Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-27 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
A MUNKA A BÉRRENDSZER TÜKÉlETEBiTtBÉÉRT Irta: KROCSÄNY DEZSŐ/ az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere Az ötödik ötéves terv első három éve az országos eredményekhez hasonlóan a Szlovák Szocialista Köztársaságban is sikerrel zárult. Túlszárnyaltuk a tervezett feladatokat az ipari és az építőipari termelés terjedelmében, növekedésének dinamikájában, a mezőgazdasági árutermelésben, valamint az anyagi termelés további ágazataiban, összesítve hárommilliárd korona értékű társadalmi terméket állítottunk elő terven felül. Az állami terv az elmúlt években a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseivel összhangban főleg a gazdaság hatékony, gazdaságos és gyors fejlesztésére, valamint a beruházási folyamatok javítására helyezte a hangsúlyt, s a gazdasági fejlődés alapján bebiztosította a lakosság életszínvonalának sokoldalú növekedését. Az elért eredményeket a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris ülései is elemezték. A legfelsőbb pártszervek ülései egyúttal az 1974-es év fő feladatait, valamint a hatodik ötéves terv irányelveinek előkészítését is megtárgyalták. A plenáris ülések többek között a személyi anyagi érdekeltség kérdéseinek is nagy figyelmet szenteltek. Ezzel összefüggésben Štrougal elvtárs, a szövetségi kormány elnöke hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a bérek fejlődésében nagyobb tervszerűséget és arányosságot sikerült elérni. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a jövő évben is következetesen megtartsuk a tervezett bérarányokat és úgy tökéletesítsük a szabályozási rendszert, hogy a bérekre felhasznált eszközök megfeleljenek a munka és a gazdálkodás eredményeinek, s hogy szigorú megtorlás érje azokat, akik megsértik a bérfegyelmet. Az eddigi fejlődés és a további feladatok A Szlovák Szocialista Köztársaságban az ötödik ötéves terv a bérek ösztönző hatásának biztosítására a népgazdaság szocialista szektorában a keresetek 3,4 százalékos átlagos évi növekedését irányozta elő. Ezt az előirányzatot az utóbbi három évben a terciáris szférában hozott bér- politikai intézkedések és a munkatermelékenység gyorsabb növekedése következtében rendszeresen túlszárnyaltuk. Az egyes negyedévekben kimutatott fejlődés szerint az átlagos havi kereset a népgazdaság szocialista szektorában 1973-ban elérte a 2161 koronát, ami 3,4 százalékkal több, mint 1972-ben. A kiemelt vállalatok új bérrendszerre való áttérésével összefüggésben a bérigazgatás színvonala is megnövekedett. A párt-, a szakszervezeti, az ifjúsági szervek és szervezetek a dolgozók széles kollektíváinak aktivizálásával segítséget nyújtanak az új munka- és bérfeltételek bevezetéséhez. E kedvező jelenségek mellett azonban néhány negatív körülményről sem szabad megfeledkezni. Az elmúlt évben például számos vállalatban túllépték a bérkeretet, főleg a közszükségleti és az építőanyag-iparban. Emellett egyes vállalatokban évek óta ismétlődő esetekről van szó. Komoly problémát jelent a keresetek, prémiumok és jutalmak által történő növelése, amelyek azonban hatásukat veszítik, mert nem kapcsolódnak közvetlenül az elért munkaeredményekre. Ami a munkatermelékenységet illeti, az SZSZK iparában és építőiparában végzett legutóbbi felmérés azt mutatta ki, hogy a dolgozók állóeszközökkel való magas fokú ellátottsága nem nyilvánult meg az állóalapok hatékonyságának növekedésében. A vállalatok nem használják ki eléggé a rendelkezésre álló termelési kapacitásokat, csekély mértékű az élőmunka-megtakarítás és a munkaidő műszakon belüli kihasználása. Az említett fogyatékosságok elhárításához lényegesen javítani kell a bérpolitikai irányító munka színvonalát, növelni kell a bérellenőrzés hatékonyságát a minisztériumoktól kezdve egészen a vállalatokig. A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris üléseinek határozata értelmében el kell mélyíteni a bérpolitikai elemző tevékenységet, meg kell vizsgálni a bérformák és az anyagi érdekeltség progresszív rendszereinek hatékonyságát. Tökéletesíteni kell a bérek tervszerű fejlesztését, elsősorban az optimális források és tartalékok ismerete, a bérkeretek megkülönböztetett lebontása és teljesítésük gondos ellenőrzése alapján. A jólét forrósa a becsületes és hatékony munka A munka ésszerűsítésének programja, s a hatékonyabb bérrendszer bevezetésére irányuló munkák a CSKP XIV. kongresszusának határozatából indultak ki. E program teljesítésénél állandóan szem előtt kell tartani, hogy nem valamilyen elszigetelt bérintézkedésről, hanem az egész komplex szocialista racionalizáció fontos tartozékáról van szó. A munka és a bérrendszerek ésszerűsítésének közös gazdasági célja egy olyan hatékony bérrendszer kialakítása és állandó érvényesítése, amely elősegíti az ötéves tervekben előirányzott gazdasági fejlődést, a tudományos-technikai forradalom érvényesítését, a munkatermelékenység növelését, a dolgozók szakképzettségének és képességeinek kihasználását, tovább növeli a gazdasági tevékenység hatékonyságát. Politikai és erkölcsi szempontból meg kell erősíteni azt a tudatot, hogy a mi társadalmunkban a dolgozók társadalmi és gazdasági helyzetének egyedüli alapja a becsületesen végzett és hatékony munka. Az új bérrendszer a bértarifákban objektiven értékeli a munkák különböző termelési és társadalmi feltételeit. Tekintetbe veszi a fő fejlesztési programok igényeit, kifejezi a műszaki ellátottságban bekövetkezett változásokat, felújítja az ágazatok közötti összehasonlítás lehetőségét a dolgozók tarifaosztályba történő besorolásánál. Erősíti továbbá a bértarifák szerepét az ágazatok, a szakágazatok, a tevékenységek, a dolgozók egyes kategóriái, a foglalkozások és az egyének közötti kereseti különbségek szabályozásánál. Feltételeket teremt a munkaszükségleti normák ob- jektivizálásához, a bérformák, főleg a prémiumok és jutalmak tökéletesítéséhez, hatékonyságuk növeléséhez. A bérrendszer ésszerűsítésének további célja az egyenlősdire irányuló törekvések felszá molása, s a munka eredményességéből, mennyiségéből és minőségéből, felelősségéből, az egyéni képességekből, tulajdonságokból, a dolgozók kezdeményezéséből adódó különbségek fokozottabb mértékű kifejezése. Az új munka- és bérfeltételek érvényesítésével rendet kell teremteni a munka normázásában és a bérezésben, erősíteni kell a munka- és a bérfegyelmet. Az új bérrendszert nem lehet sikeresen alkalmazni, ha nem teremtünk rendet a munkaszervezésben, a munkaidő és a termelési berendezések kihasználásában, valamint az anyagfogyasztásban. Csupán a bértarifák értékének növelése nem képes eltávolítani az itt tapasztalt hiányosságokat, s nem is teremtheti meg a feltételeket a munkások, mesterek és mérnökök aktivitásának kibontakozásához. A munkafolyamatok ésszerűsítésében rejlő tartalékok A vállalatokban rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítani a munkafolyamatok és a bérrendszer ésszerűsítésének. Fel kell számolni az eddig kidolgozott ésszerűsítési programok elégtelen színvonalát, a munkanormák objektivizálásában tapasztalható formális hozzáállást. Az elégtelen és formális gondoskodás gyakori példái a helytelen számítási módszerek alkalmazása és a normák új bértarifákra történő gépies átszámítása. A racionalizációs programok érvényesítéséről az ágazati minisztériumoknak és a termelési-gazdasági egységeknek rendszeresen kell gondoskodniuk. E gondoskodás keretében a vállalatokat szakmai és módszertani segítségben kell részesíteni, terjeszteni kell a hatékony racionalizációs elgondolásokat, valamint a munkatermelékenység növelését eredményező eljárásokat. A munkafolyamatok ésszerűsítésében már sikerült bizonyos eredményeket elérni, azonban nem merítettük még ki a lehetőségeket és tartalékokat. Az SZSZK Iparügyi Minisztériumában például az új bérezési rendszer kísérleti bevezetésével kapcsolatos ésszerűsítési intézkedések 1972-ben 60 millió korona értékben növelték a termelést, 20 millió korona értékű költségmegtakarítást eredményeztek és relatívan 500 dolgozót takarítottak meg. Az SZSZK Építésügyi Minisztériumához tartozó vállalatokban 45 millió korona értékű volt a teljesítmények növekedése, s a relatív munkaerő-megtakarítás 230 dolgozóval volt egyenlő. Az új bérrendszer kísérleti bevezetésének eredményei A munka ésszerűsítésének és az új bérrendszer kísérleti bevezetésének az volt a célja, hogy megfelelő politikai-szervezési és termelési-gazdasági tapasztalatokat szerezzünk. Emellett azt is meg kellett állapítani, hogy a vállalatok milyen saját forrásokat tudnak mozgósítani az új bérezési feltételek érvényesítéséhez. Az új bérrendszer kísérleti bevezetése szervezési és politikai szempontból egyaránt jó eredménnyel járt. Nagy segítséget jelentett a kiemelt vállalatok pártszervezeteinek gazdasági téren megnyilvánuló fokozottabb aktivitása, amelyek gondosan szem előtt tartották a dolgozók indokolt véleményeit és hozzászólásait, bebiztosították, hogy az új bérezési feltételek bevezetése energikusan és kellő politikai körültekintéssel történjen. Jelentős szerepet vállaltak a szakszervezeti szervezetek is, főleg a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny fejlesztésében. A dolgozók a vállalatok többségében megértették az új bérfeltételek bevezetése, valamint a jobb gazdálkodási eredményekhez vezető feltételek megteremtése közötti szoros összefüggéseket. A kísérleti bevezetés azt is igazolta, hogy az ilyen komoly intézkedések érvényesítését kellő színvonalon szükséges irányítani, szabályozni és ellenőrizni. Ezért a kiemelt vállalatokban és azok felettes szerveinél irányítási bizottságok működnek. Az állami, a gazdasági, a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervek szoros együttműködése a CSKP KB Elnöksége által jóváhagyott egységes alapelvek értelmében szintén nagyon jól bevált. A munka ésszerűsítésével és a bérrendszerek tökéletesítésével kapcsolatban azonban bizonyos fogyatékosságok is felmerültek Nem mindig sikerült például biztosítani a termelés előkészítő szakaszában tevékenykedő műszaki-gazdasági dolgozók részvételét a vállalt feladatok realizálásában, ennek a kérdésnek tehát az új bérrendszer bevezetésére készülő vállalatokban megfelelő figyelmet kell szentelni. Az új bérrendszer kísérleti bevezetése a következetes ellenőrzés szükségességét is igazolta. Azokban a vállalatokban és termelési-gazdasági egységekben, amelyekben elhanyagolták az új folyamatok bevezetésének komplex ellenőrzését, jelentős problémák merültek fel az anyagellátásban, a kooperációs kapcsolatokban, a beruházási akciók műszaki és területi előkészítésében, a termelés és a munkaszervezés folyamatosságában. Ugyanakkor olyan tapasztalatok is felmerültek, hogy ahol az új munka- és bérfeltételek bevezetése után kellő figyelemmel kísérték és értékelték az elért eredményeket, ott még további tartalékokat is sikerült feltárni. A kiemelt szervezetek a termelési-gazdasági tevékenységben általában jó eredményeket értek el. Az SZSZK központi ágazati szervei által irányított kiemelt szervezetekben 1972-ben mintegy 162 millió koronával, azaz 2,2 százalékkal szárnyalták túl a termelés tervezett volumenét. Egy kiemelt szervezetre átlagosan háromnegyed millió korona értékű terven felüli termelés jutott. A munkatermelékenység tervét 1,8 százalékkal, a tervezett kereseteket 0,7 százalékkal teljesítették túl. A bérezésre kifizetett összeg abszolút értékben kifejezve 5 millió 600 ezer koronával haladta meg a tervet, a terven felüli nyereség értéke pedig 87 millió korona volt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az új bérrendszert alkalmazó és az alkalmazásra készülő vállalatokban nemcsak a bevezetés évében kell gondoskodni a munkatermelékenység gyorsabb növekedéséről és a növekvő bérek fedezéséhez szükséges forrásokról, hanem a további években is. A kísérleti bevezetés egyik további célja volt az új bérrendszer hatékonyságának megállapítása. Már a kísérleti alkalmazás folyamán megmutatkozott, hogy további intézkedések is szükségesek, főleg a mesterek megfelelő kereseti színvonalának biztosításához, a rendkívül megterhelő fizikai munkák kedvezőbb bérezéséhez, a folyamatosan termelő üzemek bérezési színvonalának növeléséhez, a gépi és a kétkezi munkák bérezésének megkülönböztetéséhez a gépiparban, stb. Ezekkel a problémákkal a Szövetségi Munka- és Szociális- ügyi Minisztérium a nemzeti munka- és szociális- ügyi minisztériumokkal, valamint a párt- és szak- szervezeti szervekkel együttműködve már behatóan foglalkozott. Az elfogadott intézkedések következtében kedvezőbben alakul a termelést irányító művezetők, főleg a technikusok és mesterek, valamint a nor- mázók alapbérezése. Erre elsősorban azért került sor, hogy kifejezőbbé váljon a termelésben betöltött szerepük, s hogy megnövekedjen az érdeklődés az ilyen Igényes és nagy felelősséggel járó munkahelyek Iránt. A mesterek ugyanis közvetlen kapcsolatban vannak a beosztott dolgozókkal, náluk összpontosul az a felelősség, hogy a termelési folyamatban a társadalmi és a vállalati érdekek megfelelő összhangban legyenek a dolgozók egyéni és csoportérdekeivel. (Folytatás a Vasárnapi Oj Szó következő számában.) 1974. I. 27.
