Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-26 / 22. szám, szombat

hétvégi hírmagyarázatunk GENFI PÁRHUZAMOK Az európai biztonság kérdése — mint már oly sokszor hang­súlyoztuk — a világbéke megszilárdításának rendkívül fontos összetevője. Az elmúlt napokban Genfben, a konferenciák vá­rosában ismét munkához láttak azok a szakbizottságok, amelyek a napirendi pontokkal összefüggő dokumentumokat és ajánlá­sokat dolgozzák ki. A hírügynökségi beszámolók — az egyes kül­döttségek szóvivőinek nyilatkozataira, hivatkozva — hangsúlyoz­zák: a szakbizottságok tevékenységét tárgyilagos munkalégkör jellemzi. Ugyanakkor tény, hogy a „csúcskonferencia“ előkészí­tését jelentős mértékben befolyásolják a nemzetközi politikai élet fejleményei is. Előzmények dióhéjban Bár az európai biztonsági és együttműködési konferencia túljutott az előkészítés nagykö­veti, majd külügyminiszteri szintjén — pillanatnyilag szak- bizottságokban folytatódik az eszmecsere — időről-időre nem árt felidézni az előzményeket. Tény ugyanis, hogy több külpo­litikai megfigyelő — nyilvánva­ló szándékkal — megfeledke­zik arról a valóban fontos és jelentős momentumról, amely a konferencia indításának körül­ményeit és feltételeit foglalja magában. És nem véletlenül, hiszen a Varsói Szerződés tag­országainak a budapesti felhí­vását követő diplomáciai offen- zíva a szocialista közösség ós a köréje tömörülő progresszív erők tán történelmi jelentőségű győzelmét hozta. Ha ma vissza­gondolunk arra, mennyire bo­nyolult problémák állottak a konferencia összehívásának az útjában, feltétlenül elismerés­sel kell szólnunk arról a nem­zetközi politikai koncepcióról és diplomáciai stratégiáról, amely relatíve rövid időn be­lül megteremtette a feltételeket a konkrét előkészítés „beindí­tásához“. A szocialista közösség országainak összehangolt, egy­séges fellépése, a realitásokat tükröző ésszerű javaslatok és tervezetek, de nem utolsósor­ban a két- és többoldalú tár­gyalások egész sorára volt szükség ahhoz, hogy a Dipoli- palotában tárgyalóasztalhaz ül­hessenek az európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői. Tagadhatatlan, hogy az elő­készítés munkája sok-sok türel­met, elvszerű magatartást és ru­galmasságot igényelt. Minde­nekelőtt az ún. „nérrtet-kérdés- komplexum“-ból eredő problé­mák megoldásának az irányába kellett konstruktív, kezdemé­nyező lépéseket tenni. Tagad­hatatlan, hogy a kérdéscsoport „felgöngyölítésének“ a láncre­akcióját a szovjet—nyugatné­met államközi szerződés indí­totta el. A lengyel—nyugat­német államszerződés, a Alyu- gat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, a két német ál­lam alapszerződésének az elfo­gadása megfelelő feltételeket teremtett egyéb, az európai biztonság és együttműködés szempontjából szintén fontos kérdések megoldásához. A szocialista közösség ós a Szovjetunió taktikája, amely politikai vonalvezetése központ­jába a békés egymás mellett élés lenini elveit állította, he­lyesnek bizonyult. És rendkívül népszerűnek, hiszen a háború fenyegető rémével, a hideghábo­rú bizonytalanságával a baráti, kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos-műszaki, kereske­delmi ós kulturális, de nem utol­sósorban politikai együttmű­ködés alternatíváját állította szembe. Kedvező feltételek Az európai biztonsági és együttműködési konferencia si­keres rajtjához több körülmény is hozzájárult. A SALT-tárgyalá­sok derűlátásra is okot adó ki­bontakozása, a szovjet—ameri­kai párbeszéd csúcstalálkozók­hoz vezető folyamata, a szovjet —francia és a szovjet—nyugat­német együttműködés szintemel­kedése és elmélyülése mind­mind olyan tényezők, amelyek valóban pozitívan befolyásolták a helsinki tanácskozásokat. Ugyanakkor a békeerők küzdel­me „több fronton“ is megin­dult. így elsősorban az Egye­sült Nemzetek Szervezetének a talaján. Nem véletlen, hogy eb­ben az Időszakban hangzott e1 a leszerelési világértekezletet indítványozó szovjet javaslat, amely széles körű visszhangot váltott ki. Majd következtek az európai haderőcsökkentési tár­gyalások előkészítő megbeszélé­sei mind bilaterális, mind mul­tilaterális szinten. És hadd te­gyünk említést arról a szovjet javaslatról, amely a Biztonsági Tanács állandó tagjai katonai költségvetésének a tízszázalé­kos csökkentését indítványozta, hogy az így megtakarított össze­get a fejlődő országok megsegí­tésére lehessen fordítani. A pozitív törekvésekkel szem­ben azonban tanúi lehettünk a hidegháború hívei alattomos mesterkedéseinek is. Alantas gyanúsítgntások, háborús pszichózus keltése, különböző sajtókampányok — mind-mind előkerültek a békés fejlődés el­lenzőinek a kelléktárából. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia to­vábbi menetére negatívan ha­tott számos egyéb nemzetközi politikai esemény is. A közel- keleti válság újabb kiéleződése jelentős mért ék ben lekötötte a nagyhatalmak figyelmét, hiszen egy valóban veszélyes háborús góc elhárítására kellett össz­pontosítaniuk diplomáciai erő­feszítéseiket. S bár a Vietnam­ról szóló párizsi egyezmény jelentős mértékben hozzájárult az indokínai békés rendezés fel­tételeinek a kialakításához, Thieu bojkottja, a fegyverszü­net sorozatos megsértése szin­tén mérgezőleg hatott a nem­zetközi légkörre. Kitekintés Nyilvánvaló, hogy a közel- keleti pozitív előjelű fejlődés fokozott mértékben hozzájárul az európai politikai életben ta­pasztalható feszültségek és át­meneti jellegű rövidzárlatok feloldódásához. Viszont tény, hogy a nyugati kapitalista világ pénzválsága, energetikai gond­jai szintén jelentősen lekötik az egyes kormányok figyelmét. Vi­szont éppen ebben a helyzetben válik még időszerűbbé az euró­pai országok baráti együttműkö­désének a gondolata. A pilla­natnyi képletet tehát megfor­díthatjuk: az európai biztonsági és együttműködési konferencia végső sikere feltétlenül enyhí­tené a nyugat-európai országok gazdasági jellegű gondjait is. Tagadhatatlan, hogy a szovjet- francia, szovjet—olasz és szov­jet-nyugatnémet gazdasági együttműködés, amely a kölcsö­nös előnyök tiszteletben tartá­sán alapszik, fokozott érdeklő­dést vált ki világszerte. A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa az elmúlt napok­ban emlékezett meg fennállá­sának negyedszázados évfordu­lójáról. A méltatások, az elért eredményeket elemző eszmefut­tatások egyértelműen bizonyít­ják: a szocialista gazdasági in­tegráció meghozta gyümölcseit, a szocialista közösség szilárd, progresszívan fejlődő ökonómi­ai bázissal rendelkezik. Mindez éppenséggel nem mondható el pillanatnyilag az Európai Gaz­dasági Közösségről. Ugyanak­kor tény, hogy mind a Szovjet­unió, mind a többi szocialista ország immár több ízben kez­deményezte a széles körű és sokoldalú gazdasági és kereske­delmi kapcsolatok kibontakozta­tását. A válaszadás eleddig ja­varészt negatív volt. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia napirendje viszont lehetővé teszi a szóban forgó kérdések kölcsönösen előnyös megoldását is. Éppen ezért ösz- szehívása a legmagasabb szin­ten fordulópontot jelenthetne a kontinens politikai és gazdasági életében egyaránt. BALOGH P. IMRE TOVÁBB MÉLYÜL a nemzetközi energiaválság Az afrikai arab országok koordinációs terve • Angliá­ban marad a háromnapos munkahét Kairó — Az arab—afrikai gazdasági együttműködés kér­déseivel foglalkozó kairói ér­tekezleten tíz kőolajtermelő arab ország képviselői elhatá­rozták, hogy 200 millió dollá­ros alapot hoznak létre az af­rikai országok olajvásárlásá­nak, vagy saját nemzeti kő- olajkitermelésük fejlesztésének elősegítésére. Mint Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára bejelentette, a tanácskozás résztvevői kormányaik elé ter­jesztik a javaslatot jóváhagyás­ra, és tervek szerint az afrikai országok már márciusban igénybe vehetik az alapot. A háromórás ülés után Ezze- din Mabruk, líbiai kőolajipari miniszter sajtóértekezleten be­jelentette, hogy az arab kőolaj­ipari miniszterek február 14-én Tripoliban megvitatják az Egyesült Államokkal szembeni olajembargó kérdését. Mabruk közölte, hogy Kuwait- tal, Szaúd-Arábiával és Algériá­val együtt Líbia is részt vesz abban a bizottságban, amely ki fogja vizsgálni, hogyan szivár­gott be arab kőolaj a tilalmi listán szereplő országokba — az Egyesült Államokba, Hollan­diába, a Dél-afrikai Köztársa­A kambodzsai hazafiak Plrnom Peniit támadják Phnom Penh — A kambod­zsai hazafiak folytatják sike­res támadásaikat a Lón Nol- rezsim csapatai ellen és a hét végén a leghevesebb tüzérségi támadást intézték Phnom Penh katonai célpontjai ellen. Hír- ügynökségi jelentések szerint találat érte az elnöki palotát is. A város déli szektorában folytatódnak az elkeseredett harcok. A kormánycsapatoknak nem sikerült megakadályozni a hazafias erők előrenyomulását. Vientiane — A Laoszi Haza­fias Front és a vientianei kor­mány képviselői egyezményt írtak alá, amely megszabja a két fél haderőinek létszámát Vientianeban és Luang Prabang királyi városban. Moszkva — A TASZSZ szov­jet hírügynökség a párizsi egyezmények első évfordulója alkalmából többek között meg­állapítja, hogy a vietnami nép hősies ellenállást tanúsított az imperialista agresszióval szem­ben, becsülettel megvédte nem­zeti függetlenségét és szabad­ságát és a világ haladó erői­nek támogatásával kiharcolta országa függetlenségét és béké­jét. Az egész világ haladó em­berisége örömmel fogadta a párizsi egyezmények aláírását és szilárd meggyőződése, hogy a vietnami nép végre békében és szabadságban építheti országát. Moszkva — A szovjet írók és tudósok, munkások és pa­rasztok, háborús veteránok és fiatalok elítélik Szolzsenyicin szovjetellenes tevékenységét. Ezt tanúsítja az a visszhang is, amelyet a moszkvai Prav­dának az „Árulás útja“ című cikke keltett, amelynek nyo­mán a levelek százai érkeznek a szerkesztőségbe. „Azokban a napokban, amikor az SZKP nyíltan leleplezte a szocialista törvényesség megsértését, a személyi kultuszt, nóhányan Szolzsenyicinben olyan embert láttak, akit felháborítottak a múltbeli igazságtalanságok és nem vették észre valódi cél­jait. Szolzsenyicin izgalmat ki­váltva lépett be a szovjet iro­dalomba, és szívében gyűlölkö­déssel távozott.“ — írja Gam- zatov szovjet költő, majd így folytatja: Kissé túlzás, valaki ezen a vérrel áztatott földön élve bemocskolja a múltat. Ha Szolzsenyicinnek nem tetszik rendszerünk, életünk, orszá­gunk, sajnos nem lehetünk se­gítségére. Hadd menjen oda, ahol jól érzi magát. Nélküle is boldogulunk“. Egy moszkvai autógyár egyik ságba, Rhodesiába és Portugá­liába. A líbiai miniszter végezetül bejelentette, hogy az afrikai kő- olajtermelő országok ugyan­csak Tripoliban, de február 2- án tartják miniszteri szintű ér­tekezletüket. Gelsenkirchen — Három nyu­gatnémet vállalatból álló kon­zorcium négy koncessziós te­rületen folytatandó olajkutatá­si megáljapodást kötött az ál­lami tulajdonban levő Szonatra algériai vállalattal. Tripoli — Dzsallud líbiai mi­niszterelnök kijelentette, hogy kormányának állásfoglalása szerint — amellyel Szaúd-Ará­bia is egyetért — továbra is fenn kell tartani az Egyesült Államok elleni arab olajembar­gót. Az amerikai politikában ugyanis a közel-keleti helyze­tet illetően nem következett be olyan alapvető változás, amely indokolná az olajszállítások ti­lalmának enyhítését. Dzsallud felszólította Japánt és a nyugat-európai országokat, ne vegyenek részt a Nixon amerikai elnök által február 11-re Washingtonba összehívott olajértekezleten, hanem közvet­lenül az olajtermelő országok­kal folytassanak tárgyalásokat. Bagdad — Hasszán Al-Bakr iraki köztársasági elnök el­utasította Nixon elnöknek azt az indítványát, hogy Washing­tonban vitassák meg a kőolaj­ellátási gondokkal kapcsolatos kérdéseket. Ezzel szemben a svéd kor­mány kedvezően fogadta azt a francia javaslatot, hogy az ENSZ égisze alatt nemzetközi konferencián vitassák meg az energiagondok orvoslásának le­hetőségeit. London — Az angol belügy­miniszter parlamenti beszédé­ben nem zárta ki annak lehe­tőségét, hogy a kormány erő­szakot alkalmaz a sztrájkotok­kal és a tüntetőkkel szemben. jenkin brit munkaügyi mi­niszter tegnap a parlamentben közölte, hogy az angol munká­sok továbbra is csak három na­pot dolgozhatnak. A január ele­jétől bevezetett háromnapos munkahét következtében Nagy- Britanniában ötszörösére emel­kedett a munkanélküliek szá­ma. New York — A eGneral Mo­tors nevű legnagyobb amerikai autógyár mintegy 75 000 mun­kást kíván a közeljövőben ideiglenesen elbocsátani az energiaválság miatt beállott csökkent gépkocsikereslet kö­vetkeztében. Az Egyesült Államok illeté­kes szervei közölték, hogy a legnagyobb amerikai olajmono­póliumok nyeresége az elmúlt évben 48 százalékkal emelke­dett s mintegy 842 millió dol­lár többletbevételhez jutottak. LEONYID BREZSNYEVNEK, az SZKP főtitkárának életét és munkásságát bemutató kiállítás nyílt meg Kubában „Testvéri és megbonthatatlan barátság“ címmel. KISSINGER amerikai külügy­miniszter február 6-án Panamá­ba látogat. Alig egynapos ott­léte során a Panama-csatorna jövőbeli státuszát rendező elvi megállapodásokról tárgyal. RÓBERT GALLEY francia nemzetvédelmi miniszter beje­lentette, hogy Franciaország továbbra is szállít fegyvert az arab országokba. A REUTER hírügynökség sze­rint a Tanaka elleni djakartai véres tüntetések nem kizáró­lag Japán-ellenes jellegűek vol­tak, hanem az indonéz kormány politikája ellen is irányultak. A PENTAGON katonai költ­ségvetése az idei költségvetési évben mintegy 85—86 milliárd dollár összeget ér el. AZ ARGENTIN parlament nyolc képviselője adta be teg­nap lemondását, akik a peronis- ta ifjúsági mozgalom balszúr- nyát képviselik. AZ ATHÉNI bíróság halálra ítélte a „Fekete szeptember“ szélsőséges szervezet két tagját, akik tavaly szeptember 5-én az athéni repülőtéren végrehajtott terrortámadások során 5 em­bert öllek meg. DÁNIA több városában ha­talmas tömegek tüntettek a kormány döntése ellen, mely szerint csökkentik a költségve­tés iskolaügyre fordított kiadá­sait. FRANCIAORSZÁGBAN folytat­ja bérsztrájkját a mintegy 12 000 lotharingiai bányász. A JAPÁN sajtó értesülése sze­rint megállapodás született ar­ról, hogy az Egyesült Államok „belátható időn belül“ kiüríti okinawai támaszpontjainak mintegy 10 százalékát. AZ NSZK-BAN tavaly mintegy 6,9 százalékkal emelkedtek a közszükségleti cikkek árai az 1972-es árszinthez viszonyítva. A FIAT olasz autógyár mint­egy 200 000 munkása egynapos sztrájkkal tiltakozott a szak- szervezetek és a vállalat igaz­gatósága között az új munka- szerződések megkötéséről folyó tárgyalások félbeszakadása mi­att. A PAKISZTÁNI kormány tá­mogatja India azon javaslatát, mely szerint a két ország kezd­jen tárgyalásokat a kapcsolatok kölcsönös normalizálásáról. ÉSZAK-WALES lakatlan hegy­vidékét rendőrkülönítmónyek kutatták, hogy kinyomozzák, mi okozta a mintegy 100 km-es körzetben hallott hatalmas rob­banást. Feltételezések szerint vagy meteorit csapódott be, vagy földrengés történt. A SKYLAB—3 háromtagú le­génysége újabb világrekordot állított fel. Cár, Gibson és Po- gue túlszárnyalták az ember űrben tartózkodásának eddigi rekordját, melyet az Apollo—12 utasai tartottak, akik 69 napot 15 órát ós 45 percet töltöttek a világűrben. LENGYELORSZÁGBAN tavaly több mint 100 ipari létesítményt adtak át rendeltetésének és 156 000 új lakást építettek. Az idén 416 milliárd zlotyt ruház­nak be az országban vagyis 100 milliárddal többet, mint az ötéves tervben eredetileg erre az évre előirányoztak. TITO jugoszláv elnök hivata­los indiai látogatása során teg­nap Indira Gandhi miniszterel­nökkel folytatott megbeszélést. Tito elnököt a Nehru-renddel tüntették ki. NIXON amerikai elnök kije­lentette, hogy „a végsőkig har­colni fog“ az alkotmányos vád­emelési eljárás megindítása el­len, amelyet a Watergate-bot- rány miatt akarnak ellene indí­tani. A SZOVJET TÁRSADALOM SZÉLES RÉTEGEI ELÍTÉLIK SZOLZSENYICIN MAGATARTÁSÁT munkása levelében kijelenti: Szolzsenyicin írásaiban rágal­mazza a szovjet életformát, de mi munkások életünket a szov­jet népnek, a béke megterem­tésére irányuló hősi tettei, tár­sadalmunknak a nagy eszmék diadalravitelében elért sikerei fényében szemléljük. Enyhén szólva túlzás, hogy Szolzsenyicin a „Gulag-sziget- csoport“ című gúnyiratában re­habilitálja a vlaszovistákat, — írja a moszkvai Pravdához in­tézett levelében egy ukrajnai kolhoz egyik dolgozója. Szövet­kezetünknek nem egy idős nyugdíjas nő tagja van, akinek férjét a vlaszovisták pusztítot­ták el. Nem tudjuk kitörölni emlékezetünkből hazánk árulói­nak bűncselekményeit, — han­goztatja a levél. Georgij Tovsztonogov, az is­mert rendező többek között megállapítja: A szenzációra haj- hászó propagandisztikus lárma, amelyet a Nyugaton csapnak Szolzsenyicin szovjetellenes könyve körül, arra irányul, hogy útját állja a kedvező for­dulatoknak a világon, és mind­ez a hidegháború híveinek ér­dekeit szolgálja.

Next

/
Thumbnails
Contents