Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-27 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
MILOŠ JAKEŠ, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke: A PART SZILÁRDSÁGÁNAK ÉS EREJÉNEK ALAPJAI 1974. I. 27. A lenini elvek és normák érvényesülése a csehszlovák kommunisták munkájában Csehszlovákia dolgozói újra nagyszerű eredményeket érnek el a politikai életben, a gazdaság fejlesztésében és az életszínvonal emelésében. Ezt az tette lehetővé, hogy az 1968 —1969-es évek súlyos válságát követően a CSKP helyreállította vezető szerepét a társadalomban, ösztönzi és szervezi a nép építőmunkáját. Ha visszatekintünk erre a súlyos időszakra, és elemezzük a helyreállítás folyamatát, újból és újból elgondolkozunk azon, milyen nagy a párt szerepéről szóló lenini tanításnak, a pártépítésre vonatkozó gondolatoknak az életereje, mennyire segítenek bennünket ma is a harcban. Csehszlovákia Kommunista Pártja azért ért el eredményeket, mert meg tudta ragadni a döntő láncszemet, felismerte, hogy valamennyi pártintézmény és pártszervezet tevékenységében helyre kell állítani, és tovább kell fejleszteni a lenini elveket és normákat. Pártunk harcának tanulságaiból és a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatából indult ki, abból a tapasztalatából, amelyből le lehetett vonni az egyértelmű következtetést: sikereink és kudarcaink, győzelmeink és vereségeink mindig szoros kapcsolatban álltak a pártélet lenini elveinek és normáinak betartásával, illetve megsértésével. Vessünk csak egy pillantást a történelemre. Pártunk abban a harcban alakult ki, melyet az opportunisták és revizionisták ellenében ezeknek az elveknek a megvalósulásáért folytatott. Fennállásának első nyolc éve — 1921-től 1929-ig — az az időszak, amikor leküzdötte a szociáldemokra- tizmus maradványait, bolsevizálódott, igazi forradalmi párttá vált. Az 1929- ben tartott V. kongresszuson a párt kiűzte soraiból a jobboldali opportunistákat, a revizionistákat és a likvidátorokat, majd az új vezetőség, élén Klement Gottwalddal, megjelölte a valóban következetes forradalmi utat. Bár ekkor a párt taglétszáma átmenetileg csökkent, tömegbefolyása jelentősen fokozódott. Teljes mértékben beigazolódott az a lenini tétel, hogy a párt ereje nem csupán tagjainak számában, hanem elsősorban a tagság érettségében, meggyőződésének szilárdságában, harcképességében és egységében rejlik. Megmutatta ezt a gyakorlat, s kifejezésre jutott a konkrét eredményekben is. 1929 és 1933 között a párt állt az élén annak a nagyarányú sztrájkharcnak, amely egész Közép-Európában visszhangot keltett. A párt növekvő befolyásáról tanúskodnak az 1935-ös választások eredményei, amikor 850 ezer választó szavazott a CSKP jelöltjeire, s a párt befolyását tekintve az ország második pártja lett. 1939 és 1945 között a párt — egysége, a kommunisták összeforrottsága, fegyelme és magas fokú aktivitása folytán — élére tudott állni a fasiszta betolakodók elleni harcnak, és ezt a náci terror ellenére eredményesen irányította, amíg a szovjet hadsereg fel nem szabadította Csehszlovákiát. Pártunk azért tudta betölteni a munkásosztály forradalmi élcsapatának szerepét, mert mindig nagy figyelmet fordított a demokratikus centralizmus elvének következetes alkalmazására, a pártdemokrácia fejlesztésére, a döntések kollektív jellegére, a pártfegyelem erősítésére, a kritikára és az önkritikára. A párt felelős a társadalom fejlődéséért A szocializmus építése során a pártnak olyan feladatokat kell megoldania, melyek minőségileg újak, de nem kevésbé bonyolultak, mint a hatalomért folytatott harc Időszakában felmerült feladatok voltak. Csökken-e ilyen körülmények között a pártélet lenini elveinek és normáinak jelentősége? A legkevésbé sem. A hatalomra jutott munkásosztálynak, dolgozó parasztságnak és értelmiségnek fel kell számolnia a kizsákmányoló osztályokat, és szocialista átalakításokat kell végrehajtania az iparban, a mezőgazdaságban, az oktatás és a kultúra terén. A dolgozók milliós tömegének öntudatos munkájára támaszkodva a munkás- osztály egyszerre dolgozik és tanulja a vezetés tudományát, építi az új társadalmat. Előtérbe kerülnek a káderek politikai képzésével és elosztásával, a gazdasági kérdések tömegméretű tanulmányozásának megszervezésével, a szocialista államépítés elméletének a tapasztalatok általánosítása alapján való továbbfejlesztésével kapcsolatos problémák. Mindez a tovább folytatódó osztályharc viszonyai közt megy végbe, mert az osztályharc a hatalom megragadásával nem ér véget, csak más formákat ölt. Ezek a feladatok nagy követelményeket támasztanak a párt politikaiszervező, ideológiai és nevelő munkájával szemben, és szükségessé teszik a társadalomban betöltött vezető szerepének fokozását. A párt felelősséget vállal a társadalom további fejlődéséért és a szocialista fejlődésből következő feladatok helyes megoldásáért és végrehajtásáért. Épp ezért megnövekszik annak jelentősége, hogy a párt kész magára vállalni a tömegek vezetőjének szerepét. Csehszlovákia dolgozói az elmúlt évtizedek folyamán a szocialista építés összes bonyolult feladataival megbirkóztak, ami a lenini típusú párt irányításának, e párt elméleti felkészültségének, szervezettségének, a tömegekkel való jó kapcsolatainak és internacionalizmusának köszönhető. Jól tudják ezt ellenségeink, s ezért mindenekelőtt a pártnak a társadalomban betöltött vezető szerepét veszik célba. Milyen érveket sorakoztatnak fel? Megpróbálják bebizonyítani, hogy e lenini elv valóra váltása „ellentmond a demokráciának“, és megkísérlik ránk erőszakolni a demokráciáról alkotott felfogásukat: ők a demokráciát nem tudják és nem Is akarják másként elképzelni, mint különböző pártok és irányzatok harcát a polgári társadalom Irányításában való részvételért. Természetesen sémájukba nem tudják beilleszteni a munkásosztály pártját, amely saját s egyben az ösz- szés dolgozók alapvető érdekeinek érvényesítésére törekszik. Naivitás lenne feltételeznünk, hogy ideológiai ellenfeleinket valóban nyugtalanítja, hogy Csehszlovákia vagy bármely más szocialista ország népe igazi demokráciában él-e vagy sem. Csak egy gondjuk van: miként diszkriminálhatnák a kommunistákat, fegyverezhetnék le a munkásosztályt és akadályozhatnák a szocializmus építését. Harcuk, melyet úgymond a demokráciáért vívnak, nem más, mint az osztály ha re megnyilvánulása. A lenlnizmust támadva, a jobboldali revizionisták olykor azt állítják, hogy az esetleg nem felel meg valamely ország sajátos jellegének, például azoknak a pártoknak, amelyek fejlett ipari társadalomban működnek. Pártunk tapasztalatai teljesen megdöntik ezt az „elméletet“: pártunk egy olyan iparilag fejlett országban állt az osztályharc élére és szervezte a szocializmus építését, amelynek számos sajátos vonása van. A lenini elvek és normák alkalmazása nem gátolta, hanem segítette pártunkat abban, hogy mind az általános érvényű törvényeket, mind pedig Csehszlovákia sajátos vonásait figyelembe vegye, rugalmasan és hatékonyan reagáljon a körülmények változására. Ez a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig bezárólag a párt valamennyi szervéről elmondható. Voltak nehézségeink, hibáink, ám eredményeinket sem vitathatja el senki. A szocializmus építésének negyedszázada alatt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari termelése 7,6-szeresére nőtt. Jelenleg csupán Szlovákia — ez a háború előtt rendkívül elmaradott országrész — többet termel, mint amennyit a háború előtt az egész burzsoá köztársaság termelt. Nálunk nincsenek munkanélküliek, a köztársaság valamennyi polgárának joga van az alkotmány által biztosított munkához. A munkahetet 48 óráról 42 és fél órára csökkentettük. Társadalmunkat az ingyenes szolgáltatások széles köre jellemzi. A csehszlovák egészségvédelem — az ezer lakosra jutó orvosok és kórházi ágyak számát, az egészségügyre fordított összegek nagyságát és az egészségügy megszervezését tekintve — a világon a legjobbak közé tartozik. Az orvosi ellátás, így a gyógyszerellátás is, Ingyenes. A csehszlovákiai szocialista rend humánus természetét tanúsítja a társadalombiztosítás rendszere is: a társadalombiztosításra és családi pótlékokra az állami költségvetés 25 százalékát fordítják. Egyetlen tőkésállam sem fordít akkora összegeket az oktatásügy, a kultúra és a művészetek fejlesztésére, mint Csehszlovákia. A főiskolát végzettek száma jelenleg hétszer nagyobb, mint 1936—1937-ben volt. És folytathatnánk azoknak a tényeknek a felsorolását, amelyek a szocializmus eredményeiről tanúskodnak, arról, hogy a szocializmus meghozta a köztársaság dolgozói számára az igazi szabadságot és olyan értékeket, melyek a kapitalista társadalom viszonyai között elképzelhetetlenek. A válság a lenini elvek megsértése miatt keletkezett A szocializmus építésének útja — mint már mondottuk — nem volt könnyű. A pártnak és a munkásosztálynak társadalmunk dinamikus és bonyolult fejlődése során kellett elsajátítania a politikai vezetésnek és a társadalmi élet különböző szférái irányításának művészetét. Természetesen, akadtak hibák és melléfogások is. A feladatok újszerűségéből és bonyolultságából fakadó nehézségek mellett a szocializmus építését bizonyos szubjektív hibák is kísérték. Pártdokumentumainkban e hibákat már elemeztük, mégis újból és újból hangsúlyoznunk kell a következőket. Tapasztalataink szöges ellentétben állnak a szocializmus ellenségeinek azon állításaival, miszerint a hibákat éppen az idézte elő, hogy a pártot a lenini elvek és normák vezérelték. A burzsoá propaganda a feje tetejére állítja az igazságot. A célja nyilvánvaló: Csehszlovákia példája alapján le akarja járatni ezeket az elveket és normákat. De aki elfogulatlanul vizsgálja és elemzi azokat a hibákat, amelyek a hatvanas években Csehszlovákia politikai és gazdasági fejlődésében mutatkoztak, a következő, teljesen határozott következtetésekhez fog jutni: ezek a hibák éppen a teljes mértékben bevált lenini elvektől és normáktól való eltérés folytán voltak lehetségesek. A voluntarizmus, amely mindenekelőtt a társadalmi fejlődés elért fokának túlbecsülésében, a társadalom erkölcsi-politikai egységének idealizálásában, valamint irreális politikai és gazdasági célkitűzésekben jelentkezett, csakis olyan körülmények között vált lehetségessé, amikor megsértették a demokratikus centralizmus lenini elvét, a kollektív vezetés elveit és a pártdemokrácia normáit. Mindez törvényszerűen a párt marxista—leninista egységének, a dolgozó tömegekkel való kapcsolatainak és a társadalomban betöltött vezető szerepének aláásásához vezetett, s a pártban és a társadalomban egyre nagyobb teret engedett a jobboldali opportunisták, revizionisták akcióinak, sőt az imperialista diverzióknak, az ellenforradalmi támadásnak is. A párt, mihelyt a jobboldali erőknek sikerült kétségbe vonniuk a párt és a társadalom életének lenini szervezési elveit és normáit, már nem töltötte be a társadalom vezető erejének szerepét. Ez az egész szocialista társadalmi rendszer normális működését meggátolta, gyors ütemben kibontakozott a válság, és Csehszlovákiát a kapitalizmus restaurációjának veszélye fenyegette. Ezért szögezi le a párt XIV. kongresszusán Jóváhagyott szervezeti szabályzat: „Csehszlovákia Kommunista Pártjában és a csehszlovák társadalomban a XIII. pártkongresszus után bekövetkezett válság tanulságai bizonyítják, hogy a lenini szervezeti elvektől való eltérés és a szervezeti szabályzat megsértése a párt egységének és harckészségének gyengüléséhez, a társadalomban elfoglalt vezető szerepének csökkenéséhez vezet, és a szocializmus vívmányai felszámolásának veszélyét idézi elő." Kritikusaink állításai ellenére immár bátran mondhatjuk: a pártélet lenini elveinek és normáinak következetes tiszteieit>en tartása hatékony eszköz lehetett volna a csehszlovákiai jobboldali erők megmozdulásának elhárításában. A pártról szóló lenini tanítás feltételezi a pártnak a tömeggel való szoros kapcsolatát, a tömegek szocialista tudatának állandó fejlesztését és az ellenséges ideológiával való harcot. A csehszlovákiai események újból megmutatták, hogy az ideológiában megengedhetetlenek a kompromisszumok és a visszavonulások. A párt nem engedhet utat a prakticiz- musnak, s az ideológiai munkát nem redukálhatja csupán a politikai propagandájára, sem pedig a marxista— leninista tételek elvont magyarázására. A párt Ideológiai munkája mindig az osztályharc fontos része volt, ma Is az, s továbbra is annak kell maradnia. Az ellenség mindig arra törekszik, hogy a maga céljaira használja ki a párt tömegpolitikai és ideológiai munkájának minden lanyhulását. Az Ilyen lanyhulás törvényszerűen vezet először olyan próbálkozásokhoz, hogy „megjavítsák“ avagy „tökéletesítsék“ a szocializmust, az internacionalizmust nacionalizmussal cseréljék fel, különböző mítoszokat teremtsenek, végül pedig a szocia* lizmus tagadásához általában. Ezt bizonyítja az úgynevezett prágai tavasz vezéreinek metamorfózisa. Saját tapasztalatunk győzött meg bennünket: a pártnak a tömegekre való ideológiai ráhatás minden eszközét helyesen kell alkalmaznia, s ügyelnie kell arra, hogy ezeket az eszközöket a dolgozók érdekében használják fel. Mindenekelőtt a tömegtájékoztatási eszközökről — a sajtóról, a rádióról, a televízióról és a filmről — van szó. A tömegtájékoztatási eszközök a hatalom és a politikai nevelés szerves részét alkotják, ezért megengedhetetlen, hogy kikerüljenek a marxista—leninista párt és a szocialista állam ellenőrzése és irányítása alól. Az újjászervezés sikerei A történelem tanúbizonysága szerint tehát a szocializmus építésének időszakában, amikor számos bonyolult probléma vetődik fel, állandóan erősíteni kell a pártnak a társadalomban betöltött vezető szerepét, következetesen érvényesíteni kell a lenini elveket és normákat. Fontos, hogy jól felhasználjuk a többi kommunista párt gyakorlati tapasztalatát, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjáét, amely a legrégebben irányítja a szocializmus építését. Ha nem állítjuk helyre a párt marxista—leninista jellegét, egységét és a társadalomban betöltött vezető szerepét, nem tudtunk volna megoldani egyet sem azon problémák közül, amelyek a válság következtében az ország előtt felmerültek. A CSKP KB új vezetősége ezért 1969 májusában egy olyan direktívát fogadott el, mely szerint az egyik legfőbb feladat a párt egységének és a Nemzeti Front rendszerében betöltött vezető szerepének helyreállítása. Gyors ütemben le kellett küzdeni a kispolgári anarchiát, a pártnak a társadalomban betöltendő szerepéről, a forradalmi szervezettségről vallott revizionista nézeteket. A direktíva végrehajtásához meg kellett tisztítani a pártot azoktól, akik eltávolodtak a marxizmus—leninizmus elveitől és pártellenes politikát folytattak, akiknek tevékenysége ellentmondásba került a (Folytatás a 9. oldalon/
