Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-24 / 20. szám, csütörtök
Közösen jobban megy TAPASZTALATOK, EREDMÉNYEK, PROBLÉMÁK A távlati telepítési tervek és a mezőgazdaság fokozódó integrációjának megvalósítása új feltételeket szab az állam- igazgatás irányításának a helyi és a városi nemzeti bizottságokon. A helyi és a járási pártós állami szervek kezdeményezésére végbemenő közigazgatási-területi integrációs folyamat a kisebb települési egységek területén az államigazgatás ésszerűbb végrehajtásának megvalósítását tűzte ki célul. Azt a célt követi, hogy a nemzeti bizottságok rendszerét főleg a városrendezési és termelési feltételekhez, a városkörnyéki építkezések fejlődéséhez és a mezőgazdaságban végbemenő integrációhoz idomítsa. A Szlovák Szocialista Köztársaságban 1971-ben az általános képviselőválasztások előkészítésének idején került sor a legnagyobb integrációs folyamatra. A községek egyesítése kedvező feltételeket teremt a nemzeti bizottságoknak az államhatalom és az államigazgatás e szerveinek tevékenységéhez. Az egyesített községek előnye a gazdálkodás fejlesztésének, a kultúrának és a lakosság szükségleti kielégítésének biztosításában rejlik. A községeknek nagyobb egységekké való egyesítése az anyagi és pénzeszközökkel való jobb gazdálkodáshoz és az egyesített község tervszerűbb fejlesztésére való felhasználásukhoz vezet. Az egyesített községekben jobb lehetőség nyílik a szolgáltatások fejlesztésére és a lakosság érdekét szolgáló különböző létesítmények felépítésére. Az egyesített községek nemzeti bizottságai nagy gonddal és felelősségük tudatában bírálják el a lakosság szükségleteit és fokozatosan hozzá látnak az utak, a vízvezeték, köz- világítás és más létesítmény kiépítéséhez. A község egyesítése a nemzeti bizottság irányítói és szervezői munkája színvonalának emeléséhez, valamint a lakosság panaszainak alaposabb elintézéséhez is hozzájárul. A felmerülő problémák egyike, hogy a mezőgazdasági vállalatok gyors integrációja és a telepítés távlati terve közt a helyzet egyelőre tisztátlan. Jelenleg a társulások létrehozása a koncentráció és a szakosítás jellemzi a mezőgazdaság fejlődését. A mezőgazdasági üzemek terjedelme rendszerint túllépi a jelenlegi közigazgatási egységek határát. Ezért arra törekednek, hogy az új pgýesített mezőgazdasági egységek és a tartós jelentőségű lakótelepek területe lényegében fedje egymást. Az egyesített községekben még nem tisztázták a gazdasá- gí-területl-műszaki és a politikai-társadalmi fejlődéssel kapcsolatos kérdéseket. A nemzeti bizottságok csak fokozatosan jutnak hozzá az új területi egység további fejlesztéséről alkotott egységes elképzeléshez és bonyolult ellentéteket kell megoldaniuk az egyesített község fejlesztésének különböző szükséglete és a község egyes volt részeinek sürgős követelményei között. További probléma az egyesített községek fejlettségének eltérő színvonala. A megelőző tervezés és pénzgazdálkodás nem vélte figyelembe az egyesítendő község fejlesztésének szükségleteit. A jelenlegi fejlődés mindinkább megköveteli, hogy az egyesített községekben kellő számú iskola, kulturális, egészségügyi és szociális intézmény épüljön, valamint kibővüljön az üzletek és a szolgáltatások hálózata. A községeknek nagyobb egységbe való egyesítése sem mentes a hátrányos jelenségektől, de ezek előbb-utóbb sikeresen kiküszöbölhetők. Ilyen hátrányt jelent az egyesített község nagyobb területi kiterjedése, ami megnehezíti a község távolabb eső részeiben lakók számára a központba jutást, az egyes intézmények, a különböző szolgáltatások igénybevételét, valamint a kulturális és társadalmi rendezvényeken való részvételt. Az egyesített községek lakossága politikai aktivitásának értékelése során kiderült, hogy ahol a nemzeti bizottság jól dolgozott és a lakosság is aktív volt, az aktivitás nemhogy csökkent volna, de a nagyobb területi egység keretében jobb feltételeket kapott. A lakosság fokozatosan megszokja, hogy nagyobb területi egység keretében éljen és dolgozzon, megbecsüli és kihasználja a községegyesítésből eredő előnyöket Az egyesítés után egyes helyeken még megmaradnak a lokálpatriotizmus csökevé- nyei, főleg az egyesítés során az alapközségekhez csatolt peremközségek lakossága között, ami kedvezőtlenül befolyásolja a peremközségek lakosságának a nemzeti bizottságok iránti bizalma megszilárdulását. Ez megnyilvánul abban is, hogy a lakosság vonakodik a közös intézmények építésében való részvételtől. A járási nemzeti bizottságok tisztségviselői támogatják a SZÖVETKEZETI KLUBOK Egyre általánosabb jelenség, hogy azokban a községekben, ahol jól működik, jól gazdálkodik az efsz, és jelentős anyagiakkal rendelkezik: szövetkezeti klubokat létesítenek. A klubok vezeltői — akik általában hivatásos népművelési dolgozók — szervezik, irányít ják az egész falu művelődési életét. A komáromi járásban már 11 szövetkezeti klub működik. önálló, az állami szervek anyagi támogatásától teljesen független költségvetés alapján szervezi a község művelődési életét a Búcsi Efsz, a Marcelházi Efsz mellett működő klub. Színvonalas, jó munkát végeznek. A jnb kulturális osztályának vezetője, Macsánszky László elvtárs tájékoztatása szerint a búcsi szövetkezeti klub tevékenysége olyan magas színvonalú, hogy legközelebb az egyik járási jellegű rendez vény, a népi énekesek vetélkedőjének megrendezését is a klub vezetőire bízták. Hamarosan újabb szövetkezeti klubot szerveznek a komáromi járásban. Bogya községben ugyanis az efsz vezetői szívében vállalták a feladatot. A járási szervekkel közösen kidolgozott távlati terv értelmében a község művelődési életének irányítását, szervezését teljes egészében átveszi a léte sítendő szövetkezeti klub vezetősége. Az állami költségvetésből évente 30 000 koronás juttatást kapnak, de egyébként teljesen önállóan tevékenykcU- nek majd. A jövőben igyekeznek minél több községben hasonló módon szövetkezeti klubokat létesíteni, mert a tapasztalatok szerint a mai, modern falu művelődési igényeit ilyen formában lehet a leghatásosabb módon kielégíteni. haj. községek egyesítésére irányuló törekvéseket és már a mostani választási időszakban is rámutatnak az egyesítés lehetőségeire főleg ott, ahol nagyobb mezőgazdasági egységek alakultak ki, amelyeknek a területe néhány nemzeti bizottság hatáskörébe tartozik. Az egyesített községek nemzeti bizottságai munkájának és tevékenységének ellenőrzése során szerzett kapcsolatok igazolták a községek egyesítésének az előnyeit. Jó eredményeket érnek el azokon a helyeken is, ahol néhány kisebb község számára egy nemzeti bizottságot létesítettek. A községek egyesítése elősegíti a nemzeti bizottságok irányító és szervező munkája színvonalának emelését, az államigazgatási teendők végrehajtásának javulását, az anyagi eszközök hatásosabb és célszerűbb felhasználását a községfejlesztés érdekében. Jobb feltételeket kap a társadalmi és kulturális élet, megjavul a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek együttműködése. Az egyesített községek nemzeti bizottságainak szükségük van a járási nemzeti bizottságok szerveinek és intézményeinek a tanácsára, szakszerű segítségére. Ezt a segítséget főképpen a tervezéssel, az épí- tömunkával, valamint a szolgáltatások, az üzlethálózat, az iskolák, a kulturális és szociális intézmények fejlesztésével, a mezőgazdasági és egyéb üzemekhez fűződő kapcsolatok megoldásával, úgyszintén a lakosság ügyeinek intézésével összefüggő kérdésekben igénylik. V. K. Vízgazdálkodási beruházásuk A Szlovák Szocialista Köztársaság Erdő- és Vízigazdálkodási Minisztériumának 1974. évi terve szerint a vízgazdálkodási beruházások értéke az idén Szlovákiában eléri a 660 millió koronát. Befejezik a bukoveci víztároló építésének második szakaszát s egyéb munkák között folytatódik a Liptovská Ma- ra-i vízilépcső építése a Vágón, a Garam szabályozása Zvolen- nál és a Laborcé Humennéban. Az idei beruházások közül a legfontosabb a Duna-ágak rendezése és Bratislava árvízvédelmi berendezései negyedik szakaszának az építése. A vízkivitel a terv szerint meg fogja haladni az 1 milliárd köbmétert. Ez kereken 4 százalékkal több, mint tavaly. Az erdőgazdaságok csaknem 4,5 millió erdei köbméter tűlevelű és lombps fát termelnek ki. 16,5 ezer hektár területet befásítanak. A szakma becsülete Ezekben a hetekben szinte minden érdekelt családban előtérbe kerül a pályaválasztás. Az elhatározást suk mérlegelés, fejtörés előzi meg, ami természetes is, hisz a tét nem kisebb, mint a tanuló jövője, sorsának további alakulása. Közeledik a döntés ideje... Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának tájékoztatása szerint az idei tanévben végző alapiskolásoknak február 8-ig kell eldönteniük, milyen iskolában szándékoznak továbbtanulni, illetve milyen szakmát választanak. Nem szeretnénk jóslatokba bocsátkozni, ám szükségesnek tartjuk megjegyezni: ez évben is számolni kell azzal, hogy az egyéni érdekek ellentmondásba kerülnek a társadalmi érdekekkel; a szakközépiskolákba pályázók száma — a korábbi évekhez hasonlóan — többszörösen meghaladja majd a felvehetők számát, míg a szakmunkásképzés iránti érdeklődés nem felel majd meg a népgazdasági szükségleteknek. Pedig az SZSZK kormánya által jóváhagyott tervek értelmében a tankötelezettséget befejező 84 801) tizenöt éves fiatal 53,2 százalékának szakmát kell tanulnia, azaz valamilyen szaktanintézetben, vagy iparita- nuló-iskolában folytathatják tanulmányaikat. Társadalmunkban évek óta súlyos gondot okoz a szak munkás-utánpótlás kérdése. Az utóbbi időben rendkívül egészségtelen gyakorlat elharapódzásának lehetőnk tanúi: a szakmunkásképző intézetekbe ugyanis többnyire csak a gyengébb előmenetelő tanulók jelentkeznek. Ezzel semmiképpen sem elégedhetünk meg, ezért azon kell fáradoznunk, hogy minél több fiatal tanuljon szakmát. Nem véletlen, hanem követelő szükségszerűség az a társadalmi méretű törekvés, mely áthatja iskolapolitikánkat: minden lehető módszerrel és eszközzel elérni, hogy a serdülő ifjúság megszeresse, megismerje az alkotó munkát, annak minden összetevőjét, s megtalálja helyét a dolgozó társadalomban. E cél jut kifejezésre pártunk XIV. kongresszusának határozatában, valamint a központi bizottság múlt évi júliusi plenáris ülésének beszámolójában is: Lényegeién meg kell javítanunk a munkás-utánpótlás szakmai és ideológiai-politikai felkészítését, elsősorban a szaktanintézetekben, az iparitanuló-iskulákban és szakmunkásképző intézetekben ... Az ipari tanulókról való gondoskodással egyidejűleg a munkásosztály jövő nemzedékét neveljük. Ezért a fiataloknak és szüleiknek is tudatosítaniuk kellene, hogy nemcsak a szellemi munka, az értelmiségi pálya, tehát az íróasztal ad társadalmi rangot, hanem minden, becsülettel végzett fizikai munka is. Az iskolák és a pedagógusok legfőbb feladata — különösen most a pálya- választás idején —, hogy megmagyarázzák a gyerekeknek a szakmai végzettség előnyét és jelentőségét, népgazdasági hasznosságát, valamint a fiatal szakmunkások érvényesülésének lehetőségeit. A szaktanintézetek előnyei vi- tathatatlanok, hiszen viszonylag rövid idő alatt biztos megélhetést jelentő szakmai képesítést nyújtanak a fiataloknak, sőt az új koncepció értelmében általános ismeretekkel is felvértezik a növendékeket, ami lehetővé teszi számukra, hogy érettségi bizonyítványt is szerezzenek. A szakmukásképesftés, valamint az érettségi megszerzése után a továbbtanulni szándékozók főiskolára vagy egyetemre nyerhetnek felvételt. Kétségtelen, hogy az egyes szakmák megválasztásánál közrejátszik az anyagi érdekeltség, a szakma jövedelmezősége is, így hát nem csoda, ha a továbbtanulás terén észlelhető aránytalanságok a szakmunkásképzésben is jelentkeznek. Ennek következtében egyes szaktanintézetekben — kiváltképp a divatos és magas jövedelmet ígérő szakmákban (autó-, motor-, villanyszerelő, rádió-, tévéjavító, fodrász, kozmetikus, elárusító stb.) — két-háromszoros a túljelentkezés, míg például a bányaiparban, a mezőgazdaságban, az ép-tö- és közlekedésiparban jelentős hiány mutatkozik. A helyzet javítása érdekében különös gondot kell fordítani a bányász- és mezőgazdasági utánpótlás kérdésére. Sok türelmet, érvelést és meggyőzést kívánnak a pedagógustól az olyan esetek, amikor a szülő csak azt a szempontot tartja döntőnek, hogy a gyerek minél előbb és minél több pénzt keressen. Emberi kötelességünk, hogy a fiatalokat tanáccsal ellátva segítsük, hogy mielőbb kialakítsák reális elképzeléseiket, s adottságaiknak és képességeiknek megfelelő hivatást, illetve életpályát találjanak. Csak így válhat belőlük elégedett, a társadalomban könnyen helyet találó, a munkában pedig örömei lelő, kiegyensúlyozott ember. TÖLGYESSY MÄR1A A bratislavai Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium Major Istvánról elneve. zett SZISZ-szervezetének évzáró konferenciája nem a megszokott módon kezdődött. A III. A osztály SZISZ-tagjai rövid műsorban emlékeztek meg az egész haladó világot felháborító véres chilei eseményekről. A műsor után 185 SZISZ-tag és 85 vendég — az iskola igaz gatóságának és tanári karának, a SZISZ városi és körzeti bizottságának képviselői — hallgatta meg Beutlschmidt Izabellának, a SZISZ elnökének a szervezel! múlt évi munkáját értékelő és az idei munkatervet ismertető beszámolóját. Az iskola diákjai 1973-ban nem tétlenkedtek. Év közben 2480 órát dolgoztak le a mezőgazdaságban, 2200-at az iskola környékének szépítésénél és rendbentartásánál, s hogy a nyári szünet alatt is szorgos, kodtak, erről a különböző mezőgazdasági és ipari üzemekben ledolgozott 22 480 órai brigádmunka tanúskodik. az elismerEs kötelez Az iskolában nagy gondot fordítanak a tanulók eszmei nevelésére. Az ideológiai iskolázás szervezése és lelbonyolí- tása a SZISZ fő feladatai közé tartozik. A propagandisták munkáját az osztályfőnökök vállalták. A SZISZ-tagok a SZISZ KB által kitűzött tématerv anyagán kívül is számos érdekes előadáson vettek részt, pl: A proletár nemzetköziség; A vallás kialakulása; A vallás és a szocialista társadalom stb. Működik u Leninkor is, melynek tagjai többek közt a Major István és Steiner Gábor emlékszoba rendbentartásáról gondoskodnak. Példás munkát végeznek az agitkettősök is. A kultúrmunka szintén gazdag és színes. A SZISZ-tagok egyetlen jelentős évfordulóról sem feledkeznek melg. Ezekről nemcsak az iskolai hangosbemondó adásaiban emlékeznek meg, hanem a faliújságokon is. Megalakították az irodalmi kört, van egy irodalmi faliújságuk, a múlt évben négy alkalommal rendeztek találkozót írókkal. Petőfi születésének 150. évfordulójáról iá számos akcióval emlékeztek meg. Sikerrel vettek részt a „Társadalmi kísérettségi“ és a „Kérdés — felelet est a Szovjetunióról“ vetélkedőkön, s a Jók- kai-napokon rendezett „Jelentős évfordulók“ irodalmi versenyen is az iskola csapata vitte el a pálmát. Az Irodalmi kör tagjai most Neruda-emlék- estet készítenek elő. A szórakozás mellett a tanulást sem hanyagolták el. Ezt bizonyítja a# tanulmányi verseny megrendezése, és a tanulókettősök megszervezése. Aktívan részt vettek a kémiai, biológiai és fizikai olimpián. Az egyels tantárgyakról kvízeket rendeztek: kvíz a kémiáról, fizikáról, művészetről stb. A SZISZ-szervezet védnökséget vállalt az AKI pionírcsapata felett. Negyven képzett pionírvezető foglalkozik a pionírokkal, s az egyes SZISZ-ta- gok érdekköröket is vezetnek. Az „ép testben ép lélek“ jelszót is szem előtt tartják. Az egyes osztályok különböző sportakciókat: futball-, kosárlabda-, kézilabda-, asztalitenisz-versenyeket rendeztek. Kovács Ferdinánd, az iskolai asztalitenisz-versenv győztese a városi versenyből is győztesen került ki. A fesztivál-sportjelvényt 150 tanuló szerezte meg. A SZISZ-szervezet jelentős és sokoldalú támogatást kap a pártalapszervezettöl és a tanári kar tagjaitól. Tanácsért, útmutatásért van kihez fordulni, s ez könnyíti, segíti a fiatalok munkáját. A szervezett idei munkaterve sem őzegényebb a tavalyinál. A kitűzött igényes és érdekes feladatok teljesítése minden SZISZ-tagtóI aktív munkát kíván. Csak így bizonyíthatják be, hogy a jó munkájukért kapott „SZISZ I. kongresszusa“ díszoklevelet igazán megérdemelték. FLÓRIANNÉ M. MÁRTA
