírását tar­talmazza, segítséget nyújtva ezzel a miniatűr könyvek gyűjtőinek. ■ A KOLOZSVÁRI Állami Ma­gyar Színház bemutatta Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című példázatát, Paul Dessau zenéjével. Az előadást Major Tamás — mint vendég — rendezte, munkatársa Horváth Béla és Kincses Elemér volt. ■ A SZOVJET ÉPÍTÉSZEK hosz- szú ideje foglalkoznak a jövő isko­lájának építési problémáival, alap­elveivel. Az Állami Középületter­vező Tröszt iskolaépület-tervező csoportja elkészítette és vitára bo­csátotta a terv-variációkat. Alap­elv, hogy a tervek a jövőnek szól­janak: gazdaságosak, ugyanakkor hasznosak és esztétikailag is ne­velő hatásúak legyenek az iskola- épületek és a velük egységet al­kotó környezet. ■ TÖBB OLDALAS RIPORTBAN számolt be Maja Pliszeckaja életé­ről, karrierjéről a Gnazia című olasz lap abból az alkalomból, hogy a híres táncosnő a milánói Scalá- ban lépett fel. Maja Pliszeckaja a moszkvai Nagy Színház vendég­látókén nagy sikerrel táncolta az Anna Karenina című balett cím­szerepét, amelynek zenéjét férje, Rogyion Scsedrin szerezte. A riport kiemeli: a táncosnő csak a hivatá­sának él; ha néha akad szabad ide­je, Bach-műveket hallgat. ■ A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS re­formjáról Európa-szerte vita folyik. A különböző országok szakmunkás­képzése egymástól igen eltérő. Egyetértés van abban, hogy a szak­munkásképzés színvonalát hatha­tósan kell növelni, s ezt a végzett­séget a gimnáziumi végzettséghez mindjobban közelíteni kell. ■ ĽUBA BARICOVÁ, a bratisla- vai Szlovák Nemzeti Színház mez­zoszopránja a közelmúltban Buda­pesten vendégszerepeit. A Carmen címszerepét énekelte. ■ ANGLIÁBAN rendkívül nép­szerűek Csehov művei. Ezért kivé­teles figyelemmel kísérték Edin­burghban egy „új“ Csehov-színjá- ték angliai bemutatóját. A The Wood Demon a londoni sajtó sze­rint mestermű, és a fesztivál ki­magasló eseménye volt. A Sundy Times írja, hogy a The Wood De­mon a londoni sajtó szerint mes­termű, és a fesztivál kimagasló eseménye volt. A Sunday Times megírja, hogy a The Wood Demon a Ványa bácsi első változata; derűsebb a Ványa bácsinál, és ne­héz eldönteni, melyik szebb. ■ AZ EGYIK LEGKISEBB és egyben legjobb párizsi színház, a Théátre Mouffetard, nagy sikerrel mutatta be Emilio Carballido me­xikói író Én bízom hazám igazság­szolgáltatásában című politikai drá­máját. A darabot az ismert szín­műíró, Xavier Pommeret fordította franciára. Az előadás — írja Mi­chel Cournot a Monde-ban — a népmesék hangulatát idézi. ■ COPI Les quatre jumelles (A négy iker nővér) című szürrealista játékáról írja Guy Dumur: ez a Három nővér áttéve „Living Thôatre“-stílusba és barieszkbe. Jorge Lavelli rendező négy csodás komikát nyert meg az előadáshoz, így Myriam Méziéres-t is. ■ A FÉMINA-DÍJAT az idén Mi­chel Dard nyerte el Juan Mal- donne c. regényével. Dard 1908-ban született, újságíró volt, majd az Ecrits de France című folyóirat szerkesztője; 1967-ben — még az UNESCO egyik tisztségviselője­ként — kapta meg Mélusine című regényéért a Valéry Larbaud-díjat. 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents